Búcsúzunk CLUE projektünktől
Búcsúzunk CLUE-games for inclusion projektünktől
A CLUE – games for inclusion ifjúsági csere 2023. március 4-11. között valósult meg Hollókőn. A programon 6 ország fiataljai vettek részt azzal a céllal, hogy részesei legyenek egy interkulturális tanulási élménynek, mely során tudásukat elmélyíthetik és játékos úton ismerkedhetnek meg a társadalmi befogadás kérdéskörével.
Ennek részeként megismerték az elnyomás és a befogadás formáit, valamint megosztották egymással a közösségükben napi szinten megjelenő rasszizmus, diszkrimináció és gyűlöletbeszéd megnyilvánulási formáit.
A résztvevők emellett saját maguk találtak ki és mutattak be egymásnak olyan játékokat, outdoor kalandokat, szimulációs feladatokat, melyeken keresztül fejleszthető fiatalok befogadó és elfogadó képessége.
RÉSZTVEVŐ
ORSZÁG
NAP
ÉLMÉNY
Az ifjúsági csere a fiatalok kulturális és társadalmi érzékenységgel kapcsolatos kompetenciáinak fejlesztésére összpontosított. A projekt célja az volt, hogy elősegítse az európai szintű inklúzió erősödését, azáltal, hogy fejleszti a fiatalok kompetenciáit, és erősíti társadalmi tudatukat. Ezáltal aktív állampolgárokká váljanak és olyan készségeket és értékeket szerezzenek, mint a sokszínűség tisztelete, a tolerancia és a multikulturalizmus.
A tanulási folyamat alapjait a kreativitás, aktív részvétel és a mélyebb kulturális megismerés jelentette. A csere alatt a résztvevők olyan fontos készségeket fejlesztettek, mint a vállalkozói ismeretek, szociális készségek, csoport előtti beszéd, együttműködés vagy tanulás tanulása. Mindezt játékos elemeken keresztül.
A nemzetközi, vegyes csapatokban való közös munka által azt is megértették, hogy egy-egy kérdésben mennyi eltérő aspektus rejlik, és hogy ugyanazon témáról egy más kultúrából érkező ember tökéletesen mást gondolhat, más jelentéstartalmat szűrhet ki, mint mi magunk.
Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak más kultúrák iránt
Megértették a társadalmi befogadás értékeit
Tanultak játékfejlesztésről és játékvezetésről
Megismerték az Erasmus+ Program lehetőségeit
Megtanultak együttműködni és csapatban közösen alkotni
Kapcsolatot építettek, barátságokat kötöttek
A program nagyobb önbizalmat adott, és most már sokkal jobb dolgokat gondolok magamról. Nyíltan tudok beszélni másokkal, és látom, hogy az emberek hajlandóak támogatni a másikat, csak meg kell kérni őket. Ráébredtem arra, hogy én is egy kedves és szimpatikus ember vagyok, és hogy nem minden ember ítélkezik felettem.
Úgy gondoltam, hogy fiam számára jó lehetőség lesz ez a program, hogy kilépjen a komfortzónájából, és új tapasztalatot szerezzen egy másik országról és kultúráról.
Hazatérve fiam sokkal magabiztosabbnak tűnik. Tartja a kapcsolatot más fiatalokkal, akikkel együtt utazott, és üzeneteket vált, ami számára nem olyan könnyű dolog, a súlyos diszlexiája miatt.
Az utazás miatt bizonyos mértékig már elfogadja azt, aki ő. Egészen addig ő volt a „furcsa”, mivel nem járt iskolába, így nincsenek olyan társadalmi körei, mint a társainak. Jó látni őt egyenrangú félként társaival és azt, hogy most terveket készít magának.
MIT ADOTT NEKÜNK EZ AZ IFJÚSÁGI CSERE?
-a magyar csapat tagjainak beszámolója-
“Mindenkinek ajánlom ezt a programot. Én eleinte nem akartam menni, de szüleim erőltették és rákényszerítettek, hogy részt vegyek rajta. Ezért utólag nagyon hálás vagyok. Úgy gondolom, hogy az ottani szociális körülmények állnak a legközelebb az ember számára ideálishoz. Én egy viszonylag társaságkerülő ember vagyok, aki sokszor jobban élvezi az egyedüllétet, mint bármi mást, de egyszerűen engem is beszippantott ennek a programnak a hangulata.
A programok jók voltak, a csoportvezetők nagyon kedves emberek, akiken látszik, hogy élvezik a munkájukat és szeretnek a fiatalokkal foglalkozni és segíteni nekik, és nemmellesleg az étel minőségét is megfelelőnek találtam. De ami a legfontosabb volt számomra, azok a résztvevők. Nagyon nyitott a légkör és őszintébben viselkednek az emberek, mert tudják, hogy egy hétig tart a program és utána mindenki megy vissza a saját országába, nincs értelme szerepeket játszani, vagy titkolózni a többiek előtt. Az egyének jóval kedvesebbek voltak egymáshoz, ha esetleg két ember között nem volt olyan nagy harmónia, akkor valaki mással barátkoztak, így is szerintem több ember jön el egy ilyen programba, mint amennyit meg lehet igazán ismerni, törvényszerű, hogy nem fogsz mindenkivel jó baráttá válni egy hét alatt.
A program végeztével, a hazaúton azon tűnődtem, hogy miért nem élhetnénk, mi emberek így az emberi társadalomban? Ez a hét annyival természetesebbnek érződött, mint a hétköznapjaim, olyan sokkal egészségesebb életforma lenne, ha így tudnánk élni.”
(Kapuvári Márton, 17 éves)
“Még januárban találkoztam egy felhívással, melyben az állt, hogy Erasmus+ projektben lehet részt venni spanyol, ész, lett, skót és török és persze magyar fiatalokkal. Izgatottan írtam meg a jelentkezésemet bizakodva, hogy idén is részt vehetek majd egy nagyszerű élményben, mint azt tavaly tehettem.
A buszállomáson találkoztam a magyar csapattal, majd együtt belépve a reptér ajtaján nagy örömmel üdvözöltük egymást a már ott lévő külföldi társasággal. Kezdetektől fogva tudtam hogy egy izgalmas és jó hangulatú hétnek fogunk elébe nézni. És milyen jól bejött a megérzésem.
A hét témája a játékokon keresztüli megismerkedés a különböző országokkal és azok kultúrájából állt. És bár mindannyian máshonnan jöttünk, nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot szerencsére. Hiába vagyunk mások, más országból, háttérrel és anyanyelvvel, mégis van bennünk sok közös. Az esténkénti kártyázások és az éjszakába nyúló bulik nagyon össze tudták kovácsolni az egész társaságot. Meg persze a még hajnali négyig tartó cseverészés a szobában, melytől elválaszthatatlanok lettünk a lányokkal.
Nagyon sokféle programot szerveztek nekünk és mi is egymásnak egyaránt, melyek nehézségeit együtt léptük át, segítve a másikat. Amikor segítségre volt szükségem, akkor a társaim rögtön segítő kezet nyújtottak. Nem tudok elég hálás lenni nekik, amiért ott voltak nekem és tényleg örökre a szívemben maradnak. Nem is beszélve a nagyszerű csoport vezetőinkről, akikre bármikor számíthattunk, a terápiás kutyusnak fogadott Kaviccsal együtt.
Részt venni egy ilyen programon egy nagyon meghatározó élmény. Szerencsémre én már másodjára gazdagodhattam ebben az élményben, és elmondhatom, hogy megéri mindenképpen részt venni. Nem csak amiatt, mert új helyzetekben próbáljuk ki, fejlesztjük magunkat és persze kilépünk a hagyományos mindennapokból, hanem, mert olyan kapcsolatokat szerzünk egy hét alatt, melyek tényleg egy életre szólnak. Közös nyelvünk az angol volt, melyet így nem csak gyakorolhattunk, de nagyban fejleszteni is tudtuk. Meg persze számos szót is tanultunk egymástól. Még most is egy hónap után ugyanúgy beszélünk egymással, felhozva a hétnek az emlékeit, reménykedve, hogy még adatik lehetőség találkoznunk a jövőben. Emiatt sírtam majdnem el magam, mikor búcsúzáskor az egyik észt srác úgy köszönt el, hogy ,,See you next time!”.
Én mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer próbálja ki magát, és jelentkezzen egy ilyen programra, mert ami tapasztalatot, élményt itt szerez, azt örökre a szívében tudja hordozni.
Összességében mi volt nekem ez a hét?: Fejlődés, tapasztalás, élmény, kaland, nevetés, buli, új barátok. Köszönöm mindenkinek!”
(Bánki-Horváth Jázmin, 17 éves)
“Több okból is nagy várakozással tekintettem az ifjúsági csere program elé. Egyrészt tartottam attól, hogy hogyan fogom tudni megértetni magam angolul. Másrészt én nem Budapesten, hanem a helyszínen találkoztam a csapat többi tagjával. Ennek ellenére hamar megismertem a magyar, illetve a török csapat fiú tagjait, mivel egy szobában voltunk elhelyezve velük.
Másnap belekezdtünk a programokba. Kezdetben kifáraztott az odafigyelés arra, hogy a többiek mit mondanak, és én is meg tudjak szólalni a külömbözö programok és játekok közben. Azonban egyre jobban szórakoztam és egyre bátrabb lettem. Most tapasztaltam meg, hogy egyes népeknek mennyire eltérő a mentalításuk, szokásaik, életszemléletük.
Egy hétig tartott ugyan a program, de nagy hatással volt rám. Ez alatt az egy hét alatt mély barátságot nem sikerült ugyan kötnöm, de az élményeken túl észrevettem magamon, hogy sokkal bátrabban beszélek angolul. Nagyon szépen köszönöm a lehetőseget!”
(Gyurcsák András, 17 éves)
“Igazából nehéz lenne megfogalmazni mit is jelentett pontosan az az egy hét, de nagyon sok új tapasztalatot szereztem és a legviccesebb, hogy akkor nem is éreztem mennyi mindent tanultam, csak azután miután visszatértem a hétköznapokban.
Amióta idegen nyelveket tanulok mindig streszes volt számomra hogy huzamosabb ideig csak az adott nyelven beszéljek viszont ez az egy hét mutatta meg nekem, hogy az, hogy egy másik nyelven beszélünk az egy eszköz, hogy kapcsolatokat és barátságokat teremtsünk és megismerkedjünk olyan új dolgokkal, amik segítenek jobban megérteni mások kultúráit, hagyományait és a körülöttünk lévő világot. Persze arra is rájöttem hogy sokkal fontosabb megpróbálni magunkat kifejezni, mint hogy nem megszólalni csak azért, mert nem a legnagyobb nyelvtani helyeséggel tudjunk elmondani, amit szeretnénk.
Egy hét alatt az egész társaság szerintem egy olyan családias és elfogadó atmoszférát teremtett maga köré, hogy szinte már az első nap után azt éreztem hogy bárkihez oda mehetek beszélgetni, az a személy kíváncsi rám és a kultúrámra egyaránt. Sokat segített az is hogy mindenki nyitott és érdeklődő volt.
Talán a legfontosabb tapasztalat, amit kaptam az az volt, hogy nem számít honnan származunk, mind hasonló korú fiatalok vagyunk, hasonló dolgok foglakoztanank és hasonló céljaink, gondolatainak lehetnek. És persze érdemes kihangsúlyozni, hogy nagyon rövid idő alatt egy összetartó és szerintem ezen az egy héten túlmutató társasággá kovácsolódtunk.
Jó érzés volt látni, hogy a legtöbb nemzet mennyire büszke a kultúrájára, a nemzetük sajátosságaira és vívmányaira. Nem csak felszínesen, hanem tényleg saját tapasztalatok és élmények által ismertem meg mások hagyományait és nemzeti értékeit, és azt is, hogyan viszonyulnak másokhoz és hogy élik meg az életet vagy a mindennapokat.
Az Erasmus+ programot számomra az emberek tették emlékezetessé, és az, hogy úgy ismertem meg mások kultúráját, életfelfogását és mentalitását, hogy egyszerűen csak élveztem a társaságukat.”
(Juhász Réka, 18 éves)
“Mit adott nekem ezaz ifjúsági csere?
Első sorban új barátokat, de megismerhettem más kultúrákat, országokat. Sok mindent tanultam más országok problémáiról és az együttműködés fontosságáról. Mindezt egy nagyon jó környezetben, kedves, segítő emberek társaságában.
Minden egyes nap másfajta programok voltak. A foglalkozások pedig közelebb hozták egymáshoz a társaságot. Ez a hét hatalmas élmény volt és még sokáig emlékezni fogok arra, amit ott tanultam.”
(Kapuvári Márk, 15 éves)
“Jó érzés volt megtapasztalni, hogy habár különböző kultúrákból érkezünk, mások a szokásaink és a mentalitásunk, mégis mindig megtaláltuk a közös hangot és jókat tudtunk beszélgetni!
Igaz, hogy csak egy hétig tartott a program, de olyan tapasztalatokkal lettem gazdagabb, amik sokáig velem maradnak.”
(Czövek Minna, 15 éves)
Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?
Kövess minket, hogy értesülhess aktuális lehetőségeinkről!
