Ilyen volt az Eco Pathways ificsere Portugáliában
Egy hét egy apró portugál faluban, sátrak és jurták között, hegyekkel, patakokkal és vízesésekkel körülvéve – távol a megszokott hétköznapoktól és sokszor a telefonoktól is. Az Eco Pathways ificsere résztvevői júliusban Soajóban tapasztalhatták meg, milyen az, amikor a természetközeli életmód, a kaland, a tanulás és egy nemzetközi közösség egyszerre válik egy Erasmus+ program részévé.
A hat ország fiataljait összekötő hét során túráztak, folyókban barangoltak, kajakoztak és SUP-oztak, közösen gondolkodtak környezetvédelmi kérdésekről, nemzetközi esteken ismerték meg egymás kultúráját, és közben olyan barátságok is születtek, amelyek jóval a program után is folytatódhatnak. Volt, akinek ez volt az első Erasmus+ élménye, más már több programon is részt vett – abban azonban szinte mindenki egyetértett, hogy Soajo maradandó nyomot hagyott benne.
Mit jelent egy hétre kilépni a komfortzónánkból, idegenekből barátokká válni, és kicsit kiszakadni az online világból? A magyar csapat tagjainak beszámolóiból most személyes nézőpontokon keresztül ismerhetitek meg ezt a különleges portugáliai hetet. Talán arra is kedvet kapsz, hogy a következő hasonló kalandnak már te is részese legyél.
Soajo, Portugália
2026. július 4-11.
Ifjúsági csere
6 ország fiataljai
Új élmény
MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?
-a magyar csapat tagjainak beszámolója-
Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak
Kiléptek a komfortzónájukból
Gyönyörű tájakat fedeztek fel
Megtanultak együttműködni másokkal
Új barátságokat kötöttek
Az Erasmus+ programban való részvételnek köszönhetően lehetőségem nyílt Portugáliába utazni. Portóba repültem, majd onnan a gyönyörű Soajo faluba utaztam, ahol egy hetet töltöttem a program résztvevőjeként. Már a szállás is különleges élményt jelentett, hiszen kemping jellegű jurtákban laktunk. Ez határozottan kívül esett a komfortzónámon, de visszatekintve nagyon örülök, hogy megtapasztalhattam, mert ettől az egész utazás még emlékezetesebbé vált.
A program központi témája a környezettudatos életmód, valamint az emberek és a természet kapcsolata volt. A hét során sokat tanultam arról, hogyan hatnak az emberi tevékenységek a környezetre, és milyen következményekkel jár az, ahogyan a természettel kapcsolatba kerülünk. Beszéltünk az emberi jelenlét pozitív és negatív hatásairól is. Megtudtuk például, hogy bár a folyókban kialakított mesterséges medencék vonzóak lehetnek a látogatók számára, akadályozhatják a halak természetes vándorlását. Arról is szó esett, hogy az úszókról lemosódó naptej és más kozmetikai termékek szennyezhetik a folyókat, és káros hatással lehetnek a vízi élővilágra. Ezek a foglalkozások segítettek jobban megérteni, miért ennyire fontos a természet védelme, és hogy már az apró, hétköznapi döntéseinkkel is változást érhetünk el.
Sok időt töltöttünk a környék felfedezésével is. Az egyik kedvenc élményem a folyami túra volt, amely során gyönyörű patakokon haladtunk keresztül, kristálytiszta vízben úsztunk, és olyan lélegzetelállító természeti helyeket fedeztünk fel, amelyekre hétköznapi turistaként valószínűleg soha nem találtam volna rá. Különösen tetszett, hogy ezek a csodálatos patakok nagyon közel voltak a faluhoz, így a szabadidőnkben is könnyen elmehettünk oda úszni. A patakokban kisebb, természetes fürdőhelyek alakultak ki, ahol pihenhettünk és élvezhettük a gyönyörű környezetet.
A program során nemzetközi csoportokban dolgoztunk. Minden csapatnak egy kreatív projektet kellett elkészítenie: voltak, akik prezentációt készítettek, az én csoportom pedig egy videót forgatott. Nagyon élveztem az alkotási folyamatot, és különösen jó érzés volt később megnézni az elkészült videót, mert így újra átélhettem a hét legjobb pillanatait.
A program egyik legjobb része az volt, hogy rengeteg fantasztikus embert ismerhettem meg. Lehetőségem nyílt Bulgáriából, Görögországból, Szlovákiából, Lengyelországból, Portugáliából és természetesen Magyarországról érkező résztvevőkkel együtt tölteni az időt. Gyorsan összebarátkoztunk, számos felejthetetlen élményt szereztünk közösen, és sokat tanultunk egymás kultúrájáról és hagyományairól. Különböző országok tradicionális táncait is megtanultuk, ami még élvezetesebbé tette a kulturális cserét.
A portugál gasztronómia felfedezése szintén különleges élmény volt. Megkóstoltam a híres Pastel de Natát, a hagyományos Francesinhát, valamint a Bacalhau à Brást, amely egy sózott tőkehalból, tojásból és vékony, ropogós burgonyacsíkokból készült klasszikus portugál étel. A hagyományos fogások megkóstolása nagyszerű lehetőséget adott arra, hogy még közelebbről megismerjem a portugál kultúrát.
Ez a program sokkal többet adott számomra, mint amire előzetesen számítottam. Fejlődtek az angol nyelvű kommunikációs készségeim, nyitottabbá váltam, és nagyobb önbizalmat szereztem ahhoz, hogy kilépjek a komfortzónámból. Azt is megtanultam, mennyire fontos együttműködni különböző kulturális háttérrel rendelkező emberekkel, és hogy milyen sokat tanulhatunk egymástól.
Mindenkinek szívből ajánlanám az Erasmus+ programokat. Ezek jóval többet jelentenek egyszerű utazásnál: lehetőséget adnak a személyes fejlődésre, nemzetközi barátságok kialakítására, új kultúrák megismerésére és életre szóló emlékek gyűjtésére. Nagyon hálás vagyok azért, hogy részt vehettem ebben a programban, és őszintén remélem, hogy a jövőben még sok más diák él majd ezzel a fantasztikus lehetőséggel.
Ez a portugáliai ifjúsági csere program volt a 3. Erasmus+ Program amin részt vettem, de a legszabadabb és a legizgalmasabb.
A helyszín Soajo egyszerűen káprázatos, az egyik leggyönyörűbb természeti látványosságokat itt láttam, pedig már több hasonló országban jártam. A közös programok aranyosak, egyáltalán nem megterhelőek, de mégis tanulhatsz rajtuk valami újat különböző országokról, más anyanyelvű és kultúrájú fiatalok gondolkodásáról, a vicceikről/ hogyan ugratják egymást.
Ha tényleg próbálkozol, hogy pozitívan és nyíltan állj hozzá másokhoz, akkor ez egy szuper élmény lesz.
Én mindig is szerettem utazni, új kultúrákat és szokásokat megismerni, szóval, amikor először hallottam az Erasmusról nem is akartam elhinni, hogy ez ennyire egyszerű is lehet.
Nekem az Eco Pathways ifjúsági csere volt az első ilyen jellegű projektem és minden elvárásomat felülmúlta. Rengeteg élménnyel gazdagodtam ez alatt a rövid egy hét alatt és úgy érzem, sokat is fejlődtem.
Nem tudom igazán szavakkal leírni, hogy milyen hatással volt rám ez az egész, de olyan volt mintha erre a hétre az összes itthoni problémámat magam mögött hagytam volna és csak abban a kis portugál faluban léteztem volna. Ebben sokat segített az is, hogy a „reconnect with nautre” témának megfelelően a legtöbb időnket a szabadban töltöttük a technológiától távol, és a különböző programok is ehhez kapcsolódtak. Vittek minket túrázni, kajakozni, úszni és természetesen voltak workshopok is, sokszor a szabad levegőn. Ezek jól el voltak osztva és sok szabadidőt is kaptunk minden nap, ezért nagyon szabadnak és kötetlennek érződött az egész, és volt lehetőségem rendesen megismerni az embereket akikkel idejöttem.
Jelentkezéskor az egyik célom az volt, hogy kilépjek egy kicsit a komfort zónámból, új embereket ismerjek meg és úgy általában kipróbáljam magam egy teljesen idegen közegben. Örömmel mondhatom, hogy jól teljesítettem ezen a saját magam által állított próbatételen, hiszen sok új barátot szereztem és nem esett nehezemre a nomád életstílus sem.
Ezen kívül határozottan jót tett a mentális egészségemnek, hogy ki tudtam szakadni egy kicsit a technológia világából. Eddig is szerettem a természetben lenni, de ez az élmény újra felélesztette a kalandvágyamat és mindenképpen akarok még hasonlót csinálni a jövőben.
Azoknak pedig, akik még nem döntötték el, hogy érdemes-e belevágni egy ilyenbe, vagy azon gondolkoznak kell-e ez az egész nekik, hiszen annyi bizonytalansággal jár és valószínűleg nagyon más lenne mint amit megszoktak, azt üzenném tegyék meg! Nem vagyunk egyformák, valakinek könnyebben fog ez jönni, valakinek nehezebben, illetve olyan is lesz, aki eldönti, hogy ez aztán biztosan nem neki való, de én azt mondom egyszer mindenkinek ki kéne próbálnia.
Ha kellően nyitott tudsz lenni az új dolgok iránt, akkor mindenképpen jól fogod érezni magad, hiszen az ilyen projektekre általában olyan emberek jönnek, akiknek hasonlóan nyitott a felfogásuk.
Amikor megérkeztem a reptérre én is azon izgultam, hogy vajon ki tudok-e jönni majd azokkal az emberekkel, akikkel összeraktak, és az igazság az, hogy talán még sosem volt ennyire egyszerű dolgom. Az első pillanattól kezdve volt téma, mindenki hasonlóan izgatott volt, és ahhoz hogy ez beinduljon elég volt annyi, hogy „Á szia, te is a projektre jöttél?”.
Összességében elmondhatom, hogy mindig is emlékezni fogok erre a Soajoban töltött egy hétre. Nagyon sokat tanultam és úgy érzem, mintha egy új világ tárult volna ki előttem, amibe alig várom, hogy mégjobban elmerülhessek.
A program keretében csomó új dolgot tanulhattam és próbálhattam ki, emellett hatalmas élmény volt minden pillanat amit Portugáliában töltöttünk.
A Soajóba vezető utunk közben lehetőségünk volt Portóban is időt tölteni ami önmagában nagyon tetszett. Soajóban sátraztunk, ami valószínű, a legtöbb embertől távol áll. Én sem voltam másképp, de nagyon megszerettem az esetleges pókok/hangyák ellenére is.
Különböző informatív és eseménydús programokon vettünk részt. A túrákon régi kőházakat, csatornákat láthattunk, tanultunk az ember természetre gyakorolt hatásáról, mellesleg végül mindig fürdőzéssel zártuk a túrákat.
Sok csoportos és közösség építő programon vettünk részt és sokat foglalkoztunk, beszéltünk a Föld állapotáról, érintettük a problémákat minden jelenlévő ország szempontjából és hangsúlyoztuk a környezettudatosság fontosságát. Ez egy olyan téma ami még ma sincs eléggé hangoztatva, sajnos sokat nem vesznek tudomást a környezeti tényezőkről ezért nagyon hasznosnak és informatívnak találtam.
Sokszor csináltunk egyszerűbb energizer-eket amik szintén jó hangulatban teltek, személy szerint a jóga volt a kedvencem, amit a szabadban végeztünk. Tartottunk nemzetközi estéket amiken minden csapat bemutatta országát a közönség bevonásával. Ezeken az estéken sok új ételt – italt próbáltunk ki, és mutattunk be a többieknek, végül pedig nemzetközi táncokat tanultunk.
Folyami túrán is részt vettünk. Ezelőtt még nem is hallottam róla, végül ez lett a kedvencem, szeretném ezt folytatni a jövőben. Kaptunk hozzá ruhát, cipőt, szükség esetén mentőmellényt, nagyon alaposan kellett figyelni a lépteinkre, hogy ne csússzunk meg és talán pont ez tette olyan széppé azokat a pillanatokat amikor megálltunk körülnézni, fürdeni, sziklákról a vízbe ugrani.
Emellett kajakoztunk és supoztunk is. A telefon alig volt nálam ez idő alatt, akkor is inkább fotózásra használtam. Nagyon felszabadító volt kiszakadni a megszokott online térből, és egyáltalán nem hiányzott a napjaimból.
A magyar és a külföldi csapatokban is csomó kedves, nyitott embert megismertem akiktől sokat is tanultam a program alatt. Megtanultam új kártyájátékokat, Portugál látványosságokról hallottam, és a közös mély beszélgetések, filozofálások is örök emlékek maradnak.
Nagyon hamar összekovácsolódott mindenki, amit jó volt látni. Jó volt úgy együtt táncolni, játszani, feladatokat elvégezni, mintha már huzamosabb ideje ismertük volna egymást, pedig valójában csak 1-2 nap telhetett el.
Ennek az ifjúsági cserének és a nyitott tagoknak hála olyan új dolgokról, lehetőségekről hallottam, amik miatt a jövőm még tartalmasabb lehet, vagy talán az eredeti terveimtől független úton megyek tovább.
Sokat köszönhetünk a szervezőknek és segítőknek is, mert sokat tettek értünk, mellesleg támogató és együttműködő volt mindenki. Szereztem új barátokat is akikkel tartjuk a kapcsolatot és terveztünk már egy programtól független közös találkozást valamelyik országban.
Mindenképp ajánlom ezt az ifjúsági cserét, annak is akinek megszokott a sátorozás, és annak is aki kilépne a komforzónajából. A környezet tiszta, családias és természetközeli. A közösség és szervezés is kifogástalan volt számomra. Ha pedig szerencsés vagy mint mi voltunk, lesz időd Portoban is körülnézni ami szintén önmagában egy élmény.
Nagyon jól éreztem magam ezen az ificserén, mert gyönyörű szép helyeket láttam és nagyon vidám volt a csapat.
Mikor megérkeztünk Portoba a magyar csapattal, akkor még egyikünk sem ismerte a másikat, de a nap végére elmondhattuk, hogy olyan volt, mint egy baráti kirándulás. Felfedeztük Porto belvárosát egy délután alatt és hamar megérkeztünk a portugál életérzésbe. Az emberek táncoltak a parton, a kis utcákban zene szólt, és vidám girlandok lógtak az erkélyekről.
Már az első nap azt tudtam mondani, hogy érdemes volt kimozdulni otthonról.
A reptérre való visszajutás okozott bonyodalmakat, de egy kis helyi szakértelemmel sikerült végül jegyet váltanunk és fel tudtunk szállni a metróra. Nagyon intenzív csapatmunkát hoztunk ott össze, annak ellenére hogy tényleg csak pár órája találkoztunk először.
A reptérről busszal mentünk Soajoba. Az út az hosszú volt, de tudtunk egy kicsit pihenni legalább.
A szállás először meghökkentő volt nekem, hiába hogy tudtam a sátrakról. Nekem eleinte kihívást jelentett megszokni a gondolatot, hogy egy hétig ilyen környezetben leszünk. Gondolok itt a tehén citromos utakra és a mosdó egyszerűségére. A végére teljesen megszoktam a körülményeket és teljesen normális volt hogy a lábunk elé nézve sétálunk a faluban.
A hivatalos program ismerkedős játékokkal kezdődött. Én ezeket nagyon szeretem és most is fel tudtam írni ezeket a gyűjteményembe, hogy a későbbiekbek, akár a szakmámban majd használni tudjam. Mindig jókat lehet nevetni egy egy szituáción amiket ezek a rapid randik hoznak magukkal. Gyakorolhattuk az angolt, de nem kellett megijedni, hogy olyat kérdeznek amire nehéz idegennyelven válaszolni. Azt nagyon szeretem az ificserékben, hogy egy gyengébb nyelvtudással is idegesség nélkül el tud lenni valaki. Bíztatják, hogy merjen megszólalni és teret adnak annak, hogy akár a csapattársai kisegítsék ha elakad.
A hét során tanultunk a résztvevő országok környezetvédelmi kihívásairól is. Erre minden csapatnak egy előadást kellett készíteni megadott szempontok alapján. Ilyen volt például az is hogy milyen természeti értékei vannak az országainknak és hogy tudjuk őket megvédeni. Gondolkodtunk azon is, hogy milyen megoldásai lehetnének a természetvédelmi problémáknak és hogyan lehetne megelőzni vagy orvosolni az előforduló természeti katasztrófákat.
Egyik nap hátizsákot ragadtunk és elindultunk egy vezetett túravezetésre a dombok közé. A feladatunk az volt, hogy egy applikáción vezetve gyűjtsünk össze minél több jellegzetes növényt, állatot, épületet, stb. Csapatokra lettünk bontva, olyanokkal akikkel korábban még nem voltunk beosztva és más más feladataink voltak. A csapat amiben én voltam növényeket fotózott és az appban meg tudtunk nézni minden információt az adott növényről. Tetszett ez a fajta aprólékosság a túrában, mert sokkal nyitottabb szemmel jártunk mint amit egy kiránduláson én megszoktam. A délutáni órákban bemutattuk egymásnak az összegyűjtött anyagokat és nagyon érdekesnek találtam az előadásokat.
Kipróbálhattuk a folyóban való barangolást is. Nekem ez volt a kedvenc programom a héten. Nagyon izgalmas volt, rengeteget nevettünk azon hogy mennyit csúszkálunk a köveken. Gyönyörű vízeséseket láttunk, és magas sziklákról ugráltunk, ami megint csak a kedvenc élményem az egészből.
Interkulturális esteket is csináltunk. Mindenki kivette a részét az előkészületekből és nagyon jó hangulatban teltek az előadások. Tanultunk nemzeti táncokat is, ami szerintem még jobban összerántotta az egész csapatot. Az éjszakába nyúló beszélgetések és kártyázások közepette megbarátkoztunk a tehenekkel is, akik volt hogy a sátrunkon kopogtatva ébresztettek minket.
Összességében én csak ajánlani tudom az ificseréket, mert nagyon kedves emlékekkel és nagyon kedves barátokkal térhet haza az ember.
Mivel előbb szállt le a repülőnk, így volt némi időnk bemenni Porto belvárosába is, mielőtt a indult volna a busz, ami a program helyszínére vitt minket Soajo-ba. Bár fáradtak voltunk, a korai keléstől, illetve az átszállástól, de a jellegzetes kék csempés épületek, a nyüzsgő piacterek, remek ételek és a városi látkép kárpótoltak minket minden kellemetlenségért.
Soajoba érve beosztottak minket 5 fős jurtákba, ami bár kényelmes volt, de elhelyezkedésük miatt a hét folyamán napközben elviselhetetlen hőfokokat ért el.
A szálláson egy fontos szabály volt. A kemping területére vezető kapukat szigorúan zárni kellett, mivel az egész falu tele volt bocikkal, amik kiszámíthatatlan helyeken tudtak feltűnni, mivel szabadon kószáltak, és ott végezték dolgukat, ahol csak akarták, így nem volt ideális beengedni őket.
Míg a sátrak a hegyoldalban voltak, minden más, ahol a programok, eligazítások történtek, mint például a közösségi tér, az étkező, lent voltak a falu központban, 10p sétára, így érdemes volt előre tervezni miden reggel, a nap hátralevő részére, hogy mire lesz szükség.
Az annak ellenére, hogy nagy mennyiségben kellett készíteni, a szervezők kiemelkedő minőségű, és kiegyensúlyozott étkezéseket biztosítottak, amihez szinte mindig volt friss zöldség, gyakran két fajta köret, illetve többnyire marha hús, valamilyen formában, így könnyedén bírtunk minden kültéri aktív programot is.
Az első bevezető ismerkedés központú nap után a hét további részében nem formális oktatás keretein belül bemutatták nekünk a környező területeket, a hegyoldalban eredő forrásokat, vízeséseket, régi vízi malmokat, növény, és állatvilágot.
Arra számítottam, hogy a túrázás lesz a hét központi tevékenysége, de ennek ellenére meglepően keveset, nagyjából 5km körüli távolságot tettünk meg összesen. A vízi túrázás a folyó mederben ezzel szemben viszont sokkal kimerítőbb volt. Bár a távolságot ebben az esetben is keveselltem, de a kristály tiszta víz és a hatalmas eukaliptusz fák a parton, életre szóló élményt nyújtottak.
Másnap az ebédszünetben páran szabadidőnkben befejeztük a teljes túrát, így megduplázva nagyjából az előző napi távot. Soajo egy olyan nemzeti parkban fekszik, amely a szokványostól eltérő módon ember lakta településekkel van tele, ilyen módon a vízi malmok romja is magán kézben vannak, amik nem teszi lehetővé azok állami felújítását. Mezőgazdász múltja miatt a falu tele van oszlopokon, gyakorlatilag lábakon álló kis kápolnáknak tűnő kő építményekkel, amelyeknek kereszt van a tetején. Ezek régi magtárak, amelyeket a rágcsálókkal szembeni védekezés miatt megemeltek a földről, és köralakú peremekkel láttak el, hogy ne tudják megközelíteni őket a kártevők. A magok védelmében a magtárak tetejére kereszteket helyeztek a helyiek, hogy Isten védelmét kérjék a magokra, mivel ez volt az egyetlen megélhetésük.
Abban a kevés időben, amit bent töltöttünk, előadást készíttettünk az országunk környezetvédelmi kockázatairól, és aktuális problémáiról, illetve Soajo turizmusával kapcsolatos figyelem felhívó tartalmakat gyártottunk, ami kifejezetten jó csapat munka fejlesztő volt főleg vegyes csoportokban idegen nyelven.
Az Interkulturális esték is hatalmas élményt nyújtottak, és segítettek még mélyebbre fűzni a kialakult kapcsolatokat, nemzeti táncokkal, és nemzetközi zenék éneklésével.
Talán a legfurcsább érzés belegondolni, hogy 2500 km utazás, és egy random program kell ahhoz, hogy megismerj valakit, akivel a hétköznapi életedben egy 200 m es körzetbe jársz egyetemre, egy helyen szállsz le minden nap ugyan arról a tömegközlekedésről, és ugyan ott is eszel sokszor, mégsem beszéltél vele soha. Alig 10 órán belül viszont úgy viselkedsz vele, mint ha mindig is ismerted volna, és lehető a leg természetesebb dolog lenne, hogy ott vagy vele egy idegen helyen, idegen feltételkékkel, idegen problémákkal, és mégis számíthatsz rá mindenben. Számomra összességében a kezdeti bizonytalansággal ellentétben nagyon jó élmény volt az egész, és rengeteg tapasztalatot és kapcsolatot adott. Bővel túl teljesítette az elvárásaimat.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy legalább egyszer tapasztaljon meg egy Erasmust, mert a helytől függetlenül csodálatos, nyitott embereket ismerhet meg, és maradandó kapcsolatokat építhet, mind nemzetközileg, és országon belül is egyaránt.
Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?
Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!
Iratkozz fel a hírlevelünkre!
Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!
A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.









































