Én életemben előszőr vettem részt ilyen ifjúsági csereprogramon, és elmondani nem tudom mennyi élményben volt részem, és rengeteg eszméletlenül kedves embert ismerhettem meg!

Őszintén és soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok ilyen formában Finnországba. A magyar csapat eszméletlen aranyos társaság volt, így egy pillanatnyi kétségem sem volt afelől, hogy ez az egész kirándulás jól sülne el. 

Nagyon érdekes volt minden program! Annyira imádtam minden pillanatát! Az egyik kedvenc programom a nemzetiségek estje volt. Nagyon érdekes volt bővebben hallani más emberek otthonáról, és nagyon jó volt nekik is bemutatni a mi hazánkat. 

Nagyon szerettem, hogy egy csomó új dolgot megismerhettem. Például, sok-sok új ételt kóstoltam, rengeteg új sportot és játékot próbálhattam ki, amiknek egy részét biztos, hogy meg fogom tanítani a barátaimnak. 

Úgy érzem, hogy az angolom is rengeteget fejlődött ezalatt az egy hét alatt. Bár én rendes keretek között, nem nagyon tanultam angolul, így is sikerült megértetnem magam, és ez nem szabott gátat abban, hogy felhőtlenül, jó hangulatban beszélgessek másokkal. 

Nagyon-nagyon szerettem, hogy mindenki annyira kedves és figyelmes volt egymással! Amikor például floorballoztunk, az egyik lány elesett, és rögtön mindenki kérdezte, hogy jól van-e, és mentek felsegíteni. Annyira jó volt látni, hogy ennyire vigyáz és figyel mindenki a másikra! 

A buszutakat is annyira imádtam! Amikor éppen nem aludt a társaság a hajnali beszélgetések végett, akkor mindig szólt valami zene, és mindenki úgy élvezte az utat (én nekem alapvető létfeltételem a zene, és nagyon érdekes volt belehallgatni, hogy más országokban milyen zenéket hallgatnak).

Amióta a hazaértem, a barátaimnak ömlengek az ott történtekről! Felejtetlen emlékeket adott ez az egy hét! Olyan pillanatokat, melyeket életem végig őrizni fogok! Remélem, egy nap még találkozhatok azokkal a kedves emberekkel, akiket ott megismertem!  

Finnország mindig is egy csoda ország volt számomra, kezdve attol hogy itt él a Mikulás egészen a rénszarvasokig. Már kiskorom óta szerettem volna ide eljutni mert mindig is lenyűgöztek a havas tájak, a tavak és az északi fény. Soha nem gondoltam volna, hogy tizenöt évesen elutazhatok erre a gyönyörűséges helyre ráadásul nem egyedül, hanem egy 12 főből álló csapattal, akikkel újabb embereket ismerhettünk meg.

Az Erasmus-programnak köszönhetően egy felejthetetlen hetet tölthettem Finnországban. A legtöbben ilyenkor a helyet tartják a legfontosabbnak, de igázából mit sem ér a helyszín, hogyha nem sikerül egy összetartó közösségben mindezt megélni. Természetesen a hely is gyönyörű volt: minden nap lenyűgözött a természet, a naplementék, a fagyos levegő és a csillagos ég. Az egyik este még az északi fényt is láthattuk, ami elképesztő látványt nyújtott.

A hely, ahol laktunk, szinte mindennel fel volt szerelve: sportpályák, szauna, közös terek, ahol esténként beszélgettünk és nevettünk. De, ami a legfontosabb, az a közösség volt, amit mi kialakítottunk. Az első naptól kezdve nagyon összetartó csapat lettünk – mindenki nyitott, barátságos és segítőkész volt. Nyolc nap alatt igazi családdá váltunk.

Rengeteget nevettünk, játszottunk, néha veszekedtünk is, de mindig együtt maradtunk, és ez tette igazán különlegessé az egészet. A vezetőink is fantasztikusak voltak – mindig ott voltak, ha segítségre volt szükségünk, és rengeteg jó tanácsot, bátorítást kaptunk tőlük.

Őszintén mondhatom, hogy ez az ifjúsági csere volt életem egyik legjobb élménye. Hálás vagyok, hogy részese lehettem, és ha lehetne, ezerszer is újra elmennék.

Köszönöm az összes Zöld Zoknisnak akikkel ezt átélhettem.

Már nem az első Erasmus+ programom volt, így izgatottan, de magabiztosan vágtam bele a Youth4Sports ifjúsági csereprogramba, amelyet ezúttal Finnországban rendeztek meg. Már a programot megelőzően is érezhető volt a jó hangulat: a finn csapat már a buszúton is közvetlenül, nyitottan fordult felénk, ami azonnal megteremtette az alapját egy őszinte, barátságos közegnek. A spanyol csapatban pedig régi ismerősöket is köszönthettem, akikkel öröm volt újra találkozni, és feleleveníteni a korábbi közös élményeinket.

A program helyszíne egy vidéki, jól felszerelt finn ifjúsági központ volt, amely tökéletes környezetet biztosított a közös munkához, sportoláshoz és kikapcsolódáshoz. Már az első naptól kezdve érezhető volt, hogy ez a hét különleges lesz, a közvetlen fiatalok, a gyönyörű környezet, a maguk is aktív, a csapat szerves részét képző csoportvezetők, és a már ismert programok mind hozzájárultak ahhoz, hogy mindenki megtalálja a helyét.

A hét középpontjában a sport állt – minden nap új országok kedvelt sportjait próbálhattuk ki, csapatjátékokat játszottunk, és közösen dolgoztunk különböző kihívásokon. A sport nemcsak a fizikai aktivitásról szólt, hanem arról is, hogyan tudunk együttműködni, kommunikálni, és támogatni egymást, még akkor is, ha különböző anyanyelvű emberek alkották egy-egy csapat részét, az angol nyelv nem jelentett akadályt, sőt ahogy szokták mondani – de tényleg így volt – egy hidat képzett közöttünk, fiatalok között. A közös játékok során természetesen még jobban megismertük egymást, kialakultak új barátságok, és még jobban összekovácsolódott a csapat.

A finn kultúrával való találkozás különösen emlékezetes volt számomra. Megismerhettük az ottani ifjúsági élet aktív és szervezett működését, amelynek központi elemei az ifjúsági központok. Ezek a helyek nemcsak a szabadidő hasznos eltöltésére adnak lehetőséget, hanem valódi közösségi terek is, ahol a fiatalok támogatást, inspirációt és fejlődési lehetőségeket kapnak. Emellett betekintést nyertünk a finnek szaunakultúrájába is – ez számomra az egyik legkülönlegesebb élmény volt. A közös szaunázás nemcsak a finn hagyományok megismerését jelentette, hanem egyfajta közösségi élményt is adott, amely közelebb hozott minket egymáshoz.

A hét során számos olyan pillanat volt, amit sosem fogok elfelejteni:

• A közös sportprogramok, ahol mindenki megtalálta a saját erősségeit, és együtt dolgoztunk a célokért.
• A finn természet közelsége, a séták az erdőben, a tavak partján, a friss levegő és a nyugalom.
• A közös étkezések, ahol megosztottuk egymással nemzeti ételeinket és történeteinket, és az interkultúrális esten, a nemzetek nasijait hasonlíthattuk össze..
• Az esti beszélgetések, ahol őszintén megoszthattuk gondolatainkat a világról, a jövőről, és lényegében bármiről, ami éppen eszünkbe jutott, és volt rá időnk.

Ez a program ismét bebizonyította számomra, hogy az Erasmus+ lehetőségek valóban formálják az embert. Nemcsak új ismeretekkel és élményekkel gazdagodtam, hanem olyan kapcsolatokkal is, amelyek túlmutatnak az országhatárokon. A finn és spanyol résztvevőkkel azóta is tartjuk a kapcsolatot, és a magyar csapat is még szorosabb közösséggé kovácsolódott.

Mindenkinek csak ajánlani tudom az ilyen programokat. A Youth4Sports nemcsak a sport szeretetéről szólt, hanem az elfogadásról, a nyitottságról, a közösség erejéről és a kulturális sokszínűség értékeiről. Egy hét Finnországban – egy hét, ami örökre velem marad.

Nemrégiben részt vettem egy Erasmus programon Lengyelországban, amely felejthetetlen élményt jelentett számomra.

Az utazás során két helyet is megismerhettem: a nyüzsgő és modern fővárost, Varsót, valamint egy csendesebb, barátságos kisvárost, Wasilkówot. A kettősség nagyon különleges volt: Varsóban a nagyvárosi pezsgés, a gazdag történelem és a modern fejlődés egyszerre volt jelen, míg Wasilków inkább a nyugalmat és a helyi közösség közvetlenségét mutatta meg.

Varsó különösen nagy hatással volt rám. A város impozáns építészete, a szépen helyreállított óváros és a modern felhőkarcolók egymás mellett alkottak egy izgalmas egészet. Nagy élmény volt végigsétálni az Óváros főterén, ahol az ember tényleg érezhette a történelem súlyát. Emellett a város kulturális és szellemi pezsgése is lenyűgöző: múzeumok, terek, parkok és a Vistula folyó partja mind hozzájárultak ahhoz, hogy Varsó igazán különleges úti cél legyen.

A program maga is rendkívül színes és változatos volt. Részt vehettünk előadásokon, workshopokon és közösségi eseményeken, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy új tudást szerezzünk és jobban megismerjük egymást. A legnagyobb élményt számomra azonban a kulturális estek jelentették. Ezeken az alkalmakon a résztvevő országok – Lettország, Spanyolország, Magyarország, Románia és Lengyelország – mutatták be a saját kultúrájukat. Nagyon tetszett, hogy minden nemzet a maga egyedi módján hozta közelebb hozzánk az országát: voltak zenék, táncok, hagyományos ételek és érdekes bemutatók. Különösen jó érzés volt magyarként a saját hazámat bemutatni, és közben mások szemén keresztül látni a kulturális sokszínűséget.

Összességében a program hatalmas élményt nyújtott számomra. Nemcsak új helyeket ismerhettem meg, hanem barátságokat is kötöttem, és sokat tanultam más kultúrákról. Varsó szépsége, Wasilków közvetlensége és a kulturális estek felejthetetlen hangulata mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez az Erasmus program életem egyik legszebb emlékévé váljon.

Az Erasmus+ programnak köszönhetően egy hetet tölthettem Lengyelországban, ahol különböző programokon keresztül a természet és a környezetvédelem fontosságáról tanulhattunk. Nagy élmény volt számomra, hogy ilyen fiatalon részt vehettem egy nemzetközi projektben, és megismerkedhettem más országokból érkező fiatalokkal is.

A hét folyamán sok érdekes foglalkozáson vettünk részt. Például készítettünk kis “ökoszisztémákat” vagy tettünk egy kirándulást a mellettünk lévő nagyobb városba, Bialystok-ba.

Emellett kirándulásokra is sor került, ahol testközelből tapasztalhattuk meg a természet szépségét. Különösen nagy hatással volt rám, amikor kajakozhattunk egy kis folyón vagy pedig, amikor voltunk egy Herbal Gardenben ahol gyógyfüveket ismerhettünk meg . 

A közös programok alatt rengeteget nevettünk, játszottunk, és sok új barátságot kötöttünk. Nagyon jó érzés volt, hogy bár különböző országokból érkeztünk, mégis gyorsan megtaláltuk a közös hangot. A szabadidőben is sokat beszélgettünk és együtt fedeztük fel a környéket.

Ez az egy hét nemcsak tudást, hanem felejthetetlen élményeket is adott. Sokkal jobban megértettem, miért fontos vigyázni a természetre, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is igyekszem majd környezettudatosabban élni.

Mégegyszer köszönöm a lehetőséget hogy ott lehettem és ilyen jó emberekkel és programokkal ismerkedhettem meg.

2025 nyarán részt vettem a „Hello Beetle – Youth 4 Nature” ificsereprogramon Lengyelországban. Ez volt az első ilyen nemzetközi projektem, úgyhogy nagyon izgatott voltam, de persze izgultam is, hogy vajon milyenek lesznek az emberek, és mennyire fogom érteni az angolt. Már az első nap megnyugodtam, mert mindenki szuper kedves volt, és gyorsan kialakult egy baráti hangulat.

A program fő témája a környezetvédelem és a természethez való kapcsolódás volt. Rengeteg élményen keresztül tanultunk, nem könyvekből vagy előadásokból, hanem közös tevékenységekkel. Az egyik legjobb rész az volt, amikor madárházakat építettünk. Kisebb csoportokban dolgoztunk, kaptunk fát, szögeket és szerszámokat, és közösen raktuk össze a kis házikókat. Eleinte mindenki bénázott a kalapálással, de sok nevetés után végül szuper kis madárházakat hoztunk össze, amiket ki is helyeztünk a természetbe. Jó érzés volt tudni, hogy tényleg tettünk valami kézzelfoghatót a környezetért.

Nagyon emlékezetes volt az erdei kirándulás is. Sétáltunk a hatalmas fák között, és közben beszélgettünk arról, hogyan tudjuk megóvni az ilyen helyeket a jövő számára. Teljesen más érzés így tanulni a természetvédelemről, mint csak olvasni róla. Sokkal jobban átjött, hogy mennyire fontos vigyázni rá.

Az is hatalmas élmény volt, hogy ennyi különböző országból jöttek résztvevők. Esténként kulturális esteket tartottunk, ahol mindenki bemutatta a saját országát. Kóstoltunk lengyel édességeket, táncoltunk román néptáncot, és persze mi is vittünk magyar finomságokat. Ezek az esték mindig jó hangulatban teltek, sokat nevettünk, zenéltünk, beszélgettünk.

Az angol miatt az elején izgultam, de gyorsan belejöttem, és a végére sokkal bátrabban beszéltem. Ez hatalmas sikerélmény volt nekem, mert bebizonyította, hogy képes vagyok megszólalni és kapcsolatot teremteni külföldiekkel. Ráadásul olyan barátokat szereztem, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot.

Összességében a Hello Beetle számomra nemcsak egy program volt, hanem egy olyan élmény, ami rengeteget adott. Nyitottabb és magabiztosabb lettem, sokat tanultam a természetről, és közben szuper emberekkel ismerkedtem meg. Biztos vagyok benne, hogy ez csak a kezdet volt, és a jövőben is szeretnék még sok hasonló élményben részt venni.

Nem nehéz vissza emlékeznem az Augusztus elején Bulgáriában, Ochin dol-ban töltött időre, hiszen ez az ifjusági csereprogram mély nyomot hagyott bennem. Nagyon mozgalmas és élménnyel teli napokat töltöttem el ott, ez köszönhető a mesébe illő tájnak, a végtelenül kedves és színes embereknek, illetve a jól megszervezett, izgalmas programoknak.

Én első alkalommal jártam Bulgáriában, de a helyszín teljesen lenyűgözött. A szállásunk egy kis faluban volt a hegyek között ami sokat hozzá adott az élményhez, hiszen így kicsit kitudtunk szakadni a nyüzsgő városi mindennapokból és tudtunk egymásra koncentrálni, illetve a program egyik fő elemét, a békét is jobban át tudtuk érezni.

A program fő célja az volt hogy a főzésen és gasztronómián keresztül közelebb kerüljünk egymáshoz és tanulhassunk kultúrákról, érzelmekről és nem utolsó sorban fejleszthessük a nyelv tudásunkat.

Szerintem ez teljes mértékben meg tudott valósulni. 

Az ott létrejött sokszínű társaság hatására nekem is sikerült teljesen kibontakoznom és hozzáadnom a saját tudásomat a projekthez és úgy érzem aktív tagja tudtam lenni a csapatunkak. 

Összességében ez az út nem csupán tanulási lehetőség volt mivel egy hét alatt különböző, ismeretlen emberek közt szoros barátságok alakultak ki. Amellett, hogy nagyon sokat tanulhattam ez alatt az idő alatt, úgy érzem, hogy még nagyon sok felfedezetlen lehetőség van ebben a programban ezért bármikor vissza mennék.

A “Food for Thought, Food for Peace Youth Exchange” egy meghatározó élmény volt számomra, amire mindig emlékezni fogok. Egyrészt, mivel nekem ez volt az első alkalmam részt venni egy Erasmus programban, másrészt pedig rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam az ificsere során. 

Én nagyon jól éreztem magam a programon, ami köszönhető volt annak, hogy egy szuper magyar csapat kovácsolódott össze és az olasz és bolgár résztvevők is nagyon kedvesek és befogadóak voltak, nem is beszélve a szervezőkről, akik mindenben a segítségünkre voltak.

A programon megtanulhattuk hogy miért is olyan fontos a béke fenntartása az egész világon és saját magunkban is. Emellett a fenntartható étkezésről is érdekes dolgokat tudtunk meg. Megismerhettük a résztvevő országok kultúráját, étkezési szokásaikat és meg is kóstolhattuk a hagyományos ételeiket. Mindezek mellett olyan dolgokat is tanultunk, amik fontosak lesznek később is az életünkben, mint például hogyan dolgozzunk csapatban vagy, hogy hogyan alkalmazkodjunk egy teljesen új szituációhoz.

Szerintem érdemes volt részt vennem ezen a programon mivel új barátokkal, élményekkel, szokásokkal, receptekkel és más világnézetekkel lettem gazdagabb. Emellet az angolomat is gyakorolhattam ami soha nem egy rossz dolog.

Nekem ez volt az első ilyen élményem, így nem vagyok túl tapasztalt benne, de bárkinek tudom ajánlani az Erasmus programokat, mivel olyan élményekkel gazdagodsz, amit máshol nem kaphatsz meg. Új emberekkel találkozhatsz és akár életreszóló barátságokat köthetsz.  Tényleg megismerhetsz más kultúrákat és különböző szokásokat, világnézeteket.

Idén nyáron lehetőségem volt részt venni Bulgáriában egy ifjúsági cserén, ahol olasz, és bolgár fiatalokkal közösen megismerhettük egymást főzési hagyományait, szokásait, miközben történeteket osztottunk meg egymással, és egy életre szoló digitális naplót készítettünk.

Öt másik fiatallal közösen utaztunk ki Bulgáriába, akikkel az elején még nem ismertük egymást, de már az utazás alatt nagyon összekovácsolódtunk. Az első napot és éjszakát Szófiában töltöttük ahol volt lehetőségünk feledzeni Bulgária fővárosát, majd Ochindolba közösen utaztunk le a többi ország fiataljaival busszal.

A hét során nagyon sok programbna volt lehetőségünk részt venni, ezáltal fejlődni tudott az angol tudásunk is, illetve nemzetközi barátságokat tudtunk kialakítani. 

Nekem kifejezetten tetszett, hogy többfajta étkezési szokást is megismerhettünk.

Ez az ificsere élmény számomra  iskolán kívüli tanulási folyamat volt, hiszen fejlesztettem a nyelvtudásomat, nyitottabb lettem más kultúrák iránt, és megtapasztaltam, milyen nagyszerű dolog, ha különböző országokból érkező emberek egy közös célért dolgoznak.

Összességében a bulgáriai ificsere olyan élmény, amit soha nem fogok elfelejteni, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is szeretnék hasonló nemzetközi projektekben részt venni.