Ilyen volt az Eco Pathways ificsere Portugáliában

Ilyen volt az Eco Pathways ificsere Portugáliában

Ilyen volt az Eco Pathways ificsere

Food & systems ifjúsági csere beszámolók

Egy hét egy apró portugál faluban, sátrak és jurták között, hegyekkel, patakokkal és vízesésekkel körülvéve – távol a megszokott hétköznapoktól és sokszor a telefonoktól is. Az Eco Pathways ificsere résztvevői júliusban Soajóban tapasztalhatták meg, milyen az, amikor a természetközeli életmód, a kaland, a tanulás és egy nemzetközi közösség egyszerre válik egy Erasmus+ program részévé.

A hat ország fiataljait összekötő hét során túráztak, folyókban barangoltak, kajakoztak és SUP-oztak, közösen gondolkodtak környezetvédelmi kérdésekről, nemzetközi esteken ismerték meg egymás kultúráját, és közben olyan barátságok is születtek, amelyek jóval a program után is folytatódhatnak. Volt, akinek ez volt az első Erasmus+ élménye, más már több programon is részt vett – abban azonban szinte mindenki egyetértett, hogy Soajo maradandó nyomot hagyott benne.

Mit jelent egy hétre kilépni a komfortzónánkból, idegenekből barátokká válni, és kicsit kiszakadni az online világból? A magyar csapat tagjainak beszámolóiból most személyes nézőpontokon keresztül ismerhetitek meg ezt a különleges portugáliai hetet. Talán arra is kedvet kapsz, hogy a következő hasonló kalandnak már te is részese legyél.

Soajo, Portugália

2026. július 4-11.

Ifjúsági csere

6 ország fiataljai

Új élmény

Breaking the silence iIfjúsági csere

MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?

-a magyar csapat tagjainak beszámolója-

Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak

Kiléptek a komfortzónájukból

Gyönyörű tájakat fedeztek fel

Megtanultak együttműködni másokkal

Új barátságokat kötöttek

Az Erasmus+ programban való részvételnek köszönhetően lehetőségem nyílt Portugáliába utazni. Portóba repültem, majd onnan a gyönyörű Soajo faluba utaztam, ahol egy hetet töltöttem a program résztvevőjeként. Már a szállás is különleges élményt jelentett, hiszen kemping jellegű jurtákban laktunk. Ez határozottan kívül esett a komfortzónámon, de visszatekintve nagyon örülök, hogy megtapasztalhattam, mert ettől az egész utazás még emlékezetesebbé vált.

A program központi témája a környezettudatos életmód, valamint az emberek és a természet kapcsolata volt. A hét során sokat tanultam arról, hogyan hatnak az emberi tevékenységek a környezetre, és milyen következményekkel jár az, ahogyan a természettel kapcsolatba kerülünk. Beszéltünk az emberi jelenlét pozitív és negatív hatásairól is. Megtudtuk például, hogy bár a folyókban kialakított mesterséges medencék vonzóak lehetnek a látogatók számára, akadályozhatják a halak természetes vándorlását. Arról is szó esett, hogy az úszókról lemosódó naptej és más kozmetikai termékek szennyezhetik a folyókat, és káros hatással lehetnek a vízi élővilágra. Ezek a foglalkozások segítettek jobban megérteni, miért ennyire fontos a természet védelme, és hogy már az apró, hétköznapi döntéseinkkel is változást érhetünk el.

Sok időt töltöttünk a környék felfedezésével is. Az egyik kedvenc élményem a folyami túra volt, amely során gyönyörű patakokon haladtunk keresztül, kristálytiszta vízben úsztunk, és olyan lélegzetelállító természeti helyeket fedeztünk fel, amelyekre hétköznapi turistaként valószínűleg soha nem találtam volna rá. Különösen tetszett, hogy ezek a csodálatos patakok nagyon közel voltak a faluhoz, így a szabadidőnkben is könnyen elmehettünk oda úszni. A patakokban kisebb, természetes fürdőhelyek alakultak ki, ahol pihenhettünk és élvezhettük a gyönyörű környezetet.

A program során nemzetközi csoportokban dolgoztunk. Minden csapatnak egy kreatív projektet kellett elkészítenie: voltak, akik prezentációt készítettek, az én csoportom pedig egy videót forgatott. Nagyon élveztem az alkotási folyamatot, és különösen jó érzés volt később megnézni az elkészült videót, mert így újra átélhettem a hét legjobb pillanatait.

A program egyik legjobb része az volt, hogy rengeteg fantasztikus embert ismerhettem meg. Lehetőségem nyílt Bulgáriából, Görögországból, Szlovákiából, Lengyelországból, Portugáliából és természetesen Magyarországról érkező résztvevőkkel együtt tölteni az időt. Gyorsan összebarátkoztunk, számos felejthetetlen élményt szereztünk közösen, és sokat tanultunk egymás kultúrájáról és hagyományairól. Különböző országok tradicionális táncait is megtanultuk, ami még élvezetesebbé tette a kulturális cserét.

A portugál gasztronómia felfedezése szintén különleges élmény volt. Megkóstoltam a híres Pastel de Natát, a hagyományos Francesinhát, valamint a Bacalhau à Brást, amely egy sózott tőkehalból, tojásból és vékony, ropogós burgonyacsíkokból készült klasszikus portugál étel. A hagyományos fogások megkóstolása nagyszerű lehetőséget adott arra, hogy még közelebbről megismerjem a portugál kultúrát.

Ez a program sokkal többet adott számomra, mint amire előzetesen számítottam. Fejlődtek az angol nyelvű kommunikációs készségeim, nyitottabbá váltam, és nagyobb önbizalmat szereztem ahhoz, hogy kilépjek a komfortzónámból. Azt is megtanultam, mennyire fontos együttműködni különböző kulturális háttérrel rendelkező emberekkel, és hogy milyen sokat tanulhatunk egymástól.

Mindenkinek szívből ajánlanám az Erasmus+ programokat. Ezek jóval többet jelentenek egyszerű utazásnál: lehetőséget adnak a személyes fejlődésre, nemzetközi barátságok kialakítására, új kultúrák megismerésére és életre szóló emlékek gyűjtésére. Nagyon hálás vagyok azért, hogy részt vehettem ebben a programban, és őszintén remélem, hogy a jövőben még sok más diák él majd ezzel a fantasztikus lehetőséggel.

Csenge

Ez a portugáliai ifjúsági csere program volt a 3. Erasmus+ Program amin részt vettem, de a legszabadabb és a legizgalmasabb.

A helyszín Soajo egyszerűen káprázatos, az egyik leggyönyörűbb természeti látványosságokat itt láttam, pedig már több hasonló országban jártam. A közös programok aranyosak, egyáltalán nem megterhelőek, de mégis tanulhatsz rajtuk valami újat különböző országokról, más anyanyelvű és kultúrájú fiatalok gondolkodásáról, a vicceikről/ hogyan ugratják egymást.

Ha tényleg próbálkozol, hogy pozitívan és nyíltan állj hozzá másokhoz, akkor ez egy szuper élmény lesz. 

Márton

Én mindig is szerettem utazni, új kultúrákat és szokásokat megismerni, szóval, amikor először hallottam az Erasmusról nem is akartam elhinni, hogy ez ennyire egyszerű is lehet.

Nekem az Eco Pathways ifjúsági csere volt az első ilyen jellegű projektem és minden elvárásomat felülmúlta. Rengeteg élménnyel gazdagodtam ez alatt a rövid egy hét alatt és úgy érzem, sokat is fejlődtem.

Nem tudom igazán szavakkal leírni, hogy milyen hatással volt rám ez az egész, de olyan volt mintha erre a hétre az összes itthoni problémámat magam mögött hagytam volna és csak abban a kis portugál faluban léteztem volna. Ebben sokat segített az is, hogy a „reconnect with nautre” témának megfelelően a legtöbb időnket a szabadban töltöttük a technológiától távol, és a különböző programok is ehhez kapcsolódtak. Vittek minket túrázni, kajakozni, úszni és természetesen voltak workshopok is, sokszor a szabad levegőn. Ezek jól el voltak osztva és sok szabadidőt is kaptunk minden nap, ezért nagyon szabadnak és kötetlennek érződött az egész, és volt lehetőségem rendesen megismerni az embereket akikkel idejöttem.

Jelentkezéskor az egyik célom az volt, hogy kilépjek egy kicsit a komfort zónámból, új embereket ismerjek meg és úgy általában kipróbáljam magam egy teljesen idegen közegben. Örömmel mondhatom, hogy jól teljesítettem ezen a saját magam által állított próbatételen, hiszen sok új barátot szereztem és nem esett nehezemre a nomád életstílus sem.

Ezen kívül határozottan jót tett a mentális egészségemnek, hogy ki tudtam szakadni egy kicsit a technológia világából. Eddig is szerettem a természetben lenni, de ez az élmény újra felélesztette a kalandvágyamat és mindenképpen akarok még hasonlót csinálni a jövőben.

Azoknak pedig, akik még nem döntötték el, hogy érdemes-e belevágni egy ilyenbe, vagy azon gondolkoznak kell-e ez az egész nekik, hiszen annyi bizonytalansággal jár és valószínűleg nagyon más lenne mint amit megszoktak, azt üzenném tegyék meg! Nem vagyunk egyformák, valakinek könnyebben fog ez jönni, valakinek nehezebben, illetve olyan is lesz, aki eldönti, hogy ez aztán biztosan nem neki való, de én azt mondom egyszer mindenkinek ki kéne próbálnia.

Ha kellően nyitott tudsz lenni az új dolgok iránt, akkor mindenképpen jól fogod érezni magad, hiszen az ilyen projektekre általában olyan emberek jönnek, akiknek hasonlóan nyitott a felfogásuk.

Amikor megérkeztem a reptérre én is azon izgultam, hogy vajon ki tudok-e jönni majd azokkal az emberekkel, akikkel összeraktak, és az igazság az, hogy talán még sosem volt ennyire egyszerű dolgom. Az első pillanattól kezdve volt téma, mindenki hasonlóan izgatott volt, és ahhoz hogy ez beinduljon elég volt annyi, hogy „Á szia, te is a projektre jöttél?”.

Összességében elmondhatom, hogy mindig is emlékezni fogok erre a Soajoban töltött egy hétre. Nagyon sokat tanultam és úgy érzem, mintha egy új világ tárult volna ki előttem, amibe alig várom, hogy mégjobban elmerülhessek.

Péter

A program keretében csomó új dolgot tanulhattam és próbálhattam ki, emellett hatalmas élmény volt minden pillanat amit Portugáliában töltöttünk.

A Soajóba vezető utunk közben lehetőségünk volt Portóban is időt tölteni ami önmagában nagyon tetszett. Soajóban sátraztunk, ami valószínű, a legtöbb embertől távol áll. Én sem voltam másképp, de nagyon megszerettem az esetleges pókok/hangyák ellenére is.

Különböző informatív és eseménydús programokon vettünk részt. A túrákon régi kőházakat, csatornákat láthattunk, tanultunk az ember természetre gyakorolt hatásáról, mellesleg végül mindig fürdőzéssel zártuk a túrákat.

Sok csoportos és közösség építő programon vettünk részt és sokat foglalkoztunk, beszéltünk a Föld állapotáról, érintettük a problémákat minden jelenlévő ország szempontjából és hangsúlyoztuk a környezettudatosság fontosságát. Ez egy olyan téma ami még ma sincs eléggé hangoztatva, sajnos sokat nem vesznek tudomást a környezeti tényezőkről ezért nagyon hasznosnak és informatívnak találtam.

Sokszor csináltunk egyszerűbb energizer-eket amik szintén jó hangulatban teltek, személy szerint a jóga volt a kedvencem, amit a szabadban végeztünk. Tartottunk nemzetközi estéket amiken minden csapat bemutatta országát a közönség bevonásával. Ezeken az estéken sok új ételt – italt próbáltunk ki, és mutattunk be a többieknek, végül pedig nemzetközi táncokat tanultunk.

Folyami túrán is részt vettünk. Ezelőtt még nem is hallottam róla, végül ez lett a kedvencem, szeretném ezt folytatni a jövőben. Kaptunk hozzá ruhát, cipőt, szükség esetén mentőmellényt, nagyon alaposan kellett figyelni a lépteinkre, hogy ne csússzunk meg és talán pont ez tette olyan széppé azokat a pillanatokat amikor megálltunk körülnézni, fürdeni, sziklákról a vízbe ugrani.

Emellett kajakoztunk és supoztunk is. A telefon alig volt nálam ez idő alatt, akkor is inkább fotózásra használtam. Nagyon felszabadító volt kiszakadni a megszokott online térből, és egyáltalán nem hiányzott a napjaimból.

A magyar és a külföldi csapatokban is csomó kedves, nyitott embert  megismertem akiktől sokat is tanultam a program alatt. Megtanultam új kártyájátékokat, Portugál látványosságokról hallottam, és a közös mély beszélgetések, filozofálások is örök emlékek maradnak.

Nagyon hamar összekovácsolódott mindenki, amit jó volt látni. Jó volt úgy együtt táncolni, játszani, feladatokat  elvégezni, mintha már huzamosabb ideje ismertük volna egymást, pedig valójában csak 1-2 nap telhetett el.

Ennek az ifjúsági cserének és a nyitott tagoknak hála olyan új dolgokról, lehetőségekről hallottam, amik miatt a jövőm még tartalmasabb lehet, vagy talán az eredeti terveimtől független úton megyek tovább.

Sokat köszönhetünk a szervezőknek és segítőknek is, mert sokat tettek értünk, mellesleg támogató és együttműködő volt mindenki. Szereztem új barátokat is akikkel tartjuk a kapcsolatot és terveztünk már egy programtól független közös találkozást valamelyik országban.

Mindenképp ajánlom ezt az ifjúsági cserét, annak is akinek megszokott a sátorozás, és annak is aki kilépne a komforzónajából. A környezet tiszta, családias és természetközeli. A közösség és szervezés is kifogástalan volt számomra. Ha pedig szerencsés vagy mint mi voltunk, lesz időd Portoban is körülnézni ami szintén önmagában egy élmény.

Mona

Nagyon jól éreztem magam ezen az ificserén, mert gyönyörű szép helyeket láttam és nagyon vidám volt a csapat.

Mikor megérkeztünk Portoba a magyar csapattal, akkor még egyikünk sem ismerte a másikat, de a nap végére elmondhattuk, hogy olyan volt, mint egy baráti kirándulás. Felfedeztük Porto belvárosát egy délután alatt és hamar megérkeztünk a portugál életérzésbe. Az emberek táncoltak a parton, a kis utcákban zene szólt, és vidám girlandok lógtak az erkélyekről.
Már az első nap azt tudtam mondani, hogy érdemes volt kimozdulni otthonról.

A reptérre való visszajutás okozott bonyodalmakat, de egy kis helyi szakértelemmel sikerült végül jegyet váltanunk és fel tudtunk szállni a metróra. Nagyon intenzív csapatmunkát hoztunk ott össze, annak ellenére hogy tényleg csak pár órája találkoztunk először.

A reptérről busszal mentünk Soajoba. Az út az hosszú volt, de tudtunk egy kicsit pihenni legalább.

A szállás először meghökkentő volt nekem, hiába hogy tudtam a sátrakról. Nekem eleinte kihívást jelentett megszokni a gondolatot, hogy egy hétig ilyen környezetben leszünk. Gondolok itt a tehén citromos utakra és a mosdó egyszerűségére. A végére teljesen megszoktam a körülményeket és teljesen normális volt hogy a lábunk elé nézve sétálunk a faluban.

A hivatalos program ismerkedős játékokkal kezdődött. Én ezeket nagyon szeretem és most is fel tudtam írni ezeket a gyűjteményembe, hogy a későbbiekbek, akár a szakmámban majd használni tudjam. Mindig jókat lehet nevetni egy egy szituáción amiket ezek a rapid randik hoznak magukkal. Gyakorolhattuk az angolt, de nem kellett megijedni, hogy olyat kérdeznek amire nehéz idegennyelven válaszolni. Azt nagyon szeretem az ificserékben, hogy egy gyengébb nyelvtudással is idegesség nélkül el tud lenni valaki. Bíztatják, hogy merjen megszólalni és teret adnak annak, hogy akár a csapattársai kisegítsék ha elakad.

A hét során tanultunk a résztvevő országok környezetvédelmi kihívásairól is. Erre minden csapatnak egy előadást kellett készíteni megadott szempontok alapján. Ilyen volt például az is hogy milyen természeti értékei vannak az országainknak és hogy tudjuk őket megvédeni. Gondolkodtunk azon is, hogy milyen megoldásai lehetnének a természetvédelmi problémáknak és hogyan lehetne megelőzni vagy orvosolni az előforduló természeti katasztrófákat.

Egyik nap hátizsákot ragadtunk és elindultunk egy vezetett túravezetésre a dombok közé. A feladatunk az volt, hogy egy applikáción vezetve gyűjtsünk össze minél több jellegzetes növényt, állatot, épületet, stb. Csapatokra lettünk bontva, olyanokkal akikkel korábban még nem voltunk beosztva és más más feladataink voltak. A csapat amiben én voltam növényeket fotózott és az appban meg tudtunk nézni minden információt az adott növényről. Tetszett ez a fajta aprólékosság a túrában, mert sokkal nyitottabb szemmel jártunk mint amit egy kiránduláson én megszoktam. A délutáni órákban bemutattuk egymásnak az összegyűjtött anyagokat és nagyon érdekesnek találtam az előadásokat.

Kipróbálhattuk a folyóban való barangolást is. Nekem ez volt a kedvenc programom a héten. Nagyon izgalmas volt, rengeteget nevettünk azon hogy mennyit csúszkálunk a köveken. Gyönyörű vízeséseket láttunk, és magas sziklákról ugráltunk, ami megint csak a kedvenc élményem az egészből.

Interkulturális esteket is csináltunk. Mindenki kivette a részét az előkészületekből és nagyon jó hangulatban teltek az előadások. Tanultunk nemzeti táncokat is, ami szerintem még jobban összerántotta az egész csapatot. Az éjszakába nyúló beszélgetések és kártyázások közepette megbarátkoztunk a tehenekkel is, akik volt hogy a sátrunkon kopogtatva ébresztettek minket.

Összességében én csak ajánlani tudom az ificseréket, mert nagyon kedves emlékekkel és nagyon kedves barátokkal térhet haza az ember.

 

Lili

Mivel előbb szállt le a repülőnk, így volt némi időnk bemenni Porto belvárosába is, mielőtt a  indult volna a busz, ami a program helyszínére vitt minket Soajo-ba. Bár fáradtak voltunk, a  korai keléstől, illetve az átszállástól, de a jellegzetes kék csempés épületek, a nyüzsgő piacterek, remek ételek és a városi látkép kárpótoltak minket minden kellemetlenségért. 

Soajoba érve beosztottak minket 5 fős jurtákba, ami bár kényelmes volt, de elhelyezkedésük  miatt a hét folyamán napközben elviselhetetlen hőfokokat ért el.

A szálláson egy fontos szabály  volt. A kemping területére vezető kapukat szigorúan zárni kellett, mivel az egész falu tele volt  bocikkal, amik kiszámíthatatlan helyeken tudtak feltűnni, mivel szabadon kószáltak, és ott  végezték dolgukat, ahol csak akarták, így nem volt ideális beengedni őket.

Míg a sátrak a hegyoldalban voltak, minden más, ahol a programok, eligazítások történtek, mint  például a közösségi tér, az étkező, lent voltak a falu központban, 10p sétára, így érdemes volt  előre tervezni miden reggel, a nap hátralevő részére, hogy mire lesz szükség.

Az annak ellenére,  hogy nagy mennyiségben kellett készíteni, a szervezők kiemelkedő minőségű, és  kiegyensúlyozott étkezéseket biztosítottak, amihez szinte mindig volt friss zöldség, gyakran két  fajta köret, illetve többnyire marha hús, valamilyen formában, így könnyedén bírtunk minden  kültéri aktív programot is. 

Az első bevezető ismerkedés központú nap után a hét további részében nem formális oktatás  keretein belül bemutatták nekünk a környező területeket, a hegyoldalban eredő forrásokat,  vízeséseket, régi vízi malmokat, növény, és állatvilágot.

Arra számítottam, hogy a túrázás lesz  a hét központi tevékenysége, de ennek ellenére meglepően keveset, nagyjából 5km körüli  távolságot tettünk meg összesen. A vízi túrázás a folyó mederben ezzel szemben viszont sokkal  kimerítőbb volt. Bár a távolságot ebben az esetben is keveselltem, de a kristály tiszta víz és a  hatalmas eukaliptusz fák a parton, életre szóló élményt nyújtottak.

Másnap az ebédszünetben páran szabadidőnkben befejeztük a teljes túrát, így megduplázva nagyjából az előző napi távot.  Soajo egy olyan nemzeti parkban fekszik, amely a szokványostól eltérő módon ember lakta  településekkel van tele, ilyen módon a vízi malmok romja is magán kézben vannak, amik nem  teszi lehetővé azok állami felújítását. Mezőgazdász múltja miatt a falu tele van oszlopokon, gyakorlatilag lábakon álló kis kápolnáknak tűnő kő építményekkel, amelyeknek kereszt van a  tetején. Ezek régi magtárak, amelyeket a rágcsálókkal szembeni védekezés miatt megemeltek  a földről, és köralakú peremekkel láttak el, hogy ne tudják megközelíteni őket a kártevők. A  magok védelmében a magtárak tetejére kereszteket helyeztek a helyiek, hogy Isten védelmét  kérjék a magokra, mivel ez volt az egyetlen megélhetésük.  

Abban a kevés időben, amit bent töltöttünk, előadást készíttettünk az országunk  környezetvédelmi kockázatairól, és aktuális problémáiról, illetve Soajo turizmusával  kapcsolatos figyelem felhívó tartalmakat gyártottunk, ami kifejezetten jó csapat munka  fejlesztő volt főleg vegyes csoportokban idegen nyelven.  

Az Interkulturális esték is hatalmas élményt nyújtottak, és segítettek még mélyebbre fűzni a  kialakult kapcsolatokat, nemzeti táncokkal, és nemzetközi zenék éneklésével. 

Talán a legfurcsább érzés belegondolni, hogy 2500 km utazás, és egy random program kell  ahhoz, hogy megismerj valakit, akivel a hétköznapi életedben egy 200 m es körzetbe jársz  egyetemre, egy helyen szállsz le minden nap ugyan arról a tömegközlekedésről, és ugyan ott is  eszel sokszor, mégsem beszéltél vele soha. Alig 10 órán belül viszont úgy viselkedsz vele, mint  ha mindig is ismerted volna, és lehető a leg természetesebb dolog lenne, hogy ott vagy vele egy  idegen helyen, idegen feltételkékkel, idegen problémákkal, és mégis számíthatsz rá mindenben.  Számomra összességében a kezdeti bizonytalansággal ellentétben nagyon jó élmény volt az  egész, és rengeteg tapasztalatot és kapcsolatot adott. Bővel túl teljesítette az elvárásaimat.  

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy legalább egyszer tapasztaljon meg egy Erasmust, mert  a helytől függetlenül csodálatos, nyitott embereket ismerhet meg, és maradandó kapcsolatokat  építhet, mind nemzetközileg, és országon belül is egyaránt.

Bálint

Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?

Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!

Food & Systems ifjúsági csere

A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.

Ilyen volt a Play-Learn-Recharge programunk

Ilyen volt a Play-Learn-Recharge programunk

Ilyen volt a PLAY–LEARN–RECHARGE partnerségépítő programunk

The (ex)change: Connecting YOUth ificsere élmények

Hogyan lehet a tanulás egyszerre játékos, közösségi és feltöltő? Többek között ezt tapasztaltuk meg a PLAY-LEARN-RECHARGE nemzetközi programon, ahol a résztvevőkkel közösen azt fedeztük fel, hogyan támogathatják a fiatalokkal végzett munkát a gamifikált módszerek, az interaktív eszközök és az egymástól tanulás élménye.

A program nemcsak új módszereket és gyakorlati ötleteket adott a résztvevők kezébe, hanem lehetőséget teremtett arra is, hogy saját szakmai működésükre, terhelhetőségükre és mentális jóllétükre is reflektáljanak. Az ifjúsági munkában dolgozók számára ugyanis legalább olyan fontos a kreatív eszköztár bővítése, mint az, hogy hosszú távon is fenntartható módon tudjanak jelen lenni a fiatalok mellett.

Olvasd el a beszámolókat és tudd meg, milyen élmény volt egy nemzetközi közegben tanulni, játszani, kapcsolódni és új lendületet gyűjteni.

TIA Közösségi Iroda, Budapest

2026. május 17-22.

Partnerségépítő program

Új élmény

Breaking the silence iIfjúsági csere

MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?

-a magyar csapat tagjainak beszámolója-

Nyitottabbá és elfogadóbbá váltunk

Új eszközöket fedeztünk fel

Új szerepekben próbálhattuk ki magunkat

Partnerkapcsolatokat építettünk

Új barátságokat kötöttünk

A Play-Learn-Recharge partnerségépítő és képzési program nagyon sok élményt és lendületet adott nekem mind szakmailag, mind személyesen.

A program célja az volt, hogy különböző országokból érkező ifjúsági munkások, önkéntesek és ifjúsági vezetők megosszák egymással jó gyakorlataikat, új módszereket és játékokat ismerjenek meg, miközben a mentális jóllétükre és feltöltődésükre is figyelmet fordítanak. 

Már az első estétől kezdve érezhető volt, hogy egy nyitott és támogató közösség alakult ki: a közös vacsora remek alkalmat adott az ismerkedésre, és nagyon jó hangulatban telt.

A program első napján a csapatépítésé volt a főszerep. Különböző játékokon és interaktív feladatokon keresztül jobban megismerhettük egymást, valamint betekintést nyerhettünk a résztvevő szervezetek munkájába. 

A nap egyik különleges eleme a közös vacsorafőzés volt a TIA irodájában. Együtt készítettünk csirke- és gombapaprikást nokedlivel, valamint palacsintát. A főzés önmagában is kiváló csapatépítő programként működött, de a folyamatosan lecsapódó biztosíték miatt még a problémamegoldó készségeinket is próbára tette. Végül minden elkészült, és egy igazán emlékezetes estét töltöttünk együtt.

A második napon olyan játékokat próbálhattunk ki, amelyek a jövőorientált gondolkodáshoz, a digitális jólléthez és a globális termelési lánchoz kapcsolódtak. A délután a feltöltődésről szólt: kisvasúttal utaztunk a budai hegyekben, majd a Normafánál nemzetközi pikniken vettünk részt. Minden ország hozott magával valamilyen jellegzetes ételt vagy finomságot, így nemcsak egymást, hanem egymás kultúráját is jobban megismerhettük.

A következő napon a digitális eszközök kerültek a középpontba. Kipróbálhattuk a VR-technológiát, valamint megismerkedtünk a Canva mesterséges intelligencián alapuló funkcióival. Felfedeztük, hogyan lehet ezeket az eszközöket az ifjúsági munkában alkalmazni, és hogyan támogathatják a fiatalok tanulását, bevonását vagy kreatív önkifejezését.

Később a résztvevők játékos formában fedezhették fel Budapestet is. Bár ezen a részen sajnos nem tudtam részt venni, a többiek beszámolói és a készült fotók alapján ez is nagyon élvezetes program volt.

Számomra az utolsó szakmai nap egyik legizgalmasabb eleme a Senkit ne hagyj hátra kampányához kapcsolódó, tudatos szórakozásról szóló szimulációs játék facilitálása volt. A játékot most először játszottuk angol nyelven nemzetközi résztvevőkkel, ami különösen érdekes tapasztalatot jelentett. Facilitátorként lehetőségem volt megfigyelni, hogyan játsza a játékot egy ifjúsági munkásokból álló csoport, és nagyon értékes visszajelzéseket is kaptunk tőlük. Jó volt látni, hogy a játék nemzetközi környezetben is működik, és hasznos beszélgetéseket indít el a tudatos döntésekről és a biztonságos szórakozásról.

A program végén közösen értékeltük az elmúlt napokat, majd zárásként egy budapesti fürdőben pihenhettünk. Ez tökéletes lezárása volt az eseménynek, hiszen lehetőséget adott arra, hogy kicsit lelassítsunk, feltöltődjünk és kötetlenebb formában töltsünk még időt együtt.

A Play-Learn-Recharge program során rövid idő alatt egy olyan nemzetközi csapat alakult ki, amelyben mindenki komfortosan és biztonságban érezhette magát, függetlenül attól, hogy korábban találkoztunk-e már vagy sem.

A program során különösen fontossá vált számomra az informális tanulás és kapcsolatépítés szerepe. Rájöttem, hogy a tartós és jól működő nemzetközi partnerségek gyakran nem a formális munkacsoportokban, hanem a közös vacsorák, beszélgetések és szabadidős programok során alakulnak ki. Emellett számos új módszert, játékot és digitális eszközt ismertem meg, amelyeket a jövőben saját munkám során is hasznosítani tudok.

Külön örültem annak is, hogy a program nagy hangsúlyt fektetett a mentális egészségre és a feltöltődésre, hiszen az ifjúsági munkában dolgozók számára is elengedhetetlen, hogy időnként megálljanak, reflektáljanak és energiát gyűjtsenek a további munkához – erre pedig tökéletes lehetőséget nyújtott a Play-Learn-Recharge.

Enikő

Ilyen volt…

A Play-Learn-Recharge program számomra elsősorban arról szólt, hogyan lehet a tanulást élményszerűvé, játékossá és közben szakmailag is hasznossá tenni. Jó volt egy olyan nemzetközi közeg részévé válni, ahol az ifjúsági munkában dolgozók nemcsak módszereket mutattak egymásnak, hanem közösen gondolkodtak arról is, hogyan lehet a fiatalokat aktívabban bevonni különböző tanulási folyamatokba.

Különösen izgalmasak voltak számomra azok a programelemek, amelyekben játékokon és digitális eszközökön keresztül fedezhettünk fel különböző témákat. A VR-technológia kipróbálása sok új ötletet adott ahhoz, hogyan lehet a digitális eszközöket kreatívan és tudatosan használni az ifjúsági munkában. Érdekes volt látni, hogy ezek az eszközök nem önmagukban fontosak, hanem akkor válnak igazán hasznossá, ha jól kapcsolódnak egy tanulási célhoz vagy közösségi folyamathoz.

A program egyik legemlékezetesebb része számomra a kisvasutazás és az azt követő normafai piknik volt. A közös utazás jó lehetőséget adott a kötetlen beszélgetésekre, a pikniken pedig minden ország saját ételekkel vagy finomságokkal készült. Ezek az informális helyzetek sokat hozzátettek ahhoz, hogy jobban megismerjük egymást, és ne csak szakmai, hanem emberi szinten is kapcsolódni tudjunk.

Nagy élmény volt számomra a Senkit ne hagyj hátra kampányhoz kapcsolódó, tudatos szórakozásról szóló szimulációs játék facilitálása is. Nemzetközi csoporttal, angol nyelven vezetni a játékot különösen értékes tapasztalat volt, mert így azt is láthattuk, hogyan működik a módszer más kulturális és szakmai háttérrel érkező résztvevőkkel. Jó volt megfigyelni, milyen beszélgetéseket indít el a játék a felelős döntésekről, a biztonságról és a közösségi helyzetekben vállalt szerepeinkről.

A Play-Learn-Recharge számomra egyszerre adott új módszertani ötleteket, szakmai inspirációt és feltöltődést. A program megerősített abban, hogy a játékos tanulás, a digitális eszközök tudatos használata és az informális kapcsolódások nagyon fontos szerepet játszanak az ifjúsági munkában. Jó érzés volt egy olyan közösség részeként tanulni, ahol a szakmai fejlődés mellett a jóllétre, a pihenésre és az egymástól tanulásra is valódi figyelem jutott.

Mirtill

Pillanatok a programról

A Play-Learn-Recharge programon részben szervezőként és részben résztvevőként tudtam részt venni, ami segített, hogy új szempontokkal, jó beszélgetésekkel és sok szakmai inspirációval gazdagodjak. Rengeteg értékes tapasztalatot szereztem – résztvevőként és facilitátorként egyaránt.

A program célja az volt, hogy különböző országokból érkező ifjúsági munkások, önkéntesek és ifjúsági vezetők megosszák egymással jó gyakorlataikat, új módszereket és játékokat ismerjenek meg, miközben a mentális jóllétükre és feltöltődésükre is figyelmet fordítanak.

Már az első alkalmak során érezhető volt, hogy egy nyitott, támogató és kíváncsi közösség formálódik, amelyben könnyű volt kapcsolódni egymáshoz. Ezekben a napokban később is végig azt éreztem, hogy egy befogadó, nyitott közeg része vagyok, ahol a szakmai beszélgetések természetesen folytatódtak a közös étkezések, séták vagy szabadidős programok alatt is.

Az első közös programelemek számomra leginkább arról szóltak, hogy fokozatosan megérkezzünk a csoportba, és elkezdjük megismerni egymás szakmai világát. A játékok és interaktív feladatok jó kiindulópontot adtak a kapcsolódáshoz, miközben az is kirajzolódott, hogy a különböző országokból érkező szervezetek milyen sokféleképpen dolgoznak fiatalokkal.

Az egyik legemlékezetesebb közös élmény számomra a vacsorafőzés volt a TIA irodájában. Együtt készítettünk csirke- és gombapaprikást nokedlivel, valamint palacsintát. A főzés remek csapatépítő programként működött, hiszen mindenkinek jutott valamilyen feladat, közben pedig kötetlenül beszélgethettünk egymással. A folyamatosan lecsapódó biztosíték ugyan némi extra kihívást jelentett, de végül ez is csak még emlékezetesebbé és viccesebbé tette az estét.

A program során több olyan játék és módszer is előkerült, amelyek a jövőorientált gondolkodáshoz, a digitális jólléthez vagy éppen a globális termelési láncok megértéséhez kapcsolódtak. Nagyon inspiráló volt látni, hogy a résztvevők milyen sokféle témát dolgoznak fel játékos, interaktív formában.

A feltöltődésre építő délutáni programok közül a kisvasutazáson sajnos nem tudtam részt venni, de az azt követő normafai nemzetközi piknikhez már csatlakozni tudtam. Ez az alkalom különösen jó lehetőséget adott a kötetlen kapcsolódásra: minden ország hozott magával valamilyen jellegzetes ételt vagy finomságot, így nemcsak egymással, hanem egymás kultúrájával is közelebb kerülhettünk. Számomra ezek az informális pillanatok legalább olyan fontosak voltak, mint a szakmai programrészek.

A digitális eszközökre fókuszáló napon a résztvevők kipróbálhatták a VR-technológiát, és megismerkedhettek a Canva mesterséges intelligencián alapuló funkcióival is. Érdekes volt közösen gondolkodni arról, hogyan lehet ezeket az eszközöket az ifjúsági munkában alkalmazni, például a fiatalok bevonásában, kreatív önkifejezésük támogatásában vagy különböző tanulási folyamatok élményszerűbbé tételében.

A program lezárása nem egy klasszikus „utolsó nap” élmény volt, hanem inkább egyfajta lelassulás és visszatekintés mindarra, ami az előző napokban történt. A közös értékelés során jó volt meghallani, hogy kinek mit adott a program, milyen gondolatokat, módszereket vagy kapcsolódásokat visz magával. A budapesti fürdőzés pedig különösen jól illett a program szemléletéhez: nemcsak beszéltünk a feltöltődés fontosságáról, hanem a gyakorlatban is teret adtunk neki.

A Play-Learn-Recharge számomra egyszerre jelentett módszertani inspirációt és emlékeztetőt arra, hogy az ifjúsági munkában a saját jóllétünk sem lehet másodlagos. A játékok, digitális eszközök és facilitátori tapasztalatok mellett azt viszem magammal, hogy a tanulás akkor tud igazán hatni, ha van benne tér a pihenésre, az őszinte kapcsolódásra és a közös reflexióra is.

Virág

Támogasd a munkánkat!

…Hogy minél több fiatalnak nyújthassunk lehetőséget a tanulásra és tapasztalatszerzésre.

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!

A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.

Mit tanultunk a Care to Act nemzetközi képzésen?

Mit tanultunk a Care to Act nemzetközi képzésen?

Mit tanultunk a Care to Act nemzetközi képzésen?

Care to Act nemzetközi képzés

Mit jelent igazán odafigyelni magunkra és egymásra? A Care to Act nemzetközi képzésen Magyarország, Portugália, Törökország, Írország, Spanyolország, Lettország és Ciprus résztvevői interaktív workshopokon, szituációs játékokon és nemzetközi csoportmunkákon keresztül fedezték fel, hogyan beszélhetünk tudatosabban a jóllétről, az érzelmekről, a sztereotípiákról és a mindennapi döntéseink hatásairól.

A szakmai tanulás mellett persze a közösségi élmények is meghatározóak voltak: a belvárosi séták, a kulturális est Dunakaviccsal és Ördög Útja tánccal, nagy beszélgetések naplemente után, valamint a portói kalandozások mind hozzátettek ahhoz, hogy a résztvevők ne csak tudással, hanem új barátságokkal és életre szóló emlékekkel térjenek haza.

A Care to Act résztvevőinek történetei jól megmutatják, hogy egy Erasmus+ képzés egyszerre lehet szakmai fejlődés, önismereti út, nyelvgyakorlás, kulturális élmény és hatalmas kaland. Olvasd el Kinga, Tomi és Lili beszámolóit, és inspirálódj: lehet, hogy a következő hasonló élmény már rád vár.

Braga, Portugália

2026. május 30

június 5.

Nemzetközi képzés

3 magyar résztvevő

Új élmény

MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?

-a magyar csapat tagjainak beszámolója-

Nyitottabbak és elfogadóbbak lettek

Új eszközöket ismertek meg

Tabukat döntögettek a mentális egészségről

Megtanultak együttműködni másokkal

Új barátságokat kötöttek

A projekt fő célkitűzése a mentális egészség témakörének alapos körüljárása volt az ifjúságsegítés és a mindennapi élet kontextusában.

A képzésen egy rendkívül sokszínű, nemzetközi csapat jött össze: Magyarországról, Törökországból, Írországból és Spanyolországból 3-3 fő, Lettországból és Ciprusról 2-2 fő érkezett, míg a házigazda és a trénerek szintén 3 fővel képviselték Portugáliát.

Interaktív workshopokon, szituációs játékokon és intenzív csoportmunkákon keresztül dolgoztuk fel a témát. Az első két napban tisztáztuk a mentális egészség alapfogalmait, rávilágítva arra, hogy a mentális egészséggel mindenki rendelkezik, és ez nem egy statikus állapot, hanem egy folyamatos hullámvölgyekkel teli folyamat.

Különböző reflexiós gyakorlatok során – mint például egy háromoszlopos vitajáték (egyetértek / nem értek egyet / szürke zóna) – olyan komoly és sztereotip állításokat vitattunk meg, mint a skizofréniával élők megítélése, vagy hogy mennyire következtethetünk valaki belső állapotára a külső viselkedéséből.

Nagy hangsúlyt fektettünk a közösségi médiában elterjedt, szlengként használt klinikai kifejezések (pl. PTSD, ADHD, burnout) helyes értelmezésére, valamint az angol nyelvű „feeling” és „emotion” (érzés és érzelem) fogalmak közötti finom különbségek tisztázására és az érzelmek kifejezésének módozataira.

A képzés záró szakaszában a megszerzett elméleti tudást gyakorlati projektbe ültettük át. Csapatokban dolgozva, a Canva felületén kellett egy-egy edukatív játékot terveznünk. A mi csoportunk egy egyetemi vizsgaidőszak utolsó, kritikus két hetét modellezte le egy döntésalapú játék formájában. A játékosoknak különböző szituációkban kellett döntéseket hozniuk, amelyek közvetlenül befolyásolták a karakterük energiaszintjét, szociális kapcsolatait és tudásszintjét. Ez a feladat kiválóan mutatta be, hogyan hatnak a mindennapi döntéseink a mentális és fizikai jóllétünkre.

A nemzetközi csapatban az első perctől kezdve fantasztikus volt a hangulat, a programokon kívül is rengeteg időt töltöttünk együtt, ami nagyban megkönnyítette az együttműködést. A projekt egyik fénypontja a Kultúrális Est volt, ahol a résztvevők bemutatták saját országuk gasztronómiáját. A asztalokon különféle sajtok, hústermékek, olívabogyók és tradicionális édességek sorakoztak. Magyar részről hazai édességekkel (Dunakavics, Negro, Győri édes, Sport szelet) készültünk, amelyek nagy sikert arattak a külföldi résztvevők körében.

Ez a képzés mérföldkő volt számomra: nemcsak a mentális egészséggel kapcsolatos szakmai látókörömet szélesítette, de közvetlenül fejlesztette az empátiámat és a problémamegoldó képességemet is. Úgy érzem, a jövőben sokkal tudatosabban és támogatóbban fogok tudni reagálni, ha valaki megosztja velem a nehézségeit. Mivel a téma speciális szókincset igényelt, az angol nyelvtudásom és magabiztosságom is rengeteget fejlődöttA projekt végén átvett Youthpass tanúsítvány hivatalosan is igazolja a megszerzett kompetenciáimat.

Rendkívül hálás vagyok a lehetőségért, hogy részese lehettem ennek a programnak és ilyen csodálatos embereket ismerhettem meg. Minden fiatalnak szívből ajánlom, hogy használja ki az Erasmus+ nyújtotta lehetőségeket.

Kinga

Júniusban lehetőségünk volt részt venni egy ötnapos nemzetközi képzésen Portugáliában, Braga városában, amelynek központi témája a fiatalok mentális egészség volt.

Nagy élmény volt részt venni ezen a képzésen, hiszen nemcsak új ismereteket szereztünk, hanem különböző kultúrákkal is találkozhattunk, miközben más országokból érkező fiatalokkal is megismerkedhettünk. 

Az egyik legnagyobb előnye a programnak az volt, hogy egy új országot és kultúrát fedezhettünk fel. Portugália különleges hangulata, Braga történelmi városa és a helyi szokások mind hozzájárultak ahhoz, hogy új nézőpontokkal gazdagodjunk, és kilépjünk a megszokott környezetünkből.

Úgy gondolom, hogy az ilyen nemzetközi programok segítenek nyitottabbá válni, és olyan élményeket nyújtanak amelyeket egy hagyományos tantermi környezetben nem lehet megszerezni, átélni.

Szintén nagyon értékes volt, hogy a képzésen több mint öt országból érkeztek résztvevők. A közös foglalkozások, beszélgetések és csapatfeladatok során lehetőségünk nyílt megismerkedni más fiatalokkal a világ különböző részeiről.

Nemcsak érdekes emberekkel találkozhattunk, hanem betekintést nyerhettünk más kultúrákba, szokásokba és gondolkodásmódokba is. A nemzetközi környezetnek köszönhetően sokat tanulhattunk egymástól és érdekes volt látni, hogy mennyire hasonlóan gondolkodnak a fiatalok különböző országokban bizonyos kérdésekről. 

A képzés témája a mentális egészség volt, ami különösen aktuális és fontos a fiatalok számára. A program során számos olyan tippet és tanácsot kaptunk, amelyeket a mindennapi életben is hasznosítani tudunk. Emellett sok érdekes tényt és új információt ismertünk meg, amelyek segítenek jobban megérteni a mentális egészség jelentőségét és a vele kapcsolatos kihívásokat.

A résztvevők háttere nagyon változatos volt, voltak akik tanulmányaik vagy szakmai érdeklődésük miatt jelentkeztek a képzésre, míg mások teljesen eltérő területekről érkeztek egyszerűen azért, mert fontosnak és érdekesnek tartották a témát. Ez a sokszínűség sokban hozzájárult a beszélgetésekhez és a közös tanulási folyamathoz

Összességében a bragai képzés egy rendkívül értékes és inspiráló tapasztalat volt, amely lehetőséget adott arra, hogy felfedezzünk egy új várost és kultúrát, új embereket ismerjünk meg, valamint olyan tudást szerezzünk, amelyet a jövőben is hasznosítani tudunk.

Mindenképpen ajánlanám ezt a nemzetközi programokat más fiatalok számára is, hiszen nemcsak hasznos tudást és új tapasztalatokat nyújtanak, hanem maradandó élményekkel és értékes nemzetközi kapcsolatokkal is gazdagítják a résztvevőket.

Lili

Ez a programlehetőség a Tudatos Ifjúságért Alapítvány közösségi oldalán jött velem szembe és gondolkodás nélkül lecsaptam rá. Aztán elkezdtem belegondolni, hogy egy számomra ismeretlen országba készülök, olyan emberekkel, akiket nem is ismerek… Nem hazudok, egy kis félelem elkapott, viszont egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy egy hatalmas kaland elébe nézek és, hogy életreszóló emlékeket fogok szerezni. 

Május 30-án találkoztam a többi magyar résztvevővel a reptéren. Mivel hajnal 4-kor futott össze az egész csapat, így úgy döntöttünk, hogy még nem táncoljuk el a Rumadai-t, szóval maradtunk a kávézásnál, miközben megfirtattuk egymás között, az Erasmus félelmeinket. Végül arra jutottunk, hogy olyan még soha nem volt, hogy valami ne lett volna, szóval már sokkal bátrabban léptünk fel a repülőre.

Napfelkelte után elindultunk Brüsszel irányába, majd egy átszállás után megérkeztünk Portóba. Ekkorra már jobban feléledt a csapat (csak 4-5 kávészünet kellett hozzá ). Valaki rögtön fel is dobta, hogy menjünk be a belvárosba, fárasszuk le magunkat. Mondom ott az igazság, nem a bíróságon, szóval villamosra pattantunk, majd rövidesen a történelmi belvárosba pottyantunk. Mindenkit lenyűgözött a sok gyönyörű épület és az utcák hangulata. Kicsit sajnáltuk is, hogy tovább kell indulnunk Braga irányába, viszont tudtuk, hogy az igazi kaland csak most jön, így pár óra városnézés után buszra is pattantunk.

Délután érkeztünk meg Braga városába. Egy rövid séta és 2 eltévedés után megtaláltuk a szállásunkat. Nagyon jó helyen volt, modern, tiszta és fiatalos épület, mosolygós és barátságos személyzettel.

A többi résztvevő csak később érkezett, és mivel a magyar csapat nem szeretett volna a szobákban pislogni, mint ponty a szatyorban, így besétáltunk a belvárosba. Gyönyörű központja van Braganak, később megtudtuk, hogy Portugália legrégebbi városa, ami csak még érdekesebbé tette a dolgokat. Több százéves templomok, régi épületek, egy díszes városkapu, erődök és hangulatos terek – ezek jellemezték a belvárost. Elképesztő élmény volt akkor ott sétálgatni, olyan emberekkel, akiket csak reggel ismertem meg, viszont már a barátaimnak tudhattam őket. És még el sem kezdődött az Erasmus!

Estére megérkezett a többi résztvevő is, így kezdődhetett (újra) az ismerkedés. Mindenki nagyon nyitott, lelkes és barátságos volt (ahogy ez szokott lenni), így hamar megvolt a közös hang is. 

Másnap egy gyors reggeli után kezdődtek is a csapatépítők. Ez is az ismerkedésről szól még, itt még nem ássuk bele magunkat jobban a témába, ami miatt ott voltunk (mentális egészség a fiatalok közegében). Nagyon jó volt a légkör, mindenki mosolygott egész nap.

Délután egy újabb csapatépítő feladat keretein belül újra megindultunk a belvárosba, ahol egy sörfesztiválba is belebotlottunk. Jártunk egy kört, majd a török csapatot is megpillantottuk, szóval együtt fejeztük be a feladatainkat, majd mentünk vissza a szállásra. Este UNO party volt a közösségi térben, majd késő este nyugovóra tért mindenki. 

A következő naptól kezdve már jobban beleástuk magunkat a témánkba. A csapatépítők ugyanúgy folytatódtak a program végéig, viszont már jobban háttérbe szorultak. A témakörök egy rövid, interaktív előadással kezdődtek, majd csapatmunkával folytatódtak. A csapatokat általában különböző nemzetiségű emberek alkották. Kreatív feladatokkal készültek a szervezők, így sosem volt monoton vagy unalmas az ezzel járó munka. 

Ahogy hivatalosan is beléptünk a nyárba, rögtön meg is szerveztük az interkulturális estét. Ilyenkor minden nemzet bemutathatja a saját országát, kultúráját. 7 asztalon elterülve felfedezhettük a portugál,spanyol, török, ciprusi, lett, ír és magyar ételeket, nasikat, italokat. A rövid bemutatók után következtek a zenék és a táncok. Mi is tanultunk táncokat, cserébe pedig, szinte már hagyományból megtanítottuk a többieknek az Ördög Útja táncát. 

A többi estén, valamint a szünetekben sem unatkoztunk. Mindig volt valamiféle, résztvevők által szervezett program: kártyázások, bulik, séták, túrák, filmestek. Sosem unatkozott az ember. Ezáltal a várost és a környékét is sikerült jobban felfedezni, valamint egymást is sikerült jobban megismerni.

Felejthetetlen élmény marad számomra, mikor a török csapattal felmentünk egy dombtetőre, ahol egy templom is állt, majd futottunk, hogy elkapjuk a naplementét a dombtetőről. Spoiler: nem sikerült, viszont nem búslakodtunk, mert gyönyörű volt a kilátás és a fények is, így maradtunk késő estig. Kicsit el is érzékenyültem, mert akkor realizálódott bennem, hogy itt ülök kint Portugáliában egy dombtetőn 3 törökkel, miközben egy ciprusi bort szorongattunk 4-en. Ott mélyen meg is firtattuk az élet nagy kérdéseit, a szerelmet, barátokat, családot, stb. Szerintem arra a pillanatra nagyon sokáig emlékezni fogok. 

Az utolsó teljes estén filmestet tartottunk az írekkel és spanyolokkal. Még a közösségi tér lámpáit is sikerült lekapcsoltatnunk a portással! Ugyanúgy elkapott egy furcsa, de kellemes érzés, mikor a legújabb barátaimmal együtt tölhettük az utolsó estét közösen. Eszembe juttatta, hogy az ilyenekért élek. 

Másnap átvettük az elismervényeinket, majd könnyes búcsút vettünk egymástól. Nem is tudom, hányszor kérdeztük meg egymástól, hogy “majd tartani fogjuk a kapcsolatot, ugye?”. Nagyon szeretném még a többieket látni a jövőben, remélem, lesz rá lehetőségem!

Majd rövidesen a program hivatalos vége után, elbúcsúztam a Magyar csapat többi tagjától is. Ez talán még nehezebb is volt, mint a korábbiak. Elmorozsoltam egy pár könnycseppet és bár a többieken nem láttam a búcsú pillanatában, tudom, hogy ők is így tettek 🙂

A program után kaptunk még 2 nap “szabadnapot” a program szervezőitől, ami idő alatt felfedezhettük a környéket. Sajnos erre már csak kevesen maradtunk, viszont egy percig sem búslalkodtunk, célba is vettük Portót. Nagyon tele van élettel az a város: utcazenészek minden utcasarkon, tűzzsonglőrök, egy rally, éjszakai bulik, számtalan piac. Mondanom sem kell, hogy nem unatkoztunk. Gyönyörű a város és nagyon vendégszeretők az emberek. 

Portugália (valamiért) nem volt a bakancslistás úticéljam között, ennek ellenére hatalmas élmény volt felfedezni minden egyes kis zeg-zugát. A szervezőknek és a programnak hála egy olyan kaland részese lehettem, amit még az unokáimnak is mesélni fogok. Innen is köszönöm mindenkinek, aki ezt lehetővé tette nekünk! Remélem, hogy sok hasonló projekten részt tudok venni majd a jövőben!

Srácok, jelentkezzetek Erasmusra! Mindig hatalmas élmény részt venni ilyeneken. Az emberek nyitottak és lelkesek, nagyon sok barátomat én is Erasmusról ismerem. Gyönyörű helyeket láthattok, és hasznos dolgokat tanulhattok, ráadásul jó referenciapont a munkahelyeken is! Nem kell, hogy tökéletes legyen az angolotok; nem baj, ha nem vagytok túlságosan szociálisak, mert itt mindenki befogadó, megértő és segítő szándékú. „Build your own wild life!” – ezzel az idézettel zárva buzdítalak titeket, hogy jelentkezzetek Erasmusra! 

Tomi

Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?

Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!

Támogasd a munkánkat!

…Hogy minél több fiatalnak nyújthassunk hasonló lehetőségeket.

Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!

A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.

Different but Equal ificsere élmények

Different but Equal ificsere élmények

Ilyen volt a Different but Equal ifjúsági csere

Food & systems ifjúsági csere beszámolók

2026 májusában hat magyar fiatal utazott Portugáliába, Avis nyugodt és különleges hangulatú kisvárosába, hogy hét ország résztvevőivel együtt vegyen részt a Different but Equal című Erasmus+ ifjúsági cserén. A program középpontjában az emberi jogok, a sokszínűség, a társadalmi befogadás és az LGBTQIA+ fiatalok tapasztalatai álltak, de a résztvevők beszámolóiból az is kiderül, hogy ez az egy hét jóval többet is adott, mint szakmai tudást.

A résztvevők interaktív foglalkozásokon, kiscsoportos beszélgetéseken, vitákon, szerepjátékokon és kreatív feladatokon keresztül dolgozták fel az elfogadás, identitás, kirekesztés és egyenlőség kérdéseit. A tanulás nemcsak a programok alatt zajlott: a beszélgetések sokszor vacsoránál, séták közben vagy késő este is folytatódtak. A nemzetközi közeg, a családias és biztonságos légkör, Avis barátságos hangulata, valamint a Nemzetközi Kulturális Est mind hozzájárultak ahhoz, hogy a résztvevők valóban megéljék azt a sokszínűséget, amelyről a program szólt.

Az alábbi írásokban a magyar résztvevők mesélnek arról, mit jelentett számukra ez az egy hét Avisban, milyen gondolatokat indított el bennük a program, és miért ajánlanák más fiataloknak is, hogy belevágjanak egy hasonló Erasmus+ ifjúsági csereprogramba.

Avis, Portugália

2026. május 23-31.

Ifjúsági csere

7 ország fiataljai

Új élmény

Breaking the silence iIfjúsági csere

MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?

-a magyar csapat tagjainak beszámolója-

Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak

Interaktív foglalkozásokon vettek részt

Megismertek más kultúrákat

Megtanultak együttműködni másokkal

Új barátságokat kötöttek

Az ificsere Portugáliában, Avis gyönyörű és nyugodt kisvárosában valósult meg, ami már önmagában is különleges hangulatot adott az egész élménynek. Már az első napokban éreztem, hogy teljesen kiszakadtam a megszokott egyetemi közegből, és ez a váltás hihetetlenül felszabadító volt.

A program középpontjában a társadalmi elfogadás állt, amit nemcsak felszínesen érintettünk, hanem mélyebb, állam- és társadalomelméleti szempontokon keresztül is vizsgáltunk. Számomra kifejezetten izgalmas volt, hogy ugyanazokról a témákról (elfogadás, kirekesztés, identitás) mennyire eltérően gondolkodnak különböző országokból érkező emberek. Sokszor azon kaptam magam, hogy egy-egy beszélgetés teljesen új nézőpontot nyit meg bennem, és még órákkal később is ezen gondolkodom.

Ami igazán különlegessé tette az egészet, az az informális tanulás volt. Nem klasszikus „ülünk és jegyzetelünk” típusú dolog volt, hanem sokkal inkább egy közös gondolkodási folyamat. Rengeteget dolgoztunk kiscsoportokban, vitáztunk, szerepjátékokat csináltunk, és olyan helyzeteket modelleztünk, amelyekben tényleg át lehetett érezni a társadalmi problémák súlyát. Sokkal mélyebben megmaradt bennem így minden, mint egy hagyományos előadás során.

A legmeghatározóbb élményt mégis a nemzetközi közeg adta. Folyamatosan különböző nemzetiségű emberekkel dolgoztam együtt, és elképesztő volt látni, mennyire más háttérből jövünk, mégis mennyire könnyen tudunk kapcsolódni egymáshoz. A beszélgetések sokszor nem értek véget a foglalkozásokkal: vacsoránál, séták közben vagy késő este is folytatódtak, és talán ezek voltak a legőszintébb és legmélyebb pillanatok.

Külön kiemelném a Nemzetközi Kulturális Estet, ami számomra az egyik legemlékezetesebb élmény marad. Nemcsak bemutattuk egymás országát, hanem tényleg megéltük azt a sokszínűséget, amiről addig beszéltünk.

Az angol nyelv használata végig természetes része volt a mindennapoknak, és nagyon jó érzés volt, hogy egy ilyen közegben fejlődhetek benne. Emellett a helyiekkel való rövid beszélgetések során még a portugál nyelvbe is belekóstolhattam, ami csak még közelebb hozta az egész élményt.

Összességében ez az ificsere sokkal több volt számomra, mint egy szakmai program. Inkább egy olyan tapasztalatként marad meg bennem, ami formálta a gondolkodásomat, nyitottabbá tett, és rengeteg kérdést hagyott bennem, amiken még sokáig gondolkodni fogok. Ritkán van olyan élmény, ami ennyire egyszerre személyes és szakmai és ez pontosan ilyen volt.

Erik

Számomra ez a program egy nagyon jó élmény volt, mivel egyszerre volt tartalmas, élménydús és kikapcsolódásra is tökéletes lehetőséget nyújtott. Nagyon sok új tapasztalatot szereztem, és olyan élményekben volt részem, amelyekre még sokáig emlékezni fogok. Különösen érdekes volt számomra, hogy különböző országokból érkező emberekkel tölthettem együtt egy hetet. Mindenki más háttérrel, kultúrával és gondolkodásmóddal érkezett, ezért nagyon izgalmas volt megismerni őket, beszélgetni velük és betekintést nyerni abba, hogyan látják a világot.

A program során egy nagyon összetartó és barátságos közösség alakult ki. Mindenki nyitott, segítőkész és elfogadó volt, így könnyű volt kapcsolatokat kialakítani és együtt dolgozni velük. Nagyon élveztem a közös projekteket és csoportfeladatokat, mert mindenki hozzátehette a saját ötleteit és véleményét. Úgy éreztem, hogy mindenki véleménye ugyanolyan fontos, és senki sem félt megszólalni vagy megosztani a gondolatait.

A foglalkozások is különösen tetszettek. Nem hagyományos tanórák voltak, hanem sok interaktív és kreatív feladatot csináltunk. Voltak olyan alkalmak, amikor kisebb csoportokban beszélgettünk egy adott témáról, megosztottuk egymással a tapasztalatainkat és véleményeinket, máskor pedig rajzoltunk, plakátokat készítettünk vagy gondolattérképeket alkottunk. Számomra ezek a módszerek sokkal érdekesebbé és érthetőbbé tették a tanulást, mint a hagyományos előadások. Úgy érzem, hogy így nemcsak könnyebben értettem meg a témákat, hanem jobban meg is maradtak bennem.

A program egyik legfontosabb tanulsága számomra az volt, hogy mennyire fontos a nyitottság, az elfogadás és egymás tisztelete. Sok olyan beszélgetésben vettem részt, ahol különböző nézőpontokat ismerhettem meg, és ezek segítettek abban, hogy más szemszögből is megvizsgáljak bizonyos kérdéseket. Megtanultam, hogy attól, hogy valaki másképp gondolkodik vagy más háttérrel rendelkezik, még ugyanúgy értékes tagja lehet egy közösségnek.

Emellett a program hozzájárult a személyes fejlődésemhez is. Fejlődött az angol nyelvtudásom, magabiztosabban kommunikálok idegen nyelven, és könnyebben kezdeményezek beszélgetést új emberekkel. Az együttműködést, a csapatmunkát és a problémamegoldást is sokat gyakorolhattam a közös feladatok során.

Összességében nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben az Erasmus+ ifjúsági csereprogramban. Nemcsak új ismereteket és készségeket szereztem, hanem rengeteg élménnyel és emlékkel is gazdagodtam. Úgy gondolom, hogy az ilyen programok kiváló lehetőséget biztosítanak arra, hogy új embereket ismerjünk meg, fejlődjünk, nyitottabbá váljunk, és olyan tapasztalatokat szerezzünk, amelyek később is hasznunkra válnak. Éppen ezért mindenkinek szívesen ajánlanám a részvételt egy hasonló Erasmus+ programban.

Flóra

Hatalmas izgalommal és kíváncsisággal vágtam neki a Portugáliában megrendezett Different but Equal Erasmus+ ifjúsági cserének. Mindig is érdekelt a nemzetközi környezet, de ez a program minden várakozásomat felülmúlta.

A projekt fő fókuszában az elfogadás, a sokszínűség és az egyenlőség állt – olyan értékek, amelyek a mai világban fontosabbak, mint valaha. Már az első napon érezhető volt, hogy egy különleges közösség formálódik, hiszen a legkülönbözőbb országokból (Magyarországról, Olaszországból, Portugáliából, Spanyolországból, Romániából, Észtországból és Észak-Macedóniából) érkeztek fiatalok, hogy megosszák egymással a gondolataikat.

A program felépítése rendkívül interaktív volt, távol állt a klasszikus, iskolai jellegű oktatástól. A non-formális tanulási módszereknek köszönhetően rengeteg csapatépítő játékban, szituációs feladatban és csoportos workshopon vettünk részt. Különösen emlékezetes volt számomra az a feladat, amikor csapatokban kellett prezentálnunk az emberi jogok helyzetét.

Természetesen a szakmai programok mellett a kulturális cserére is jutott idő. Az interkulturális esteken bepillantást nyerhettünk egymás gasztronómiájába, néptáncaiba és szokásaiba. Emellett a szabadidőnkben lehetőségünk volt felfedezni Avis lenyűgöző látványosságit, részt vettünk a falunapon és sokat beszélgettünk a foglalkozások közötti szünetekben, ami még közelebb hozta egymáshoz a társaságot. A napot úszással zártuk a tóban, gyönyörű naplementében.

A Different but Equal rávilágított arra, hogy bár kulturálisan, nyelvileg vagy éppen szokásainkban rendkívül különbözőek vagyunk, az alapvető emberi értékeink, a vágyaink és a céljaink teljesen megegyeznek.

A projekt során rengeteget fejlődött a kommunikációs készségem, az önbizalmam és sokkal nyitottam lettem. Megtanultam, hogyan lépjek ki a komfortzónámból, hogyan működjek együtt olyan emberekkel, akikkel nem beszélünk közös anyanyelvet, és hogyan kezeljem az előítéleteket. Számomra a legnagyobb tanulság az volt, hogy a kulturális különbségek nem elválasztanak minket, hanem gazdagítanak.

Ez a csereprogram nemcsak egy utazás volt, hanem egy hatalmas szemléletformáló élmény. Azért volt érdemes elutaznom, mert olyan életre szóló barátságokat kötöttem, amelyek a projekt után is megmaradnak, és olyan globális látásmódot kaptam, amit az iskolapadban nem lehet elsajátítani.

Minden fiatalnak tiszta szívből ajánlom, hogy merjen jelentkezni a hasonló Erasmus+ programokra. Sokszor tartunk az ismeretlentől vagy a nyelvi akadályoktól, de ezek a projektek pont arra valók, hogy ezeket a félelmeket leküzdjük. Egy ilyen csere megtanít önállónak lenni, nyitottabbá tesz a világra, és olyan magabiztosságot ad, amit az élet minden területén kamatoztatni tudunk. Nem ez volt az első, és nem is az utolsó projektem. 

Zita

Számomra az Erasmus+ ifjúsági csereprogram egy rendkívül értékes és inspiráló élmény volt. A projekt központi témája az LMBTQ-közösség, az elfogadás és a sokszínűség volt, amelyről a program során sok új ismeretet szereztem. A különböző foglalkozások, beszélgetések és interaktív feladatok segítettek jobban megérteni más emberek tapasztalatait és nézőpontjait. Úgy érzem, hogy a program hozzájárult ahhoz, hogy nyitottabbá és empatikusabbá váljak, valamint jobban megértsem az egyenlőség és a kölcsönös tisztelet fontosságát.

A program helyszíne, Avis, különösen közel került a szívemhez. Nagyon tetszett a település hangulata, a környezet szépsége és az ott élő emberek mentalitása. Mindenki barátságos, segítőkész és közvetlen volt, ami már az első napokban hozzájárult ahhoz, hogy otthonosan érezzem magam. Az egész projekt alatt azt tapasztaltam, hogy a szervezők és a résztvevők is arra törekedtek, hogy mindenki jól érezze magát, és biztonságos, elfogadó légkörben vehessen részt a programokon.

Különösen pozitívnak tartottam, hogy a programot a résztvevők igényeihez igazították. A foglalkozások felépítése, a napi menetrend és még a szünetek időpontjai is figyelembe vették a csoport szükségleteit. Ezáltal a program egyszerre volt tartalmas és kényelmes, így végig motiváltak és aktívak maradhattunk. Érezhető volt, hogy a szervezők számára fontos a résztvevők véleménye és jólléte, ami tovább növelte az élmény értékét.

Az egyik legjobb része a projektnek az volt, hogy sok különböző nemzetiségű fiatallal találkozhattam. Bár számos országból érkeztek résztvevők, a közösség mégis nagyon családias maradt. Rövid idő alatt sikerült megismernünk egymást, és olyan légkör alakult ki, amelyben mindenki elfogadottnak és megbecsültnek érezhette magát. Nagyon érdekes volt megismerni más kultúrákat, szokásokat és gondolkodásmódokat, miközben rájöttem arra is, hogy mennyi közös van bennünk, függetlenül attól, hogy honnan érkeztünk.

A program során fejlődött az angol nyelvtudásom, az együttműködési készségem és az önbizalmam is. Megtanultam könnyebben kommunikálni nemzetközi környezetben, valamint bátrabban kifejezni a véleményemet és meghallgatni másokét. Emellett számos új barátságot kötöttem, amelyek remélhetőleg a jövőben is megmaradnak.

Összességében úgy gondolom, hogy ez az Erasmus+ projekt sokkal többet adott, mint amire előzetesen számítottam. Nemcsak új ismeretekkel gazdagodtam, hanem felejthetetlen élményeket és értékes emberi kapcsolatokat is szereztem. Minden fiatalnak ajánlanám a hasonló programokat, mert kiváló lehetőséget nyújtanak a tanulásra, a személyes fejlődésre, valamint arra, hogy nyitottabbá és magabiztosabbá váljunk egy nemzetközi közösség tagjaként. Ez az élmény biztosan hosszú ideig meghatározó emlék marad számomra.

Annamária

A program fő témái az emberi jogok, a sokszínűség, az elfogadás, valamint a gyűlöletbeszéd és a diszkrimináció elleni fellépés voltak.

Szerencsére a foglalkozások csak 10-kor kezdődtek, így mindig időben odaértem rájuk. Részt vettem csapatépítő játékokon, szerepjátékokon és kreatív alkotófeladatokban, amelyek segítettek jobban megérteni a program témáit.

A program egyik legnagyobb értéke számomra az volt, hogy különböző kulturális háttérrel rendelkező fiatalokkal ismerkedhettem meg. A nemzetközi estek során minden ország bemutathatta saját hagyományait, ételeit és szokásait, így sokat tanulhattunk egymás kultúrájáról.  Úgy érzem, hogy a csapatot különösen összehozta a Gossip Box és a Secret Friend játék, hiszen ezek segítségével jobban megismerhettük egymást, és még közelebb kerültünk egymáshoz.

A helyszín nagyon szép volt, és a programok mellett lehetőségünk volt úszásra is, ami még emlékezetesebbé tette az ott töltött időt. Avis egy hangulatos kisváros kedves helyi közösséggel.

Összességében ez az ifjúsági csere rendkívül hasznos és inspiráló tapasztalat volt számomra. Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, és mindenkinek ajánlom, hogy vegyen részt hasonló nemzetközi programokon.

Nóra

A május végi, egyhetes Different but Equal ifjúsági csereprogram Portugáliában intenzív, inspiráló és gyakorlatias élmény volt számunkra.

A program Avis mellett, a Camping Park Avis helyszínén zajlott, és fiatalokat hozott össze több európai országból (köztük Portugália, Észtország, Magyarország, Olaszország, Spanyolország, Románia és Észak-Macedónia). A közös munka célja a jogok, a sokszínűség és a társadalmi befogadás erősítése volt, különös figyelemmel az LGBTIQA+ fiatalok tapasztalataira és a gyűlöletbeszéd elleni fellépésre.

A workshopokon keresztül mélyebb megértést szereztünk a diszkrimináció különböző formáiról, jogi és társadalmi hátteréről, valamint arról, hogyan lehet támogató, biztonságos környezetet teremteni. 

Megtanultuk felismerni a hamis információk mechanizmusait és a gyűlöletbeszéd online terjedését, valamint gyakorlati eszközöket kaptunk a megelőzéshez és reagáláshoz (fake news elemzések, kommunikációs technikák). 

Csoportmunkákban művészeti projektek és kampányok készültek a gyűlöletbeszéd ellen — ez fejlesztette az üzenetalkotás, vizuális kommunikáció és csapatmunka készségeinket. 

A vegyes csapatok és nem-formális tevékenységek során megtapasztaltuk a különböző kultúrák közti párbeszéd értékét, nőtt az empátiánk és a nyitottságunk. 

Nem pusztán elméletet kaptunk, hanem azonnal alkalmazható módszereket a média-litteráció, a kampánykészítés és a konfliktuskezelés terén. 

A szervezők hangsúlyozták a diszkrimináció-mentességet és a részvétel biztonságát; ez lehetővé tette a nyílt beszélgetéseket és őszinte megosztásokat. 

Vilmos

Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?

Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!

Food & Systems ifjúsági csere

A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.

Ilyen volt a Food & Systems ifjúsági csere

Ilyen volt a Food & Systems ifjúsági csere

Ilyen volt a Food & Systems ifjúsági csere

Food & systems ifjúsági csere beszámolók

Hogyan kerül az élelmiszer az asztalunkra, és milyen hatással vannak döntéseink a világra? Ilyen kérdésekre keresték a választ résztvevőink a spanyolországi Poza de la Salban megrendezett Erasmus+ ifjúsági csereprogramon. A Food & Systems ificsere során a résztvevő fiatalok megismerkedtek a modern élelmezési rendszer működésével, annak kihívásaival és a fenntarthatóbb jövő lehetőségeivel.

A tanulás mellett a résztvevők közösen főztek, nemzeti ételeket kóstoltak, felfedezték Poza de la Sal középkori hangulatú utcáit, kirándultak a környező hegyekben és ellátogattak Bilbaóba is. A közös programok, a beszélgetések és az együtt átélt élmények során nemcsak új ismeretekkel, hanem nemzetközi barátságokkal és maradandó emlékekkel is gazdagodtak.

A következő beszámolók személyes szemszögből mutatják be, milyen élményekkel, tapasztalatokkal és gondolatokkal tértek haza a résztvevők. Reméljük, hogy történeteik nemcsak bepillantást engednek a projekt hangulatába, hanem téged is inspirálnak arra, hogy jelentkezz egy hasonló nemzetközi programra. Ha érdekel, mit várhatsz egy Erasmus+ ifjúsági cserétől, olvass tovább…

Poza de la Sal, spanyolország

2026. április 16-24.

Ifjúsági csere

5 ország fiataljai

Új élmény

Breaking the silence iIfjúsági csere

MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?

-a magyar csapat tagjainak beszámolója-

Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak

Új eszközöket ismertek meg

Közös alkotásban vettek részt

Megtanultak együttműködni másokkal

Új barátságokat kötöttek

Számomra a Food and Systems ifjúsági csere hatalmas élmény volt. Nagyon jó lehetőséget kínált arra, hogy hasonló érdeklődésű fiatalokkal ismerkedjek meg, és közben tanuljak a fenntartható élelmiszerrendszerekről.

Poza de la Sal, a kis spanyol falu, ahol megszálltunk, páratlanul szép volt, és kifejezetten örültem annak, hogy a csere alatt alkalmunk nyílt arra is, hogy felfedezzük a vidéket. Nekem a falu fölé magasló vár tetszett a legjobban, azonban nagyon érdekes volt a sóbánya is, amit a helyiek a mai napig használnak, hogy ápolják kultúrájukat.

Az első napon főként egymás megismerésére fektettünk hangsúlyt: öt különböző ország fiataljai gyűltek össze, Észtországból, Olaszországból, Portugáliából, Spanyolországból és persze Magyarországról is. A programtartók ügyeltek arra, hogy mindenki részt vegyen a játékokban, és hogy mind jól érezzük magunkat. Részletesen beszéltünk arról, hogy mi vár majd ránk a Pozában eltöltött napok alatt. 

Az ezt követő napokban jobban belemerültünk az ifjúsági csere témájába, a fenntartható élelmiszerrendszerekbe. Sok különböző, játékos feladat keretében tanultunk arról, hogy milyen szereplők vannak jelen az élelmiszertermelési folyamatokban, és milyen kapcsolat áll fent köztük. Beszélgettünk arról, hogy mi tesz egy élelmiszert fenntarthatóbbá, sőt, még nemzetközi gyakorlatokat is megismertünk, amit minden ország fiataljai maguk mutattak be.

Számomra a legszimpatikusabbak a gyakorlati feladatok voltak, például az, amikor csapatokban főztünk ugyanazokkal az alapanyagokkal bizonyos kritériumok mentén, hogy jobban megértsük, milyen kihívásokkal néznek szembe az élelmiszerrendszerek szereplői. Nagyon tanulságos volt az, hogy melyik csapat milyen fogást tudott készíteni a szerint, hogy mennyi ideje volt a feladatra, vagy hogy milyen hozzávalókat használhattak a főzés során.

A szervezők, tekintettel a tematikára és a spanyol közegre, egy közös főzéssel is készültek nekünk, ahol vegán paellát készítettünk, ami isteni finom volt. Az különösen pozitív volt számomra, hogy a szervezők hangsúlyt fektettek arra is, hogy a menü vegetáriánus, helyi és fenntartató alapanyagokból álljon, ezzel is erősítve azt, hogy komolyan veszik az ifjúsági csere témáját.

Természetesen a játékos feladatokon kívül a többi résztvevő nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ifjúsági csere igazán emlékezetes legyen. Esténként rengeteget beszélgettünk, játszottunk és közösen jártuk a spanyol falu utcáit. Kifejezetten örültem annak, hogy amellett, hogy alkalmunk nyílt a többi fiatallal kapcsolódni hétköznapi, közéleti dolgokban egyaránt az esti beszélgetések egyik fő beszéd témája a kontextustól függetlenül is egyezett a nap folyamán megismertekkel, így még szélesebb körben sikerült bővíteni a gondolatmeneteink, ha esetlegesen a nap folyamán nem adódott volna elegendő idő rá – bár nagy általánosságban a szervezés ügyelt arra, hogy mindenki megoszthassa a gondolatait. 

Ezek az esti túrázások és egyéb közösségi, a programtól független megmozdulások voltak számomra a megkoronázása az alapvetően is érdekes ifjúsági cserének. A szervezők és a részvevők egytől egyig nagyon jó közösséget hoztak létre, ami a csere végére kisebb családnak érződött. Többekkel beszéltük is, hogy Magyarországra jönnek a későbbiekben, hogy fenntartsuk és ápoljuk az itt létrejött kapcsolatunkat. 

A magánéletemben ezen túl pedig rengetegféleképpen tudom gyakorolni az ott tanultak mentén a vegetáriánusságot illetve a fenntarthatóságot, aminek elképesztően örülök. A program óta többször is meglátogattam a helyi vásárcsarnokunk és egyre többet járok piacra is. 

Az ilyesmi csere programokat mindenkinek ajánlom, aki szeretne elmélyülni egy aktuálisan őt érdeklő témában, miközben csoda kedves és érdekes emberekkel tud kapcsolatokat építeni azonos érdeklődési körök mentén. Ha nyílik alkalmam rá, én is mindenképp csatlakoznék. 🙂

Antónia

Utolsó pillanatban jelentkeztem az áprilisi Food & Systems ifjúsági cserére, és akkor még nem tudtam, hogy milyen jó döntés volt. Már régóta dolgozom azon, hogy környezettudatosabb életmódot éljek, és keresem azokat a lehetőségeket, amelyekből inspirálódhatok. A Food & Systems projekt pontosan ilyen volt.

Madridba érkezésünk után Burgos felé vettük az irányt, majd elkanyarodtunk egy csendes kis település felé. Poza de la Sal nyugodt utcáit hamar megtöltöttük élettel, és már az első nap felfedeztük a falu nagy részét. A programok során még többet láthattunk a településből, mivel a legtöbb workshop más-más helyszínen zajlott.

Rengeteget nevettem, új embereket ismerhettem meg, tanultam a csoportdinamikáról, és természetesen az élelmiszer-ellátási láncról, valamint a rendszerben betöltött szerepemről is. Bemelegítésként bemutattuk étkezési szokásainkat, és kiderült, hogy más-más motivációval érkeztünk. De ez a szépsége az ilyen nem formális programoknak, mindenki azt viszi magával, amire szüksége van.

Volt lehetőségünk kikapcsolódni a falut körülölelő hegyeknek köszönhetően, és Poza de la Sal nevezetességét is megismertük, amelyről a nevét kapta.

Szép lassan ismerkedtünk meg az élelmiszer-ellátási lánc szereplői közötti erőviszonyokkal. Közösen lemodelleztük a rendszert, és mi magunk váltunk az élelmiszerlánc aktoraivá. Érdekes vitát eredményezett a beszélgetés, amikor meg akartuk határozni, pontosan kinek a kezében van az irányítás, és hogy milyen hiányosságai vannak az ellátási láncnak.

Ezek után igyekeztünk kitalálni egy ideálisabb rendszert, amely a fogyasztókat a fenntarthatóbb opciók választására ösztönzi, és jobban támogatja a termelőket is. Nehéz megoldást találni globális problémákra, de helyi szinten, kis lépésenként, egyénileg vagy közösségekben ez lehetséges.

Meghatároztuk a fogyasztók nehézségeit, mint például az időhiányt, az egészségügyi vagy pénzügyi problémákat, és összevetettük ezeket az élelmiszerekkel kapcsolatos döntésekkel. Kirajzolódott, hogy a fenntarthatóság mint szempont gyakran háttérbe szorul, és arról is beszéltünk, hogyan lehetne ezt esetleg kiküszöbölni.

Mindezt egy televíziós főzőműsorhoz hasonló játék segítségével értettük meg még jobban, amelyben a csapatoknak különböző hátrányokkal kellett elkészíteniük egy ételt helyi és szezonális termékekből.

A társadalmi helyzet nagyban befolyásolja vásárlási szokásainkat, és nem is gondolnánk, milyen sok kezdeményezés próbálja támogatni a hátrányosabb helyzetű, tenni akaró embereket. Minden jelenlévő nemzeti csapatnak össze kellett gyűjtenie és be kellett mutatnia a saját országában működő jó gyakorlatokat és fenntartható kezdeményezéseket. A bemutató elkészítése során számos olyan hazai lehetőséget fedeztünk fel, amelyekről korábban nem is hallottam, pedig a hétköznapokban is hasznosak lehetnek. 

A program végére nemcsak az élelmiszer-ellátási lánc működéséről tanultam többet, hanem arról is, hogy egyéni döntéseink milyen hatással lehetnek a környezetünkre és a helyi közösségekre. Inspiráló volt olyan emberekkel találkozni, akik különböző háttérrel érkeztek, mégis hasonló célok vezérelték őket. Sok új ötlettel és motivációval tértem haza, amelyeket a mindennapokban is szeretnék hasznosítani. 

Mirtill

Áprilisban részt vettem a Food & Systems című ifjúsági csereprogramon, amelynek célja az volt, hogy a résztvevők jobban megértsék az élelmiszerláncok működését és azok társadalmi, környezeti, valamint politikai hatásait. A programra öt európai országból jöttek emberek: Spanyolországból, Magyarországról, Olaszországból, Portugáliából és Észtországból.

Számos interaktív foglalkozáson vettünk részt, amelyek segítettek megérteni, hogy az élelmiszer nem csupán a mindennapi élet része, hanem egy összetett rendszer eleme. Megvizsgáltuk az élelmiszerek előállításának, szállításának, fogyasztásának és hulladékká válásának folyamatát, valamint ezek környezeti és társadalmi következményeit. Különösen érdekes volt számomra az a téma, hogy milyen szerepet játszanak a hatalmi viszonyok és a gazdasági érdekek abban, hogy ki és milyen minőségű élelmiszerhez jut hozzá.

A projekt egyik fontos eleme a fenntarthatóság volt. Az étkezések teljes egészében vegetáriánusak voltak, és helyi, szezonális, illetve főként bio alapanyagokból készültek. Ez lehetőséget adott arra, hogy a gyakorlatban is megtapasztaljuk, hogyan lehet környezettudatosabban étkezni.

Számomra az egyik legemlékezetesebb program a kulturális est volt. Ezen az estén minden ország bemutatta saját kultúráját, hagyományait és jellegzetes ételeit. Nagyon érdekes volt megismerni a többi résztvevő országát, és megkóstolni a különböző nemzeti ételeket. Ez az esemény sokat hozzájárult ahhoz, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz és jobban megismerjük egymás kultúráját. Egyik este a spanyolok csináltak nekünk vegetáriánus paellat, ami nagyon emlékezetes volt számomra. 

A program során volt egy szabadnapunk is, amikor sokan elmentünk Bilbaoba. Ez egy nagyon szép és érdekes város. Lehetőségünk volt felfedezni a várost, megismerni a helyi hangulatot és több nevezetességet is megnézni. Utolsó nap, a hazaút közben pedig egy rövid madridi városnézésen is részt vettünk, amely szintén nagyon nagyon jó volt. 

Összességében a Food & Systems ifjúsági csere rendkívül hasznos és élményekben gazdag program volt. Nemcsak új ismereteket szereztem az élelmiszerláncokról és a fenntarthatóságról, hanem számos új barátot is megismertem különböző országokból.

A program segített abban, hogy tudatosabban gondolkodjak az étkezési szokásaimról és arról, hogy az egyéni döntések hogyan kapcsolódnak a tágabb társadalmi és környezeti folyamatokhoz. Nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben a projektben, és szívesen ajánlanám más fiataloknak is a hasonló nemzetközi programokat.

Lilla

A Food and Systems volt az első ifjúsági csereprogram, amin részt vettem. Emellett ez is volt az első alkalom, amikor hosszabb időre külföldre mentem. Nem teljesen egyedül, mivel már hamar felvettük a többiekkel egymással a kapcsolatot, és főleg együtt utaztunk, de nem ismertem senkit. Ha más is hasonló körülmények között vág bele, akkor valószínűleg egy nagyon különleges és meghatározó élmény lesz belőle, ahogy nekem is.

A spanyol szervezők, a Brújula csapat, már rögtön az elején öntötték belénk a lelket és az energiát, tényleg úgy éreztem, hogy ők is élvezik, ami ránk is átragadt.

Általában inkább aggódó típus vagyok, ezért az utazás előtt sok gondolatom akörül forgott, hogy mi van ha…? Nem tudnám azt mondani, hogy ezek teljesen elmúltak ott, de az idő nagy részében csak annyit vettem észre, hogy már nem azok a gondolatok foglalkoztattak.

El lehet merülni az ismerkedésben, a változatos tevékenységekben, mások rögtönzött ötleteiben, például felsétálni gyorsan egy várromhoz. Igyekeztem minél többször igent mondani javaslatokra, programokra, nyitottan közelíteni másokhoz, ami elengedhetetlen szerintem egy ilyen közösségi környezetben.

Ha valaki inkább az introvertált felén helyezkedik el a spektrumnak, ahogy én is, akkor fel kell készülni arra, hogy kimerítő lehet a sok beszélgetés és folytonos közösség, de mindenképpen megéri befektetni az extra energiát, de közben félretenni egy kis időt pihenésre is. 

A cím első felére lehet először nagyobb hangsúlyt tesznek, akik meghallják, viszont a második szó talán még fontosabb volt. Nem csak az étel és a főzés, hanem a rendszerben gondolkodás volt a téma. Az egyéni szintet mindig abból a szemszögből vizsgáltuk, hogy mi hogyan teszünk hozzá a rendszerhez, hogyan kötődünk hozzá, hogyan tudjuk befolyásolni.

Még apró kisebb döntéseknek is lehet következménye, amire először nem gondolnánk, és ezeket is gyűjtöttük össze közösen, miközben a kulturális különbségekre is tekintettel voltunk. Mivel közgazdasági egyetemre jártam, ezért nem nyújtott túl sok újat, de legalább úgy éreztem, hogy a feladatokhoz sokat hozzá tudtam tenni.

Ami érdekes megfigyelés volt számomra, hogy míg az étel egyéni szintjén nagyon változatos cselekvések és választások figyelhetőek meg, addig ha távolabbról, nagyvonalakban gondolkodunk róla, akkor a kulturális különbségek egyre jobban a háttérbe szorulnak, és láthatjuk, hogy ugyanannak a rendszernek a részesei vagyunk, nagyon hasonló minták alakultak ki, már nem is vagyunk annyira különbözőek.

Érdekes perspektívát nyújtottak a portugál résztvevők, mivel mindegyikük Madeiráról érkezett, tehát a sziget sajátosságai és korlátozott lehetőségei befolyásolták az étellel kapcsolatos viszonyukat és kialakult szokásaikat.

Természetesen nem egyből vágtunk bele a témába, hanem az első napon a kommunikációra és az együttműködésre fókuszáltunk, az ismerkedés mellett. Először aggódtam, hogy nehéz lesz megtalálnom az összhangot, barátkozni, vagy nehezemre esik majd megjegyezni a neveket, mert nem az erősségem, de igazán meglepett, hogy a játékos ismerkedéssel mennyire sokat segítettek ezen, így már a második nap sikerült több mint 25 nevet megtanulnom, arcokkal is összekapcsolva.

Szóval még ezért is érdemes részt venni rajta, mivel olyan dolgokat is megtanultam vagy kiderültek magamról, amire nem számítottam. Az önbizalom növelésére is kimondottam ajánlom, és akkor is, ha érdekel a többi ország, a többi ember élete és gondolkodásmódja. Szinte elképzelhetetlen számomra, hogy ilyen lehetőségek léteznek, és én is részese lehettem. Szívesen csatlakoznék megint.

Kitti

A projekt célja az volt, hogy megismertesse a mai élelmezési rendszert, annak működését, problémáit, és kísérleti megoldásait, valamint hogyan tudjuk ezt formálni, mint mi, fogyasztók befolyásolni ezt étkezési szokásaink alapján.

Ezért első napon saját étkezési rutinjainkat vizsgáltuk meg, rendszereztük, majd a további napokon szimuláltuk az élelmiszerlánc működését, mint például több csapatra leosztva reprezentáltuk egyes szereplőit: mezőgazdasági dolgozók/őstermelők, élelmezési cégek, szupermarketek, fogyasztók viszonya egymáshoz. Megvizsgáltuk az esetleges problémákat ezzel kapcsolatban pl. szárazság, ételpazarlás, és ezeket hogyan lehetséges megoldani.

Továbbá feltártuk azt is, hogy egyes politikai intézkedések vagy gazdasági események, hogyan befolyásolják az élelmezést (pl. magyar termék matricával ellátott címkék, árszabályozások stb.). Megnéztük azt is, hogy mi fogyasztók mit tehetünk az élelmiszerpazarlás ellen

Ez az Erasmus+ lehetőség nem csak az ott tanult dolgok miatt volt tanulságos, hanem azoknak a kulturális, és szociális élményeknek köszönhetően, amelyeket közben megtapasztaltam. Kezdjük a helyszínnel: Poza de la sal, ahol az idő nagy részét töltöttük, történelem alapszakos hallgatóként egy mennyország volt számomra: a középkorra emlékeztető szűk, kacskaringós kis utcák, a faluban lévő gyönyörű templom, a falu közelében lévő felszíni sóbánya.

A természeti táj is lenyűgöző volt: A falut ölelő hegyek, ahol gyakran felmentem a társaimmal megcsodálni a tájat, valamint egy várba is felmentem velük szinte minden nap. Továbbá az utolsó napon egy nagyobb körutat tettem a hegyekben, ahol több középkori struktúrát néztem meg egy barátommal.

Nagyon furcsa, de emlékeztet valamire, amellyel a tanulmányaim során találkoztam: Fernand Braudel: A Földközi–tenger II. Fülöp korában című monográfiára, amelyben taglalja a hegyek kulturális konzerválását, amelyet ezen a programon tapasztaltam. 

A program során kaptunk egy szabad napot, amikor Bilbaoba mentem a többiekkel. Ott megnéztem az Itsas múzeumot, amely a város történetét vázolta fel a kezdetektől napjainkig, valamint körülnéztem a városban.

Kulturális szempontból nekem az interkulturális est tetszett a legjobban, mert sok nemzetnek az ételeit próbálhattuk ki, amely köztük volt a paella is, amely egy rizses zöldséges étel, amelyet általában tengeri gyümölcseivel egészítenek ki. 

Összességében a projekt nekem nagyon tetszett, mert sok emberrel ismerkedtem meg, és ezáltal barátságokat kötöttem. Remélem, hogy tudok velük találkozni a közeljövőben, és együtt tölteni egy kis időt.

Lehel

Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?

Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!

Food & Systems ifjúsági csere

A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.

Ifjúsági csere-élmények Spanyolországból

Ifjúsági csere-élmények Spanyolországból

Ilyen volt Open your Mind through Art ifjúsági csere

open your mind through art ifjúsági csere

Mit adhat egy hét Spanyolországban négy ország fiataljaival? Új barátokat, felejthetetlen élményeket, több önbizalmat, rengeteg nevetést és egy teljesen új nézőpontot a világról.

2026 áprilisában öt magyar fiatal vett részt az Open Your Mind Through Art Erasmus+ ifjúsági cserén Morairában, Spanyolországban. A program során a művészet, a kreativitás és az önkifejezés állt a középpontban, miközben a résztvevők különböző országokból érkező fiatalokkal ismerkedtek meg, új kultúrákat fedeztek fel, fejlesztették angol nyelvtudásukat és számos olyan élményt szereztek, amely hosszú időre velük marad.

Az alábbi beszámolókban a résztvevők saját szemszögükből mesélnek arról, milyen volt egy hetet együtt tölteni a tengerparton, kreatív programokon részt venni, nemzetközi barátságokat kötni és kilépni a komfortzónából. Ha még nem vettél részt Erasmus+ programon, reméljük, hogy történeteik kedvet adnak ahhoz, hogy te is belevágj egy ilyen kalandba.

Moraira, Spanyolország

2026. április 12-20.

Ifjúsági csere

4 ország fiataljai

Új élmény

Breaking the silence iIfjúsági csere

MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?

-a magyar csapat tagjainak beszámolója-

Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak

Új eszközöket ismertek meg

Közös alkotásban vettek részt

Megtanultak együttműködni másokkal

Új barátságokat kötöttek

Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon nagy lehetőség mindenki számára és nagyon örülök annak, hogy ennyi élményt szereztem a program közben. Visszanézve el sem tudom képzelni azt, hogy mindenközben az iskolában is ülhettem volna, és ehelyett elmehettem Spanyolországba, ahol rengeteget tanultam, barátokat szereztem, akikkel még ma is beszélgetek és nagyon sok élménnyel gazdagodtam. Persze az iskolában is tanultam volna, de az teljesen más fajta tanulás…

Mindenki nagyon kedves volt a magyar csapatból és a csapatvezetőnk is tudta, hogy mit csinál. A programok nagyon változatosak voltak, minden nap egy csomó új dolgot csináltunk, amiket nagyon élveztem, főleg, hogy közben megismerhettem a másik országokból jött embereket is, akikkel eléggé gyorsan meg tudtam találni a közös hangot a foglalkozások miatt. A program nagyon sokat segített abban, hogy könnyebben tudjak emberek előtt kommunikálni és ne féljek megszólalni, méghozzá angolul, persze még azért van mit fejlődni.

Nagyon érdekes volt megismerni a többi ország kultúráját, hogy milyen ételeket esznek és a tradicionális szokásaikat, amiket be is mutattak aztán nekünk is megtanítottak, a mi csapatunk bemutatta nekik az ördögútját és utána még rengetegszer táncoltuk a többi országból jött emberrel, főleg az olaszokkal, szerintem nekik tetszett a legjobban.

Nagyon tudom ajánlani az ilyen lehetőségeket, szerintem kihagyhatatlan és nagyon megéri elmenni. Rengeteg dologgal gazdagozhatsz, önbizalmat is szerezhetsz úgy, ahogy új barátokat és szép emlékeket. Ha lesz következőleg alkalmam elmenni még Erasmusra, mindenképpen elmegyek.

Toncsi

Áprilisban olyan lehetősében volt részem, hogy több mint egy hétig az Open Your Mind Through Art ifjúsági csere keretein belül Spanyolországban lehettem a magyar csapat tagjaként.

Az idő alatt, amit ott töltöttünk el, új kultúrákat ismerhettünk meg a kultúrális estéknek és az ismerkedéseknek köszönhetően. Különböző országokból érkező fiatalokkal találkozhattunk és nagyon sok időt töltöttünk el különböző csapatépítő játékokkal, hogy minél jobban összehozzák a csapatokat.

Többször is lemehettünk a tengerpartra és a várost is felfedezhettük kísérőnkkel. A környező városokat is meg tudtuk nézni, így belekóstolhattunk abba, hogy hogyan élik az ottani lakosok mindennapi életüket. Szerintem a legérdekesebb része a programnak az volt, amikor kimehettünk felfedezni a városokat és láthattuk a természetet és az építészetet.

Ami még nagyon tetszett, azok a kreatív feladatok voltak, mivel a művészet volt a téma. Élveztem amikor közösen festettünk vagy, amikor alkottunk. 

Nekem ez volt az első Erasmus+ program, amiben részt vehettem és elsőnek utaztam Spanyolországban is. Mindenképpen tudnám ajánlani bárkinek, aki szeret közösségekben lenni és szeret utazni. 

A minden esti reflexió hasznosnak bizonyult, mivel így mindenki úgy érezhette, hogy meghallgatják a véleményét és kéréseit. A vezetők nagyon kedvesek voltak és segítőkészek, szinte mindenki beszélt angolul, így megértettük egymást. Ha lenne rá lehetőségem mindenképpen jelentkeznék még egyszer, hiszen nagyon jó volt a hangulat és sok új embert ismertem meg, ezenkívül új élményeket is szereztem. 

Nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen a programon, ha adódna még egy ilyen lehetőség nagyon szívesen részt vennék legközelebb is.

Szofi

Körülbelül egy hónappal ezelőtt alkalmam adódott egy ifjúsági cserén részt venni Spanyolországban. Életemben először vettem részt Erasmus+ programon és egyáltalán nem bántam meg.                                                                  

A magyar csapat szempontjából nagyon szerencsésnek érzem magam, 5-en voltunk lányok ráadásul mind egykorúak, így hamar jóban lettünk és jókat tudtunk szórakozni egymással. Enikőnek, a vezetőnknek köszönhetően a reflexiókon nyitottan tudtunk beszélgetni mindenről, ha valamivel gondunk volt vagy számunkra nem volt szimpatikus, azonnal találtunk rá valami megoldást, ami mindenkinek megfelelt. 

A programokon legtöbbször szívesen részt vettem, kifejezetten a kreatív, festős vagy rajzolós feladatokon. A hosszú, fárasztó hetek után jól esett kikapcsolódni és egy picit elfelejteni az iskolai feladatokat.

Moraira elhelyezkedése és szépsége csak hozzátett az egész élményhez. Mindannyiónk kívánságát teljesítve sokat sétálgattunk esténként az egész falut bejárva. A reflexiókat szinte mindig kint csináltuk, így még több időt tölthettünk kint együtt.

Kedvenc programjaim közé tartozott a kavicsra és vászon szatyorra festés, a papírsárkányok elkészítése és reptetése, hiszen nem mindennap ereget sárkányt az ember a tengerparton. A kis túra Teulada-ba az egyik kedvenc napom volt. Megtapasztalhattuk, hogyan is szórakoznak a spanyolok és még paella-t is ehettünk. 

A programokon túl a számomra még különlegesebb élmény az emberek megismerése volt. A kulturális esték csak még jobban összehozták a társaságot. A hét végére már együtt táncoltunk különböző néptáncokat, köztük az Ördög útját is többször eljártuk. A nagy korkülönbségek és nyelvi akadályok ellenére mindenki megtalálta a maga helyét és kis társaságát.

 A hét elején megismerhettünk egy Lengyelországban élő magyar fiút, Sanyit, akivel hamar megtaláltuk az összhangot, viszont családi okok miatt hamarabb haza kellett mennie. A hét hátralevő részében már csak online tudtuk vele tartani a kapcsolatot, de nagyon sokat gondoltunk rá így is. Ezenkívül a szardíniai fiatalokkal jöttünk ki kifejezetten jól, nem csak korban álltak közelebb hozzánk, mint a többiek, de hasonlóan is láttuk a dolgokat, így könnyű volt megtalálni velük a közös hangot. 

Az együtt töltött hét alatt tágíthattam a látóköröm, új nézőpontokat fogadhattam be és az alkalmazkodó képességemet is fejleszthettem. Olyan dolgokat élhettem át, amik valószínűleg csak egyszer fognak megtörténni velem ebben az életben, például megtanultam petanque-ozni egy 6 éves spanyol kisfiútól egy hostel udvarának a kellős közepén.

Visszatekintve hálás vagyok, hogy adódhatott ez a lehetőség és a jövőben mindenféleképp szívesen részt vennék még Erasmus+ programokon.

Köszönöm szépen ezt a hetet nektek!

Dorottya

A TIA-nak köszönhetően részt vehettem az első ifjúsági csere programomon. Számomra meghatározó volt ez a Spanyolországban eltöltött kilenc nap több szempontból is. 

Betekintést nyerhettem a spanyolok életébe, hagyományaiba, és egy helyi ünnepen is részt vehettünk. Engem lenyűgözött a kultúra sokszínűsége, és az emberek nyitottsága. Életem első repülését is köszönhetem ennek a programnak. Mindig is érdekelt a világ, így nagyon örültem, hogy eljuthattam Spanyolországba, ráadásul még repülhettem is. Nem tudom, hogy az Erasmus+ program nélkül lehetett-e volna ilyenre lehetőségem. 

Véleményem szerint csodás magyar csapatunk volt, a vezetőnket Enikőt, és a többi társam is értékes embereknek ismertem meg. A többi ország csoportjaiban barátságos embereket ismertem meg. Tudtam olyan barátságot kötni, ami a mai napig fennmaradt, amiért szintén nagyon hálás vagyok. 

Élveztem a változatos közösségi programokat, kiemelve a nemzetközi estét, ahol minden csoport bemutathatta saját országát, és nemzetközi ételeket is kóstolhattunk. Számomra ez nagyon szimpatikus volt, mivel nagyon érdekelnek a különböző kultúrák, és országok gasztronómiája. Így nem csak Spanyolországról tanultunk, hanem Lengyelországról, Olaszországról, Lettországról is.

A külföldön eltöltött idő sokat segített az angol nyelv mindennapi használatának elsajátításában is. Tudtam nyíltan és magabiztosan kommunikálni másokkal, illetve saját programjaink vagy munkák prezentálásával kicsit kiléptem a komfortzónámból, ami nagyban hozzájárult a fejlődésemhez és önmagam pozitív megítéléséhez.

Jártunk a városban, és a tengerpartra is többször lementünk. Moraira és a környező városok is mind gyönyörűek voltak, szívesen visszamennék.

Rebeka és Antonio igazán figyelmesen, lelkesen és jó hangulatban vezették a programokat. Ha szükségünk volt segítségre, mindig volt kihez fordulni. A programok keretében hangsúlyba kerültek olyan témák is, mint önmagunk és egymás segítése, elfogadása ami szerintem egy kiemelendő téma, amiről kevesen beszélnek. Azok, akik nehezen nyílnak meg, vagy félnek, látva érezhették magukat, éreztem, hogy figyelembe van véve a lelki világunk is.

A program témája a művészethez kötődött, ami nagyon közel állt hozzám mindig is, így számomra nagyon jó tapasztalat volt együtt festeni, papírsárkányt készíteni és különböző kreatív tevékenységben részt venni. 

Másoknak is csak ajánlani tudom ezt a lehetőséget. Csomó új élményt és tudást szereztem az itt töltött napjaim alatt és magamat is jobban megismerhettem. Érdemes részt venni azoknak, akik kíváncsian tekintenek a világra, és vágynak arra, hogy különböző embereket ismerhessenek meg. A kreatív tevékenységekhez sem volt szükséges a profizmus, így olyanoknak is ajánlom aki kételkedik magában vagy a képességeiben.

Mivel nagyon emberközpontú volt a program, semmi okot nem látok félelemre. Biztonságban és szabadon éreztem magam, mindenféle igény figyelembe volt véve a magyar és a nemzetközi csoport szempontjából is. Sokat jelentett nekem ez a lehetőség, és várom a következő ifjúsági csere programot, amin részt vehetek, mivel mindenképp szeretném folytatni.

Mona

Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?

Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!

A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.