Apukám nagyon szereti azt a viccet, amiben a jó pap sírjára a “befejezte tanulmányait” feliratot vésik. Ezzel nem sikerült éppen tanulásra ösztönöznie, viszont a szemlélete velem maradt. Beszámolómban a szakmai Erasmus mobilitásban való részvételre szeretnélek ösztönözni titeket 7 napos márciusi mobilitásom bemutatásán keresztül, amit Lettországban töltöttem (mivel olyan jól nem tudok viccet mesélni, mint apukám).

A Project Management Cookbook képzést a lett RED nonprofit szervezet hirdette meg, akik egy, a lettországi egyetemeken használatban lévő, kétezres évek közepén kifejlesztett projektmenedzsment elméletüket frissítették és igazították a modern kihívásokhoz. Az elmélet azt állítja, hogy a projektmenedzsment olyan, mint egy közös konyhai főzés.

A képzésen 4-4 lett, bolgár, olasz, portugál, belga, spanyol és magyar résztvevő vett részt különböző korcsoportokból és eltérő projektekkel, szakmai háttérrel. Az intenzív képzés március 26-tól április 03-ig tartott egy vidéki helyszínen Drusti közelében, Lettország keleti részén. Mivel a tavalyi tavaszt szintén Skandináviában és a Baltikumban töltöttem, mindenképpen úgy alakítottam az érkezést, hogy egy nappal hamarabb érkezzem. Rigai találkozási helyszínünkre már a főváros nosztalgikus benyomásaival akartam megérkezni.

A Project Management Cookbook képzés felépítése elméleti szekciókra, csoportfeladatokra és energizerekre épült. Ezeket árnyalták drámapedagógiai, pénzügyi, pitch és a Belbin tesztre épülő kérdőívek is. Minden képzési nap első és utolsó programja egy morning circle és záróreflexió volt.

A zsúfolt programban a 2. nap estéje volt az első valódi közös projektünk, ami egy low-budget, 32 fős vacsora elkészítése volt. 

A 3. napon divatbemutató-szimulációban vettünk részt, ahol 25 perc alatt szabászati cafadékokból a kreativitásunkra hagyatkozva kellett olyan táskát alkotnunk partnerünknek, ami kifejezi a személyiségét. 

A feladatok során a délelőttökön tanult elméleti pilléreket gyakoroltuk, mint a profilalkotás egy projekt tervezésében, vagy a projektek örökös alapproblémái (time – quality – resources).

Számomra a projektmenedzsment gyakorlati fókuszú tanulásán túl a többiek kultúrájának megismerése és a különböző nézőpontok megfigyelése volt a legizgalmasabb. A differenciált korcsoport és partnerszervezetek következtében sokat tanultam társaimtól a kortárs portugál képzőművészetről, a belga projektmenedzselési mentalitásról és a marketing fontosságáról, egy nagyon érdekes, nosztalgikus művészeti látásmódot a balti művészetről, a spanyol és olasz felsőoktatásról.

A mobilitás alatt egymással is sikerült jobban megismerkednünk, így értékes kulturális és szakmai tapasztalatcserére is sor került. A 3. napon ellátogattunk Cesisbe, a lettek egy kedvelt történelmi városába, így az egyhetes utazást követően a lett vidéket és kultúrát is sikerült jobban megismernünk.

Összegezve az elmúlt hetet és a mobilitás élményeit, az Erasmus+ szakmai képzést mindenkinek javasolni tudom, aki olyan készségeket szeretne elsajátítani és a környezetében, munkájában kamatoztatni, amelyekre nem feltétlenül épül formális oktatási forma.

(A szakmai mobilitások lebonyolításával Európa-szerte nonprofit szervezetek foglalkoznak, amelyek gyakran a közösségi médiában hirdetik meg először képzéseiket –ahogyan én is rátaláltam–, így érdemes követni ezeket a fejleményeket és szervezeteket.)

A doktori védésemet követően vettem részt az Erasmus+ programban, tulajdonképpen közvetlenül utána, még aznap este találtam rá erre a lehetőségre. Akkor úgy éreztem, hogy egy rövid időre jó alkalom lehet kiszakadni a megszokott munkakörnyezetemből és új tapasztalatokat szerezni. Korábban már részt vettem egy Erasmus+ programban, amelyről nagyon pozitív emlékeim maradtak, ezért ez a tapasztalat is hozzájárult a gyors döntésemhez.

A jelentkezésen nem gondolkodtam sokáig, de ezt a döntést egyáltalán nem bántam meg. Egyrészt korábban még nem jártam Lettországban, másrészt kiemelten fontosnak tartottam az idegen nyelvi kommunikációm fejlesztését. Nálam ez akkor működik a legjobban, ha folyamatosan használat közben vagyok „kényszerítve” a nyelvre, így ez a program ideális lehetőséget biztosított erre.

A képzés témája is közel állt hozzám, mivel a munkám során már korábban is találkoztam projektmenedzsmenthez kapcsolódó feladatokkal. A kurzus rávilágított arra, hogy ezt a területet nem érdemes pusztán tankönyvi anyagként kezelni, hiszen a gyakorlatban sokkal összetettebb és dinamikusabb. Nem véletlenül mondják, hogy „a gyakorlat teszi a mestert”, ez itt különösen igaz volt.

Az Erasmus+ program során lehetőségem volt sok különböző országból érkező résztvevővel együtt dolgozni és tanulni. Valószínűleg ezekkel az emberekkel más körülmények között soha nem találkoztam volna, sem kulturális, sem földrajzi okok miatt. A képzés minden napja gondosan felépített, intenzív volt, és nemcsak szakmai tudást adott, hanem önismereti szempontból is hasznosnak bizonyult.

Számomra különösen érdekes volt, hogy a megszokott munkahelyi helyzetemhez képest itt megváltozott a szerepem: általában én voltam a csapat egyik fiatalabb tagja, ami sokszor bizonytalanságot jelentett számomra. Ebben a közegben azonban egy nagyon elfogadó, támogató csapat alakult ki, ahol kortól, nemtől, nemzetiségtől és háttértől függetlenül mindenki egyenrangúan tudott együtt dolgozni.

A program során nemcsak szakmai ismereteket szereztem, hanem fejlődött a kommunikációs készségem és az önbizalmam is. A projektmenedzsment gyakorlati megközelítése különösen hasznos volt számomra, és több olyan elemet is láttam, amelyet a későbbi munkám során is tudok majd alkalmazni.

Összességében rendkívül hasznos tapasztalatnak tartom a részvételt. Nemcsak szakmailag, hanem személyes fejlődés szempontjából is sokat adott, ezért szívből ajánlom mindenkinek, aki hasonló lehetőségen gondolkodik, hogy éljen vele, és tapasztalja meg, milyen hatással van egy ilyen intenzív nemzetközi környezet.

Nekem nem a Learning through experience volt az első Erasmus+ nemzetközi képzés, amin részt vettem, de most ez sokat adott. Mindig nagyon érdekes nemzetközi környezetben dolgozni, tanulni, hiszen annyival különbözőbb nézőpontok, gyakorlatok jönnek elő. Nagyon izgalmas barátságok szövődnek, számomra mindig networking lehetőség is egy ilyen projekt. Nyelvtanulási lehetőségnek sem utolsó, hiszen angol a munkanyelv, emellett a résztvevőkkel más nyelveket is lehet gyakorolni, néha akár olyanokat is, amiket nem beszél az ember:)

Ha valaki bizonytalan, szerintem kifejezetten jó tud lenni egy ilyen lehetőség, hiszen mindenki azért megy, hogy kapcsolódjon, nem csak a szervezőknek, hanem a résztvevőknek is fontos, hogy biztonságos közeget alakítsanak ki és bevonjanak mindenkit. Az már csak hab a tortán, hogy egy mindentől eldugott, de csodaszép helyen voltunk és a szervezők finomabbnál finomabb házi készítésű vegetáriánus ételekkel készültek minden étkezésre.

Március harmadikán ugyanazzal a busszal mentünk Burgosba Bálinttal, de éppen csak integetni tudtunk egymásnak, a bemutatkozásra csak a megérkezés után került sor. Mielőtt a Villadiegoba buszra kellett volna szállnunk, volt pár óránk megnézni Burgos legnagyobbb látványosságát, a katedrálist. A következő buszon már érezhetően többségben voltak a projektre érkező fiatalok, itt már megkezdődött a bemutatkozás, de még egy kisbuszozás is várt ránk, hogy a szállásunkra, Villalibadoba érkezzünk Villadiegoból, ameddig járt távolsági busz.

Az első este fókusza a megérkezés és egy minimális ismerkedés volt. Elmagyarázták, hogy hogyan figyelnek arra, hogy fenntartható legyen a munkájuk: ezért vagyunk vidéki helyszínen, ahol pozitív hatása tud lenni a projektnek, illetve a szervezők főznek vegetáriánius menüt, így kontrollálni tudják, milyen alapanyagokból dolgoznak, kevesebb a hulladék. Számomra ez kifejezetten szimpatikus volt, látszott, hogy a projekt beleillik az értékrendjükbe.

A tanulási folyamat öt napra volt bontva. Alapvetően tapasztalati tanulás folyamán ismerkedtünk különböző témákkal, így minden folyamatnak volt egy élményszerzés – reflexió – jelentésalkotás – alkalmazás íve. Ezen kívül nagyon fontos elem volt, hogy voltak kiscsoportos reflexiók minden nap végén, aminek a kivonatát megkapták a szervezők, így látták, hogyan csapódott le az adott nap, reagálni tudtak a visszajelzéseinkre. Ezen kívül volt egy olyan este is, ami egymás kultúrájával való ismerkedésnek volt fenntartva, a többi napon önszerveződő beszélgetőkörök, társasjátékozás, éneklés és felfedező túrák alakultak ki.

Az első nap a kihagyhatatlan névtanulás és ismerkedési körök után egy olyan tevékenységgel indult, ahol magunkból kellett működő gépezetet alkotni, ezen keresztül rögtön egy csomó minden kiderült a csoportdinamikáról és, hogy mennyi minden befolyásolja a közös munkát. Ezután felállítottuk a saját szabályrendszerünket, hogy minél gördülékenyebben működjünk együtt. A délután folyamán azzal ismerkedtünk, hogy hogyan lehet a permakultúra alapvetéseit átépíteni csoportokra, kaptunk tizenkét design pillért, ami segít fenntartható csoportot tervezni. Ezen kívül még azt is körbejártuk, hogy mikor mit tartunk fontosnak abból a hármasból, hogy az emberek jól vannak, hogy a struktúrát megtartsuk és, hogy hogy mindenki igazságosan részesedjen, hogyan lehet ezt jobban kiegyensúlyozni.

A második napon többek között azzal foglalkoztunk, hogy mire van szükségünk egy csoportban való működéshez, hogyan tudunk aktívan részt venni, facilitátorként hogyan lehet a csoportról gondoskodni, bevonni a résztvevőket. Volt szó aktív hallgatásról és arról, hogy milyen szerepeket töltünk be csapatokban, miben érezzük magunkat otthon, mi áll távol tőlünk. Volt egy olyan feladat, ahol Laura, a program facilitátora direkt három nagyon különböző, túlzó módon kezelte a csoportokat. Érdekes volt látni, hogy milyen könnyen megy át kontrollálásba a gondoskodás, ha úgy használjuk. Összeszedtük eszközöket, hogy hogyan lehet a közös munkát hozzáférhetőbbé tenni, milyen határokat, kereteket érdemes szabni, hogyan lehet mindenkit aktivizálni, a részvételt egyenletesen elosztani. 

Pénteken a szerepekhez és felelősségekhez kapcsolódó erőt, ‘hatalmat’ jártuk körbe. Többféle játékon keresztül foglalkoztunk azzal, hogy különböző helyzetekben hol van az erő, hogyan lehet ezt felborítani, megváltoztatni. Számomra ennek a napnak a legfontosabb tanulsága az volt, hogy facilitátorként mennyi befolyásunk van és mennyi munka van abban, hogy ezeket tudatosan használjuk. Azt is jó volt tudatosítani, hogy vezetés szerep és cselekvés, nem elnyomás és kifejezetten hasznos ezeket a szerepköröket átláthatóan azonosítani, esetleg forgatni, hogy elkerüljük a kiégést, inaktivitást. Ezen a napon került sor egy Villadiego látogatásra és egy interkulturális estére. Volt tánc, zene, mindenféle tradicionális finomságok:)

Szombaton a személyes határok illetve az azok átlépéséből adódó konfliktusok voltak terítéken. Először a fizikai távolságtól indulva, kevésbé kézzel fogható határok felé mozogtunk, a csoportokban felmerülő feszültséget vizsgáltuk és ötleteltünk, hogy facilitátorként vagy csoporttagként milyen megoldásaink vannak ezt megoldani. Többféle konfliktushelyzetben kerestünk felismerhető mintákat és egy beavatkozási lépcső segítségével próbáltuk deeszkalálni a helyzeteket kis és nagyobb csoportokban is.

Vasárnapra a tanultak átvitele gyakorlatba, illetve egy értékelő-összegző rész jutott. Kis csoportokban rövid workshopokat terveztünk és ki is próbálhattuk magunkat. Utána adhattunk és kaptunk visszajelzést, volt tér átgondolni, mi működött, mi nem és miért. Rögtön igazolódott amit addig is tudtunk, facilitálni rengeteg munka és erőfeszítés. Mindig van mit javítani, de ezalatt a pár nap alatt rengeteg eszközt és példát kaptunk, hogy fejlődhessünk. Volt egy session, ami teljesen a kis csoportos és személyes reflektálást szolgálta, aztán egy teljes csoportos feedback a szervezőknek, mielőtt a hivatalos kérdőíveket is ki kellett töltenünk.

Kilencedikén reggel Villadiegoból busszal Burgosba mentünk, onnan pedig Madridba, hogy hazarepüljünk. Későn este fáradtan, de élményekkel telve értünk vissza Budapestre. Kellett még egy kis idő, hogy minden tapasztalat lecsapódjon, de csak most jön az igazi munka: beépíteni a tanultakat a facilitálásba.