Nekem nem a Learning through experience volt az első Erasmus+ nemzetközi képzés, amin részt vettem, de most ez sokat adott. Mindig nagyon érdekes nemzetközi környezetben dolgozni, tanulni, hiszen annyival különbözőbb nézőpontok, gyakorlatok jönnek elő. Nagyon izgalmas barátságok szövődnek, számomra mindig networking lehetőség is egy ilyen projekt. Nyelvtanulási lehetőségnek sem utolsó, hiszen angol a munkanyelv, emellett a résztvevőkkel más nyelveket is lehet gyakorolni, néha akár olyanokat is, amiket nem beszél az ember:)

Ha valaki bizonytalan, szerintem kifejezetten jó tud lenni egy ilyen lehetőség, hiszen mindenki azért megy, hogy kapcsolódjon, nem csak a szervezőknek, hanem a résztvevőknek is fontos, hogy biztonságos közeget alakítsanak ki és bevonjanak mindenkit. Az már csak hab a tortán, hogy egy mindentől eldugott, de csodaszép helyen voltunk és a szervezők finomabbnál finomabb házi készítésű vegetáriánus ételekkel készültek minden étkezésre.

Március harmadikán ugyanazzal a busszal mentünk Burgosba Bálinttal, de éppen csak integetni tudtunk egymásnak, a bemutatkozásra csak a megérkezés után került sor. Mielőtt a Villadiegoba buszra kellett volna szállnunk, volt pár óránk megnézni Burgos legnagyobbb látványosságát, a katedrálist. A következő buszon már érezhetően többségben voltak a projektre érkező fiatalok, itt már megkezdődött a bemutatkozás, de még egy kisbuszozás is várt ránk, hogy a szállásunkra, Villalibadoba érkezzünk Villadiegoból, ameddig járt távolsági busz.

Az első este fókusza a megérkezés és egy minimális ismerkedés volt. Elmagyarázták, hogy hogyan figyelnek arra, hogy fenntartható legyen a munkájuk: ezért vagyunk vidéki helyszínen, ahol pozitív hatása tud lenni a projektnek, illetve a szervezők főznek vegetáriánius menüt, így kontrollálni tudják, milyen alapanyagokból dolgoznak, kevesebb a hulladék. Számomra ez kifejezetten szimpatikus volt, látszott, hogy a projekt beleillik az értékrendjükbe.

A tanulási folyamat öt napra volt bontva. Alapvetően tapasztalati tanulás folyamán ismerkedtünk különböző témákkal, így minden folyamatnak volt egy élményszerzés – reflexió – jelentésalkotás – alkalmazás íve. Ezen kívül nagyon fontos elem volt, hogy voltak kiscsoportos reflexiók minden nap végén, aminek a kivonatát megkapták a szervezők, így látták, hogyan csapódott le az adott nap, reagálni tudtak a visszajelzéseinkre. Ezen kívül volt egy olyan este is, ami egymás kultúrájával való ismerkedésnek volt fenntartva, a többi napon önszerveződő beszélgetőkörök, társasjátékozás, éneklés és felfedező túrák alakultak ki.

Az első nap a kihagyhatatlan névtanulás és ismerkedési körök után egy olyan tevékenységgel indult, ahol magunkból kellett működő gépezetet alkotni, ezen keresztül rögtön egy csomó minden kiderült a csoportdinamikáról és, hogy mennyi minden befolyásolja a közös munkát. Ezután felállítottuk a saját szabályrendszerünket, hogy minél gördülékenyebben működjünk együtt. A délután folyamán azzal ismerkedtünk, hogy hogyan lehet a permakultúra alapvetéseit átépíteni csoportokra, kaptunk tizenkét design pillért, ami segít fenntartható csoportot tervezni. Ezen kívül még azt is körbejártuk, hogy mikor mit tartunk fontosnak abból a hármasból, hogy az emberek jól vannak, hogy a struktúrát megtartsuk és, hogy hogy mindenki igazságosan részesedjen, hogyan lehet ezt jobban kiegyensúlyozni.

A második napon többek között azzal foglalkoztunk, hogy mire van szükségünk egy csoportban való működéshez, hogyan tudunk aktívan részt venni, facilitátorként hogyan lehet a csoportról gondoskodni, bevonni a résztvevőket. Volt szó aktív hallgatásról és arról, hogy milyen szerepeket töltünk be csapatokban, miben érezzük magunkat otthon, mi áll távol tőlünk. Volt egy olyan feladat, ahol Laura, a program facilitátora direkt három nagyon különböző, túlzó módon kezelte a csoportokat. Érdekes volt látni, hogy milyen könnyen megy át kontrollálásba a gondoskodás, ha úgy használjuk. Összeszedtük eszközöket, hogy hogyan lehet a közös munkát hozzáférhetőbbé tenni, milyen határokat, kereteket érdemes szabni, hogyan lehet mindenkit aktivizálni, a részvételt egyenletesen elosztani. 

Pénteken a szerepekhez és felelősségekhez kapcsolódó erőt, ‘hatalmat’ jártuk körbe. Többféle játékon keresztül foglalkoztunk azzal, hogy különböző helyzetekben hol van az erő, hogyan lehet ezt felborítani, megváltoztatni. Számomra ennek a napnak a legfontosabb tanulsága az volt, hogy facilitátorként mennyi befolyásunk van és mennyi munka van abban, hogy ezeket tudatosan használjuk. Azt is jó volt tudatosítani, hogy vezetés szerep és cselekvés, nem elnyomás és kifejezetten hasznos ezeket a szerepköröket átláthatóan azonosítani, esetleg forgatni, hogy elkerüljük a kiégést, inaktivitást. Ezen a napon került sor egy Villadiego látogatásra és egy interkulturális estére. Volt tánc, zene, mindenféle tradicionális finomságok:)

Szombaton a személyes határok illetve az azok átlépéséből adódó konfliktusok voltak terítéken. Először a fizikai távolságtól indulva, kevésbé kézzel fogható határok felé mozogtunk, a csoportokban felmerülő feszültséget vizsgáltuk és ötleteltünk, hogy facilitátorként vagy csoporttagként milyen megoldásaink vannak ezt megoldani. Többféle konfliktushelyzetben kerestünk felismerhető mintákat és egy beavatkozási lépcső segítségével próbáltuk deeszkalálni a helyzeteket kis és nagyobb csoportokban is.

Vasárnapra a tanultak átvitele gyakorlatba, illetve egy értékelő-összegző rész jutott. Kis csoportokban rövid workshopokat terveztünk és ki is próbálhattuk magunkat. Utána adhattunk és kaptunk visszajelzést, volt tér átgondolni, mi működött, mi nem és miért. Rögtön igazolódott amit addig is tudtunk, facilitálni rengeteg munka és erőfeszítés. Mindig van mit javítani, de ezalatt a pár nap alatt rengeteg eszközt és példát kaptunk, hogy fejlődhessünk. Volt egy session, ami teljesen a kis csoportos és személyes reflektálást szolgálta, aztán egy teljes csoportos feedback a szervezőknek, mielőtt a hivatalos kérdőíveket is ki kellett töltenünk.

Kilencedikén reggel Villadiegoból busszal Burgosba mentünk, onnan pedig Madridba, hogy hazarepüljünk. Későn este fáradtan, de élményekkel telve értünk vissza Budapestre. Kellett még egy kis idő, hogy minden tapasztalat lecsapódjon, de csak most jön az igazi munka: beépíteni a tanultakat a facilitálásba.

Egy fantasztikus és hihetetlenül inspiráló hetet tölthettem el a lettországi Ogre városában 2026 márciusában. Túlzás nélkül mondhatom, hogy szakmailag és emberileg is sorsfordító élmény volt számomra.

Amikor kiutaztam, még csak tapogatóztam, hogy mit is jelent a gyakorlatban a jövőorientált gondolkodás (Future Thinking). Ogréban azonban a nemzetközi trénerek hamar rávilágítottak a lényegre, miszerint a jövő nem egy fix, megjósolható dolog, amitől félnünk kell, hanem egy alakítható tér, amit a mai, tudatos döntéseinkkel mi magunk formálunk.

Ifjúsági munkásként  gyakran szembesülök a fiatalok jövőszorongásával, a klímaválság vagy a gazdasági helyzet miatti bizonytalanságukkal és tehetetlenségérzésükkel. A képzés egyik legnagyobb felismerése számomra az volt, hogy ha a fiatalokat a jövő passzív elszenvedőiből a holnap aktív cselekvőivé fejlesztjük, azzal nemcsak a jövőjüket, hanem a jelenüket is megmentjük. Ezen a héten elméleti és erős gyakorlati alapokat is kaptam ehhez.

Elképesztően hasznos volt kipróbálni a Future Craft Toolkit eszköztárát. Különösen izgalmasnak találtam a visszafelé tervezés (Backcasting) módszerét, ahol visszafele terveztük a kívánt jövőképből a jelent.

Nagyon örülök, hogy megismerhettem ezt az egészet, mert egy teljesen új eszköztárat adott a kezembe. Hatalmas lelkesedéssel tértem haza, és alig várom, hogy a megszerzett tudást és ezeket az innovatív, jövőorientált facilitációs technikákat beépítsem az itthoni ifjúsági közösségi projektjeimbe.

A célom, hogy a közösségünkben lévő fiatalok is elsajátítsák az alkalmazkodóképességet, a kritikus gondolkodást és, hogy magabiztos és  jövőtudatos fiatalként vágjanak neki az életnek.