Ez a programlehetőség a Tudatos Ifjúságért Alapítvány közösségi oldalán jött velem szembe és gondolkodás nélkül lecsaptam rá. Aztán elkezdtem belegondolni, hogy egy számomra ismeretlen országba készülök, olyan emberekkel, akiket nem is ismerek… Nem hazudok, egy kis félelem elkapott, viszont egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy egy hatalmas kaland elébe nézek és, hogy életreszóló emlékeket fogok szerezni.
Május 30-án találkoztam a többi magyar résztvevővel a reptéren. Mivel hajnal 4-kor futott össze az egész csapat, így úgy döntöttünk, hogy még nem táncoljuk el a Rumadai-t, szóval maradtunk a kávézásnál, miközben megfirtattuk egymás között, az Erasmus félelmeinket. Végül arra jutottunk, hogy olyan még soha nem volt, hogy valami ne lett volna, szóval már sokkal bátrabban léptünk fel a repülőre.
Napfelkelte után elindultunk Brüsszel irányába, majd egy átszállás után megérkeztünk Portóba. Ekkorra már jobban feléledt a csapat (csak 4-5 kávészünet kellett hozzá ). Valaki rögtön fel is dobta, hogy menjünk be a belvárosba, fárasszuk le magunkat. Mondom ott az igazság, nem a bíróságon, szóval villamosra pattantunk, majd rövidesen a történelmi belvárosba pottyantunk. Mindenkit lenyűgözött a sok gyönyörű épület és az utcák hangulata. Kicsit sajnáltuk is, hogy tovább kell indulnunk Braga irányába, viszont tudtuk, hogy az igazi kaland csak most jön, így pár óra városnézés után buszra is pattantunk.
Délután érkeztünk meg Braga városába. Egy rövid séta és 2 eltévedés után megtaláltuk a szállásunkat. Nagyon jó helyen volt, modern, tiszta és fiatalos épület, mosolygós és barátságos személyzettel.
A többi résztvevő csak később érkezett, és mivel a magyar csapat nem szeretett volna a szobákban pislogni, mint ponty a szatyorban, így besétáltunk a belvárosba. Gyönyörű központja van Braganak, később megtudtuk, hogy Portugália legrégebbi városa, ami csak még érdekesebbé tette a dolgokat. Több százéves templomok, régi épületek, egy díszes városkapu, erődök és hangulatos terek – ezek jellemezték a belvárost. Elképesztő élmény volt akkor ott sétálgatni, olyan emberekkel, akiket csak reggel ismertem meg, viszont már a barátaimnak tudhattam őket. És még el sem kezdődött az Erasmus!
Estére megérkezett a többi résztvevő is, így kezdődhetett (újra) az ismerkedés. Mindenki nagyon nyitott, lelkes és barátságos volt (ahogy ez szokott lenni), így hamar megvolt a közös hang is.
Másnap egy gyors reggeli után kezdődtek is a csapatépítők. Ez is az ismerkedésről szól még, itt még nem ássuk bele magunkat jobban a témába, ami miatt ott voltunk (mentális egészség a fiatalok közegében). Nagyon jó volt a légkör, mindenki mosolygott egész nap.
Délután egy újabb csapatépítő feladat keretein belül újra megindultunk a belvárosba, ahol egy sörfesztiválba is belebotlottunk. Jártunk egy kört, majd a török csapatot is megpillantottuk, szóval együtt fejeztük be a feladatainkat, majd mentünk vissza a szállásra. Este UNO party volt a közösségi térben, majd késő este nyugovóra tért mindenki.
A következő naptól kezdve már jobban beleástuk magunkat a témánkba. A csapatépítők ugyanúgy folytatódtak a program végéig, viszont már jobban háttérbe szorultak. A témakörök egy rövid, interaktív előadással kezdődtek, majd csapatmunkával folytatódtak. A csapatokat általában különböző nemzetiségű emberek alkották. Kreatív feladatokkal készültek a szervezők, így sosem volt monoton vagy unalmas az ezzel járó munka.
Ahogy hivatalosan is beléptünk a nyárba, rögtön meg is szerveztük az interkulturális estét. Ilyenkor minden nemzet bemutathatja a saját országát, kultúráját. 7 asztalon elterülve felfedezhettük a portugál,spanyol, török, ciprusi, lett, ír és magyar ételeket, nasikat, italokat. A rövid bemutatók után következtek a zenék és a táncok. Mi is tanultunk táncokat, cserébe pedig, szinte már hagyományból megtanítottuk a többieknek az Ördög Útja táncát.
A többi estén, valamint a szünetekben sem unatkoztunk. Mindig volt valamiféle, résztvevők által szervezett program: kártyázások, bulik, séták, túrák, filmestek. Sosem unatkozott az ember. Ezáltal a várost és a környékét is sikerült jobban felfedezni, valamint egymást is sikerült jobban megismerni.
Felejthetetlen élmény marad számomra, mikor a török csapattal felmentünk egy dombtetőre, ahol egy templom is állt, majd futottunk, hogy elkapjuk a naplementét a dombtetőről. Spoiler: nem sikerült, viszont nem búslakodtunk, mert gyönyörű volt a kilátás és a fények is, így maradtunk késő estig. Kicsit el is érzékenyültem, mert akkor realizálódott bennem, hogy itt ülök kint Portugáliában egy dombtetőn 3 törökkel, miközben egy ciprusi bort szorongattunk 4-en. Ott mélyen meg is firtattuk az élet nagy kérdéseit, a szerelmet, barátokat, családot, stb. Szerintem arra a pillanatra nagyon sokáig emlékezni fogok.
Az utolsó teljes estén filmestet tartottunk az írekkel és spanyolokkal. Még a közösségi tér lámpáit is sikerült lekapcsoltatnunk a portással! Ugyanúgy elkapott egy furcsa, de kellemes érzés, mikor a legújabb barátaimmal együtt tölhettük az utolsó estét közösen. Eszembe juttatta, hogy az ilyenekért élek.
Másnap átvettük az elismervényeinket, majd könnyes búcsút vettünk egymástól. Nem is tudom, hányszor kérdeztük meg egymástól, hogy “majd tartani fogjuk a kapcsolatot, ugye?”. Nagyon szeretném még a többieket látni a jövőben, remélem, lesz rá lehetőségem!
Majd rövidesen a program hivatalos vége után, elbúcsúztam a Magyar csapat többi tagjától is. Ez talán még nehezebb is volt, mint a korábbiak. Elmorozsoltam egy pár könnycseppet és bár a többieken nem láttam a búcsú pillanatában, tudom, hogy ők is így tettek 🙂
A program után kaptunk még 2 nap “szabadnapot” a program szervezőitől, ami idő alatt felfedezhettük a környéket. Sajnos erre már csak kevesen maradtunk, viszont egy percig sem búslalkodtunk, célba is vettük Portót. Nagyon tele van élettel az a város: utcazenészek minden utcasarkon, tűzzsonglőrök, egy rally, éjszakai bulik, számtalan piac. Mondanom sem kell, hogy nem unatkoztunk. Gyönyörű a város és nagyon vendégszeretők az emberek.
Portugália (valamiért) nem volt a bakancslistás úticéljam között, ennek ellenére hatalmas élmény volt felfedezni minden egyes kis zeg-zugát. A szervezőknek és a programnak hála egy olyan kaland részese lehettem, amit még az unokáimnak is mesélni fogok. Innen is köszönöm mindenkinek, aki ezt lehetővé tette nekünk! Remélem, hogy sok hasonló projekten részt tudok venni majd a jövőben!
Srácok, jelentkezzetek Erasmusra! Mindig hatalmas élmény részt venni ilyeneken. Az emberek nyitottak és lelkesek, nagyon sok barátomat én is Erasmusról ismerem. Gyönyörű helyeket láthattok, és hasznos dolgokat tanulhattok, ráadásul jó referenciapont a munkahelyeken is! Nem kell, hogy tökéletes legyen az angolotok; nem baj, ha nem vagytok túlságosan szociálisak, mert itt mindenki befogadó, megértő és segítő szándékú. „Build your own wild life!” – ezzel az idézettel zárva buzdítalak titeket, hogy jelentkezzetek Erasmusra!
