Ilyen volt az EuroNarratives ifjúsági csere
Történetmesélés innovatívan – ilyen volt az EuroNarratives ifjúsági csere Spanyolországban
A „EuroNarratives: Youth Stories for Active Citizenship” projektet 2025. március 23–30. között került megrendezésre. A program a történetmesélésre épült, és célja az volt, hogy ösztönözze a fiatalokat az aktív részvételre, támogassa az interkulturális párbeszédet és segítse a személyes fejlődést.
A résztvevők nem-formális tanulási módszereken keresztül, közös alkotásokkal és élményeken alapuló gyakorlatokkal fedezték fel, hogyan tudják saját történeteiken keresztül jobban megérteni egymást és a különböző kultúrákat: színjátszás, fényképezés, játékok – és még egy wrestling meccset is végignéztek, hogy a gyakorlatban lássák, hogyan lehet bevetni a történetmesélés eszközeit és testmozgással ötvözni ezeket.
RÉSZTVEVŐ
ORSZÁGBÓL
MAGYAR FIATAL
NAP
ÉLMÉNY
Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak
Megismerték a storytelling módszertanát
Fejlesztették kommunikációs készségeiket
Megtanultak együttműködni másokkal
Új barátságokat kötöttek
MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?
-a magyar csapat tagjainak beszámolója-
Bár korábban már fél évet töltöttem Ljubljanában Erasmus hallgatóként, ifjúsági cserén eddig még sosem vettem részt – ez volt az első alkalom. Azt vártam, hogy sok kedves, új embert ismerhetek majd meg, és talán egy kicsit ki is lépek a komfortzónámból. Ehhez képest sokkal többet kaptam ettől az egy héttől.
A program – ahogy a címe is utal rá – a történetmesélés köré épült. A hetet a Tyris Wrestling, egy spanyol pankrációs egyesület szervezte. A bemutatkozó nap, hétfő után, négy napon át minden résztvevő ország megtartotta a saját bemutatóját: előadásokkal, játékokkal, feladatokkal.
Személy szerint a dán csapat programjai tetszettek a legjobban. Az ő játékaik az értő figyelemről szóltak – hogyan hallgassunk igazán a másikra, és hogyan értsük meg a valódi mondanivalóját. Egy másik feladat pedig arra tanított, hogy nem mindig a saját igazunk ismételgetése visz előre – még akkor sem, ha elsőre képtelenségnek érezzük, hogy másként gondolkodjunk, mint ahogy azt az elveink diktálnák.
A mai világban sokszor érzem, hogy elhatalmasodnak az indulatok – a környezetemben és a médiában is. Jó érzés volt megélni, hogy bár különböző országokból jöttünk, hasonló korú, nyitott és barátságos fiatalokként nagyon is különbözően látunk egyes problémákat – és ez teljesen rendben van. Meg kell próbálnunk megérteni egymást, és elfogadni azt, hogy többféle igazság is létezhet párhuzamosan.
A hét egyik legkülönlegesebb élménye az utolsó nap pankrációs show-ja volt.
Egész héten együtt voltunk a Tyris Wrestling tagjaival – beszélgettünk, játszottunk, dolgoztunk velük. Óriási élmény volt a hét végén látni őket a ringben! Azt hiszem, ott értettem meg igazán, hogy miért övezi ilyen tisztelet és rajongás a pankrációt.
A kulturális ismerkedésből sem volt hiány.
Nagyon tetszett az az este, amikor vacsora után minden ország képviselői bemutatták a saját nemzeti ételeiket. Ezután spontán buli alakult ki – mi például megtanítottuk a többieknek az Ördög útja táncot, és imádták!
Ha röviden kellene megfogalmaznom, mit tanított nekem ez a hét, azt mondanám: nyitottságot, több türelmet, figyelmes hallgatást és megértést. Ezekben eddig nem voltam túl jó – de talán most ráléptem a fejlődés útjára.
A program célja a Storytelling bemutatása és fejlesztése volt, az aktív állampolgárság fejlesztése, a kulturális párbeszéd elősegítése és a közösségi élmények elmélyítése közben, amit különböző feladatokon és játékokon keresztül értünk el.
A hét során rengeteg új embert ismerhettem meg, és igazi nemzetközi közösség alakult ki. A szervezett programok segítségével a különböző kultúrákat élményszerűen, színesen és hitelesen mutatták be, ami nagyon inspiráló volt számomra. Különösen emlékezetes maradt, hogy milyen könnyen tudtunk kapcsolatot teremteni a játékos feladatok során – például az Alszik a város nevű szerepjáték kiváló lehetőséget nyújtott arra, hogy mélyebb kapcsolatokat építsünk ki egymással.
A programok során megismerkedtünk az aktív állampolgárság fogalmával, és olyan gyakorlati készségeket sajátítottunk el, mint a véleményünk hatékony kifejezése, valamint az egymásra való figyelmes és tiszteletteljes odafigyelés. Ezek az ismeretek nemcsak a program alatt, hanem a jövőbeli közösségi és szakmai életünkben is hasznosak lesznek.
A csapatépítő programok – köztük a közös városnézés – szintén sokat segítettek abban, hogy még jobban megismerjük egymást és szorosabb csapattá formálódjunk. Az egyik legkülönlegesebb és legemlékezetesebb élmény a Wrestling Show volt, ami minden résztvevő számára felejthetetlen pillanatokat hozott, és az egész hét egyik csúcspontjává vált.
A hét végére nemcsak új barátokat és tapasztalatokat szereztem, hanem önmagamról is sokat tanultam. Megerősítést kaptam abban, hogy a nyitottság, az együttműködés és a közös élmények milyen hatalmas erejű közösségépítő eszközök. Ez a csereprogram valódi inspirációt adott ahhoz, hogy a jövőben én is aktívan hozzájáruljak hasonló kezdeményezésekhez, és segítsem mások fejlődését is egy befogadó és támogató közeg megteremtésével.
Ez az ifjúsági csere nemcsak élményekkel, hanem értékes tudással és barátságokkal is gazdagított. Hálás vagyok a lehetőségért, és bízom benne, hogy a jövőben még több hasonló programon vehetek részt.
A projekt középpontjában a történetmesélés állt – de nemcsak az elméleti részére fókuszáltunk, hanem rengeteget gyakoroltunk is. Rajtunk kívül török, dán és spanyol fiatalok vettek részt, ami már önmagában izgalmassá tette az egészet, hiszen mindenki hozta a saját nézőpontját és kultúráját.
A foglalkozások során megtanultuk, hogy a történetek mennyire sokfélék lehetnek, és hogy nemcsak arra jók, hogy átadjunk információt, hanem szórakoztatnak, tanítanak és közelebb hoznak minket egymáshoz. Beszéltünk az aktív hallgatás fontosságáról, kipróbáltuk, hogyan lehet teljesen abszurd sztorikat kitalálni közösen, és közben rengeteget nevettünk. A hangulat végig nagyon laza és befogadó volt – hamar összekovácsolódtunk a többiekkel.
A legemlékezetesebb pillanat talán az utolsó nap volt, amikor a spanyol házigazdák egy
igazi pankráció/wrestling show-val leptek meg minket. A hangulat elképesztő volt –
üvöltöttünk, tapsoltunk, szurkoltunk, és a végére konkrétan elment a hangunk, főleg amikor a magyar lány, Reyca került a ringbe. Elképesztő élmény volt élőben látni őt, és még jobb volt egy kis hazai sikerért izgulni ilyen távol az otthontól.
Összességében ez a program rengeteget adott nekünk – nemcsak új tudást és élményeket, hanem új barátokat is. Megmutatta, mennyi lehetőség van a történetekben, és mennyire fontos, hogy meghallgassuk egymást. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk az ilyen programokat: ha van lehetőségetek részt venni hasonlóban, ne habozzatok! Tényleg megéri.
Számomra nagyon izgalmasan indult ez a csere, hiszen minden azzal kezdődött, hogy szombat délután kaptam egy üzenetet, hogy vasárnap lehetőségem lenne kimenni a TIA-val Spanyolországba egy egyhetes programra. Jobbkor nem is jöhetett volna ez a hír, hiszen pont nem volt egyetem nekem azon a héten, így gondolkozás nélkül igent mondtam, és egyáltalán nem bántam meg.
Mivel a hétvégére hazamentem vidékre, így egy kapkodós vasárnap délelőtt után már kint is voltam a reptéren, ahol vártam, hogy találkozzak a többiekkel. A kiutazó csapatból nem ismertem mindenkit, de szerencsére nagyon jó társaság alakult ki belőlünk. Másnap reggel már mindenki mással is találkoztunk és az ismerkedős feladatoknak köszönhetően hamar elkezdtünk nyitni egymás felé. A résztvevők 4 különböző országból származtak, voltak dánok, törökök, spanyolok és végül mi, magyarok.
Az ifjúsági csere témája a storytelling volt, amit a legkülönbözőbb szempontok alapján közelítettünk meg. A spanyol szervezők nagyon jól éptették fel a feladatokat, játékos formában ismerkedhettünk meg a történetmesélés kulcselemeivel és fontosságával. Emellett minden másik országból érkező csapatnak is kellett programot szerveznie egy előre megadott napra, és ezek is nagyon érdekesek és sokszínűek voltak. A törököknél kitértünk a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségekre is ebből a szempontból, ami szintén egy új perspektívát nyújtott
Nagyon izgalmas volt, amikor mi találtuk ki az adott napi programot, és az improvizációs készségeinket is fejlesztettük, mivel utolsó percben át kellett szerveznünk, amit előzőleg kitaláltunk. Szerencsére a többiek reakcióiból úgy láttuk, hogy nagyon élvezték ezeket is.
Érdekes tapasztalat volt, hogy játékos formában milyen sok mindent meg lehet tanulni és tapasztalni. Foglalkoztunk például azzal, hogy mennyire fontos a mimika és a gesztikuláció, hogy milyen nagy jelentősége van a megfelelő szóhasználatnak, hogy milyen fontos a helyzethez illő hangsúlyozás és hogy mennyire fontos, hogy jó szónokok mellett jó hallgatóság is legyen az ember.
Aztán muszáj megemlíteni az utolsó napi wrestling meccset is, amit már mindenki nagyon várt. Én eddig nem tudtam elképzelni, hogy ennyire izgatott legyek ilyen eseményektől, de ehhez persze az is hozzájárult, hogy addigra már ismertük a birkózó feleket és így tudtunk nekik lelkesen szurkolni.
Ezek mellett pedig nem utolsó szempont, hogy mennyire jó nemzetközi közösség alakult ki. Az estéket együtt töltöttük, hol a városban ültünk be valahova beszélgetni, hol a tengerparton voltunk, ahol a saját néptáncainkat próbáltuk megtanítani egymásnak, amit a homokos talaj igencsak megnehezített.
Nagyon érdekes beszélgetéseink voltak, ahol elmeséltük egymásnak, hogy melyik országnak milyen különböző nehézségekkel kell megküzdenie, és milyen hasonlóságok találhatóak az országaink között. Ez főleg a törökökkel volt izgalmas, ahol kiderült, hogy milyen sok közös szavunk van, ami még a közös történelmünkből hátramaradt.
Ezek a beszélgetések és közös élmények legalább olyan fontos részét képezték számomra ennek a cserének, mint maga a workshopok. Ezek azok az emlékek, amiket hazahoztam és örömmel fogok rájuk mindig visszagondolni. És én abban hiszek, hogy ez az ilyen programoknak a valódi lényege, hogy felfedezzük újra és újra, hogy annak ellenére mennyire különbözőek vagyunk más nemzetekkel mégis mennyi hasonlóság van bennünk. Remélem még lesz lehetőségem több hasonló programon részt venni.
A projekt eszköze a történetmesélés volt. Mi is ez valójában, hogyan építjük be a mindennapjainkba? Hogyan tudunk kapcsolódni egymáshoz ezen keresztül négy különböző nemzetként? Ezekre a kérdésekre kaptam választ az út során. Fontosabb lett számomra a történetmesélés, hisz ez az, ami összeköti világunkat, nemzeteinket, történelmünket.
Rengeteg izgalmas, nem-formális tanulási formában oszthattuk meg történeteinket. Ezeket összekapcsoltuk az aktív állampolgárság, aktivizmus, demokrácia témaköreivel is. Amikor különböző emberekkel dolgozunk együtt, akkor megtanuljuk, hogy egy problémára több megoldás is létezhet. Mindenki más tapasztalatokból és látásmódokból merít, színesítve a munkát. Mindegyik nemzet hozott magával valamit és vitt is.
Az első napon megismerhettük egymást, megérkezhettünk a csoportba. Közösen megbeszéltük az elvárásainkat, a félelmeinket és a szabályokat.
A második napon a dán csapat tartott foglalkozásokat az aktív hallgatóságról, a véleményünk kifejezésének helyes módjáról. Délután kulturális történeteinket, ételeinket oszthattuk meg. A sport szelet nagy sikert aratott!
Harmadik napunkon a törökök vittek be minket a mesterséges intelligencia és digitalizáció világába. Megosztották velünk jelenlegi politikai és társadalmi helyzetüket. Itt éreztem úgy, hogy igazán kezdünk közelebb kerülni egymáshoz csoportként. Mindenki egyként érzett és egyként támogatta a másikat. Később felfedezhettük Alicante városát egy játék keretében, ami az egyik legizgalmasabb feladat volt számomra.
A negyedik napon a foglalkozásokat a spanyolok tartották. A testbeszédről tanultunk, arról, hogy hogyan fejezzük ki magunkat nem verbális módokon. Kifejezetten tanulságos és inspiráló volt, hisz ők a pankrációban is erre hagyatkoznak.
Az ötödik napon a mi csapatunk ismertethette meg a magyar történeteket, népmeséket és kultúrát a csoporttal. Az „Alszik a város” című játékot kifejezetten élvezték. Jó érzés volt egy „szeletet” megosztani Magyarországból.
Egy különleges téma is helyet kapott a programunkban: a pankráció. Egy exkluzív mérkőzéssorozat keretében megtekinthettünk egy előadást, ahol minden nemzetet egy pankrátor képviselt. Sosem fogom elfelejteni, ahogy Rékának – a magyar pankrátornak szurkoltunk.
Összefoglalva nagyon hálás vagyok a nem mindennapi lehetőségért. Olyan kapcsolatokat építettem, amelyek tartósak és egy életre szólnak. Megtanultam, milyen fontos a történetmesélés, és hogyan működik a csoportdinamika hosszabb időtartam alatt. Rengeteg mindent hoztam el magammal: egy örök élményt, tapasztalatot és új módszertanokat.
Mindenkinek teljes szívből ajánlom az Erasmus+ programokat. Egy ilyen hét nem csak élményeket, hanem szakmabeli- és személyes fejlődést is hoz. Egy külföldi utazás mindig hozzáad valamit a látásmódunkhoz: megérteni és megtapasztalni mások kultúráját, értékelni a sokszínűségünket. Ezáltal árnyaltabban láthatjuk a világot és könnyebben működhetünk együtt.
Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?
Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!
Iratkozz fel a hírlevelünkre!
Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!
A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.
