Ifjúsági csere Spanyolországban – olvasd el a beszámolókat

Ifjúsági csere Spanyolországban – olvasd el a beszámolókat

Ilyen volt a Rural roots – Shared futures ificsere

Food & systems ifjúsági csere beszámolók

Magyar, lett és spanyol fiatalok töltöttek együtt egy felejthetetlen hetet 2026. július 26. és augusztus 2. között a spanyolországi Morairában, a Rural Roots – Shared Futures Erasmus+ ifjúsági csere keretében. A program középpontjában a vidéki közösségek hagyományai, a kulturális sokszínűség és az egymástól való tanulás állt. A résztvevők játékos, interaktív foglalkozásokon keresztül mutatták be egymásnak saját országuk szokásait, értékeit és hagyományait, miközben új barátságokat kötöttek és közösen fedezték fel a spanyol tengerparti kisvárost.

A hét során a fiatalok maguk is kipróbálhatták magukat a foglalkozások tervezésében és vezetésében, a nemzetközi kulturális esteken pedig hagyományos ételekkel, néptáncokkal és játékokkal ismertették meg egymást.

A közös programok mellett jutott idő tengerparti fürdőzésre, városnézésre, kártyázásra és hosszú esti beszélgetésekre is. A résztvevők számára azonban az élmények mellett a személyes fejlődés is meghatározó volt: sokan bátrabban kezdtek angolul kommunikálni, nyitottabbá váltak az új emberek felé, és megtapasztalták, milyen sokat adhat a komfortzónából való kilépés.

Milyen érzés először részt venni egy nemzetközi ifjúsági cserén? Milyen kihívásokat jelent idegen nyelven ismerkedni, vagy éppen egy másik ország fiataljainak foglalkozást tartani? A magyar csapat tagjai személyes beszámolóikban mesélnek a legemlékezetesebb pillanatokról, az új barátságokról, a kezdeti bizonytalanságokról és arról, miért ajánlanák másoknak is az Erasmus+ ifjúsági csereprogramokat.

Olvasd el élményeiket, és ismerjétek meg, milyen volt számukra ez az egy hét Spanyolországban!

Moraira, Spanyolország

2026. július 26 – augusztus 2.

Ifjúsági csere

3 ország fiataljai

Új élmény

Breaking the silence iIfjúsági csere

MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?

-a magyar csapat tagjainak beszámolója-

Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak

Kiléptek a komfortzónájukból

Gyönyörű tájakat fedeztek fel

Megtanultak együttműködni másokkal

Új barátságokat kötöttek

Én személy szerint nagyon élveztem a Morairában eltöltött egy hetünket. Sok új emberrel ismerkedhettem meg, új dolgokat tudhattam meg más kultúrákról és nem utolsó sorban fejleszthettem az angol tudásom és beszédkészségemet. 

A hét folyamán a legtöbb időt a más kultúrákról való tanulással töltöttük, de bőven maradt idő egymás megismerésére és a közös szórakozásra is. Sok új érdekességet tudtam meg mind a lettek szokásairól, mind a spanyolokéiról. Emellett remélem mi is sok újdonsággal szolgáltunk a többieknek a hazánkról. Ezt szerintem az intercultural night alatt tudtuk a legjobban megtenni, ahol egy rövid előadás után az országunkról, egy magyar néptáncot tanítottunk nekik, amibe ők nagyon lelkesen vetették bele magukat. Jól esett látni, hogy nem csak engem érdekel az, hogy ők milyenek, hanem bennük is sok a kíváncsiság a mi kultúránk és szokásaink fele. 

A többi országból származó fiatal nagyon kedves és nyitott volt. Mindkét másik csapat egy nagyon jól összerakott kiselőadásban mutatta be az országát, majd a lettek még egy táncot is megpróbáltak megtanítani nekünk, amit mi több-kevesebb sikerrel el is táncoltunk. Ezek az esték nagyon kellemesek voltak a rekkenő hőség ellenére, ahol mindig valami újat és érdekeset tudhattam meg az ő kultúráikról. 

Összességében, utólag visszatekintve nagyon boldog vagyok, hogy jelentkeztem, hiszen ez a hét Morairában csodás volt. A történetekkel és az emlékekkel még oldalakat lehetne megtölteni, de szerintem már ez a rövid beszámoló jól bemutatja, hogy milyen jó hangulatban töltöttük az időnket. Ez az egy hét egy olyan emlék, amely még hosszú éveken keresztül velem marad és remélem még részese lehetek ilyen programoknak.  

Köszönöm szépen hogy részese lehettem ennek az útnak. 

Andor

Már az indulás előtt nagyon izgatott voltam, de végül a program a várakozásaimat többször is felülmúlta. Hatalmas élmény volt számomra, amelyre biztosan sokáig fogok emlékezni.

A program egyik legérdekesebb része az volt, hogy játékos és interaktív módon ismerhettük meg egymás hagyományait, szokásait és kultúráját. Minden résztvevő hozott magával valamit a saját országából, így sok olyan dolgot tudhattunk meg egymás életéről, amelyeket egy egyszerű beszélgetés során talán nem ismertünk volna meg. Érdekes volt látni, hogy bizonyos szokások mennyire hasonlítanak, miközben más területeken milyen nagy különbségek vannak az egyes országokban elők szokásai között. Ezáltal jobban megértettem, hogy milyen sokszínű Európa, és hogy a különböző kultúrák megismerése mennyire fontos. 

A program során nemcsak másoktól tanultam, hanem saját magamról is sok mindent megtudtam. Úgy érzem, több területen is fejlődtem. Különösen sokat javult a nyelvtudásom és az angol nyelv használata során szerzett magabiztosságom. Mivel a résztvevők egymással angolul kommunikáltak, a mindennapokban is folyamatosan használnom kellett. Eleinte talán kicsit bizonytalan voltam, de ahogy telt az idő, egyre könnyebben és bátrabban beszéltem.

Emellett fejlődtek a kommunikációs készségeim, nyitottabb lettem más emberek felé, azóta könnyebben lépek kapcsolatba új számomra ismeretlen emberekkel.  Megtapasztalhattam, hogy a különböző hátterű emberek együttműködése rengeteg új gondolatot és élményt adhat, és hogy az európai értékek például a befogadás, az egymás iránti tisztelet és az aktív részvétel valóban fontos szerepet játszanak a mindennapi életben.

Számomra azért is volt érdemes részt venni ezen a programon, mert olyan élményeket szereztem, amelyeket egy hétköznapi utazás során nem élhettem volna át.  Nem csak más európai országok kultúráját és szokásait ismerhettem meg, hanem magamról is sok mindent tanultam. Rengeteg élményt és új barátságot szereztem, amelyekre mindig szívesen fogok visszaemlékezni.

Szívesen ajánlanám a hasonló nemzetközi projekteket más fiataloknak is, főként azoknak, akik szeretnének fejlődni, nyitottabbá válni más kultúrák iránt, új embereket megismerni és gyakorolni az angol nyelvet. Ezek a programok nemcsak szórakoztatóak, hanem olyan tapasztalatokat adnak és készségeket fejlesztenek, amelyek a jövőben hasznosak lehetnek.

Panna

Ez volt a második, viszont a leghosszabb ifjúsági cserém, amin részt vettem, ráadásul egy másik országban. Még sosem jártam Spanyolországban, és előtte még a tengert sem láttam, szóval már önmagában is nagyon különleges volt számomra ez az egész. Nagyon jó érzés volt, hogy egy ilyen programnak köszönhetően eljuthattam egy olyan helyre, ahol még sosem jártam, és közben rengeteg új dolgot tapasztalhattam meg.

A csere alatt szerintem magamról is nagyon sok mindent megtanultam. Jobban megismertem a saját határaimat és azt is, hogy mire van szükségem ahhoz, hogy jól érezzem magam. A kommunikációban is sokat fejlődtem, főleg azért, mert sokszor angolul kellett beszélnem. Bár néha nehéz volt megtalálni a megfelelő szavakat, egyre magabiztosabban használtam az angolt, és rájöttem, hogy sokkal többre vagyok képes, mint gondoltam.

Nagyon sok embert ismerhettem meg különböző országokból, és az egyik legjobb dolog az volt, hogy késő esténként hosszasan beszélgettünk mi magyarok és spanyolok .Illetve az még emlékezetes marad amikor az egyik este táncoltunk spanyol zenékre a parton.

 Azóta is van egy közös csoportunk, ahol tartjuk a kapcsolatot az ott megismert emberekkel, és szerintem nagyon jó, hogy a program vége után sem szakadt meg teljesen a kapcsolat.

Az is nagyon tetszett, hogy megismerhettem a spanyol ételeket. Jó volt kipróbálni olyan ételeket, amiket korábban még nem ettem, főleg azokat, amiket a menzán kaptunk.

Persze a végére azért szociálisan eléggé elfáradtam. Ennyi új emberrel, új helyzettel és programmal egyszerre lenni néha fárasztó volt, de közben ebből is sokat tanultam. Rájöttem, hogy mikor van szükségem egy kis egyedüllétre, és hogy nem baj, ha néha ki kell vonulnom egy kicsit.

Nóri

Ez az ificsere volt a harmadik ilyen program, amin részt vettem, de mindenképpen a legjobban megszervezett volt.

A TIA csapata már az első perctől kezdve nagyon professzionálisan kezelte a szervezést, és tényleg mindenre odafigyeltek annak érdekében, hogy minden gördülékenyen menjen. Számomra különösen szimpatikus volt a TIA-val kapcsolatban az, hogy nem csak egy szülői beleegyezési nyilatkozatot kértek, hanem a szülőkkel is videóhívásban megbeszéltek minden részletet, ezért mindenki teljes nyugodtsággal engedhette el a gyerekét.

Az utazás napján izgatottan érkeztem meg a repülőtérre, mivel a magyar csapat egyik tagját sem ismertem előtte. Szerencsére, azonnal elkezdtünk beszélgetni mindenkivel, ezáltal már az első nap végére nagyon összekovácsolódott a csapat.

A projekt első napjaiban csapatépítő / ismerkedős feladatokat csináltunk, ez azért volt nagyon jó, mert így minden résztvevőt jobban megismerhettem. A spanyol szervezők által elhangoztak a szabályok és a projekt felépítése. Szerencsés helyzetben voltunk, mivel a magas hőmérséklet miatt a napirend tartalmazott egy hosszabb szünetet melyet kényelmesen a medence mellett is tölthettünk.

A napokat a reggeli után energizerekkel kezdtünk, melyek felpörgették a fáradt reggeleket és így frissebben kezdhettük a programokat. A workshopok a projekt témájához hűen, az adott workshopot tartó ország hagyományairól szóltak. Nagyon tetszett az, hogy ezeket workshopokat mi vezényelhettük, ezáltal az Erasmus projekteknek ezt az oldalát is megismerhettük. Ez egy kisebb-nagyobb kihívás volt számunkra, mivel össze kellett fognunk és együtt kellett kitalálnunk a workshop részleteit és a feladatok elosztását. De szerencsére ezeket a kihívásokat együtt átvészeltük és mindent megoldottunk.

A hét folyamán minden ország kapott egy estét, amely során az országunkat tudtuk bemutatni a többi résztvevőnek. Készültünk mindenféle tradicionális magyar étellel és nassolnivalóval. Az estét egy prezentációval kezdtük, ahol mindenki egy hozzá közel álló témáról tudott néhány percig beszélni. Ezt követően megtanítottunk egy- két magyar táncot, amit mindenki nagyon élvezett. A többi ország is hasonló felépítéssel tartotta meg a saját kultúrestéjét. Rengeteget tanultam mindkét ország kultúrájáról és történelméről. A napot az ő esetükben is táncokkal zártunk, amik nehezebbek voltak, mint gondoltuk, de a végére mindenki felvette a fonalat.

Moraira egy gyönyörű, tiszta és igényes város Spanyolország keleti partján, melyet az egy hét alatt több szemszögből is felfedezhettünk. Voltunk a várban és a pénteki piacon is.

A projekt összes résztvevője nagyon rendes és nyitott volt. Az estéket hosszú beszélgetésekkel és kártyázásokkal zártuk.

Összességében, én csak ajánlani tudom az ificseréket, leginkább azoknak, akik nyitottak új élményekre és új emberek megismerésére. Rengeteg újat tanultam és nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek az élménynek.

Zsófi

Korábban még sosem jártam Spanyolországban, úgyhogy külön élmény volt, hogy szinte semmivel sem kellett foglalkoznom – minden utazás és szállás előre le volt szervezve, én csak követtem a napirendet. Ez nagyon megkönnyítette számomra az első ilyen jellegű utazást. 

Alapvetően nem vagyok egy társasági típus, így ez a hét kimozdított a komfortzónámból. Ennek ellenére sikerült jó kapcsolatokat kialakítanom, elsősorban a lett résztvevőkkel; a spanyol fiatalokkal kevésbé, mivel ők a csoport többi tagjánál jóval fiatalabbak voltak. 

A kulturális estünk előtt kicsit izgultam, de végül jól sikerült. Jó élmény volt a foglalkozásokat megtervezni, főleg amikor láthatóan élvezték azokat a többiek. A hét legemlékezetesebb pillanata egyértelműen az utolsó este volt, amikor sokat beszélgettünk a többiekkel. 

A legnagyobb kihívást számomra a szociális aktivitás jelentette – ezt nem sikerült teljesen legyőznöm, ugyanakkor ezen a téren mindenképp fejlődtem, és magabiztosabban közelítek azóta az ismeretlen helyzetekhez és emberekhez. 

Összességében a Rural Roots – Shared Futures program nagyon értékes tapasztalat volt számomra: sokat tanultam más kultúrákról, és igazán jó barátságokat is sikerült kötnöm miközben az angolt is gyakoroltam. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vegyen részt hasonló nemzetközi ifjúsági csereprogramokon, ha lehetősége nyílik rá. Egy ilyen program olyan tapasztalatot ad, amit itthon nehéz megszerezni: idegen nyelven kell kommunikálni, más kultúrájú, más gondolkodású emberekkel kell közös hangot találni, ami sokat segít abban, hogy az ember magabiztosabbá és nyitottabbá váljon.

Bojta

Júliusban lehetőségem volt részt venni egy egyhetes nemzetközi ifjúsági csereprogramon Spanyolországban. Nagyon örülök, hogy elmentem, mert rengeteg új élménnyel és tapasztalattal tértem haza.

Alapból félénkebb vagyok, ezért az elején kicsit nehéz volt ennyi új ember között lenni és feloldódni. Attól is féltem, hogy angolul kell megszólalnom, mert sokszor bizonytalan voltam abban, hogy jól mondom-e, amit szeretnék. A hét során viszont egyre bátrabb lettem, és nagyon sokat fejlődtem az angol kommunikációban. Rájöttem, hogy nem baj, ha hibázom, a legfontosabb az, hogy merjek megszólalni és megpróbáljam kifejezni magam.

A két csoportvezetőnk , Zita és Virág, nagyon segítőkészek voltak az egész program alatt. Ha bármilyen problémám volt, vagy valamiben segítségre volt szükségem, mindig fordulhattam hozzájuk, és tudtam, hogy számíthatok rájuk. Ez nagyon sokat jelentett nekem, főleg egy teljesen új környezetben.

A program során sikerült spanyol barátokat is szereznem, aminek különösen örülök. Sokszor este hosszú ideig beszélgettünk, és ezek a beszélgetések a kedvenc emlékeim közé tartoznak. Jó volt más országból érkező embereket megismerni, és közben az angolomat is úgy gyakorolni, hogy nem tanulásnak éreztem.

Másoknak is ajánlanám az ilyen programokat, főleg azoknak, akik hozzám hasonlóan félénkebbek, vagy félnek idegen nyelven megszólalni. Nekem ez az egy hét sokat segített abban, hogy bátrabb és magabiztosabb legyek. Nagyon sok szép emlékkel jöttem haza, és örülök, hogy részt vehettem ezen a programon.

Lili

2026 július végén számos új élménnyel gazdagítottam a nyaramat: egy fenomenális ifjúsági cserén vehettem részt. Spanyolországba utaztunk, Valencia és Alicante közötti kis üdülővárosba, Morairába. Egy ifjúsági szállón szálltunk meg egy hétre. Az ifjúsági cserén 9 magyar, lett és spanyol fiatal vett részt.

Az ifjúsági csere témája a vidéki gyökerek és a közös jövő, azaz a hagyományokról tanultunk. Számos új dolgot tanultam meg más országokról. Egy héten keresztül együtt gondolkodtunk, és közösen, egy nagy csapatban tanultunk egymástól. Közösen osztottunk meg hagyományos ételeinket, sportjainkat és táncainkat.

Egymásnak tanítottunk foglalkozásokat, mi magyarok ismert magyar játékokat játszottunk, mint például az adj király katonát. Illetve sokat játszottunk a medencében. Emellett eltáncoltuk az ördög útját.

A kedvenc élményem, amikor mindennap kimentünk a szabadidőnkben a tengerre fürödni. Moraira egy gyönyörű szép hely, tele pálmafákkal.

Nagyon ajánlom másoknak is a részvételt egy ifjúsági cserén, rengeteg új élménnyel gazdagodhat az ember.

Carlos

Amikor megérkeztünk Spanyolországba, őszintén kicsit aggódtam, hogy milyen lesz a következő hét, mert senkit sem ismertem és még nem is vettem részt ilyen programon. Az aggodalmam hamar elmúlt, mert mindenki nagyon kedves és nyitott volt és ez engem is arra ösztönzött, hogy nyissak mások felé, már az első este megismerkedtem a legtöbb résztvevővel.

Rengeteg új dolgot tanultam a lett és a spanyol kultúráról velem nagyjából egyidős emberektől és és is bemutathattam a magyar szokásokat és kultúrát. Ezeket játékos formában tettük, ezért érdekes volt.

A program során fejlődött az angol nyelvtudásom, hiszen angolul kommunikáltunk. Erősödött a kreativitásom is, mert voltak olyan foglalkozások, amiket nekünk, a résztvevőknek kellett szerveznünk. A kommunikációs készségeim is mélyültek, mert csapatban dolgoztunk. Összességében számomra felejthetetlen volt ez az egy hét, rengeteg emlékkel, Lett, Spanyol és Magyar barátokkal gazdagodtam. Mindenkinek ajánlom a hasonló programokat aki szeretné fejleszteni az angoltudását és vele egyidős embereket szeretné megismerni szerte Európából.

Máté

Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?

Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!

Food & Systems ifjúsági csere

A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.

Ilyen volt az I Love It ifjúsági csere Litvániában

Ilyen volt az I Love It ifjúsági csere Litvániában

Ilyen volt az I Love It ificsere

Food & systems ifjúsági csere beszámolók

Egy hét Litvániában, nemzetközi csapat, új élmények és rengeteg közös program – 2026. augusztus 14–21. között Karalkréslis adott otthont az I Love It Erasmus+ ifjúsági cserének. A programon több ország fiataljai dolgoztak együtt a mentális és fizikai egészség, az önismeret, a közösségépítés és az aktív életmód témáin. A hét során játékos és interaktív foglalkozások, sportprogramok, önvédelmi gyakorlatok, csapatépítő feladatok és közös kihívások váltották egymást.

A program egyik legnagyobb ereje a nemzetközi közösség volt. A kulturális esteken a résztvevők bemutatták saját országukat, ételeiket, zenéiket és szokásaikat, de a hét legalább ennyire szólt a spontán közös élményekről is: esti beszélgetésekről, zenélésről, táncról, Just Dance-ről, minigolfról, a szállás melletti tóban való csobbanásról, valamint a sokak számára emlékezetes color warról. A csapat Marijampolė városába is ellátogatott, miközben a vidéki helyszín és a természetközeli környezet végig különleges hangulatot adott a programnak.

Több magyar résztvevőnek ez volt az első Erasmus+ élménye, és a beszámolóikból jól látszik, mennyi minden fér bele egyetlen hétbe. Új barátságok, magabiztosabb angol nyelvhasználat, komfortzónán kívüli helyzetek, más kultúrák megismerése és rengeteg közös emlék. Olvasd el a beszámolóikat erről az életre szóló élményről!

Karalkréslis, Litvánia

2026. augusztus 14–21.

Ifjúsági csere

6 ország fiataljai

Új élmény

Breaking the silence iIfjúsági csere

MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?

-a magyar csapat tagjainak beszámolója-

Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak

Kiléptek a komfortzónájukból

Gyönyörű tájakat fedeztek fel

Megtanultak együttműködni másokkal

Új barátságokat kötöttek

Az I Love It projekt volt az első Erasmus-élményem, amelyen hét napot tölthettem el Litvánia délnyugati részén, egy vidéki szálláson. A programon hét különböző országból összesen 42-en vettünk részt. A projekt fő témája a mentális és fizikai egészség volt, ezért a hét során rengeteg játékos, interaktív és közös foglalkozáson vettünk részt.

Az utazás repülővel és FlixBusszal történt (ez volt az első repülésem is). Nagyon tetszett, hogy amikor megérkeztem, a többi országból sem ismertem senkit. Emiatt nem volt semmilyen megkötésem vagy olyan ember, akihez már előre alkalmazkodnom kellett volna, így teljesen önmagam lehettem. A hét végére viszont már egész közel kerültünk egymáshoz. Olyan volt mintha egy osztály lennénk, akik már sok ideje együtt vannak.

Nagyon jó volt megismerni a többi résztvevőt és az országok kultúráját. Különösen közel kerültem a grúz résztvevőkhöz, és úgy alakult, hogy decemberben el is tudok majd látogatni hozzájuk. A grúz ábécét is sikerült megtanultam a tőlük. Sok mindent megtudtam a többi ország kultúrájáról, szokásairól és mindennapi életéről is.

A kedvenc programjaim közé tartoztak a kulturális esték és a közös étkezések. A kulturális esteken különböző országok ételeit próbálhattuk ki, megismerhettük egymás kultúráját, és természetesen táncoltunk is. Ezek az esték nagyon jó hangulatban teltek, és szerintem sokat segítettek abban, hogy még jobban megismerjük egymást.

Mindennap futottam, és szerencsére volt egy ember, akivel tudtam együtt futni, így nem kellett egyedül mennem. Egyik nap Marijampolė városába is ellátogattunk, ahol egy kicsit a környéket is megismerhettük. Nagyon tetszett Litvánia, minden olyan letisztultnak, rendezettnek tűnt.

Nagyon élveztem azt is, hogy egész héten angolul kommunikáltunk. Annak ellenére, hogy különböző országokból érkeztünk és különböző akcentusokkal beszéltünk, mindenki nagyon könnyen megértette egymást. Vicces volt, hogyha magyarul beszéltem senki más nen értette csak a csapattársaim.

Az Erasmus számomra sokkal többet adott, mint amire előzetesen számítottam. Sokkal nyitottabb lettem, könnyebben kezdeményezek beszélgetést új emberekkel, és az angol használatában is magabiztosabb lettem. Talán ezt mutatja a legjobban, hogy amikor hazaértem, rögtön jelentkeztem egy másik Erasmus-projektre.

Összességében az I Love It számomra egy nagyon különleges és maradandó élmény volt. Új barátokat szereztem, megismertem hat különböző ország kultúráját, megtanultam a grúz ábécét, rengeteget beszéltem angolul, és közben saját magamról is sokat tanultam. Mindenkinek ajánlanám, hogy próbáljon ki egy Erasmus-projektet, mert számomra ez biztosan egy olyan élmény lesz, amire még nagyon sokáig emlékezni fogok.

András

Őszinte leszek, nem is tudom, hol kezdjem…

Júniusban rábukkantam az Insta posztra, ami hirdette ezt az Erasmust, rögtön jelentkeztem is rá gondolva milyen jó kis alkalom lenne egy kis kikapcsolódásra/ figyelem elterelésre így az iskolakezdés előtt.

Úgy vágtam neki ennek az útnak, hogy senkit sem ismertem, de ez nagyon hamar megváltozott. Már a végtelen hosszúságúnak tűnő út alatt összeismerkedett a magyar csapat és ez a barátság csak erősödött a hét során.

Magukról a programokról nem szeretnék külön írni, viszont az emberekről annál többet. Ezelőtt is az emberek miatt jelentkeztem Erasmusra és ez ezek után is így lesz. 

Mikor megérkeztünk, már aznap este megalakult a mi kis „közösségünk” és a hét folyamán ez csak bővült. Hajnalokig fennmaradtunk, próbáltuk elmesélni az életünket röpke egy éjszaka alatt kisebb-nagyobb sikerekkel. Megismertük egymás történeteit, mindennapi életét, hatalmas kulturális sokkokban volt részünk. Közösen tanultunk új játékokat, énekeltünk és zenéltünk (már, aki tudott gitározni). Egészen elképesztő, hogy az Oasis Wonderwall-ja mennyire összeköti az embereket bárhonnan is származzanak :)) 

Minden adódó alkalommal kint ültünk a padoknál és csak beszélgettünk vagy éppen hallgattuk mások butaságait és kuncogtunk rajta. A fürdőszoba előtt várakozós beszélgetésektől kezdve a folyosón való pletykálkodásig minden egyes alkalmat kihasználtunk. 

Külön meg szeretném köszönni a magyar csapatnak ezt a felejthetetlen hetet, hiszen részben ők tették azzá. 

Most kifejezetten nehezen tudom megfogalmazni a gondolataim és érzéseim ezzel az úttal kapcsolatban. Picit még úgy érzem mintha igazából nem is lett volna vége, hiszen mind mai napig kapcsolatban vagyunk egymással. Már szerveződnek a találkozók, ki repül hova, kihez. Számomra ez egy be nem fejezett kaland és remélem, ez így is lesz sokáig. 

Köszönöm nektek ezt a lehetőséget!

Dorottya

A programon való részvétel számomra egy érdekes és hasznos élmény és tapasztalat volt. Már az elején kíváncsian vártam, hogy milyen feladatokkal és új tapasztalatokkal fogok találkozni Litvániában. 

Azért is örültem a lehetőségnek, mert a hétköznapi környezetből kilépve, új emberekkel és kultúrákkal ismerkedhettem meg, amelyekre a mindennapi életben nem feltétlenül van lehetőség. 

A program során többféle tevékenységben vehettünk részt. Különösen tetszett, hogy nem csupán hallgattuk a programokat/előadásokat vagy kaptunk információkat, hanem aktívan részt kellett venni a feladatokban. Ennek köszönhetően sokkal érdekesebbnek és közvetlenebbnek éreztem a különböző országok programjait. A közös munka során sokat beszélgettünk egymással, megosztottuk a véleményünket, és együtt kerestünk megoldásokat és különösen figyeltünk arra, hogy más-más emberekkel vegyünk körbe magunkat. 

A program hangulata is pozitív volt, ezért hamar feloldódtunk, és könnyebben vettünk részt a különböző feladatokban. 

A program egyik legfontosabb tanulsága számomra az volt, hogy az együttműködés és a jó kommunikáció mennyire fontos és, hogy legyünk nyitottak más kultúrák felé. Megtapasztaltam, hogy egy közös feladat megoldásánál mindenki véleménye számíthat, és sokszor több ember ötleteiből születik meg a legjobb megoldás. 

Úgy gondolom, hogy azért volt érdemes részt venni a programon, mert nemcsak új dolgokat tanultam, hanem közben jól is éreztük magunkat és új barátokat találtam. 

Összességében nagyon pozitív élményként gondolok vissza a programra. Úgy érezem, hogy mindannyian kaptunk tőle valami újat, legyen az egy új barátság vagy akár egy közös élmény. Hasonló programokat azért ajánlanék másoknak is, mert ezek egyszerre nyújtanak tanulási lehetőséget,közösségi élményt és új országok megismerését.

Valéria

Ez volt életem első Erasmus-programja. Az elején kicsit tartottam tőle, hiszen teljesen egyedül vágtam bele, előzetes információk nélkül, hiszen a baráti/ismerősi környezetemből még senki nem vett részt ilyen programon. Különböző aggályok fogalmazódtak meg bennem: vajon milyenek lesznek az emberek? Meg fogjuk-e tudni érteni egymást? Jól fogom-e érezni magamat? stb., stb…

De a program során kellemesen csalódtam. Rengeteg új embert ismertem meg különböző országokból, és mindenki nagyon kedves és meglepően nyitott volt. Sok új barátot szereztem, és rengeteg érdekességet tanultam a különböző kultúrákról. 

Sok szép emlékkel gazdagodtam: a közös békafogások, a minigolfozások, a kismacskázások, a csoportos ugrás a hideg tóba, powder battle, az esti – akár hajnalig tartó – beszélgetések, a gyönyörű csillagos égbolt, a zenélések és a kulturális estek, ahol egy csomó érdekességet tudhattunk meg egyes országokról, és finom helyi ételeket próbálhattunk ki.

Mindenkinek ajánlom ezt a lehetőséget, aki szeret utazni, új kultúrákat megismerni, és közben új barátokra lelni. Vagy akár egyszerűen annak is, aki az angolját akarja gyakorolni, fejleszteni. Nekem ez volt az első Erasmus-programom, de határozottan nem az utolsó!

Julianna

Számomra az I Love It Erasmus+ ifjúsági csereprogram nagyon meghatározó élmény volt.

Hosszú  ideje nem használtam az angoltudásomat és nem voltam nemzetközi környezetben. Az elején aggályaim voltak a beilleszkedéssel kapcsolatban és hogyan fogadnak majd, viszont az ottani közeg már a  megérkezés pillanatától eloszlatta ezt a kétséget bennem.

Nagyszerű emberek jöttek Európa minden  tájáról, ugyanolyan lelkesedéssel és nyitottsággal. A legjobb az volt, hogy sosem éreztem azt,  hogy bármikor el lennék ítélve, amiért kevésbé tudtam megértetni magam, hiszen mindenkinek az angol  a másodlagos nyelve, illetve a lámpalázam, a mások előtt szereplés, hiába egy hatalmas dolog volt  legyőzni, ám mindannyian kitartóan, csillogó szemekkel várták, mit szeretnénk megmutatni  önmagunkból.

Egy ilyen program során az ember mindig fejlődik, olyan részünket tudjuk felfedezni,  ami az otthoni, megszokott környezetben, saját nyelvet használva nem jönne elő. Egy nagy összetartó  közösség alakult ki, ahol mindenki kíváncsi a másikra, milyen értékekkel rendelkezik. Számomra a  legmeghatározóbb személyek a spanyolok voltak az energiáikkal, az estékbe nyúló bulikkal, just dance  bajnokságokkal hozták a hangulatot.

Életemben először volt élményem az úgynevezett ,,color war”-ban.  Önfeledten dobáltuk egymást a színes burgonyaporral, mindenki tetőtől-talpig színes volt. Ez volt az a  pillanat, mikor éreztem, hogy minden gát átszakadt közöttünk, a résztvevők között. És erről az  eseményről profi fotós által készített fényképeket csodálhattunk meg egy kis játék után, kedveléseket  összegyűjtve kaptuk meg az összes fényképet a program után. Ezután közösen csobbantunk szállás  melletti hideg tóba. Vacogva, mégis fülig erő szájjal másztunk ki a hideg vízből. 

A magyar csapat hatalmas mentőöv volt számomra. Már az utazás során jól összerázódtunk,  nevetésekkel telt el a hosszú út. Bármikor számíthattunk a másik segítségére, akár nyelvi problémákkal,  akár lelki nehézségekkel kapcsolatban. Nagyon vicces volt megszervezni közösen a nemzetközi  esténket, illetve a tematikus programunkat. Az idő ¼-e telt mindössze szervezéssel, a többit végig  nevettük, poénkodtunk. Olyan történetekre emlékszem erről az útról, amiket sosem fogok elfelejteni. 

A vezetők kellő higgadtsággal kezeltek minden helyzetet, könnyen egyezményre lehetett jönni velük, a  komolyság és összetartás mellett ugyanúgy bevonták magukat a programokra, együtt élveztük,  nevettünk az eseményeken.

Ez a csereprogram megtanított, hogy jobban el tudjam engedni magam, élvezni az életet, és magam  mögött hagyjam a kétségeimet. Mentálisan erősebb lettem. Megtanultam, hogy sokkal több lakozik  bennem, mint az gondolnám, jobban ki tudom fejezni magamat más nyelvet használva, és könnyen  mozgok nemzetközi környezetben. A legnagyobb fejlődés számomra az volt, mikor rájöttem, hogy jól  tudok előadni nagy közönség előtt, nem szabad túlgondolnom a történéseket körülöttem, mert jobban le  tudom reagálni, mint azt hinném és van bennem vezetői potenciál.

A részemmé vált a program. Sokat  tanított magamról, hiszen a mentális egészség mellett, a fizikai tűrőképességünket is tesztelték. Egy  feketeöves karateedző tanított minket a kiállásra, hogyan üssünk hatékonyan, a megfelelő helyre. És az  önvédelem is fontos szerepet kapott. Nagyszerű oktatást kaptunk erről, hiszen sokunknak nagy félelme,  nehogy baj történjen egyszer, de most már tudatában vagyok az emberi gyenge pontoknak, amikre sosem  gondoltam volna korábban, hogy hatékony lehet egy esetleges támadás során.  

Mindenképpen ajánlom azoknak az ifjúsági csereprogram lehetőségét, akik szeretnének betekintést  nyerni más kultúrákba, más nemzeteket megismerni. Meg persze, akik szeretnének  tanulni új dolgokat magukról.

Az ember személyisége az ilyen lehetőségek során mutatkozik meg  igazán, mekkora a komfortzónája, miket szeret valójában, és az új kihívások mennyi új ajtót tudnak  kinyitni a számára. A program lehetőséget nyújt emellett új kapcsolatokat, barátságok megszerzésére,  én is még ennyi hét után ugyanúgy tartom a kapcsolatot a spanyol résztvevőkkel, tervezzük meglátogatni  egymást a közel jövőben.  

Életem nagy kalandja volt ez a program. Bármikor szívesen visszamennék egy újabb hetet eltölteni  ezekkel a csodálatos személyekkel. És az alvás? Nem jutott belőle túl sok a héten, mégis megérte minden perc az ébrenlétet, mert akkor engedtük el magunkat igazán, akkor alakultak ki a szoros barátságok, és  készültek viccesebbnél viccesebb fotók. Mégis a napi programok annyi energiát adtak, hogy nem  éreztem szükségességét a hamarabb lefekvésnek. Az egészről tényleg annyit tudok mondani, mint a  címe ennek a hétnek: I LOVE IT! 

Jázmin

Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?

Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!

Food & Systems ifjúsági csere

A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.

Ilyen volt a Bridging Borders nemzetközi képzés

Ilyen volt a Bridging Borders nemzetközi képzés

Ilyen volt a Bridging Borders nemzetközi képzés

Bridging borders nemzetközi képzés

Hegyek, vízesések, kajakozás, river trekking, nemzetközi esték és közben rengeteg közös gondolkodás a klímaváltozásról, migrációról és társadalmi igazságosságról – nagyjából így lehetne röviden összefoglalni a Bridging Borders Erasmus+ képzést, amelyet 2026. július 20–28. között rendeztek meg a portugáliai Soajóban.

A programra nyolc ország fiataljai érkeztek, és már a helyszín is messze állt egy hagyományos képzés világától. A résztvevők egy apró hegyi faluban, a természet közvetlen közelében töltöttek több mint egy hetet, ahol a délelőtti workshopokat és csoportos feladatokat délutánonként túrák, vízesések felfedezése, fürdőzés, SUP-ozás, kajakozás és folyóban teljesített river trekking váltotta. A képzés során többek között azt járták körül, milyen kapcsolat van a klímaváltozás és a migráció között, milyen nehézségekkel találkozhatnak azok, akik egy másik országban kezdenek új életet, hogyan oszlanak meg a világ erőforrásai, és milyen hatással vannak a környezeti változások különböző közösségekre.

Ha kíváncsi vagy, milyen egy hetet eltölteni egy nemzetközi csapatban Portugália hegyei között, miközben egyszerre tanulsz, kalandozol és olyan embereket ismersz meg, akikkel néhány nappal korábban még sosem találkoztál, olvasd el Blanka, Karina és Nóra beszámolóját!

Soajo, Portugália

2026. július 20-28.

Nemzetközi képzés

8 ország fiataljai

Új élmény

Breaking the silence iIfjúsági csere

MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?

-a magyar csapat tagjainak beszámolója-

Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak

Kiléptek a komfortzónájukból

Gyönyörű tájakat fedeztek fel

Megtanultak együttműködni másokkal

Új barátságokat kötöttek

Júliusban volt alkalmam részt venni a Tudatos Ifjúságért Alapítvány közvetítésével a Bridging Borders névre hallgató Erasmus+ tréningen Portugáliában, Soajoban. 

A lehetőségre egy Facebook-csoportban akadtam, meglehetősen utolsó pillanatban, és egyből jelentkeztem is. Három dologban biztos voltam: Portugáliába már jó ideje szeretnék eljutni, az Erasmus+ tréningekkel is rég óta szemezek, ráadásul a téma is érdekelt: klímaváltozás, migráció és társadalmi igazságosság. Ebből csak jó dolog sülhet ki – de még mennyire!

Tulajdonképpen az indulás előtti napon fedeztem fel az információs csomagot átfutva, hogy ez nem csupán egy egyszerű képzés lesz, hanem rengeteget leszünk a természetben, túrázunk, jurtákban fogunk lakni – mindezt egy kis hegyi faluban. Ezektől a hírektől, ha lehet, még boldogabb lettem, mert a nomád körülmények és a természet közelsége mind nagyon kedvesek a szívemnek.

A repülőnk Portóban szállt le, és volt is fél napunk felfedezni a várost. Én a tengerpartra mentem – a víz közelsége mindig megnyugtat, és szükségem volt egy kis egyedüllétre mielőtt kezdetét veszi a nagy kaland. Csodálatos látvány volt a tenger – sziklákkal, homokkal, kevés fürdőzővel a maga természetességében.

A tréning valóban mozgalmas kalandnak bizonyult – a számos kinti, fizikai aktivitás és a környék felfedezése mellett minden nap legalább négyszer kellett hegymenetben felmásznunk a faluból a kempingbe és vissza. Sosem unatkoztunk, mindig volt társaságunk – ha más nem, a sátraink mellett és a zuhanyzóknál békésen legelő tehenek gondoskodtak a vidám percekről.

Habár én a magam 27 évével majdhogynem rangidősnek számítottam, mindenkivel remekül megtaláltam a hangot. A résztvevők hét országból érkeztek: Portugáliából, Spanyolországból, Törökországból, Ciprusról, Szlovákiából, Olaszországból és Magyarországról. 

Délelőtt folytak a foglalkozások – eleinte ismerkedős-csapatépítő játékokkal, interaktív ismeretszerzéssel, majd kiscsoportos miniprojektekkel. Azt éltem meg e bő egy hét során, hogy játszva, kreatívan teszek szert új ismeretekre – legyen az a Föld lakosságának vagyoni eloszlása, a migráció kiváltó okai, különböző természeti katasztrófák és hatásaik, vagy az ökoszisztéma felépítése. A változatosság gyönyörködtetett: számtalan, a hagyományostól eltérő tanítási módszert ismertünk meg, és mindig más csoportfelosztásban dolgoztunk egy-egy feladaton. Tökéletes arányban voltak a több gondolkodást és kreativitást igénylő, nagyobb lélegzetvételű projekt-jellegű feladatok, és a játékosabb, a csapatot összekovácsoló kihívások. 

A hét végére kis csoportokban nekünk is elő kellett állnunk egy részletesen kidolgozott gyakorlattal, amelyet később bárki felhasználhat a klímaváltozás-migráció témájában. 

Külön kiemelném a szervezőket és fcailitátorokat a Nativo Associaçao részéről, akik biztosították a fantasztikus hangulatot, élvezetessé és gördülékennyé tették a tréning minden percét.

Mindemellett szórakozásra is jutott bőven idő: az interkulturális esteken minden országnak lehetősége nyílt bemutatkozni, hol komolyabb, hol viccesebb formában. Külön szuper élmény volt a tánctanulás – minden országból megtanultunk egy-egy jellegzetes táncot. Ezután pedig kötetlenül, felszabadultan szórakozhattunk – táncolva, kártyázva, karaokezva ismertük meg jobban egymást.

Számomra hatalmas élményt jelentett, hogy ilyen festői környezetben voltunk: Soajo valóban apró falu, kevés lakossal, csodálatos helyen. Rengeteget kirándultunk, számos vízesést és poço-t láttunk, amelyek kis, természetes medencék. A folyón kajakoztunk és sup-oztunk, a csúcsélmény pedig egyértelműen a river trekking volt, ahol a folyóban másztunk-ugráltunk kisebb-nagyobb sziklákon. A táv második felét néhányan önként vállalkozva tettük meg, mert hivatalosan csak az első fele volt a programba kalibrálva. Ez is felejthetetlen emlék, ahogy páran délután visszamegyünk a folyóhoz, és töretlen lelkesedéssel vágunk neki az útnak – erőfeszítéseinket pedig pazar látvány koronázta.

Az Erasmus+ tréningeket bárkinek és mindenkinek ajánlani tudom! Ha nyitott, kíváncsi és kalandvágyó vagy, azért, ha pedig kicsit félénkebb és bátortalanabb, akkor azért – garantáltan nagy élmény lesz! Remek lehetőség jófej fiatalokkal találkozni, más kultúrákat megismerni, remek csapatban lenni, tanulni, közösen gondolkodni, új országokat felfedezni, és nem mellesleg mindeközben pompásan mulatni és szórakozni.

Blanka

A program fő témája a klímaváltozás, a menekültjogok és a társadalmi igazságosság voltak, amik véleményem szerint nagyon fontos témák a mai világban. A projektre egy hirtelen ötlettől vezérelve, az egyik barátnőm bíztatásával jelentkeztem, ez volt az első Erasmus programom. A barátnőm már több programon is vett rész, mindig mesélt róluk és nekem is nagyon megtetszettek. 

Mivel ez volt az első Erasmus programom, és inkább visszahúzódó típus vagyok egy kicsit féltem a projekt előtt, viszont a csapat kedvessége és befogadása gyorsan elhessegette a félelmeim. A projekt megmutatta számomra, hogy milyen egy olyan közösség, ami nemtől, kortól függetlenül befogadó környezetet nyújt. A résztvevők nyitottsága engem is arra ösztönzött, hogy legyek nyitottabb a mindennapokban, amit a projekt óta sikerült elsajátítanom. Nagyon örülök neki, hogy részt vettem a programon, mivel érdekes embereket ismertem meg, és értékes barátságokat kötöttem.

A projekt során sok olyan nap volt, amit a természetben töltöttünk, amire a hétköznapokban egyre kevesebb idő jut, így a természethez is közelebb kerülhettem a projekt során. Már a második nap felfedeztük a Soajo körüli vízesések egyikét, ahol fürdésre is volt lehetőségünk és ahová kalandos úton jutottunk el, ami nagyon összekovácsolta a csapatot. Kipróbáltuk az úgynevezett river trekkinget és volt lehetőségünk kajakozni és SUP-ozni is. A nemzetközi esték során sok érdekességet tanultam a résztvevők országairól, valamint megtanultuk az országok jellegzetes táncait is, ezt nagyon érdekesnek tartottam. 

Ez az projekt lehetőséget nyújtott arra, hogy workshopokon, szimulációkon, előadásokon, csoportos beszélgetéseken keresztül, nem pedig formális oktatásban egy átfogó képet kapjunk a világban történő klímaváltozásról és a migrációs helyzetről akár a résztvevők országaira is lebontva.

Hatalmas élmény volt számomra, hogy részt vettem a projekten, mindenképp szeretnék még hasonló programokra jelentkezni. Mióta hazajöttem, több embernek is meséltem a projektről, és ajánlottam nekik, mert ez egy olyan lehetőség, amit nem érdemes kihagyni.

Karina

A program egyik fontos témája a bevándorlás és a bevándorlók helyzete volt. A közös beszélgetések és feladatok során megismerhettük, milyen nehézségekkel szembesülhetnek azok az emberek, akik egy másik országban próbálnak új életet kezdeni. Érdekes volt különböző országokból érkező fiatalokkal beszélgetni, hiszen mindenki más tapasztalatokat és véleményeket hozott magával. A program segített abban, hogy ne csak egyetlen nézőpontból tekintsünk erre a témára. 

A másik fontos témakör az ökológiai változások és a környezetvédelem volt. Ez különösen érdekes volt, mivel a program során rengeteg időt töltöttünk a természetben. Soajo környékén gyönyörű természeti helyeket láttunk: hegyeket, erdőket, folyókat és vízeséseket. Gyakran fürdőzhettünk a tavakban, river rafting- ra és kajakozásra is volt lehetőségünk amit ki is használtunk. A helyszín szépsége mellett az állatok is nagyon aranyosak voltak, sok kutyát és cicát simogattam és a teheneket is egészen közelről láthattam.

Összességében a Bringing Borders Erasmus+ program nagyon emlékezetes élmény volt számomra és szebbé tette a nyaramat.

Nóra

Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?

Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!

Food & Systems ifjúsági csere

A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.

Élmények a Reconnection to the Basics képzésről

Élmények a Reconnection to the Basics képzésről

Élmények a Reconnection to the Basics képzésről

RECONNECTION TO THE BASICS nemzetközi képzés

Hogyan tudunk úgy támogatni másokat, hogy közben a saját mentális jóllétünkre is figyelünk? Mit tehetünk a kiégés megelőzéséért, és milyen szerepe lehet ebben a természetnek, a közösségnek és a nemzetközi tapasztalatcserének?

2026 júliusában Gergely és Erik Lettországban vett részt a Reconnection to the Basics Erasmus+ képzésen, ahol nyolc ország ifjúsági munkásai közösen foglalkoztak a rezilienciával, az energiagazdálkodással, a pszichológiai elsősegéllyel és a segítő szakemberek mentális jóllétével. A szakmai programok mellett szabadtéri gyakorlatok, interkulturális élmények és közösségi programok is színesítették a hetet.

Gergely beszámolójából kiderül, milyen módszereket és felismeréseket hozott magával Lettországból, és miért tartja különösen értékesnek az Erasmus+ nemzetközi képzéseit.

Ogre, Lettország

2026. július 19-26.

Nemzetközi képzés

2 magyar résztvevő

Új élmény

MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?

-a magyar csapat tagjainak beszámolója-

Nyitottabbak és elfogadóbbak lettek

Új eszközöket ismertek meg

Bővítették ismereteiket a mentális egészségről

Megtanultak együttműködni másokkal

Új barátságokat kötöttek

A program során 8 ország 31 ifjúsági munkásával dolgoztunk együtt egy gyakran háttérbe szoruló, de létfontosságú témán: a segítő szakemberek mentális és pszichés jólétén. Célunk az volt, hogy a nem formális oktatás és a természet segítségével megelőzzük a kiégést (burnout), és fejlesszük személyes rezilienciánkat, hiszen hatékony támogatást a fiataloknak csak egyensúlyban lévő szakemberekként tudunk nyújtani.

Feltérképeztük belső energiaforrásainkat, és stratégiákat alkottunk a motivációnk és energiaszintünk fenntartására. Megismerkedtünk a pszichológiai elsősegély (PFA) alapjaival is, és megtanultuk, hogyan nyújtsunk azonnali, biztonságos támogatást krízishelyzetbe vagy súlyos stressz alá került fiataloknak. Az ogrei szabadtéri gyakorlatok során megtapasztaltuk a természet stresszoldó és érzelmi regenerációt segítő erejét. Emellett a nemzetközi tapasztalatcsere során új, innovatív módszereket és jó gyakorlatokat ismertünk meg a partnerországok civil szervezeteitől.

A szakmai fejlődés mellett a program az emberi kapcsolódásokról is szólt. A csapatépítő játékok, az interkulturális est, az esti tábortüzes beszélgetések és a hagyományos lett szauna során lebontottuk a kulturális gátakat. Ami egy csapat ismeretlenként indult, a hét végére egy egymást inspiráló nemzetközi családdá kovácsolódott össze.

Ez a képzés rávilágított: ahhoz, hogy másokról gondoskodhassunk, először magunkról kell. Minden ifjúsági munkást bátorítunk az Erasmus+ programokban való részvételre! A nem formális módszerek elsajátítása, a nemzetközi hálózatépítés és a személyes feltöltődés olyan életre szóló élményt ad, amit semmilyen elméleti oktatás nem tud pótolni.

Gergely

Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?

Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!

Támogasd a munkánkat!

…Hogy minél több fiatalnak nyújthassunk hasonló lehetőségeket.

Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!

A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.

Ilyen volt az Eco Pathways ificsere Portugáliában

Ilyen volt az Eco Pathways ificsere Portugáliában

Ilyen volt az Eco Pathways ificsere

Food & systems ifjúsági csere beszámolók

Egy hét egy apró portugál faluban, sátrak és jurták között, hegyekkel, patakokkal és vízesésekkel körülvéve – távol a megszokott hétköznapoktól és sokszor a telefonoktól is. Az Eco Pathways ificsere résztvevői júliusban Soajóban tapasztalhatták meg, milyen az, amikor a természetközeli életmód, a kaland, a tanulás és egy nemzetközi közösség egyszerre válik egy Erasmus+ program részévé.

A hat ország fiataljait összekötő hét során túráztak, folyókban barangoltak, kajakoztak és SUP-oztak, közösen gondolkodtak környezetvédelmi kérdésekről, nemzetközi esteken ismerték meg egymás kultúráját, és közben olyan barátságok is születtek, amelyek jóval a program után is folytatódhatnak. Volt, akinek ez volt az első Erasmus+ élménye, más már több programon is részt vett – abban azonban szinte mindenki egyetértett, hogy Soajo maradandó nyomot hagyott benne.

Mit jelent egy hétre kilépni a komfortzónánkból, idegenekből barátokká válni, és kicsit kiszakadni az online világból? A magyar csapat tagjainak beszámolóiból most személyes nézőpontokon keresztül ismerhetitek meg ezt a különleges portugáliai hetet. Talán arra is kedvet kapsz, hogy a következő hasonló kalandnak már te is részese legyél.

Soajo, Portugália

2026. július 4-11.

Ifjúsági csere

6 ország fiataljai

Új élmény

Breaking the silence iIfjúsági csere

MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?

-a magyar csapat tagjainak beszámolója-

Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak

Kiléptek a komfortzónájukból

Gyönyörű tájakat fedeztek fel

Megtanultak együttműködni másokkal

Új barátságokat kötöttek

Az Erasmus+ programban való részvételnek köszönhetően lehetőségem nyílt Portugáliába utazni. Portóba repültem, majd onnan a gyönyörű Soajo faluba utaztam, ahol egy hetet töltöttem a program résztvevőjeként. Már a szállás is különleges élményt jelentett, hiszen kemping jellegű jurtákban laktunk. Ez határozottan kívül esett a komfortzónámon, de visszatekintve nagyon örülök, hogy megtapasztalhattam, mert ettől az egész utazás még emlékezetesebbé vált.

A program központi témája a környezettudatos életmód, valamint az emberek és a természet kapcsolata volt. A hét során sokat tanultam arról, hogyan hatnak az emberi tevékenységek a környezetre, és milyen következményekkel jár az, ahogyan a természettel kapcsolatba kerülünk. Beszéltünk az emberi jelenlét pozitív és negatív hatásairól is. Megtudtuk például, hogy bár a folyókban kialakított mesterséges medencék vonzóak lehetnek a látogatók számára, akadályozhatják a halak természetes vándorlását. Arról is szó esett, hogy az úszókról lemosódó naptej és más kozmetikai termékek szennyezhetik a folyókat, és káros hatással lehetnek a vízi élővilágra. Ezek a foglalkozások segítettek jobban megérteni, miért ennyire fontos a természet védelme, és hogy már az apró, hétköznapi döntéseinkkel is változást érhetünk el.

Sok időt töltöttünk a környék felfedezésével is. Az egyik kedvenc élményem a folyami túra volt, amely során gyönyörű patakokon haladtunk keresztül, kristálytiszta vízben úsztunk, és olyan lélegzetelállító természeti helyeket fedeztünk fel, amelyekre hétköznapi turistaként valószínűleg soha nem találtam volna rá. Különösen tetszett, hogy ezek a csodálatos patakok nagyon közel voltak a faluhoz, így a szabadidőnkben is könnyen elmehettünk oda úszni. A patakokban kisebb, természetes fürdőhelyek alakultak ki, ahol pihenhettünk és élvezhettük a gyönyörű környezetet.

A program során nemzetközi csoportokban dolgoztunk. Minden csapatnak egy kreatív projektet kellett elkészítenie: voltak, akik prezentációt készítettek, az én csoportom pedig egy videót forgatott. Nagyon élveztem az alkotási folyamatot, és különösen jó érzés volt később megnézni az elkészült videót, mert így újra átélhettem a hét legjobb pillanatait.

A program egyik legjobb része az volt, hogy rengeteg fantasztikus embert ismerhettem meg. Lehetőségem nyílt Bulgáriából, Görögországból, Szlovákiából, Lengyelországból, Portugáliából és természetesen Magyarországról érkező résztvevőkkel együtt tölteni az időt. Gyorsan összebarátkoztunk, számos felejthetetlen élményt szereztünk közösen, és sokat tanultunk egymás kultúrájáról és hagyományairól. Különböző országok tradicionális táncait is megtanultuk, ami még élvezetesebbé tette a kulturális cserét.

A portugál gasztronómia felfedezése szintén különleges élmény volt. Megkóstoltam a híres Pastel de Natát, a hagyományos Francesinhát, valamint a Bacalhau à Brást, amely egy sózott tőkehalból, tojásból és vékony, ropogós burgonyacsíkokból készült klasszikus portugál étel. A hagyományos fogások megkóstolása nagyszerű lehetőséget adott arra, hogy még közelebbről megismerjem a portugál kultúrát.

Ez a program sokkal többet adott számomra, mint amire előzetesen számítottam. Fejlődtek az angol nyelvű kommunikációs készségeim, nyitottabbá váltam, és nagyobb önbizalmat szereztem ahhoz, hogy kilépjek a komfortzónámból. Azt is megtanultam, mennyire fontos együttműködni különböző kulturális háttérrel rendelkező emberekkel, és hogy milyen sokat tanulhatunk egymástól.

Mindenkinek szívből ajánlanám az Erasmus+ programokat. Ezek jóval többet jelentenek egyszerű utazásnál: lehetőséget adnak a személyes fejlődésre, nemzetközi barátságok kialakítására, új kultúrák megismerésére és életre szóló emlékek gyűjtésére. Nagyon hálás vagyok azért, hogy részt vehettem ebben a programban, és őszintén remélem, hogy a jövőben még sok más diák él majd ezzel a fantasztikus lehetőséggel.

Csenge

Ez a portugáliai ifjúsági csere program volt a 3. Erasmus+ Program amin részt vettem, de a legszabadabb és a legizgalmasabb.

A helyszín Soajo egyszerűen káprázatos, az egyik leggyönyörűbb természeti látványosságokat itt láttam, pedig már több hasonló országban jártam. A közös programok aranyosak, egyáltalán nem megterhelőek, de mégis tanulhatsz rajtuk valami újat különböző országokról, más anyanyelvű és kultúrájú fiatalok gondolkodásáról, a vicceikről/ hogyan ugratják egymást.

Ha tényleg próbálkozol, hogy pozitívan és nyíltan állj hozzá másokhoz, akkor ez egy szuper élmény lesz. 

Márton

Én mindig is szerettem utazni, új kultúrákat és szokásokat megismerni, szóval, amikor először hallottam az Erasmusról nem is akartam elhinni, hogy ez ennyire egyszerű is lehet.

Nekem az Eco Pathways ifjúsági csere volt az első ilyen jellegű projektem és minden elvárásomat felülmúlta. Rengeteg élménnyel gazdagodtam ez alatt a rövid egy hét alatt és úgy érzem, sokat is fejlődtem.

Nem tudom igazán szavakkal leírni, hogy milyen hatással volt rám ez az egész, de olyan volt mintha erre a hétre az összes itthoni problémámat magam mögött hagytam volna és csak abban a kis portugál faluban léteztem volna. Ebben sokat segített az is, hogy a „reconnect with nautre” témának megfelelően a legtöbb időnket a szabadban töltöttük a technológiától távol, és a különböző programok is ehhez kapcsolódtak. Vittek minket túrázni, kajakozni, úszni és természetesen voltak workshopok is, sokszor a szabad levegőn. Ezek jól el voltak osztva és sok szabadidőt is kaptunk minden nap, ezért nagyon szabadnak és kötetlennek érződött az egész, és volt lehetőségem rendesen megismerni az embereket akikkel idejöttem.

Jelentkezéskor az egyik célom az volt, hogy kilépjek egy kicsit a komfort zónámból, új embereket ismerjek meg és úgy általában kipróbáljam magam egy teljesen idegen közegben. Örömmel mondhatom, hogy jól teljesítettem ezen a saját magam által állított próbatételen, hiszen sok új barátot szereztem és nem esett nehezemre a nomád életstílus sem.

Ezen kívül határozottan jót tett a mentális egészségemnek, hogy ki tudtam szakadni egy kicsit a technológia világából. Eddig is szerettem a természetben lenni, de ez az élmény újra felélesztette a kalandvágyamat és mindenképpen akarok még hasonlót csinálni a jövőben.

Azoknak pedig, akik még nem döntötték el, hogy érdemes-e belevágni egy ilyenbe, vagy azon gondolkoznak kell-e ez az egész nekik, hiszen annyi bizonytalansággal jár és valószínűleg nagyon más lenne mint amit megszoktak, azt üzenném tegyék meg! Nem vagyunk egyformák, valakinek könnyebben fog ez jönni, valakinek nehezebben, illetve olyan is lesz, aki eldönti, hogy ez aztán biztosan nem neki való, de én azt mondom egyszer mindenkinek ki kéne próbálnia.

Ha kellően nyitott tudsz lenni az új dolgok iránt, akkor mindenképpen jól fogod érezni magad, hiszen az ilyen projektekre általában olyan emberek jönnek, akiknek hasonlóan nyitott a felfogásuk.

Amikor megérkeztem a reptérre én is azon izgultam, hogy vajon ki tudok-e jönni majd azokkal az emberekkel, akikkel összeraktak, és az igazság az, hogy talán még sosem volt ennyire egyszerű dolgom. Az első pillanattól kezdve volt téma, mindenki hasonlóan izgatott volt, és ahhoz hogy ez beinduljon elég volt annyi, hogy „Á szia, te is a projektre jöttél?”.

Összességében elmondhatom, hogy mindig is emlékezni fogok erre a Soajoban töltött egy hétre. Nagyon sokat tanultam és úgy érzem, mintha egy új világ tárult volna ki előttem, amibe alig várom, hogy mégjobban elmerülhessek.

Péter

A program keretében csomó új dolgot tanulhattam és próbálhattam ki, emellett hatalmas élmény volt minden pillanat amit Portugáliában töltöttünk.

A Soajóba vezető utunk közben lehetőségünk volt Portóban is időt tölteni ami önmagában nagyon tetszett. Soajóban sátraztunk, ami valószínű, a legtöbb embertől távol áll. Én sem voltam másképp, de nagyon megszerettem az esetleges pókok/hangyák ellenére is.

Különböző informatív és eseménydús programokon vettünk részt. A túrákon régi kőházakat, csatornákat láthattunk, tanultunk az ember természetre gyakorolt hatásáról, mellesleg végül mindig fürdőzéssel zártuk a túrákat.

Sok csoportos és közösség építő programon vettünk részt és sokat foglalkoztunk, beszéltünk a Föld állapotáról, érintettük a problémákat minden jelenlévő ország szempontjából és hangsúlyoztuk a környezettudatosság fontosságát. Ez egy olyan téma ami még ma sincs eléggé hangoztatva, sajnos sokat nem vesznek tudomást a környezeti tényezőkről ezért nagyon hasznosnak és informatívnak találtam.

Sokszor csináltunk egyszerűbb energizer-eket amik szintén jó hangulatban teltek, személy szerint a jóga volt a kedvencem, amit a szabadban végeztünk. Tartottunk nemzetközi estéket amiken minden csapat bemutatta országát a közönség bevonásával. Ezeken az estéken sok új ételt – italt próbáltunk ki, és mutattunk be a többieknek, végül pedig nemzetközi táncokat tanultunk.

Folyami túrán is részt vettünk. Ezelőtt még nem is hallottam róla, végül ez lett a kedvencem, szeretném ezt folytatni a jövőben. Kaptunk hozzá ruhát, cipőt, szükség esetén mentőmellényt, nagyon alaposan kellett figyelni a lépteinkre, hogy ne csússzunk meg és talán pont ez tette olyan széppé azokat a pillanatokat amikor megálltunk körülnézni, fürdeni, sziklákról a vízbe ugrani.

Emellett kajakoztunk és supoztunk is. A telefon alig volt nálam ez idő alatt, akkor is inkább fotózásra használtam. Nagyon felszabadító volt kiszakadni a megszokott online térből, és egyáltalán nem hiányzott a napjaimból.

A magyar és a külföldi csapatokban is csomó kedves, nyitott embert  megismertem akiktől sokat is tanultam a program alatt. Megtanultam új kártyájátékokat, Portugál látványosságokról hallottam, és a közös mély beszélgetések, filozofálások is örök emlékek maradnak.

Nagyon hamar összekovácsolódott mindenki, amit jó volt látni. Jó volt úgy együtt táncolni, játszani, feladatokat  elvégezni, mintha már huzamosabb ideje ismertük volna egymást, pedig valójában csak 1-2 nap telhetett el.

Ennek az ifjúsági cserének és a nyitott tagoknak hála olyan új dolgokról, lehetőségekről hallottam, amik miatt a jövőm még tartalmasabb lehet, vagy talán az eredeti terveimtől független úton megyek tovább.

Sokat köszönhetünk a szervezőknek és segítőknek is, mert sokat tettek értünk, mellesleg támogató és együttműködő volt mindenki. Szereztem új barátokat is akikkel tartjuk a kapcsolatot és terveztünk már egy programtól független közös találkozást valamelyik országban.

Mindenképp ajánlom ezt az ifjúsági cserét, annak is akinek megszokott a sátorozás, és annak is aki kilépne a komforzónajából. A környezet tiszta, családias és természetközeli. A közösség és szervezés is kifogástalan volt számomra. Ha pedig szerencsés vagy mint mi voltunk, lesz időd Portoban is körülnézni ami szintén önmagában egy élmény.

Mona

Nagyon jól éreztem magam ezen az ificserén, mert gyönyörű szép helyeket láttam és nagyon vidám volt a csapat.

Mikor megérkeztünk Portoba a magyar csapattal, akkor még egyikünk sem ismerte a másikat, de a nap végére elmondhattuk, hogy olyan volt, mint egy baráti kirándulás. Felfedeztük Porto belvárosát egy délután alatt és hamar megérkeztünk a portugál életérzésbe. Az emberek táncoltak a parton, a kis utcákban zene szólt, és vidám girlandok lógtak az erkélyekről.
Már az első nap azt tudtam mondani, hogy érdemes volt kimozdulni otthonról.

A reptérre való visszajutás okozott bonyodalmakat, de egy kis helyi szakértelemmel sikerült végül jegyet váltanunk és fel tudtunk szállni a metróra. Nagyon intenzív csapatmunkát hoztunk ott össze, annak ellenére hogy tényleg csak pár órája találkoztunk először.

A reptérről busszal mentünk Soajoba. Az út az hosszú volt, de tudtunk egy kicsit pihenni legalább.

A szállás először meghökkentő volt nekem, hiába hogy tudtam a sátrakról. Nekem eleinte kihívást jelentett megszokni a gondolatot, hogy egy hétig ilyen környezetben leszünk. Gondolok itt a tehén citromos utakra és a mosdó egyszerűségére. A végére teljesen megszoktam a körülményeket és teljesen normális volt hogy a lábunk elé nézve sétálunk a faluban.

A hivatalos program ismerkedős játékokkal kezdődött. Én ezeket nagyon szeretem és most is fel tudtam írni ezeket a gyűjteményembe, hogy a későbbiekbek, akár a szakmámban majd használni tudjam. Mindig jókat lehet nevetni egy egy szituáción amiket ezek a rapid randik hoznak magukkal. Gyakorolhattuk az angolt, de nem kellett megijedni, hogy olyat kérdeznek amire nehéz idegennyelven válaszolni. Azt nagyon szeretem az ificserékben, hogy egy gyengébb nyelvtudással is idegesség nélkül el tud lenni valaki. Bíztatják, hogy merjen megszólalni és teret adnak annak, hogy akár a csapattársai kisegítsék ha elakad.

A hét során tanultunk a résztvevő országok környezetvédelmi kihívásairól is. Erre minden csapatnak egy előadást kellett készíteni megadott szempontok alapján. Ilyen volt például az is hogy milyen természeti értékei vannak az országainknak és hogy tudjuk őket megvédeni. Gondolkodtunk azon is, hogy milyen megoldásai lehetnének a természetvédelmi problémáknak és hogyan lehetne megelőzni vagy orvosolni az előforduló természeti katasztrófákat.

Egyik nap hátizsákot ragadtunk és elindultunk egy vezetett túravezetésre a dombok közé. A feladatunk az volt, hogy egy applikáción vezetve gyűjtsünk össze minél több jellegzetes növényt, állatot, épületet, stb. Csapatokra lettünk bontva, olyanokkal akikkel korábban még nem voltunk beosztva és más más feladataink voltak. A csapat amiben én voltam növényeket fotózott és az appban meg tudtunk nézni minden információt az adott növényről. Tetszett ez a fajta aprólékosság a túrában, mert sokkal nyitottabb szemmel jártunk mint amit egy kiránduláson én megszoktam. A délutáni órákban bemutattuk egymásnak az összegyűjtött anyagokat és nagyon érdekesnek találtam az előadásokat.

Kipróbálhattuk a folyóban való barangolást is. Nekem ez volt a kedvenc programom a héten. Nagyon izgalmas volt, rengeteget nevettünk azon hogy mennyit csúszkálunk a köveken. Gyönyörű vízeséseket láttunk, és magas sziklákról ugráltunk, ami megint csak a kedvenc élményem az egészből.

Interkulturális esteket is csináltunk. Mindenki kivette a részét az előkészületekből és nagyon jó hangulatban teltek az előadások. Tanultunk nemzeti táncokat is, ami szerintem még jobban összerántotta az egész csapatot. Az éjszakába nyúló beszélgetések és kártyázások közepette megbarátkoztunk a tehenekkel is, akik volt hogy a sátrunkon kopogtatva ébresztettek minket.

Összességében én csak ajánlani tudom az ificseréket, mert nagyon kedves emlékekkel és nagyon kedves barátokkal térhet haza az ember.

 

Lili

Mivel előbb szállt le a repülőnk, így volt némi időnk bemenni Porto belvárosába is, mielőtt a  indult volna a busz, ami a program helyszínére vitt minket Soajo-ba. Bár fáradtak voltunk, a  korai keléstől, illetve az átszállástól, de a jellegzetes kék csempés épületek, a nyüzsgő piacterek, remek ételek és a városi látkép kárpótoltak minket minden kellemetlenségért. 

Soajoba érve beosztottak minket 5 fős jurtákba, ami bár kényelmes volt, de elhelyezkedésük  miatt a hét folyamán napközben elviselhetetlen hőfokokat ért el.

A szálláson egy fontos szabály  volt. A kemping területére vezető kapukat szigorúan zárni kellett, mivel az egész falu tele volt  bocikkal, amik kiszámíthatatlan helyeken tudtak feltűnni, mivel szabadon kószáltak, és ott  végezték dolgukat, ahol csak akarták, így nem volt ideális beengedni őket.

Míg a sátrak a hegyoldalban voltak, minden más, ahol a programok, eligazítások történtek, mint  például a közösségi tér, az étkező, lent voltak a falu központban, 10p sétára, így érdemes volt  előre tervezni miden reggel, a nap hátralevő részére, hogy mire lesz szükség.

Az annak ellenére,  hogy nagy mennyiségben kellett készíteni, a szervezők kiemelkedő minőségű, és  kiegyensúlyozott étkezéseket biztosítottak, amihez szinte mindig volt friss zöldség, gyakran két  fajta köret, illetve többnyire marha hús, valamilyen formában, így könnyedén bírtunk minden  kültéri aktív programot is. 

Az első bevezető ismerkedés központú nap után a hét további részében nem formális oktatás  keretein belül bemutatták nekünk a környező területeket, a hegyoldalban eredő forrásokat,  vízeséseket, régi vízi malmokat, növény, és állatvilágot.

Arra számítottam, hogy a túrázás lesz  a hét központi tevékenysége, de ennek ellenére meglepően keveset, nagyjából 5km körüli  távolságot tettünk meg összesen. A vízi túrázás a folyó mederben ezzel szemben viszont sokkal  kimerítőbb volt. Bár a távolságot ebben az esetben is keveselltem, de a kristály tiszta víz és a  hatalmas eukaliptusz fák a parton, életre szóló élményt nyújtottak.

Másnap az ebédszünetben páran szabadidőnkben befejeztük a teljes túrát, így megduplázva nagyjából az előző napi távot.  Soajo egy olyan nemzeti parkban fekszik, amely a szokványostól eltérő módon ember lakta  településekkel van tele, ilyen módon a vízi malmok romja is magán kézben vannak, amik nem  teszi lehetővé azok állami felújítását. Mezőgazdász múltja miatt a falu tele van oszlopokon, gyakorlatilag lábakon álló kis kápolnáknak tűnő kő építményekkel, amelyeknek kereszt van a  tetején. Ezek régi magtárak, amelyeket a rágcsálókkal szembeni védekezés miatt megemeltek  a földről, és köralakú peremekkel láttak el, hogy ne tudják megközelíteni őket a kártevők. A  magok védelmében a magtárak tetejére kereszteket helyeztek a helyiek, hogy Isten védelmét  kérjék a magokra, mivel ez volt az egyetlen megélhetésük.  

Abban a kevés időben, amit bent töltöttünk, előadást készíttettünk az országunk  környezetvédelmi kockázatairól, és aktuális problémáiról, illetve Soajo turizmusával  kapcsolatos figyelem felhívó tartalmakat gyártottunk, ami kifejezetten jó csapat munka  fejlesztő volt főleg vegyes csoportokban idegen nyelven.  

Az Interkulturális esték is hatalmas élményt nyújtottak, és segítettek még mélyebbre fűzni a  kialakult kapcsolatokat, nemzeti táncokkal, és nemzetközi zenék éneklésével. 

Talán a legfurcsább érzés belegondolni, hogy 2500 km utazás, és egy random program kell  ahhoz, hogy megismerj valakit, akivel a hétköznapi életedben egy 200 m es körzetbe jársz  egyetemre, egy helyen szállsz le minden nap ugyan arról a tömegközlekedésről, és ugyan ott is  eszel sokszor, mégsem beszéltél vele soha. Alig 10 órán belül viszont úgy viselkedsz vele, mint  ha mindig is ismerted volna, és lehető a leg természetesebb dolog lenne, hogy ott vagy vele egy  idegen helyen, idegen feltételkékkel, idegen problémákkal, és mégis számíthatsz rá mindenben.  Számomra összességében a kezdeti bizonytalansággal ellentétben nagyon jó élmény volt az  egész, és rengeteg tapasztalatot és kapcsolatot adott. Bővel túl teljesítette az elvárásaimat.  

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy legalább egyszer tapasztaljon meg egy Erasmust, mert  a helytől függetlenül csodálatos, nyitott embereket ismerhet meg, és maradandó kapcsolatokat  építhet, mind nemzetközileg, és országon belül is egyaránt.

Bálint

Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?

Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!

Food & Systems ifjúsági csere

A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.

Ilyen volt a Play-Learn-Recharge programunk

Ilyen volt a Play-Learn-Recharge programunk

Ilyen volt a PLAY–LEARN–RECHARGE partnerségépítő programunk

The (ex)change: Connecting YOUth ificsere élmények

Hogyan lehet a tanulás egyszerre játékos, közösségi és feltöltő? Többek között ezt tapasztaltuk meg a PLAY-LEARN-RECHARGE nemzetközi programon, ahol a résztvevőkkel közösen azt fedeztük fel, hogyan támogathatják a fiatalokkal végzett munkát a gamifikált módszerek, az interaktív eszközök és az egymástól tanulás élménye.

A program nemcsak új módszereket és gyakorlati ötleteket adott a résztvevők kezébe, hanem lehetőséget teremtett arra is, hogy saját szakmai működésükre, terhelhetőségükre és mentális jóllétükre is reflektáljanak. Az ifjúsági munkában dolgozók számára ugyanis legalább olyan fontos a kreatív eszköztár bővítése, mint az, hogy hosszú távon is fenntartható módon tudjanak jelen lenni a fiatalok mellett.

Olvasd el a beszámolókat és tudd meg, milyen élmény volt egy nemzetközi közegben tanulni, játszani, kapcsolódni és új lendületet gyűjteni.

TIA Közösségi Iroda, Budapest

2026. május 17-22.

Partnerségépítő program

Új élmény

Breaking the silence iIfjúsági csere

MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?

-a magyar csapat tagjainak beszámolója-

Nyitottabbá és elfogadóbbá váltunk

Új eszközöket fedeztünk fel

Új szerepekben próbálhattuk ki magunkat

Partnerkapcsolatokat építettünk

Új barátságokat kötöttünk

A Play-Learn-Recharge partnerségépítő és képzési program nagyon sok élményt és lendületet adott nekem mind szakmailag, mind személyesen.

A program célja az volt, hogy különböző országokból érkező ifjúsági munkások, önkéntesek és ifjúsági vezetők megosszák egymással jó gyakorlataikat, új módszereket és játékokat ismerjenek meg, miközben a mentális jóllétükre és feltöltődésükre is figyelmet fordítanak. 

Már az első estétől kezdve érezhető volt, hogy egy nyitott és támogató közösség alakult ki: a közös vacsora remek alkalmat adott az ismerkedésre, és nagyon jó hangulatban telt.

A program első napján a csapatépítésé volt a főszerep. Különböző játékokon és interaktív feladatokon keresztül jobban megismerhettük egymást, valamint betekintést nyerhettünk a résztvevő szervezetek munkájába. 

A nap egyik különleges eleme a közös vacsorafőzés volt a TIA irodájában. Együtt készítettünk csirke- és gombapaprikást nokedlivel, valamint palacsintát. A főzés önmagában is kiváló csapatépítő programként működött, de a folyamatosan lecsapódó biztosíték miatt még a problémamegoldó készségeinket is próbára tette. Végül minden elkészült, és egy igazán emlékezetes estét töltöttünk együtt.

A második napon olyan játékokat próbálhattunk ki, amelyek a jövőorientált gondolkodáshoz, a digitális jólléthez és a globális termelési lánchoz kapcsolódtak. A délután a feltöltődésről szólt: kisvasúttal utaztunk a budai hegyekben, majd a Normafánál nemzetközi pikniken vettünk részt. Minden ország hozott magával valamilyen jellegzetes ételt vagy finomságot, így nemcsak egymást, hanem egymás kultúráját is jobban megismerhettük.

A következő napon a digitális eszközök kerültek a középpontba. Kipróbálhattuk a VR-technológiát, valamint megismerkedtünk a Canva mesterséges intelligencián alapuló funkcióival. Felfedeztük, hogyan lehet ezeket az eszközöket az ifjúsági munkában alkalmazni, és hogyan támogathatják a fiatalok tanulását, bevonását vagy kreatív önkifejezését.

Később a résztvevők játékos formában fedezhették fel Budapestet is. Bár ezen a részen sajnos nem tudtam részt venni, a többiek beszámolói és a készült fotók alapján ez is nagyon élvezetes program volt.

Számomra az utolsó szakmai nap egyik legizgalmasabb eleme a Senkit ne hagyj hátra kampányához kapcsolódó, tudatos szórakozásról szóló szimulációs játék facilitálása volt. A játékot most először játszottuk angol nyelven nemzetközi résztvevőkkel, ami különösen érdekes tapasztalatot jelentett. Facilitátorként lehetőségem volt megfigyelni, hogyan játsza a játékot egy ifjúsági munkásokból álló csoport, és nagyon értékes visszajelzéseket is kaptunk tőlük. Jó volt látni, hogy a játék nemzetközi környezetben is működik, és hasznos beszélgetéseket indít el a tudatos döntésekről és a biztonságos szórakozásról.

A program végén közösen értékeltük az elmúlt napokat, majd zárásként egy budapesti fürdőben pihenhettünk. Ez tökéletes lezárása volt az eseménynek, hiszen lehetőséget adott arra, hogy kicsit lelassítsunk, feltöltődjünk és kötetlenebb formában töltsünk még időt együtt.

A Play-Learn-Recharge program során rövid idő alatt egy olyan nemzetközi csapat alakult ki, amelyben mindenki komfortosan és biztonságban érezhette magát, függetlenül attól, hogy korábban találkoztunk-e már vagy sem.

A program során különösen fontossá vált számomra az informális tanulás és kapcsolatépítés szerepe. Rájöttem, hogy a tartós és jól működő nemzetközi partnerségek gyakran nem a formális munkacsoportokban, hanem a közös vacsorák, beszélgetések és szabadidős programok során alakulnak ki. Emellett számos új módszert, játékot és digitális eszközt ismertem meg, amelyeket a jövőben saját munkám során is hasznosítani tudok.

Külön örültem annak is, hogy a program nagy hangsúlyt fektetett a mentális egészségre és a feltöltődésre, hiszen az ifjúsági munkában dolgozók számára is elengedhetetlen, hogy időnként megálljanak, reflektáljanak és energiát gyűjtsenek a további munkához – erre pedig tökéletes lehetőséget nyújtott a Play-Learn-Recharge.

Enikő

Ilyen volt…

A Play-Learn-Recharge program számomra elsősorban arról szólt, hogyan lehet a tanulást élményszerűvé, játékossá és közben szakmailag is hasznossá tenni. Jó volt egy olyan nemzetközi közeg részévé válni, ahol az ifjúsági munkában dolgozók nemcsak módszereket mutattak egymásnak, hanem közösen gondolkodtak arról is, hogyan lehet a fiatalokat aktívabban bevonni különböző tanulási folyamatokba.

Különösen izgalmasak voltak számomra azok a programelemek, amelyekben játékokon és digitális eszközökön keresztül fedezhettünk fel különböző témákat. A VR-technológia kipróbálása sok új ötletet adott ahhoz, hogyan lehet a digitális eszközöket kreatívan és tudatosan használni az ifjúsági munkában. Érdekes volt látni, hogy ezek az eszközök nem önmagukban fontosak, hanem akkor válnak igazán hasznossá, ha jól kapcsolódnak egy tanulási célhoz vagy közösségi folyamathoz.

A program egyik legemlékezetesebb része számomra a kisvasutazás és az azt követő normafai piknik volt. A közös utazás jó lehetőséget adott a kötetlen beszélgetésekre, a pikniken pedig minden ország saját ételekkel vagy finomságokkal készült. Ezek az informális helyzetek sokat hozzátettek ahhoz, hogy jobban megismerjük egymást, és ne csak szakmai, hanem emberi szinten is kapcsolódni tudjunk.

Nagy élmény volt számomra a Senkit ne hagyj hátra kampányhoz kapcsolódó, tudatos szórakozásról szóló szimulációs játék facilitálása is. Nemzetközi csoporttal, angol nyelven vezetni a játékot különösen értékes tapasztalat volt, mert így azt is láthattuk, hogyan működik a módszer más kulturális és szakmai háttérrel érkező résztvevőkkel. Jó volt megfigyelni, milyen beszélgetéseket indít el a játék a felelős döntésekről, a biztonságról és a közösségi helyzetekben vállalt szerepeinkről.

A Play-Learn-Recharge számomra egyszerre adott új módszertani ötleteket, szakmai inspirációt és feltöltődést. A program megerősített abban, hogy a játékos tanulás, a digitális eszközök tudatos használata és az informális kapcsolódások nagyon fontos szerepet játszanak az ifjúsági munkában. Jó érzés volt egy olyan közösség részeként tanulni, ahol a szakmai fejlődés mellett a jóllétre, a pihenésre és az egymástól tanulásra is valódi figyelem jutott.

Mirtill

Pillanatok a programról

A Play-Learn-Recharge programon részben szervezőként és részben résztvevőként tudtam részt venni, ami segített, hogy új szempontokkal, jó beszélgetésekkel és sok szakmai inspirációval gazdagodjak. Rengeteg értékes tapasztalatot szereztem – résztvevőként és facilitátorként egyaránt.

A program célja az volt, hogy különböző országokból érkező ifjúsági munkások, önkéntesek és ifjúsági vezetők megosszák egymással jó gyakorlataikat, új módszereket és játékokat ismerjenek meg, miközben a mentális jóllétükre és feltöltődésükre is figyelmet fordítanak.

Már az első alkalmak során érezhető volt, hogy egy nyitott, támogató és kíváncsi közösség formálódik, amelyben könnyű volt kapcsolódni egymáshoz. Ezekben a napokban később is végig azt éreztem, hogy egy befogadó, nyitott közeg része vagyok, ahol a szakmai beszélgetések természetesen folytatódtak a közös étkezések, séták vagy szabadidős programok alatt is.

Az első közös programelemek számomra leginkább arról szóltak, hogy fokozatosan megérkezzünk a csoportba, és elkezdjük megismerni egymás szakmai világát. A játékok és interaktív feladatok jó kiindulópontot adtak a kapcsolódáshoz, miközben az is kirajzolódott, hogy a különböző országokból érkező szervezetek milyen sokféleképpen dolgoznak fiatalokkal.

Az egyik legemlékezetesebb közös élmény számomra a vacsorafőzés volt a TIA irodájában. Együtt készítettünk csirke- és gombapaprikást nokedlivel, valamint palacsintát. A főzés remek csapatépítő programként működött, hiszen mindenkinek jutott valamilyen feladat, közben pedig kötetlenül beszélgethettünk egymással. A folyamatosan lecsapódó biztosíték ugyan némi extra kihívást jelentett, de végül ez is csak még emlékezetesebbé és viccesebbé tette az estét.

A program során több olyan játék és módszer is előkerült, amelyek a jövőorientált gondolkodáshoz, a digitális jólléthez vagy éppen a globális termelési láncok megértéséhez kapcsolódtak. Nagyon inspiráló volt látni, hogy a résztvevők milyen sokféle témát dolgoznak fel játékos, interaktív formában.

A feltöltődésre építő délutáni programok közül a kisvasutazáson sajnos nem tudtam részt venni, de az azt követő normafai nemzetközi piknikhez már csatlakozni tudtam. Ez az alkalom különösen jó lehetőséget adott a kötetlen kapcsolódásra: minden ország hozott magával valamilyen jellegzetes ételt vagy finomságot, így nemcsak egymással, hanem egymás kultúrájával is közelebb kerülhettünk. Számomra ezek az informális pillanatok legalább olyan fontosak voltak, mint a szakmai programrészek.

A digitális eszközökre fókuszáló napon a résztvevők kipróbálhatták a VR-technológiát, és megismerkedhettek a Canva mesterséges intelligencián alapuló funkcióival is. Érdekes volt közösen gondolkodni arról, hogyan lehet ezeket az eszközöket az ifjúsági munkában alkalmazni, például a fiatalok bevonásában, kreatív önkifejezésük támogatásában vagy különböző tanulási folyamatok élményszerűbbé tételében.

A program lezárása nem egy klasszikus „utolsó nap” élmény volt, hanem inkább egyfajta lelassulás és visszatekintés mindarra, ami az előző napokban történt. A közös értékelés során jó volt meghallani, hogy kinek mit adott a program, milyen gondolatokat, módszereket vagy kapcsolódásokat visz magával. A budapesti fürdőzés pedig különösen jól illett a program szemléletéhez: nemcsak beszéltünk a feltöltődés fontosságáról, hanem a gyakorlatban is teret adtunk neki.

A Play-Learn-Recharge számomra egyszerre jelentett módszertani inspirációt és emlékeztetőt arra, hogy az ifjúsági munkában a saját jóllétünk sem lehet másodlagos. A játékok, digitális eszközök és facilitátori tapasztalatok mellett azt viszem magammal, hogy a tanulás akkor tud igazán hatni, ha van benne tér a pihenésre, az őszinte kapcsolódásra és a közös reflexióra is.

Virág

Támogasd a munkánkat!

…Hogy minél több fiatalnak nyújthassunk lehetőséget a tanulásra és tapasztalatszerzésre.

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!

A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.