Ilyen volt a Mind the Gap ifjúsági csere

Ilyen volt a Mind the Gap ifjúsági csere

Ilyen volt a Mind the Gap ifjúsági csere Görögországban

Food & systems ifjúsági csere beszámolók

Októberben tíz magyar fiatal utazott a görögországi Patrasba, ahol görög, spanyol és dán fiatalokkal tölthettek el egy hetet egy Erasmus+ ifjúsági csere keretében. A program fő témája a bántalmazás és a konfliktuskezelés volt, amivel különböző játékos és kreatív feladatokon keresztül foglalkoztak. Rajzoltak, jeleneteket játszottak el, videókat készítettek, és megvitatták, hogyan kezelhetjük a konfliktusokat, mit tehetünk, ha valakit bántalmaznak, és hogyan figyelhetünk jobban egymásra. Közben pedig azt is megtapasztalhatták, hogy a különböző országokból érkező fiatalok sokszor egészen másképp látnak egy-egy helyzetet.

A csapat igyekezett minél többet felfedezni Patrasból és a környékéből: jártak strandon, felsétáltak a helyi várhoz, kipróbáltak görög finomságokat, és még egy helyi piacra is eljutottak. A nemzetközi esteken egymás ételeit, szokásait és táncait is megismerhették, de a beszámolók alapján legalább ennyire emlékezetesek maradtak a spontán közös programok is. Az esti kártyázások, a hosszú beszélgetések, az egymásnak tanított idegen szavak és a közös naplementenézések mind hozzátettek ahhoz, hogy a néhány nap alatt igazi közösség alakuljon ki.

A magyar résztvevők közül többen most jártak először Erasmus+ programon, és volt, akinek ez volt az első repülős utazása is. A hét során rengeteget fejlődött az angoltudásuk, új barátokat szereztek, és sokat tanultak arról is, hogyan működjenek együtt különböző hátterű és gondolkodású emberekkel. A beszámolókból jól látszik, hogy mindenkinek egy kicsit mást adott ez az utazás, de abban egyetértettek, hogy sokkal több élménnyel és tapasztalattal tértek haza, mint amire előzetesen számítottak.

Patras, Görögország

2026. október    10–17.

Ifjúsági csere

4 ország fiataljai

10 magyar fiatal

Új élmény

MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?

– a magyar csapat tagjainak beszámolója –

Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak

Kiléptek a komfortzónájukból

Sokat tanultak a mentális egészségről

Új kultúrákat ismertek meg

Új barátságokat kötöttek

Ez az Erasmus-program nekem nagyon különleges és emlékezetes élmény volt. Már az indulás előtt is nagyon vártuk a barátnőmmel az utazást és jól is tettük hogy jelentkeztünk mivel sok szép emlékkel, új ismeretségekkel és tapasztalattal tértünk haza.

Patrasban voltunk egy hetet, ahol nemcsak a görögökkel, hanem dán és spanyol fiatalokkal is megismerkedtünk. Az egész program egyik legjobb része az volt, hogy különböző országból érkező emberrel tölthettünk együtt időt. Így nem csak a magyarokkal szerezhettünk sok közös élményt.

Sok olyan programokon voltunk, ahol együtt voltak feladataink, beszélgethettünk és jobban megismerhettük egymást. Ezekből nemcsak új ismereteket szereztem, hanem azt is megtapasztaltam, hogy mennyire érdekes lehet más országokból érkező ugyanolyan korú diákokkal találkozni. Akárhogy is nézzük, különböző kultúrából és környezetből voltunk, de ennek ellenére nagyon sok közös témát találtunk, és hamar tudtunk jókat beszélgetni.

Amit talán a legjobban szerettünk, az nem is feltétlenül a hivatalos programokhoz kapcsolódott, hanem amikor nálunk is jobban beindult az élet a foglalkozások után. Volt egy pár alkalom, hogy többen összegyűltünk egy kisebb szobában, és órákon keresztül beszélgettünk angolul. Így nagyon jól össze tudtunk szokni egymáshoz egy hét alatt is. Volt olyan is, amikor egymásnak tanítgattunk különböző szavakat a saját nyelvünkön. Ezek ilyen kis apróságok, de szerintem mindenkinek nagyon sokat jelentettek, mert mindenki nagyon jól érezte magát és sok barátság alakult ki.

Egy másik különösen jó élmény az volt, amikor egyik este néhány göröggel kártyáztunk. Korábban senki a magyarok közül nem ismerte azt a játékot, amit ők játszottak, ezért megtanították nekünk a szabályokat. Nagyon jó hangulatban telt az az este is, és annak ellenére, hogy nem mindenki ugyanazt az anyanyelvet beszélte, könnyen megértettük egymást. Ezek a közös esték legalább annyira emlékezetesek fognak maradni, mint a szervezett programok. Már ezért az élményekért érdemes volt eljönni.

Így ezekből adódóan az Erasmuson szerzett legnagyobb tudás az volt, hogy a gyakorlatban is használhattuk az angolt. Az utazás előtt is tanultam angolul az iskolában, de teljesen más érzés, amikor nem egy tankönyvi feladatot kell megoldani, hanem valódi beszélgetésekben kell megértetned magad. Eleinte talán egy kicsit szokatlan volt mindenkinek, de idővel sokkal bátrabban mertünk megszólalni. Megtanultuk, hogy nem kell tökéletesen beszélni egy nyelvet ahhoz, hogy kapcsolatot tudjunk teremteni.

Emellett sokat beszélgettünk a bántalmazásról is, arról, hogy milyen formái vannak, miért rossz, és miért fontos, hogy ne bántsunk másokat. Különböző helyzeteket is eljátszottunk, és megbeszéltük, hogy mit lehet tenni, ha valakivel ilyesmi történik.

Szerintem azért is érdemes részt venni egy ilyen programon, mert nemcsak a nyelvtudást fejleszted, hanem önállóbbá és nyitottabbá is tesz mindenkit. Itt kiléphetünk a megszokott környezetünkből, új embereket ismerhetünk meg, és olyan helyzetekben próbáljuk ki magunkat, amelyekkel otthon talán nem találkoznánk.

Mindenképpen ajánlanám másoknak is, hogy ha lehetőségük van rá, vegyenek részt hasonló programban.Ezt nem lehet teljesen átadni annak, aki még nem tapasztalta meg. Sokkal többről szól, mint egy külföldi utazásról: új emberekről, közös élményekről, tanulásról és rengeteg nevetésről.

Összességében nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek az utazásnak. Ezalatt a néhány nap alatt, amit Görögországban töltöttünk, rengeteg emléket szereztem. Ha újra lehetőségem lenne rá, gondolkodás nélkül újra elmennék.

Norina

Nagyon jó társaság alakult ki, a magyarokkal is, illetve sok külföldivel is nagyon jó kapcsolatokat kötöttünk. Másrészt a minket kísérő vezetők, Mirtill és Adél, mindent megtettek értünk, mindenben segítettek, illetve a mi érdekeinket és kívánságainkat is figyelembe vették. Ha volt bármilyen meglátásunk, azt úgy sikerült továbbítaniuk a többi vezető felé, hogy annak eredménye is lett. Szerintem az összes vezető közül a mieink voltak a legjobbak. Nagyon hálás vagyok, hogy őket kaptuk, és remélem, még lesznek vezetők olyan ificserén, amire én is eljutok a jövőben.

Sok mindent tudnék tényleg mesélni, és most azzal vagyok bajban, hogy mit írjak, vagy honnan kezdjem. Talán a leglogikusabb valamennyire kronológiai sorrendben összeszedni a történteket, úgyhogy kezdem az elején.

Az ificsere előtt, úgy emlékszem, kb. 2 héttel volt egy ilyen teambuilding-foglalkozás, ahol megismertük egymást, akikkel ugye mentünk. Utána legközelebb már csak a repülőtéren találkoztunk, és onnan repültünk együtt Görögországba.

Athénban több órát kellett várakozni, mire a többi csoport is megérkezett. Ez az idő amúgy jó hangulatban telt. Tök jól körülnéztünk, és a reptéren találtunk egy ilyen kis múzeum-/kiállításszerűséget, ahol történelmi dolgok voltak kiállítva, és csak úgy besétálhattál és ingyen megnézhetted őket. Meg találtunk ilyen kényelmes, fotelszerűségeket is, és ott elvoltunk.

Úgy emlékszem, éjfél vagy legalábbis hajnali 1-2 körül megérkezett mindenki, ami után egy 3 órás buszutat tettünk meg Patrasba. Miután megérkeztünk és megkaptuk a szobákat, olyan hullafáradtak voltunk, hogy csak úgy bedőltünk, és a programok is csak másnap 10 körül kezdődtek. Nagyon szép volt a kilátás az erkélyről, a tengerre nyílt, és olyan gyönyörű naplementék voltak mindennap. Én még sosem repültem, és nem is jártam ezelőtt Görögországban, úgyhogy ilyen téren is örülök, hogy sikerült tapasztalatot szereznem.

A programokról: Az előző ifjúsági cserén, amin voltam, nagyon jól működött az, hogy mi is be voltunk vonva a programok kitalálásába olyan szinten, hogy volt egy adott idő, amikor egy adott nemzet tartott egy foglalkozást. Ez úgy működött, hogy az adott nemzetből résztvevő fiatalok minden tagja vezetett egy játékot, amiket már mi, fiatalok találtunk ki előre, ezért elég élvezhető programok születtek, illetve nagyon sok jó játékot sikerült meg is jegyeznem azok közül, amiket mások tartottak.

Viszont ennek az Erasmusnak nem ez volt a struktúrája, hanem volt egy vezető Görögországból, aki kitalálta és vezette az összes foglalkozást, és szerintem ezzel túl sokat vállalt magára. Talán jobb lett volna magának az ificserének a dinamikája, ha mi is jobban részt veszünk a szervezés ezen részében. Egyébként így se voltak rosszak a foglalkozások, csak úgy érzem, többet is ki lehetett volna hozni belőlük az előbb említett módon.

Amikor szabadidőnk volt, ismerkedtünk a többi nemzettel is, és nagy társaság gyűlt össze sokszor, a szobákban. Volt, hogy egy parkban voltak a programok, és egyszer felsétáltunk a helyi várba, ami tök jó túra volt, mert egy ilyen erdős részen sétáltunk, és nagyon szép volt fentről a kilátás is.

Rita

Az első nap repülővel érkeztünk Görögországba, majd már a szállásunk felé vezető buszúton  lehetőségünk nyílt megismerkedni a többi országból érkező diákokkal.

Az első napi programok között ismerkedős feladatok szerepeltek, amelyek segítettek abban, hogy hamar feloldódjunk, és könnyebben kapcsolatot teremtsünk egymással. Szerencsére a szobatársaimmal és a magyar csapattal is nagyon jól kijöttem, így már pozitivan kezdődött el a hét.

Az egész héten Miss Sofia vezetésével különböző foglalkozásokon vehettünk részt, amelyek központi témája a bullying volt. A programok között kreatív feladatok, közös gondolkodásra épülő gyakorlatok és csapatmunkát igénylő tevékenységek szerepeltek. Ezek során nemcsak a zaklatás különböző formáit és következményeit ismerhettük meg, hanem más országok diákjainak tapasztalataiba és gondolkodásmódjába is betekintést nyerhettünk. Különösen érdekes volt megtapasztalni, hogy ugyanazokat a helyzeteket mennyire eltérően láthatjuk a különböző kulturális hátterünk miatt.

A program végére azonban azt éreztem, hogy talán nem is elsősorban a bullying témájáról tanultam a legtöbbet, hanem az együtt töltött időből és a közös feladatokból. Sokat fejlődtem abban, hogyan működjek együtt olyan emberekkel, akiknek más a véleményük, a gondolkodásmódjuk és a hátterük, miközben egy közös nyelven, angolul kommunikálunk. Megtanultam, mennyire fontos a nyitottság, az alkalmazkodás és az egymásra figyelés. Bár nem teljesen azt kaptam a programtól, amire előzetesen számítottam, végül éppen ez lett az egyik legértékesebb része az egész hétnek.

A tanulási programok mellett a szabadidős tevékenységek is nagyon sokat hozzátettek az élményhez. Csoportvezetőink, Mirtill és Adél rengeteget tettek azért, hogy jól érezzük magunkat, és minél többet láthassunk a környékből. Kétszer is voltunk strandon, majdnem mimden nap volt lehetőség várost nézni, az egyik program keretében ellátogattunk a helyi várhoz és a parkba és még shoppingolni is mentünk. Emellett közösen fagyiztunk, gyrosoztunk, és többször lehetőségünk volt napfelkeltét vagy naplementét nézni. Különösen pozitívnak tartottam, hogy a szervezők nyitottak voltak a visszajelzéseinkre. Amikor például jeleztük, hogy szívesebben töltenénk több időt a városban és a szabadban, igyekeztek ehhez igazítani a programokat. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy a véleményünk valóban számít.

A napok végén mindig maradt időnk arra is, hogy a szobáinkban beszélgessünk és ismerkedjunk nem csak magyarokkal hanem a többiekkel is. Az Erasmus résztvevői és a magyar csapat tagjai egyaránt nagyon kedvesek és befogadóak voltak, így hamar kialakult egy igazán jó közösség.

Összességében rendkívül pozitív élményként éltem meg ezt az Erasmus-programot. Nemcsak új embereket és kultúrákat ismertem meg, hanem gyakorolhattam az angolt és a különböző nézőpontokat ismerhettem meg. Sokkal több tapasztalattal és élménnyel gazdagodtam, mint amire előzetesen számítottam. Nagyon hálás vagyok a szervezőknek és a csoportvezetőinknek ezért a hétért, és rengeteg szép emlékkel tértem haza Görögországból.

Izabella

A program központi témája a kommunikáció, az érzelmeink felismerése és kifejezése, valamint az egymás közötti különbségek megértése volt. Elsőre talán nem tűnik annyira különleges témának, hiszen a kommunikáció a mindennapjaink része, de a hét során rájöttem, mennyire könnyen félreérthetjük egymást, és milyen fontos, hogy ne csak meghallgassuk, hanem valóban meg is értsük a másikat.

A foglalkozások nagyrésze interaktív volt. Különböző játékokon, csoportmunkákon és beszélgetéseken keresztül dolgoztunk fel olyan helyzeteket, amelyekkel a hétköznapokban is gyakran találkozunk. Számomra különösen érdekes volt megtapasztalni, hogy ugyanazt a helyzetet mennyire különbözően élhetik meg az emberek.

Az angol nyelv használata szintén sokat jelentett számomra, hiszen egy olyan közegben kellett kommunikálnom, ahol nem feltétlenül tudtam előre megfogalmazni minden gondolatomat. Ez segített abban, hogy bátrabban használjam a nyelvet, és ne féljek attól, ha valamit nem tökéletesen mondok.

Természetesen nemcsak a foglalkozások, hanem a közösen eltöltött szabadidő is meghatározó része volt az élménynek. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy milyen gyorsan kialakulhat egy közösség olyan emberekből, akik korábban egyáltalán nem ismerték egymást.

Ha egy dolgot kellene kiemelnem, amit magammal viszek erről az útról, az mindenképpen az lenne, hogy sokkal nyitottabban és tudatosabban szeretnék kommunikálni másokkal. Megtanultam, hogy nem minden nézeteltérés jelent konfliktust, és hogy a különbözőségeink nem feltétlenül elválasztanak, hanem lehetőséget adnak arra, hogy tanuljunk egymástól.

Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a hétnek, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is szívesen részt vennék hasonló nemzetközi programokban.

Laura

Az ifjúsági csere egyik témája a konfliktuskezelés volt, ami számomra nagyon releváns téma, mivel heti szinten találkozok konfliktusokkal. Ez a második ifi cserém és először voltam Görögországban.

A hét során kreatív feladatokat kellett megoldanunk velünk egyidős görög, spanyol és dán fiatalokkal. Ezekben a feladatokban tanulhattunk a konfliktuskezelésről és az érzelmeink kifejezéséről.

Az Intercultural Night-ok keretein belül pedig megismerkedhettünk egymás kultúráival, megkóstolhattuk egymás ételeit. Mindvégig csapatokban dolgoztunk, így fejlődtek a kommunikációs képességeim is, angolul beszéltünk ezért az angol beszédkészségem is javult. A program során volt szabadidőnk is, így volt lehetőségünk a résztvevőket megismerni, barátokat szerezni, illetve voltak kültéri programok, amelyek kifejezetten tetszettek. Fel tudtuk fedezni a környéket. 

Mindenkinek ajánlom a hasonló programokat, aki szeretne utazni, új barátokat szerezni és fejlesztené az angol nyelvtudását a való életben, én nagyon élveztem ezt az egy hetet!

Máté

Hatalmas élmény volt számomra az első Erasmus+ programom! Kezdve a megismerkedős  alkalomtól, ami nagyon sokat segített, hiszen nem teljes idegenekként utaztunk és a  vezetőinkkel is kicsit megismerkedhettünk.

Az utazás hullámvölgyekkel teli volt, de  szerintem már mindannyian annyira izgatottak voltunk, hogy a hosszú várakozások sem  tudtak megtörni minket. Akkor kezdett igazán valóságossá válni számomra ez az egész,  amikor felszálltunk Athénban a buszra és egy hangos, nevetgélős dán csapat fogadott minket.  Az út első felében már a spanyolokkal is kiegészülve, zenét hallgatva és beszélgetve utaztunk,  ami szerintem mindenki hangulatát megalapozta, még hajnali fél 2-kor is. 

A hét további napjai nagyon élménydúsak voltak. A délelőttjeink a tanulással teltek, néha rajzoltunk, néha színészkedtünk és volt, amikor videót készítettünk kis csoportokban. Ezek az  alkalmak nagyon jó lehetőségek voltak arra, hogy megismerjük, hogy a különböző országból jövő fiatalok hogyan látják például a bullying témakörét.

A magyar csapat próbált megragadni  minden lehetőséget egy kis városnézésre, strandra menésre vagy vásárolgatásra és ezáltal  szerintem nagyon jól meg tudtuk ismerni Patras városát, még egy helyi piacra is eljutottunk páran. A napot mindig valamelyik ország bemutatójával zártuk és mindegyik nagyon jó élményként maradt meg bennem, hiszen én főleg azért jelentkeztem a programba, hogy  megismerjek más kultúrákat. Nagyon finom ételkülönlegességeket kóstolhattunk, tanulhattunk az országokról a kahootok-ból és egy-egy nemzet még táncokat is tanított nekünk.  

Számomra ez egy nagyon meghatározó élmény lett, fantasztikus emberekkel találkozhattam. Pár görög lány elvitt minket az egyik reggel hagyományos görög pékségekbe, a kisboltokban megmutatták nekünk, hogy nekik mik a kedvenc nasijaik, képeket mutattak a helyekről, ahol Görögországban nyaralni szoktak és sokat meséltek a szokásaikról. Ezáltal egyébként ahhoz is kedvet kaptam, hogy itt Magyarországon én lehessek a „helyi” és én mutathassam meg a külföldieknek a mi különlegességeinket.

A spanyolok például nagyon nyitottak voltak a nyelvüket tanulók felé és örömmel tanítgatták őket. A dánoktól vidámságot és lazaságot tanultam és beszélgettem velük a dániai élményeimről. A magyarokkal tartalmas  beszélgetéseim voltak és nagyon sok helyet fedeztünk fel együtt.

Nagyon megérte résztvennem ezen az utazáson és nagyon hálás vagyok a lehetőségért, mert csodálatos  helyeket ismertem meg, jó ismeretségeket szereztem, aktuális problémákkal foglalkozhattunk  és tényleg megismételhetetlen élményeket kaptam. 

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy jelentkezzen egy ifjúsági cserére, hiszen csak kapni és gyarapodni fog a részvétellel és egy ilyen kaland tök jó felfrissülést tud hozni a monoton  mindennapokba.

Anna

A görögországi csereprogram számomra egy kiemelkedő élmény volt.  Már az első pesti találkozás után tudtam, hogy a magyar csapat nagyon jól fogja érezni magát. A reptérről a szállásig az utazás alatt megismerkedtünk a dánokkal és a spanyolokkal, a görögök pedig a szálláson vártak ránk.

A hét során sok játékos és kreatív programon vehettünk részt. Nagyon tetszett, hogy nemcsak új információkat kaptunk, hanem lehetőségünk volt aktívan bekapcsolódni a feladatokba, megosztani a saját gondolatainkat, és meghallgatni mások véleményét is.

Sok új információt ismertem meg az Erasmus+ programról, a nemzetközi lehetőségekről, de emellett olyan dolgokat is, amelyeket a mindennapokban hasznosítani tudok. Úgy érzem, sokkal több tapasztalattal és új ismerettel tértem haza. Jó volt, hogy a foglalkozások során sokszor olyan nézőpontokkal is találkozhattunk, amelyekre korábban nem is gondoltunk. A különböző országokból érkező résztvevők tapasztalatai és véleményei még érdekesebbé tették a közös munkát. Emellett az angol nyelv használatára is sok lehetőségünk volt, ami szerintem szintén nagyon hasznos volt. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy akkor is meg tudjuk érteni egymást, és együtt tudunk dolgozni, ha nem ugyanaz az anyanyelvünk.

Ami különösen emlékezetessé tette az utazást, az a közösség és az együtt töltött idő volt. Mind a magyar csapattal, mind a külföldi résztvevőkkel hamar megtaláltuk a közös hangot.

A közös programok mellett a szabadidőnk is nagyon jól telt. Ezekben a pillanatokban volt igazán lehetőségünk jobban megismerni egymást, sokat beszélgetni és közös élményeket szerezni. Rengeteg olyan élménnyel gazdagodtam, amelyekre biztosan emlékezni fogok. Az utazásnak köszönhetően több olyan emberrel is megismerkedtem, akikkel nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, és remélem, hogy a jövőben is tartani fogjuk a kapcsolatot. 

Úgy gondolom, hogy mindenkinek érdemes részt vennie egy hasonló programon, hiszen rengeteg olyan tapasztalatot szerezhetünk, amelyre máshogyan talán nem is lenne lehetőségünk. Egy ilyen utazás során kiléphetünk a komfortzónánkból, új embereket ismerhetünk meg, fejlődhet az angol tudásunk, és sokkal nyitottabbá válhatunk más kultúrák és gondolkodásmódok iránt. Szerintem az is nagyon fontos, hogy ezek a programok nemcsak a tanulásról szólnak, hanem arról is, hogy közben jól érezzük magunkat, rengeteg élményt szerezzünk, és olyan emberekkel találkozzunk, akikkel egyébként valószínűleg sosem hozott volna össze minket az élet.

Barnabás

A program nagyon élménydús, és emlékezetes pillanatokkal volt tele. A visszaigazoló e-mail óta nagyon vártam az utazást, és egy csepp megbánás sincs bennem, hogy jelentkeztem, mivel nagyon sok, nagyon szép emlékkel, új, és hasznos tapasztalattal jöttem haza.

Sok közös élményt szereztünk így, nemcsak a magyar csapatunkkal, hanem a többi ország csapataival is. A programokat is nagyon szerettem, ott ismerkedtünk meg jobban egymással, itt sok új ismereteket szereztünk, és érdekes volt, hogy több hasonló korú diákkal is megismerkedtünk.

Annak ellenére hogy külön országokból érkeztünk, mindenki megtalálta több emberrel is a közös hangot, és így nagyon jókat beszélgettünk, és játszottunk a programokon kívül is. Talán ezek voltak a  legjobb pillanatok számomra, amikor a programok után többen különböző országokból összegyűltünk, és órákon keresztül csak beszélgettünk, és valahogy mindig feltalátuk magunkat. Ezáltal a csapatok is nagyon jól összehangolódtak, és a csapatokon kívül is új barátságok születtek.

Volt, hogy egymásnak mindenki a saját nyelvén új szavakat tanított. Voltak olyan esték is, ahol csak egy páran ültünk össze, és külön országokból való játékokat játszottunk. Ez is közelebb hozott minket, mert egy új játék volt számunkra, így természetesen angolul kellett egymáshoz beszélnünk, és így kellett megértenünk az új játékot. Miután rájöttünk a játék lényegére, utána csak élveztük a játékot, és a beszélgetéseket. A kedvenc programjaim azok voltak, ahol kint voltunk a szabadban, és ott játszottunk valamit közösen, vagy akár csapatokban alkottunk valamit.

Mindenkinek tiszta szívből ajánlom, hogy ha van rá lehetősége, mindenképp vágjon bele egy hasonló programba. 

Nagyon hálás vagyok, hogy a részese lehettem ennek az egész programnak. Ez a néhány Görögországban töltött nap rengeteg felejthetetlen emléket adott nekem. Rengeteg új tapasztalatot szereztem, érdekes embereket ismertem meg, és sok olyan élménnyel gazdagodtam, amelyeket a későbbiekben is magammal viszek. Örülök, hogy lehetőségem nyílt részt venni ezen a programon.

Hanna

Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?

Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!

Food & Systems ifjúsági csere

A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.

Kikapcsolás és kapcsolódás – ificsere élmények Lettországból

Kikapcsolás és kapcsolódás – ificsere élmények Lettországból

Ilyen volt a Disconnect to Reconnect ificsere

Food & systems ifjúsági csere beszámolók

A Disconnect to Reconnect Erasmus+ ifjúsági csere során hat magyar fiatal utazott a lettországi Siguldába, ahol négy ország résztvevőivel közösen fedezték fel, milyen élményeket tartogat az élet, ha kevesebb időt töltünk a képernyők előtt.

A gyönyörű erdei környezetben megvalósuló programon a résztvevő fiatalok játékos feladatokon, kreatív műhelymunkákon és közös beszélgetéseken keresztül foglalkoztak a digitális tudatossággal, a stresszkezeléssel és a mentális jólléttel. A slow living, vagyis a tudatos lelassulás jegyében arra is lehetőségük nyílt, hogy jobban megismerjék önmagukat, új szokásokat alakítsanak ki, és megtapasztalják, mennyi mindennel tölthetik meg a napjaikat telefonozás helyett.

Volt, aki saját magát is meglepte azzal, hogy sikerült jelentősen csökkentenie a képernyőidejét, más pedig azt fedezte fel, milyen könnyen születhetnek barátságok és mély beszélgetések akár egy teljesen idegen, nemzetközi közösségben is.

A magyar csapat tagjai számára a hét nemcsak a digitális szokásaik újragondolásáról szólt, hanem az önbizalomról, a komfortzónájuk átlépéséről, az angol nyelv gyakorlásáról és a közösen megélt pillanatokról is. A beszámolóikból kiderül, hogyan lett az indulás előtti izgalomból felszabadult közösségi élmény, milyen felismerésekkel tértek haza, és miért ajánlanák az Erasmus+ ifjúsági cseréket azoknak is, akik elsőre talán tartanak az ilyen programoktól.

Sigulda, Lettország

2026. szeptember 2-9.

Ifjúsági csere

4 ország fiataljai

Új élmény

MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?

– a magyar csapat tagjainak beszámolója –

Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak

Kiléptek a komfortzónájukból

Elszakadtak a képernyőtől

Megtanultak együttműködni másokkal

Új barátságokat kötöttek

Nem is tudom, hol kezdjem. Igazából ez az utazás már az első felszállás elött elkezdődött. Nyáron, amikor jelentkeztem, még nem tudtam, mi vár rám, fogalmam sem volt, hogy mennyi mindenben fogok részt venni. Persze izgatottan vártam a választ, hogy bekerültem-e. Pont nyaralni voltunk és egyik este csak megnéztem az e-mailjeimet és azonnal megörültem, pont én annyi ember közül. (Kicsit féltem is, hogy most mi fog rám várni.)

Aztán el jött az utazás előtti megbeszélés. Már ott tudtam, ez nagyon jó lesz. Megismertem az embereket, akikkel mentünk az utazásra. Tudtam, hogy már, ha csak velük lettem volna is élvezetes lett volna az utazás. Aztán eljött az első nap a suliban és már gondolom, mindannyian nagyon izgatottan vártuk a szeptember 2-át. Alig tudtam végig ülni az órákat.

Aztán eljött az utazás napja. Szerencsére minden rendben volt. Miért is ne lett volna, hiszen a csoportvezetőnk mindenről gondoskodott. Megérkeztünk a szállásra és egyszerre minden nagyon fura volt. Sosem gondoltam volna, hogy 1 nap ismeret után szinte idegenekkel ilyen jól el tudok beszélgetni, pláne azt nem hogy angolul. Már az első este, azért legtöbben még egy kicsit megszeppenve bár, de biztos vagyok benne, hogy mindenki nagyon jól érezte magát.

Egyszerűen nem tudom kifejezni hogy egy hét ilyen hosszú tud lenni és mégis milyen rövid. 1. teljes naptól megkezdődtek a programok és még közelebb kerültünk egymáshoz. Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy egy zombi vírus ellen küzdeni ennyire tanulságos lehet, kinevettem volna.

Ahogy teltek a napok egyszerre volt egy fajta honvágy érzetem és mégis azt gondoltam, sosem akarok haza menni. Csak sorban jöttek a rádöbbenések. Rájöttem, mennyire része az életemnek az, hogy hogyan foglalkozok saját magammal, és mennyire kihatással van ez a körülöttem lévő emberekre. Azt is észrevettem, hogy sajnos mennyire sokat használom a telefonomat és, hogy ez mennyire hatással van arra, hogy hogyan törődök saját magammal. Szerencsére azóta szerintem sokkal egészségesebben állok hozzá a kütyük és miegymás használatához.

Még a hét elején Virág (a csoportvezetőnk) megkért mindannyiunkat hogy tegyünk egy fogadalmat. Az enyém az volt hogy a héten naponta ne használjam többet a telefonom 3 óránál. Nagyon meglepődtem hiszen amikor az utolsó nap meg néztem, ezt a fogadalmat sikerült betartanom, sőt felülmúlnom. Bár nem is volt időm telefonozni, annyi minden történt.

És hát eljött a hazamenetel napja. Szinte mindenki sírt, de ezek örömkönnyek voltak. Mindenki olyan jól érezte magát, annyi élményben volt közösen részünk, senki nem akart hazamenni. De végül mindenki beszállt a kisbuszba, ami jött értünk és mindenki elindult hazafelé.

Ezek az élmények soha el nem felejthetőek. Mindenkinek, akivel már csak egy szót is tudtam váltani, nagyon hálás vagyok. Megmutatták, hogy miről is szól ez az egész program, hogy mi minden van, amiben még fejlődni tudok és kell.

Igazából ezeket a programokat mindenkinek nagyon tudom ajánlani, főleg annak, aki azt gondolja, hogy mennyire cringe részt venni ilyen workshoppokon, az ilyen embernek ajánlom a legjobban. Biztos vagyok benne, hogy nagyon meg fog változni az önképe és a gondolkodásmódja ilyen utazás/utazások során.

Zárás képpen annyit tennék még hozzá,  borzasztóan szerencsésnek érzem magam azért, mert részt vehettem már csak egy ilyen programon is. Mindenkinek, aki ezt lehetővé tette nagyon köszönöm szépen, és főleg azoknak, akikkel ezeket az élményeket megoszthattam.

Benedek

Számomra nagyon emlékezetes volt a Disconnect to Reconnect program. Előtte nem ismertem senkit a magyar csapatból, úgyhogy eleinte izgultam, mert ez nekem nagyon a komfortzónán kívül esett. Viszont nagyon jó volt a felkészülés alkalom, mert ott egy kicsit megismerhettem a többieket a magyar csapatból.

A legjobban az tetszett, hogy mennyi időt töltöttem közösségben ezen a héten. Nem is volt időm telefonozni, jó volt kicsit kiszabadulni a megszokott hétköznapokból. Mindig volt valaki, akivel kártyázhattam, társasozhattam, beszélgethettem. Nagyon tetszettek a közös táncolások is. A workshopokon a feladatok nagyon érdekesek voltak. A legjobban a plakátkészítéseket élveztem, mert ott közösen ötletelhettünk a többiekkel, és mindenki hozzátehette, amit ő a legjobban tud.  

Szerintem azért volt érdemes részt venni, mert elutazhattam egy olyan országba, Lettországba, ahol korábban még nem jártam. Az egész nagyon jól meg volt szervezve és nekem csak részt kellett vennem rajta. Egy gyönyörű erdei környezetben tanulhattam a stresszkezelésről, önmagamról és a barátságokról. Egy nyitott közösségnek lehettem a tagja, ami önbizalmat adott.

Azért ajánlanám ezt a programot, mert megismerhettem új kultúrákat és új nézőpontokat. Ez nagyon klisének hangzik de emiatt felfedezhetsz egy csomó új dolgot magadról, amit más helyzetekben nem tudnál. Ez egy olyan élmény, amit semmihez sem lehet hasonlítani. Úgy tanulhatsz, ahogy az iskolában sem, csapatmunkában dolgozhatsz más ország fiataljaival. Persze nem csak a közösen tanulhattok, hanem a beszélgethettek és mindenfélét csinálhattok együtt. Az ifjúsági cserén mindig van valaki, akivel éppen lehetsz. Nemzetközi barátokat találhatsz, hiszen rengeteg közös emléket szereztek.

Nekem a Disconnect to Reconnect ifjúsági csere nagyon tetszett. Ez volt az első Erasmus+ ifjúsági csere, amin részt vettem, de remélem, hogy még sok másikon is részt fogok venni a jövőben. 

Lili

A lettországi ifjúsági csere felejthetetlen élmény volt számomra, és a legszebb emlékeim közé tartozik. Már az első naptól kezdve remek hangulatban telt az idő, hiszen a csoport tagjai nyitottak és barátságosak voltak, így hamar kialakult közöttünk egy igazi közösség.

A program célja a telefonunktól való lecsatlakozás volt, mint ahogy a címe is elárulja: “Disconnect to reconnect”. Együtt beszélgettünk arról, hogyan élhetünk a telefonunk nélkül és hogyan lehetünk jobban jelen a mindennapjainkban. A közös műhelymunkák és beszélgetések során rengeteget tanultam, és sok új ötletet kaptam, amelyeket otthon is szeretnék alkalmazni.

Ami azonban a legmaradandóbb volt, az a közösség ereje. Sok időt töltöttünk együtt: esténként beszélgettünk, játszottunk, kirándultunk, és megismertük egymás kultúráját. Megtudtuk, hogyan élnek a lett fiatalok, milyen hagyományaik és szokásaik vannak, és ők is kíváncsian kérdeztek a mi életünkről. Ez a kölcsönös érdeklődés még közelebb hozott minket egymáshoz.

Bár a csere véget ért, a barátságok megmaradtak, és a tapasztalatok egy életre szólnak. Ez az út nemcsak a telefonmentességről szólt, hanem az emberek közötti kapcsolatokban is rengeteget adott nekem. Bátran ajánlom mindenkinek, aki hasonló élményben szeretne részesülni!

Hanga

Számomra ez az Erasmus program egy fantasztikus élmény marad, amitől bevallom, eleinte egy kicsit tartottam, mert mégiscsak egy teljesen új közegbe kerültem, elszakadva a megszokott napoktól, baráti körömtől. Azonban ez a kis félelem szinte azonnal megszűnt, mikor megérkeztünk, hiszen nagyon meleg vendégszeretettel fogadtak minket, hisz még el se foglaltuk a szobáinkat, a bőröndjeink és a táskáink ott hevertek a bejárati ajtó mellett, de már elkezdtünk ismerkedni, ki kicsoda, mit szeret csinálni.

Amit megtanultam az az, hogy milyen sokféleképpen tudjuk elütni úgy az időt, hogy nem csak a telefon vagy a képernyő előtt görnyedünk és doomscrolling-olunk, milyen mikor majdnem az egész napod úgy telik, hogy csak angolul beszélsz és ez egy egészen héten át tart, de élvezed, hisz így is fejlődsz.

Az ilyen projekten nem csak új embereket, szokásaikat, nemzetiségek hagyományait, ételeiket ismerhetjük meg, hanem kicsit magunkat is, hogy hogyan kezelünk különböző szituációkat, hogyan nyitunk új emberek felé. Az egyik, ha talán nem a legszebb dolog az egészben, hogy a kialakult kapcsolatok nem csak felszínesek, hanem tartósak és a mai napig nem egy emberrel tartom én is a kapcsolatot.

A jövőt tekintve nem tudom mikor lesz újra alkalmam lett, litván és spanyol fiatalokkal este tíz órakor karaokézni, Just Dance-elni, egy hosszú remek túra után pizzát készíteni magunknak, majd hallgatni egymástól, hogy hát kicsit jobban is megsülhetett volna a tészta, gitár kísérettel énekelni lett zenéket úgy, hogy közben google-ről nézed a dalszöveget és küzdesz hogy a lehető legjobb legyen a kiejtésed.

Lehet a projekt csak négy napos vagy éppen tíz, ha te az utolsó pillanatig megtettél mindent, hogy aktív legyél, a feladatokból te is kivedd a részed, hogy jól érezd magad és tanulj, a végén biztosan örömmel fogsz visszatekinteni és sosem bánod meg, hogy jelentekztél.

Kristóf

Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?

Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!

Food & Systems ifjúsági csere

A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.

Ifjúsági csere Spanyolországban – olvasd el a beszámolókat

Ifjúsági csere Spanyolországban – olvasd el a beszámolókat

Ilyen volt a Rural roots – Shared futures ificsere

Food & systems ifjúsági csere beszámolók

Magyar, lett és spanyol fiatalok töltöttek együtt egy felejthetetlen hetet 2026. július 26. és augusztus 2. között a spanyolországi Morairában, a Rural Roots – Shared Futures Erasmus+ ifjúsági csere keretében. A program középpontjában a vidéki közösségek hagyományai, a kulturális sokszínűség és az egymástól való tanulás állt. A résztvevők játékos, interaktív foglalkozásokon keresztül mutatták be egymásnak saját országuk szokásait, értékeit és hagyományait, miközben új barátságokat kötöttek és közösen fedezték fel a spanyol tengerparti kisvárost.

A hét során a fiatalok maguk is kipróbálhatták magukat a foglalkozások tervezésében és vezetésében, a nemzetközi kulturális esteken pedig hagyományos ételekkel, néptáncokkal és játékokkal ismertették meg egymást.

A közös programok mellett jutott idő tengerparti fürdőzésre, városnézésre, kártyázásra és hosszú esti beszélgetésekre is. A résztvevők számára azonban az élmények mellett a személyes fejlődés is meghatározó volt: sokan bátrabban kezdtek angolul kommunikálni, nyitottabbá váltak az új emberek felé, és megtapasztalták, milyen sokat adhat a komfortzónából való kilépés.

Milyen érzés először részt venni egy nemzetközi ifjúsági cserén? Milyen kihívásokat jelent idegen nyelven ismerkedni, vagy éppen egy másik ország fiataljainak foglalkozást tartani? A magyar csapat tagjai személyes beszámolóikban mesélnek a legemlékezetesebb pillanatokról, az új barátságokról, a kezdeti bizonytalanságokról és arról, miért ajánlanák másoknak is az Erasmus+ ifjúsági csereprogramokat.

Olvasd el élményeiket, és ismerjétek meg, milyen volt számukra ez az egy hét Spanyolországban!

Moraira, Spanyolország

2026. július 26 – augusztus 2.

Ifjúsági csere

3 ország fiataljai

Új élmény

Breaking the silence iIfjúsági csere

MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?

-a magyar csapat tagjainak beszámolója-

Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak

Kiléptek a komfortzónájukból

Gyönyörű tájakat fedeztek fel

Megtanultak együttműködni másokkal

Új barátságokat kötöttek

Én személy szerint nagyon élveztem a Morairában eltöltött egy hetünket. Sok új emberrel ismerkedhettem meg, új dolgokat tudhattam meg más kultúrákról és nem utolsó sorban fejleszthettem az angol tudásom és beszédkészségemet. 

A hét folyamán a legtöbb időt a más kultúrákról való tanulással töltöttük, de bőven maradt idő egymás megismerésére és a közös szórakozásra is. Sok új érdekességet tudtam meg mind a lettek szokásairól, mind a spanyolokéiról. Emellett remélem mi is sok újdonsággal szolgáltunk a többieknek a hazánkról. Ezt szerintem az intercultural night alatt tudtuk a legjobban megtenni, ahol egy rövid előadás után az országunkról, egy magyar néptáncot tanítottunk nekik, amibe ők nagyon lelkesen vetették bele magukat. Jól esett látni, hogy nem csak engem érdekel az, hogy ők milyenek, hanem bennük is sok a kíváncsiság a mi kultúránk és szokásaink fele. 

A többi országból származó fiatal nagyon kedves és nyitott volt. Mindkét másik csapat egy nagyon jól összerakott kiselőadásban mutatta be az országát, majd a lettek még egy táncot is megpróbáltak megtanítani nekünk, amit mi több-kevesebb sikerrel el is táncoltunk. Ezek az esték nagyon kellemesek voltak a rekkenő hőség ellenére, ahol mindig valami újat és érdekeset tudhattam meg az ő kultúráikról. 

Összességében, utólag visszatekintve nagyon boldog vagyok, hogy jelentkeztem, hiszen ez a hét Morairában csodás volt. A történetekkel és az emlékekkel még oldalakat lehetne megtölteni, de szerintem már ez a rövid beszámoló jól bemutatja, hogy milyen jó hangulatban töltöttük az időnket. Ez az egy hét egy olyan emlék, amely még hosszú éveken keresztül velem marad és remélem még részese lehetek ilyen programoknak.  

Köszönöm szépen hogy részese lehettem ennek az útnak. 

Andor

Már az indulás előtt nagyon izgatott voltam, de végül a program a várakozásaimat többször is felülmúlta. Hatalmas élmény volt számomra, amelyre biztosan sokáig fogok emlékezni.

A program egyik legérdekesebb része az volt, hogy játékos és interaktív módon ismerhettük meg egymás hagyományait, szokásait és kultúráját. Minden résztvevő hozott magával valamit a saját országából, így sok olyan dolgot tudhattunk meg egymás életéről, amelyeket egy egyszerű beszélgetés során talán nem ismertünk volna meg. Érdekes volt látni, hogy bizonyos szokások mennyire hasonlítanak, miközben más területeken milyen nagy különbségek vannak az egyes országokban elők szokásai között. Ezáltal jobban megértettem, hogy milyen sokszínű Európa, és hogy a különböző kultúrák megismerése mennyire fontos. 

A program során nemcsak másoktól tanultam, hanem saját magamról is sok mindent megtudtam. Úgy érzem, több területen is fejlődtem. Különösen sokat javult a nyelvtudásom és az angol nyelv használata során szerzett magabiztosságom. Mivel a résztvevők egymással angolul kommunikáltak, a mindennapokban is folyamatosan használnom kellett. Eleinte talán kicsit bizonytalan voltam, de ahogy telt az idő, egyre könnyebben és bátrabban beszéltem.

Emellett fejlődtek a kommunikációs készségeim, nyitottabb lettem más emberek felé, azóta könnyebben lépek kapcsolatba új számomra ismeretlen emberekkel.  Megtapasztalhattam, hogy a különböző hátterű emberek együttműködése rengeteg új gondolatot és élményt adhat, és hogy az európai értékek például a befogadás, az egymás iránti tisztelet és az aktív részvétel valóban fontos szerepet játszanak a mindennapi életben.

Számomra azért is volt érdemes részt venni ezen a programon, mert olyan élményeket szereztem, amelyeket egy hétköznapi utazás során nem élhettem volna át.  Nem csak más európai országok kultúráját és szokásait ismerhettem meg, hanem magamról is sok mindent tanultam. Rengeteg élményt és új barátságot szereztem, amelyekre mindig szívesen fogok visszaemlékezni.

Szívesen ajánlanám a hasonló nemzetközi projekteket más fiataloknak is, főként azoknak, akik szeretnének fejlődni, nyitottabbá válni más kultúrák iránt, új embereket megismerni és gyakorolni az angol nyelvet. Ezek a programok nemcsak szórakoztatóak, hanem olyan tapasztalatokat adnak és készségeket fejlesztenek, amelyek a jövőben hasznosak lehetnek.

Panna

Ez volt a második, viszont a leghosszabb ifjúsági cserém, amin részt vettem, ráadásul egy másik országban. Még sosem jártam Spanyolországban, és előtte még a tengert sem láttam, szóval már önmagában is nagyon különleges volt számomra ez az egész. Nagyon jó érzés volt, hogy egy ilyen programnak köszönhetően eljuthattam egy olyan helyre, ahol még sosem jártam, és közben rengeteg új dolgot tapasztalhattam meg.

A csere alatt szerintem magamról is nagyon sok mindent megtanultam. Jobban megismertem a saját határaimat és azt is, hogy mire van szükségem ahhoz, hogy jól érezzem magam. A kommunikációban is sokat fejlődtem, főleg azért, mert sokszor angolul kellett beszélnem. Bár néha nehéz volt megtalálni a megfelelő szavakat, egyre magabiztosabban használtam az angolt, és rájöttem, hogy sokkal többre vagyok képes, mint gondoltam.

Nagyon sok embert ismerhettem meg különböző országokból, és az egyik legjobb dolog az volt, hogy késő esténként hosszasan beszélgettünk mi magyarok és spanyolok .Illetve az még emlékezetes marad amikor az egyik este táncoltunk spanyol zenékre a parton.

 Azóta is van egy közös csoportunk, ahol tartjuk a kapcsolatot az ott megismert emberekkel, és szerintem nagyon jó, hogy a program vége után sem szakadt meg teljesen a kapcsolat.

Az is nagyon tetszett, hogy megismerhettem a spanyol ételeket. Jó volt kipróbálni olyan ételeket, amiket korábban még nem ettem, főleg azokat, amiket a menzán kaptunk.

Persze a végére azért szociálisan eléggé elfáradtam. Ennyi új emberrel, új helyzettel és programmal egyszerre lenni néha fárasztó volt, de közben ebből is sokat tanultam. Rájöttem, hogy mikor van szükségem egy kis egyedüllétre, és hogy nem baj, ha néha ki kell vonulnom egy kicsit.

Nóri

Ez az ificsere volt a harmadik ilyen program, amin részt vettem, de mindenképpen a legjobban megszervezett volt.

A TIA csapata már az első perctől kezdve nagyon professzionálisan kezelte a szervezést, és tényleg mindenre odafigyeltek annak érdekében, hogy minden gördülékenyen menjen. Számomra különösen szimpatikus volt a TIA-val kapcsolatban az, hogy nem csak egy szülői beleegyezési nyilatkozatot kértek, hanem a szülőkkel is videóhívásban megbeszéltek minden részletet, ezért mindenki teljes nyugodtsággal engedhette el a gyerekét.

Az utazás napján izgatottan érkeztem meg a repülőtérre, mivel a magyar csapat egyik tagját sem ismertem előtte. Szerencsére, azonnal elkezdtünk beszélgetni mindenkivel, ezáltal már az első nap végére nagyon összekovácsolódott a csapat.

A projekt első napjaiban csapatépítő / ismerkedős feladatokat csináltunk, ez azért volt nagyon jó, mert így minden résztvevőt jobban megismerhettem. A spanyol szervezők által elhangoztak a szabályok és a projekt felépítése. Szerencsés helyzetben voltunk, mivel a magas hőmérséklet miatt a napirend tartalmazott egy hosszabb szünetet melyet kényelmesen a medence mellett is tölthettünk.

A napokat a reggeli után energizerekkel kezdtünk, melyek felpörgették a fáradt reggeleket és így frissebben kezdhettük a programokat. A workshopok a projekt témájához hűen, az adott workshopot tartó ország hagyományairól szóltak. Nagyon tetszett az, hogy ezeket workshopokat mi vezényelhettük, ezáltal az Erasmus projekteknek ezt az oldalát is megismerhettük. Ez egy kisebb-nagyobb kihívás volt számunkra, mivel össze kellett fognunk és együtt kellett kitalálnunk a workshop részleteit és a feladatok elosztását. De szerencsére ezeket a kihívásokat együtt átvészeltük és mindent megoldottunk.

A hét folyamán minden ország kapott egy estét, amely során az országunkat tudtuk bemutatni a többi résztvevőnek. Készültünk mindenféle tradicionális magyar étellel és nassolnivalóval. Az estét egy prezentációval kezdtük, ahol mindenki egy hozzá közel álló témáról tudott néhány percig beszélni. Ezt követően megtanítottunk egy- két magyar táncot, amit mindenki nagyon élvezett. A többi ország is hasonló felépítéssel tartotta meg a saját kultúrestéjét. Rengeteget tanultam mindkét ország kultúrájáról és történelméről. A napot az ő esetükben is táncokkal zártunk, amik nehezebbek voltak, mint gondoltuk, de a végére mindenki felvette a fonalat.

Moraira egy gyönyörű, tiszta és igényes város Spanyolország keleti partján, melyet az egy hét alatt több szemszögből is felfedezhettünk. Voltunk a várban és a pénteki piacon is.

A projekt összes résztvevője nagyon rendes és nyitott volt. Az estéket hosszú beszélgetésekkel és kártyázásokkal zártuk.

Összességében, én csak ajánlani tudom az ificseréket, leginkább azoknak, akik nyitottak új élményekre és új emberek megismerésére. Rengeteg újat tanultam és nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek az élménynek.

Zsófi

Korábban még sosem jártam Spanyolországban, úgyhogy külön élmény volt, hogy szinte semmivel sem kellett foglalkoznom – minden utazás és szállás előre le volt szervezve, én csak követtem a napirendet. Ez nagyon megkönnyítette számomra az első ilyen jellegű utazást. 

Alapvetően nem vagyok egy társasági típus, így ez a hét kimozdított a komfortzónámból. Ennek ellenére sikerült jó kapcsolatokat kialakítanom, elsősorban a lett résztvevőkkel; a spanyol fiatalokkal kevésbé, mivel ők a csoport többi tagjánál jóval fiatalabbak voltak. 

A kulturális estünk előtt kicsit izgultam, de végül jól sikerült. Jó élmény volt a foglalkozásokat megtervezni, főleg amikor láthatóan élvezték azokat a többiek. A hét legemlékezetesebb pillanata egyértelműen az utolsó este volt, amikor sokat beszélgettünk a többiekkel. 

A legnagyobb kihívást számomra a szociális aktivitás jelentette – ezt nem sikerült teljesen legyőznöm, ugyanakkor ezen a téren mindenképp fejlődtem, és magabiztosabban közelítek azóta az ismeretlen helyzetekhez és emberekhez. 

Összességében a Rural Roots – Shared Futures program nagyon értékes tapasztalat volt számomra: sokat tanultam más kultúrákról, és igazán jó barátságokat is sikerült kötnöm miközben az angolt is gyakoroltam. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vegyen részt hasonló nemzetközi ifjúsági csereprogramokon, ha lehetősége nyílik rá. Egy ilyen program olyan tapasztalatot ad, amit itthon nehéz megszerezni: idegen nyelven kell kommunikálni, más kultúrájú, más gondolkodású emberekkel kell közös hangot találni, ami sokat segít abban, hogy az ember magabiztosabbá és nyitottabbá váljon.

Bojta

Júliusban lehetőségem volt részt venni egy egyhetes nemzetközi ifjúsági csereprogramon Spanyolországban. Nagyon örülök, hogy elmentem, mert rengeteg új élménnyel és tapasztalattal tértem haza.

Alapból félénkebb vagyok, ezért az elején kicsit nehéz volt ennyi új ember között lenni és feloldódni. Attól is féltem, hogy angolul kell megszólalnom, mert sokszor bizonytalan voltam abban, hogy jól mondom-e, amit szeretnék. A hét során viszont egyre bátrabb lettem, és nagyon sokat fejlődtem az angol kommunikációban. Rájöttem, hogy nem baj, ha hibázom, a legfontosabb az, hogy merjek megszólalni és megpróbáljam kifejezni magam.

A két csoportvezetőnk , Zita és Virág, nagyon segítőkészek voltak az egész program alatt. Ha bármilyen problémám volt, vagy valamiben segítségre volt szükségem, mindig fordulhattam hozzájuk, és tudtam, hogy számíthatok rájuk. Ez nagyon sokat jelentett nekem, főleg egy teljesen új környezetben.

A program során sikerült spanyol barátokat is szereznem, aminek különösen örülök. Sokszor este hosszú ideig beszélgettünk, és ezek a beszélgetések a kedvenc emlékeim közé tartoznak. Jó volt más országból érkező embereket megismerni, és közben az angolomat is úgy gyakorolni, hogy nem tanulásnak éreztem.

Másoknak is ajánlanám az ilyen programokat, főleg azoknak, akik hozzám hasonlóan félénkebbek, vagy félnek idegen nyelven megszólalni. Nekem ez az egy hét sokat segített abban, hogy bátrabb és magabiztosabb legyek. Nagyon sok szép emlékkel jöttem haza, és örülök, hogy részt vehettem ezen a programon.

Lili

2026 július végén számos új élménnyel gazdagítottam a nyaramat: egy fenomenális ifjúsági cserén vehettem részt. Spanyolországba utaztunk, Valencia és Alicante közötti kis üdülővárosba, Morairába. Egy ifjúsági szállón szálltunk meg egy hétre. Az ifjúsági cserén 9 magyar, lett és spanyol fiatal vett részt.

Az ifjúsági csere témája a vidéki gyökerek és a közös jövő, azaz a hagyományokról tanultunk. Számos új dolgot tanultam meg más országokról. Egy héten keresztül együtt gondolkodtunk, és közösen, egy nagy csapatban tanultunk egymástól. Közösen osztottunk meg hagyományos ételeinket, sportjainkat és táncainkat.

Egymásnak tanítottunk foglalkozásokat, mi magyarok ismert magyar játékokat játszottunk, mint például az adj király katonát. Illetve sokat játszottunk a medencében. Emellett eltáncoltuk az ördög útját.

A kedvenc élményem, amikor mindennap kimentünk a szabadidőnkben a tengerre fürödni. Moraira egy gyönyörű szép hely, tele pálmafákkal.

Nagyon ajánlom másoknak is a részvételt egy ifjúsági cserén, rengeteg új élménnyel gazdagodhat az ember.

Carlos

Amikor megérkeztünk Spanyolországba, őszintén kicsit aggódtam, hogy milyen lesz a következő hét, mert senkit sem ismertem és még nem is vettem részt ilyen programon. Az aggodalmam hamar elmúlt, mert mindenki nagyon kedves és nyitott volt és ez engem is arra ösztönzött, hogy nyissak mások felé, már az első este megismerkedtem a legtöbb résztvevővel.

Rengeteg új dolgot tanultam a lett és a spanyol kultúráról velem nagyjából egyidős emberektől és és is bemutathattam a magyar szokásokat és kultúrát. Ezeket játékos formában tettük, ezért érdekes volt.

A program során fejlődött az angol nyelvtudásom, hiszen angolul kommunikáltunk. Erősödött a kreativitásom is, mert voltak olyan foglalkozások, amiket nekünk, a résztvevőknek kellett szerveznünk. A kommunikációs készségeim is mélyültek, mert csapatban dolgoztunk. Összességében számomra felejthetetlen volt ez az egy hét, rengeteg emlékkel, Lett, Spanyol és Magyar barátokkal gazdagodtam. Mindenkinek ajánlom a hasonló programokat aki szeretné fejleszteni az angoltudását és vele egyidős embereket szeretné megismerni szerte Európából.

Máté

Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?

Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!

Food & Systems ifjúsági csere

A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.

Ilyen volt az I Love It ifjúsági csere Litvániában

Ilyen volt az I Love It ifjúsági csere Litvániában

Ilyen volt az I Love It ificsere

Food & systems ifjúsági csere beszámolók

Egy hét Litvániában, nemzetközi csapat, új élmények és rengeteg közös program – 2026. augusztus 14–21. között Karalkréslis adott otthont az I Love It Erasmus+ ifjúsági cserének. A programon több ország fiataljai dolgoztak együtt a mentális és fizikai egészség, az önismeret, a közösségépítés és az aktív életmód témáin. A hét során játékos és interaktív foglalkozások, sportprogramok, önvédelmi gyakorlatok, csapatépítő feladatok és közös kihívások váltották egymást.

A program egyik legnagyobb ereje a nemzetközi közösség volt. A kulturális esteken a résztvevők bemutatták saját országukat, ételeiket, zenéiket és szokásaikat, de a hét legalább ennyire szólt a spontán közös élményekről is: esti beszélgetésekről, zenélésről, táncról, Just Dance-ről, minigolfról, a szállás melletti tóban való csobbanásról, valamint a sokak számára emlékezetes color warról. A csapat Marijampolė városába is ellátogatott, miközben a vidéki helyszín és a természetközeli környezet végig különleges hangulatot adott a programnak.

Több magyar résztvevőnek ez volt az első Erasmus+ élménye, és a beszámolóikból jól látszik, mennyi minden fér bele egyetlen hétbe. Új barátságok, magabiztosabb angol nyelvhasználat, komfortzónán kívüli helyzetek, más kultúrák megismerése és rengeteg közös emlék. Olvasd el a beszámolóikat erről az életre szóló élményről!

Karalkréslis, Litvánia

2026. augusztus 14–21.

Ifjúsági csere

6 ország fiataljai

Új élmény

Breaking the silence iIfjúsági csere

MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?

-a magyar csapat tagjainak beszámolója-

Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak

Kiléptek a komfortzónájukból

Gyönyörű tájakat fedeztek fel

Megtanultak együttműködni másokkal

Új barátságokat kötöttek

Az I Love It projekt volt az első Erasmus-élményem, amelyen hét napot tölthettem el Litvánia délnyugati részén, egy vidéki szálláson. A programon hét különböző országból összesen 42-en vettünk részt. A projekt fő témája a mentális és fizikai egészség volt, ezért a hét során rengeteg játékos, interaktív és közös foglalkozáson vettünk részt.

Az utazás repülővel és FlixBusszal történt (ez volt az első repülésem is). Nagyon tetszett, hogy amikor megérkeztem, a többi országból sem ismertem senkit. Emiatt nem volt semmilyen megkötésem vagy olyan ember, akihez már előre alkalmazkodnom kellett volna, így teljesen önmagam lehettem. A hét végére viszont már egész közel kerültünk egymáshoz. Olyan volt mintha egy osztály lennénk, akik már sok ideje együtt vannak.

Nagyon jó volt megismerni a többi résztvevőt és az országok kultúráját. Különösen közel kerültem a grúz résztvevőkhöz, és úgy alakult, hogy decemberben el is tudok majd látogatni hozzájuk. A grúz ábécét is sikerült megtanultam a tőlük. Sok mindent megtudtam a többi ország kultúrájáról, szokásairól és mindennapi életéről is.

A kedvenc programjaim közé tartoztak a kulturális esték és a közös étkezések. A kulturális esteken különböző országok ételeit próbálhattuk ki, megismerhettük egymás kultúráját, és természetesen táncoltunk is. Ezek az esték nagyon jó hangulatban teltek, és szerintem sokat segítettek abban, hogy még jobban megismerjük egymást.

Mindennap futottam, és szerencsére volt egy ember, akivel tudtam együtt futni, így nem kellett egyedül mennem. Egyik nap Marijampolė városába is ellátogattunk, ahol egy kicsit a környéket is megismerhettük. Nagyon tetszett Litvánia, minden olyan letisztultnak, rendezettnek tűnt.

Nagyon élveztem azt is, hogy egész héten angolul kommunikáltunk. Annak ellenére, hogy különböző országokból érkeztünk és különböző akcentusokkal beszéltünk, mindenki nagyon könnyen megértette egymást. Vicces volt, hogyha magyarul beszéltem senki más nen értette csak a csapattársaim.

Az Erasmus számomra sokkal többet adott, mint amire előzetesen számítottam. Sokkal nyitottabb lettem, könnyebben kezdeményezek beszélgetést új emberekkel, és az angol használatában is magabiztosabb lettem. Talán ezt mutatja a legjobban, hogy amikor hazaértem, rögtön jelentkeztem egy másik Erasmus-projektre.

Összességében az I Love It számomra egy nagyon különleges és maradandó élmény volt. Új barátokat szereztem, megismertem hat különböző ország kultúráját, megtanultam a grúz ábécét, rengeteget beszéltem angolul, és közben saját magamról is sokat tanultam. Mindenkinek ajánlanám, hogy próbáljon ki egy Erasmus-projektet, mert számomra ez biztosan egy olyan élmény lesz, amire még nagyon sokáig emlékezni fogok.

András

Őszinte leszek, nem is tudom, hol kezdjem…

Júniusban rábukkantam az Insta posztra, ami hirdette ezt az Erasmust, rögtön jelentkeztem is rá gondolva milyen jó kis alkalom lenne egy kis kikapcsolódásra/ figyelem elterelésre így az iskolakezdés előtt.

Úgy vágtam neki ennek az útnak, hogy senkit sem ismertem, de ez nagyon hamar megváltozott. Már a végtelen hosszúságúnak tűnő út alatt összeismerkedett a magyar csapat és ez a barátság csak erősödött a hét során.

Magukról a programokról nem szeretnék külön írni, viszont az emberekről annál többet. Ezelőtt is az emberek miatt jelentkeztem Erasmusra és ez ezek után is így lesz. 

Mikor megérkeztünk, már aznap este megalakult a mi kis „közösségünk” és a hét folyamán ez csak bővült. Hajnalokig fennmaradtunk, próbáltuk elmesélni az életünket röpke egy éjszaka alatt kisebb-nagyobb sikerekkel. Megismertük egymás történeteit, mindennapi életét, hatalmas kulturális sokkokban volt részünk. Közösen tanultunk új játékokat, énekeltünk és zenéltünk (már, aki tudott gitározni). Egészen elképesztő, hogy az Oasis Wonderwall-ja mennyire összeköti az embereket bárhonnan is származzanak :)) 

Minden adódó alkalommal kint ültünk a padoknál és csak beszélgettünk vagy éppen hallgattuk mások butaságait és kuncogtunk rajta. A fürdőszoba előtt várakozós beszélgetésektől kezdve a folyosón való pletykálkodásig minden egyes alkalmat kihasználtunk. 

Külön meg szeretném köszönni a magyar csapatnak ezt a felejthetetlen hetet, hiszen részben ők tették azzá. 

Most kifejezetten nehezen tudom megfogalmazni a gondolataim és érzéseim ezzel az úttal kapcsolatban. Picit még úgy érzem mintha igazából nem is lett volna vége, hiszen mind mai napig kapcsolatban vagyunk egymással. Már szerveződnek a találkozók, ki repül hova, kihez. Számomra ez egy be nem fejezett kaland és remélem, ez így is lesz sokáig. 

Köszönöm nektek ezt a lehetőséget!

Dorottya

A programon való részvétel számomra egy érdekes és hasznos élmény és tapasztalat volt. Már az elején kíváncsian vártam, hogy milyen feladatokkal és új tapasztalatokkal fogok találkozni Litvániában. 

Azért is örültem a lehetőségnek, mert a hétköznapi környezetből kilépve, új emberekkel és kultúrákkal ismerkedhettem meg, amelyekre a mindennapi életben nem feltétlenül van lehetőség. 

A program során többféle tevékenységben vehettünk részt. Különösen tetszett, hogy nem csupán hallgattuk a programokat/előadásokat vagy kaptunk információkat, hanem aktívan részt kellett venni a feladatokban. Ennek köszönhetően sokkal érdekesebbnek és közvetlenebbnek éreztem a különböző országok programjait. A közös munka során sokat beszélgettünk egymással, megosztottuk a véleményünket, és együtt kerestünk megoldásokat és különösen figyeltünk arra, hogy más-más emberekkel vegyünk körbe magunkat. 

A program hangulata is pozitív volt, ezért hamar feloldódtunk, és könnyebben vettünk részt a különböző feladatokban. 

A program egyik legfontosabb tanulsága számomra az volt, hogy az együttműködés és a jó kommunikáció mennyire fontos és, hogy legyünk nyitottak más kultúrák felé. Megtapasztaltam, hogy egy közös feladat megoldásánál mindenki véleménye számíthat, és sokszor több ember ötleteiből születik meg a legjobb megoldás. 

Úgy gondolom, hogy azért volt érdemes részt venni a programon, mert nemcsak új dolgokat tanultam, hanem közben jól is éreztük magunkat és új barátokat találtam. 

Összességében nagyon pozitív élményként gondolok vissza a programra. Úgy érezem, hogy mindannyian kaptunk tőle valami újat, legyen az egy új barátság vagy akár egy közös élmény. Hasonló programokat azért ajánlanék másoknak is, mert ezek egyszerre nyújtanak tanulási lehetőséget,közösségi élményt és új országok megismerését.

Valéria

Ez volt életem első Erasmus-programja. Az elején kicsit tartottam tőle, hiszen teljesen egyedül vágtam bele, előzetes információk nélkül, hiszen a baráti/ismerősi környezetemből még senki nem vett részt ilyen programon. Különböző aggályok fogalmazódtak meg bennem: vajon milyenek lesznek az emberek? Meg fogjuk-e tudni érteni egymást? Jól fogom-e érezni magamat? stb., stb…

De a program során kellemesen csalódtam. Rengeteg új embert ismertem meg különböző országokból, és mindenki nagyon kedves és meglepően nyitott volt. Sok új barátot szereztem, és rengeteg érdekességet tanultam a különböző kultúrákról. 

Sok szép emlékkel gazdagodtam: a közös békafogások, a minigolfozások, a kismacskázások, a csoportos ugrás a hideg tóba, powder battle, az esti – akár hajnalig tartó – beszélgetések, a gyönyörű csillagos égbolt, a zenélések és a kulturális estek, ahol egy csomó érdekességet tudhattunk meg egyes országokról, és finom helyi ételeket próbálhattunk ki.

Mindenkinek ajánlom ezt a lehetőséget, aki szeret utazni, új kultúrákat megismerni, és közben új barátokra lelni. Vagy akár egyszerűen annak is, aki az angolját akarja gyakorolni, fejleszteni. Nekem ez volt az első Erasmus-programom, de határozottan nem az utolsó!

Julianna

Számomra az I Love It Erasmus+ ifjúsági csereprogram nagyon meghatározó élmény volt.

Hosszú  ideje nem használtam az angoltudásomat és nem voltam nemzetközi környezetben. Az elején aggályaim voltak a beilleszkedéssel kapcsolatban és hogyan fogadnak majd, viszont az ottani közeg már a  megérkezés pillanatától eloszlatta ezt a kétséget bennem.

Nagyszerű emberek jöttek Európa minden  tájáról, ugyanolyan lelkesedéssel és nyitottsággal. A legjobb az volt, hogy sosem éreztem azt,  hogy bármikor el lennék ítélve, amiért kevésbé tudtam megértetni magam, hiszen mindenkinek az angol  a másodlagos nyelve, illetve a lámpalázam, a mások előtt szereplés, hiába egy hatalmas dolog volt  legyőzni, ám mindannyian kitartóan, csillogó szemekkel várták, mit szeretnénk megmutatni  önmagunkból.

Egy ilyen program során az ember mindig fejlődik, olyan részünket tudjuk felfedezni,  ami az otthoni, megszokott környezetben, saját nyelvet használva nem jönne elő. Egy nagy összetartó  közösség alakult ki, ahol mindenki kíváncsi a másikra, milyen értékekkel rendelkezik. Számomra a  legmeghatározóbb személyek a spanyolok voltak az energiáikkal, az estékbe nyúló bulikkal, just dance  bajnokságokkal hozták a hangulatot.

Életemben először volt élményem az úgynevezett ,,color war”-ban.  Önfeledten dobáltuk egymást a színes burgonyaporral, mindenki tetőtől-talpig színes volt. Ez volt az a  pillanat, mikor éreztem, hogy minden gát átszakadt közöttünk, a résztvevők között. És erről az  eseményről profi fotós által készített fényképeket csodálhattunk meg egy kis játék után, kedveléseket  összegyűjtve kaptuk meg az összes fényképet a program után. Ezután közösen csobbantunk szállás  melletti hideg tóba. Vacogva, mégis fülig erő szájjal másztunk ki a hideg vízből. 

A magyar csapat hatalmas mentőöv volt számomra. Már az utazás során jól összerázódtunk,  nevetésekkel telt el a hosszú út. Bármikor számíthattunk a másik segítségére, akár nyelvi problémákkal,  akár lelki nehézségekkel kapcsolatban. Nagyon vicces volt megszervezni közösen a nemzetközi  esténket, illetve a tematikus programunkat. Az idő ¼-e telt mindössze szervezéssel, a többit végig  nevettük, poénkodtunk. Olyan történetekre emlékszem erről az útról, amiket sosem fogok elfelejteni. 

A vezetők kellő higgadtsággal kezeltek minden helyzetet, könnyen egyezményre lehetett jönni velük, a  komolyság és összetartás mellett ugyanúgy bevonták magukat a programokra, együtt élveztük,  nevettünk az eseményeken.

Ez a csereprogram megtanított, hogy jobban el tudjam engedni magam, élvezni az életet, és magam  mögött hagyjam a kétségeimet. Mentálisan erősebb lettem. Megtanultam, hogy sokkal több lakozik  bennem, mint az gondolnám, jobban ki tudom fejezni magamat más nyelvet használva, és könnyen  mozgok nemzetközi környezetben. A legnagyobb fejlődés számomra az volt, mikor rájöttem, hogy jól  tudok előadni nagy közönség előtt, nem szabad túlgondolnom a történéseket körülöttem, mert jobban le  tudom reagálni, mint azt hinném és van bennem vezetői potenciál.

A részemmé vált a program. Sokat  tanított magamról, hiszen a mentális egészség mellett, a fizikai tűrőképességünket is tesztelték. Egy  feketeöves karateedző tanított minket a kiállásra, hogyan üssünk hatékonyan, a megfelelő helyre. És az  önvédelem is fontos szerepet kapott. Nagyszerű oktatást kaptunk erről, hiszen sokunknak nagy félelme,  nehogy baj történjen egyszer, de most már tudatában vagyok az emberi gyenge pontoknak, amikre sosem  gondoltam volna korábban, hogy hatékony lehet egy esetleges támadás során.  

Mindenképpen ajánlom azoknak az ifjúsági csereprogram lehetőségét, akik szeretnének betekintést  nyerni más kultúrákba, más nemzeteket megismerni. Meg persze, akik szeretnének  tanulni új dolgokat magukról.

Az ember személyisége az ilyen lehetőségek során mutatkozik meg  igazán, mekkora a komfortzónája, miket szeret valójában, és az új kihívások mennyi új ajtót tudnak  kinyitni a számára. A program lehetőséget nyújt emellett új kapcsolatokat, barátságok megszerzésére,  én is még ennyi hét után ugyanúgy tartom a kapcsolatot a spanyol résztvevőkkel, tervezzük meglátogatni  egymást a közel jövőben.  

Életem nagy kalandja volt ez a program. Bármikor szívesen visszamennék egy újabb hetet eltölteni  ezekkel a csodálatos személyekkel. És az alvás? Nem jutott belőle túl sok a héten, mégis megérte minden perc az ébrenlétet, mert akkor engedtük el magunkat igazán, akkor alakultak ki a szoros barátságok, és  készültek viccesebbnél viccesebb fotók. Mégis a napi programok annyi energiát adtak, hogy nem  éreztem szükségességét a hamarabb lefekvésnek. Az egészről tényleg annyit tudok mondani, mint a  címe ennek a hétnek: I LOVE IT! 

Jázmin

Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?

Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!

Food & Systems ifjúsági csere

A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.

Ilyen volt a Bridging Borders nemzetközi képzés

Ilyen volt a Bridging Borders nemzetközi képzés

Ilyen volt a Bridging Borders nemzetközi képzés

Bridging borders nemzetközi képzés

Hegyek, vízesések, kajakozás, river trekking, nemzetközi esték és közben rengeteg közös gondolkodás a klímaváltozásról, migrációról és társadalmi igazságosságról – nagyjából így lehetne röviden összefoglalni a Bridging Borders Erasmus+ képzést, amelyet 2026. július 20–28. között rendeztek meg a portugáliai Soajóban.

A programra nyolc ország fiataljai érkeztek, és már a helyszín is messze állt egy hagyományos képzés világától. A résztvevők egy apró hegyi faluban, a természet közvetlen közelében töltöttek több mint egy hetet, ahol a délelőtti workshopokat és csoportos feladatokat délutánonként túrák, vízesések felfedezése, fürdőzés, SUP-ozás, kajakozás és folyóban teljesített river trekking váltotta. A képzés során többek között azt járták körül, milyen kapcsolat van a klímaváltozás és a migráció között, milyen nehézségekkel találkozhatnak azok, akik egy másik országban kezdenek új életet, hogyan oszlanak meg a világ erőforrásai, és milyen hatással vannak a környezeti változások különböző közösségekre.

Ha kíváncsi vagy, milyen egy hetet eltölteni egy nemzetközi csapatban Portugália hegyei között, miközben egyszerre tanulsz, kalandozol és olyan embereket ismersz meg, akikkel néhány nappal korábban még sosem találkoztál, olvasd el Blanka, Karina és Nóra beszámolóját!

Soajo, Portugália

2026. július 20-28.

Nemzetközi képzés

8 ország fiataljai

Új élmény

Breaking the silence iIfjúsági csere

MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?

-a magyar csapat tagjainak beszámolója-

Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak

Kiléptek a komfortzónájukból

Gyönyörű tájakat fedeztek fel

Megtanultak együttműködni másokkal

Új barátságokat kötöttek

Júliusban volt alkalmam részt venni a Tudatos Ifjúságért Alapítvány közvetítésével a Bridging Borders névre hallgató Erasmus+ tréningen Portugáliában, Soajoban. 

A lehetőségre egy Facebook-csoportban akadtam, meglehetősen utolsó pillanatban, és egyből jelentkeztem is. Három dologban biztos voltam: Portugáliába már jó ideje szeretnék eljutni, az Erasmus+ tréningekkel is rég óta szemezek, ráadásul a téma is érdekelt: klímaváltozás, migráció és társadalmi igazságosság. Ebből csak jó dolog sülhet ki – de még mennyire!

Tulajdonképpen az indulás előtti napon fedeztem fel az információs csomagot átfutva, hogy ez nem csupán egy egyszerű képzés lesz, hanem rengeteget leszünk a természetben, túrázunk, jurtákban fogunk lakni – mindezt egy kis hegyi faluban. Ezektől a hírektől, ha lehet, még boldogabb lettem, mert a nomád körülmények és a természet közelsége mind nagyon kedvesek a szívemnek.

A repülőnk Portóban szállt le, és volt is fél napunk felfedezni a várost. Én a tengerpartra mentem – a víz közelsége mindig megnyugtat, és szükségem volt egy kis egyedüllétre mielőtt kezdetét veszi a nagy kaland. Csodálatos látvány volt a tenger – sziklákkal, homokkal, kevés fürdőzővel a maga természetességében.

A tréning valóban mozgalmas kalandnak bizonyult – a számos kinti, fizikai aktivitás és a környék felfedezése mellett minden nap legalább négyszer kellett hegymenetben felmásznunk a faluból a kempingbe és vissza. Sosem unatkoztunk, mindig volt társaságunk – ha más nem, a sátraink mellett és a zuhanyzóknál békésen legelő tehenek gondoskodtak a vidám percekről.

Habár én a magam 27 évével majdhogynem rangidősnek számítottam, mindenkivel remekül megtaláltam a hangot. A résztvevők hét országból érkeztek: Portugáliából, Spanyolországból, Törökországból, Ciprusról, Szlovákiából, Olaszországból és Magyarországról. 

Délelőtt folytak a foglalkozások – eleinte ismerkedős-csapatépítő játékokkal, interaktív ismeretszerzéssel, majd kiscsoportos miniprojektekkel. Azt éltem meg e bő egy hét során, hogy játszva, kreatívan teszek szert új ismeretekre – legyen az a Föld lakosságának vagyoni eloszlása, a migráció kiváltó okai, különböző természeti katasztrófák és hatásaik, vagy az ökoszisztéma felépítése. A változatosság gyönyörködtetett: számtalan, a hagyományostól eltérő tanítási módszert ismertünk meg, és mindig más csoportfelosztásban dolgoztunk egy-egy feladaton. Tökéletes arányban voltak a több gondolkodást és kreativitást igénylő, nagyobb lélegzetvételű projekt-jellegű feladatok, és a játékosabb, a csapatot összekovácsoló kihívások. 

A hét végére kis csoportokban nekünk is elő kellett állnunk egy részletesen kidolgozott gyakorlattal, amelyet később bárki felhasználhat a klímaváltozás-migráció témájában. 

Külön kiemelném a szervezőket és fcailitátorokat a Nativo Associaçao részéről, akik biztosították a fantasztikus hangulatot, élvezetessé és gördülékennyé tették a tréning minden percét.

Mindemellett szórakozásra is jutott bőven idő: az interkulturális esteken minden országnak lehetősége nyílt bemutatkozni, hol komolyabb, hol viccesebb formában. Külön szuper élmény volt a tánctanulás – minden országból megtanultunk egy-egy jellegzetes táncot. Ezután pedig kötetlenül, felszabadultan szórakozhattunk – táncolva, kártyázva, karaokezva ismertük meg jobban egymást.

Számomra hatalmas élményt jelentett, hogy ilyen festői környezetben voltunk: Soajo valóban apró falu, kevés lakossal, csodálatos helyen. Rengeteget kirándultunk, számos vízesést és poço-t láttunk, amelyek kis, természetes medencék. A folyón kajakoztunk és sup-oztunk, a csúcsélmény pedig egyértelműen a river trekking volt, ahol a folyóban másztunk-ugráltunk kisebb-nagyobb sziklákon. A táv második felét néhányan önként vállalkozva tettük meg, mert hivatalosan csak az első fele volt a programba kalibrálva. Ez is felejthetetlen emlék, ahogy páran délután visszamegyünk a folyóhoz, és töretlen lelkesedéssel vágunk neki az útnak – erőfeszítéseinket pedig pazar látvány koronázta.

Az Erasmus+ tréningeket bárkinek és mindenkinek ajánlani tudom! Ha nyitott, kíváncsi és kalandvágyó vagy, azért, ha pedig kicsit félénkebb és bátortalanabb, akkor azért – garantáltan nagy élmény lesz! Remek lehetőség jófej fiatalokkal találkozni, más kultúrákat megismerni, remek csapatban lenni, tanulni, közösen gondolkodni, új országokat felfedezni, és nem mellesleg mindeközben pompásan mulatni és szórakozni.

Blanka

A program fő témája a klímaváltozás, a menekültjogok és a társadalmi igazságosság voltak, amik véleményem szerint nagyon fontos témák a mai világban. A projektre egy hirtelen ötlettől vezérelve, az egyik barátnőm bíztatásával jelentkeztem, ez volt az első Erasmus programom. A barátnőm már több programon is vett rész, mindig mesélt róluk és nekem is nagyon megtetszettek. 

Mivel ez volt az első Erasmus programom, és inkább visszahúzódó típus vagyok egy kicsit féltem a projekt előtt, viszont a csapat kedvessége és befogadása gyorsan elhessegette a félelmeim. A projekt megmutatta számomra, hogy milyen egy olyan közösség, ami nemtől, kortól függetlenül befogadó környezetet nyújt. A résztvevők nyitottsága engem is arra ösztönzött, hogy legyek nyitottabb a mindennapokban, amit a projekt óta sikerült elsajátítanom. Nagyon örülök neki, hogy részt vettem a programon, mivel érdekes embereket ismertem meg, és értékes barátságokat kötöttem.

A projekt során sok olyan nap volt, amit a természetben töltöttünk, amire a hétköznapokban egyre kevesebb idő jut, így a természethez is közelebb kerülhettem a projekt során. Már a második nap felfedeztük a Soajo körüli vízesések egyikét, ahol fürdésre is volt lehetőségünk és ahová kalandos úton jutottunk el, ami nagyon összekovácsolta a csapatot. Kipróbáltuk az úgynevezett river trekkinget és volt lehetőségünk kajakozni és SUP-ozni is. A nemzetközi esték során sok érdekességet tanultam a résztvevők országairól, valamint megtanultuk az országok jellegzetes táncait is, ezt nagyon érdekesnek tartottam. 

Ez az projekt lehetőséget nyújtott arra, hogy workshopokon, szimulációkon, előadásokon, csoportos beszélgetéseken keresztül, nem pedig formális oktatásban egy átfogó képet kapjunk a világban történő klímaváltozásról és a migrációs helyzetről akár a résztvevők országaira is lebontva.

Hatalmas élmény volt számomra, hogy részt vettem a projekten, mindenképp szeretnék még hasonló programokra jelentkezni. Mióta hazajöttem, több embernek is meséltem a projektről, és ajánlottam nekik, mert ez egy olyan lehetőség, amit nem érdemes kihagyni.

Karina

A program egyik fontos témája a bevándorlás és a bevándorlók helyzete volt. A közös beszélgetések és feladatok során megismerhettük, milyen nehézségekkel szembesülhetnek azok az emberek, akik egy másik országban próbálnak új életet kezdeni. Érdekes volt különböző országokból érkező fiatalokkal beszélgetni, hiszen mindenki más tapasztalatokat és véleményeket hozott magával. A program segített abban, hogy ne csak egyetlen nézőpontból tekintsünk erre a témára. 

A másik fontos témakör az ökológiai változások és a környezetvédelem volt. Ez különösen érdekes volt, mivel a program során rengeteg időt töltöttünk a természetben. Soajo környékén gyönyörű természeti helyeket láttunk: hegyeket, erdőket, folyókat és vízeséseket. Gyakran fürdőzhettünk a tavakban, river rafting- ra és kajakozásra is volt lehetőségünk amit ki is használtunk. A helyszín szépsége mellett az állatok is nagyon aranyosak voltak, sok kutyát és cicát simogattam és a teheneket is egészen közelről láthattam.

Összességében a Bringing Borders Erasmus+ program nagyon emlékezetes élmény volt számomra és szebbé tette a nyaramat.

Nóra

Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?

Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!

Food & Systems ifjúsági csere

A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.

Élmények a Reconnection to the Basics képzésről

Élmények a Reconnection to the Basics képzésről

Élmények a Reconnection to the Basics képzésről

RECONNECTION TO THE BASICS nemzetközi képzés

Hogyan tudunk úgy támogatni másokat, hogy közben a saját mentális jóllétünkre is figyelünk? Mit tehetünk a kiégés megelőzéséért, és milyen szerepe lehet ebben a természetnek, a közösségnek és a nemzetközi tapasztalatcserének?

2026 júliusában Gergely és Erik Lettországban vett részt a Reconnection to the Basics Erasmus+ képzésen, ahol nyolc ország ifjúsági munkásai közösen foglalkoztak a rezilienciával, az energiagazdálkodással, a pszichológiai elsősegéllyel és a segítő szakemberek mentális jóllétével. A szakmai programok mellett szabadtéri gyakorlatok, interkulturális élmények és közösségi programok is színesítették a hetet.

Gergely beszámolójából kiderül, milyen módszereket és felismeréseket hozott magával Lettországból, és miért tartja különösen értékesnek az Erasmus+ nemzetközi képzéseit.

Ogre, Lettország

2026. július 19-26.

Nemzetközi képzés

2 magyar résztvevő

Új élmény

MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?

-a magyar csapat tagjainak beszámolója-

Nyitottabbak és elfogadóbbak lettek

Új eszközöket ismertek meg

Bővítették ismereteiket a mentális egészségről

Megtanultak együttműködni másokkal

Új barátságokat kötöttek

A program során 8 ország 31 ifjúsági munkásával dolgoztunk együtt egy gyakran háttérbe szoruló, de létfontosságú témán: a segítő szakemberek mentális és pszichés jólétén. Célunk az volt, hogy a nem formális oktatás és a természet segítségével megelőzzük a kiégést (burnout), és fejlesszük személyes rezilienciánkat, hiszen hatékony támogatást a fiataloknak csak egyensúlyban lévő szakemberekként tudunk nyújtani.

Feltérképeztük belső energiaforrásainkat, és stratégiákat alkottunk a motivációnk és energiaszintünk fenntartására. Megismerkedtünk a pszichológiai elsősegély (PFA) alapjaival is, és megtanultuk, hogyan nyújtsunk azonnali, biztonságos támogatást krízishelyzetbe vagy súlyos stressz alá került fiataloknak. Az ogrei szabadtéri gyakorlatok során megtapasztaltuk a természet stresszoldó és érzelmi regenerációt segítő erejét. Emellett a nemzetközi tapasztalatcsere során új, innovatív módszereket és jó gyakorlatokat ismertünk meg a partnerországok civil szervezeteitől.

A szakmai fejlődés mellett a program az emberi kapcsolódásokról is szólt. A csapatépítő játékok, az interkulturális est, az esti tábortüzes beszélgetések és a hagyományos lett szauna során lebontottuk a kulturális gátakat. Ami egy csapat ismeretlenként indult, a hét végére egy egymást inspiráló nemzetközi családdá kovácsolódott össze.

Ez a képzés rávilágított: ahhoz, hogy másokról gondoskodhassunk, először magunkról kell. Minden ifjúsági munkást bátorítunk az Erasmus+ programokban való részvételre! A nem formális módszerek elsajátítása, a nemzetközi hálózatépítés és a személyes feltöltődés olyan életre szóló élményt ad, amit semmilyen elméleti oktatás nem tud pótolni.

Gergely

Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?

Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!

Támogasd a munkánkat!

…Hogy minél több fiatalnak nyújthassunk hasonló lehetőségeket.

Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!

A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.