Októberben tíz magyar fiatal utazott a görögországi Patrasba, ahol görög, spanyol és dán fiatalokkal tölthettek el egy hetet egy Erasmus+ ifjúsági csere keretében. A program fő témája a bántalmazás és a konfliktuskezelés volt, amivel különböző játékos és kreatív feladatokon keresztül foglalkoztak. Rajzoltak, jeleneteket játszottak el, videókat készítettek, és megvitatták, hogyan kezelhetjük a konfliktusokat, mit tehetünk, ha valakit bántalmaznak, és hogyan figyelhetünk jobban egymásra. Közben pedig azt is megtapasztalhatták, hogy a különböző országokból érkező fiatalok sokszor egészen másképp látnak egy-egy helyzetet.
A csapat igyekezett minél többet felfedezni Patrasból és a környékéből: jártak strandon, felsétáltak a helyi várhoz, kipróbáltak görög finomságokat, és még egy helyi piacra is eljutottak. A nemzetközi esteken egymás ételeit, szokásait és táncait is megismerhették, de a beszámolók alapján legalább ennyire emlékezetesek maradtak a spontán közös programok is. Az esti kártyázások, a hosszú beszélgetések, az egymásnak tanított idegen szavak és a közös naplementenézések mind hozzátettek ahhoz, hogy a néhány nap alatt igazi közösség alakuljon ki.
A magyar résztvevők közül többen most jártak először Erasmus+ programon, és volt, akinek ez volt az első repülős utazása is. A hét során rengeteget fejlődött az angoltudásuk, új barátokat szereztek, és sokat tanultak arról is, hogyan működjenek együtt különböző hátterű és gondolkodású emberekkel. A beszámolókból jól látszik, hogy mindenkinek egy kicsit mást adott ez az utazás, de abban egyetértettek, hogy sokkal több élménnyel és tapasztalattal tértek haza, mint amire előzetesen számítottak.
Patras, Görögország
2026. október 10–17.
Ifjúsági csere
4 ország fiataljai
10 magyar fiatal
Új élmény
MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?
– a magyar csapat tagjainak beszámolója –
Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak
Kiléptek a komfortzónájukból
Sokat tanultak a mentális egészségről
Új kultúrákat ismertek meg
Új barátságokat kötöttek
Ez az Erasmus-program nekem nagyon különleges és emlékezetes élmény volt. Már az indulás előtt is nagyon vártuk a barátnőmmel az utazást és jól is tettük hogy jelentkeztünk mivel sok szép emlékkel, új ismeretségekkel és tapasztalattal tértünk haza.
Patrasban voltunk egy hetet, ahol nemcsak a görögökkel, hanem dán és spanyol fiatalokkal is megismerkedtünk. Az egész program egyik legjobb része az volt, hogy különböző országból érkező emberrel tölthettünk együtt időt. Így nem csak a magyarokkal szerezhettünk sok közös élményt.
Sok olyan programokon voltunk, ahol együtt voltak feladataink, beszélgethettünk és jobban megismerhettük egymást. Ezekből nemcsak új ismereteket szereztem, hanem azt is megtapasztaltam, hogy mennyire érdekes lehet más országokból érkező ugyanolyan korú diákokkal találkozni. Akárhogy is nézzük, különböző kultúrából és környezetből voltunk, de ennek ellenére nagyon sok közös témát találtunk, és hamar tudtunk jókat beszélgetni.
Amit talán a legjobban szerettünk, az nem is feltétlenül a hivatalos programokhoz kapcsolódott, hanem amikor nálunk is jobban beindult az élet a foglalkozások után. Volt egy pár alkalom, hogy többen összegyűltünk egy kisebb szobában, és órákon keresztül beszélgettünk angolul. Így nagyon jól össze tudtunk szokni egymáshoz egy hét alatt is. Volt olyan is, amikor egymásnak tanítgattunk különböző szavakat a saját nyelvünkön. Ezek ilyen kis apróságok, de szerintem mindenkinek nagyon sokat jelentettek, mert mindenki nagyon jól érezte magát és sok barátság alakult ki.
Egy másik különösen jó élmény az volt, amikor egyik este néhány göröggel kártyáztunk. Korábban senki a magyarok közül nem ismerte azt a játékot, amit ők játszottak, ezért megtanították nekünk a szabályokat. Nagyon jó hangulatban telt az az este is, és annak ellenére, hogy nem mindenki ugyanazt az anyanyelvet beszélte, könnyen megértettük egymást. Ezek a közös esték legalább annyira emlékezetesek fognak maradni, mint a szervezett programok. Már ezért az élményekért érdemes volt eljönni.
Így ezekből adódóan az Erasmuson szerzett legnagyobb tudás az volt, hogy a gyakorlatban is használhattuk az angolt. Az utazás előtt is tanultam angolul az iskolában, de teljesen más érzés, amikor nem egy tankönyvi feladatot kell megoldani, hanem valódi beszélgetésekben kell megértetned magad. Eleinte talán egy kicsit szokatlan volt mindenkinek, de idővel sokkal bátrabban mertünk megszólalni. Megtanultuk, hogy nem kell tökéletesen beszélni egy nyelvet ahhoz, hogy kapcsolatot tudjunk teremteni.
Emellett sokat beszélgettünk a bántalmazásról is, arról, hogy milyen formái vannak, miért rossz, és miért fontos, hogy ne bántsunk másokat. Különböző helyzeteket is eljátszottunk, és megbeszéltük, hogy mit lehet tenni, ha valakivel ilyesmi történik.
Szerintem azért is érdemes részt venni egy ilyen programon, mert nemcsak a nyelvtudást fejleszted, hanem önállóbbá és nyitottabbá is tesz mindenkit. Itt kiléphetünk a megszokott környezetünkből, új embereket ismerhetünk meg, és olyan helyzetekben próbáljuk ki magunkat, amelyekkel otthon talán nem találkoznánk.
Mindenképpen ajánlanám másoknak is, hogy ha lehetőségük van rá, vegyenek részt hasonló programban.Ezt nem lehet teljesen átadni annak, aki még nem tapasztalta meg. Sokkal többről szól, mint egy külföldi utazásról: új emberekről, közös élményekről, tanulásról és rengeteg nevetésről.
Összességében nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek az utazásnak. Ezalatt a néhány nap alatt, amit Görögországban töltöttünk, rengeteg emléket szereztem. Ha újra lehetőségem lenne rá, gondolkodás nélkül újra elmennék.
Nagyon jó társaság alakult ki, a magyarokkal is, illetve sok külföldivel is nagyon jó kapcsolatokat kötöttünk. Másrészt a minket kísérő vezetők, Mirtill és Adél, mindent megtettek értünk, mindenben segítettek, illetve a mi érdekeinket és kívánságainkat is figyelembe vették. Ha volt bármilyen meglátásunk, azt úgy sikerült továbbítaniuk a többi vezető felé, hogy annak eredménye is lett. Szerintem az összes vezető közül a mieink voltak a legjobbak. Nagyon hálás vagyok, hogy őket kaptuk, és remélem, még lesznek vezetők olyan ificserén, amire én is eljutok a jövőben.
Sok mindent tudnék tényleg mesélni, és most azzal vagyok bajban, hogy mit írjak, vagy honnan kezdjem. Talán a leglogikusabb valamennyire kronológiai sorrendben összeszedni a történteket, úgyhogy kezdem az elején.
Az ificsere előtt, úgy emlékszem, kb. 2 héttel volt egy ilyen teambuilding-foglalkozás, ahol megismertük egymást, akikkel ugye mentünk. Utána legközelebb már csak a repülőtéren találkoztunk, és onnan repültünk együtt Görögországba.
Athénban több órát kellett várakozni, mire a többi csoport is megérkezett. Ez az idő amúgy jó hangulatban telt. Tök jól körülnéztünk, és a reptéren találtunk egy ilyen kis múzeum-/kiállításszerűséget, ahol történelmi dolgok voltak kiállítva, és csak úgy besétálhattál és ingyen megnézhetted őket. Meg találtunk ilyen kényelmes, fotelszerűségeket is, és ott elvoltunk.
Úgy emlékszem, éjfél vagy legalábbis hajnali 1-2 körül megérkezett mindenki, ami után egy 3 órás buszutat tettünk meg Patrasba. Miután megérkeztünk és megkaptuk a szobákat, olyan hullafáradtak voltunk, hogy csak úgy bedőltünk, és a programok is csak másnap 10 körül kezdődtek. Nagyon szép volt a kilátás az erkélyről, a tengerre nyílt, és olyan gyönyörű naplementék voltak mindennap. Én még sosem repültem, és nem is jártam ezelőtt Görögországban, úgyhogy ilyen téren is örülök, hogy sikerült tapasztalatot szereznem.
A programokról: Az előző ifjúsági cserén, amin voltam, nagyon jól működött az, hogy mi is be voltunk vonva a programok kitalálásába olyan szinten, hogy volt egy adott idő, amikor egy adott nemzet tartott egy foglalkozást. Ez úgy működött, hogy az adott nemzetből résztvevő fiatalok minden tagja vezetett egy játékot, amiket már mi, fiatalok találtunk ki előre, ezért elég élvezhető programok születtek, illetve nagyon sok jó játékot sikerült meg is jegyeznem azok közül, amiket mások tartottak.
Viszont ennek az Erasmusnak nem ez volt a struktúrája, hanem volt egy vezető Görögországból, aki kitalálta és vezette az összes foglalkozást, és szerintem ezzel túl sokat vállalt magára. Talán jobb lett volna magának az ificserének a dinamikája, ha mi is jobban részt veszünk a szervezés ezen részében. Egyébként így se voltak rosszak a foglalkozások, csak úgy érzem, többet is ki lehetett volna hozni belőlük az előbb említett módon.
Amikor szabadidőnk volt, ismerkedtünk a többi nemzettel is, és nagy társaság gyűlt össze sokszor, a szobákban. Volt, hogy egy parkban voltak a programok, és egyszer felsétáltunk a helyi várba, ami tök jó túra volt, mert egy ilyen erdős részen sétáltunk, és nagyon szép volt fentről a kilátás is.
Az első nap repülővel érkeztünk Görögországba, majd már a szállásunk felé vezető buszúton lehetőségünk nyílt megismerkedni a többi országból érkező diákokkal.
Az első napi programok között ismerkedős feladatok szerepeltek, amelyek segítettek abban, hogy hamar feloldódjunk, és könnyebben kapcsolatot teremtsünk egymással. Szerencsére a szobatársaimmal és a magyar csapattal is nagyon jól kijöttem, így már pozitivan kezdődött el a hét.
Az egész héten Miss Sofia vezetésével különböző foglalkozásokon vehettünk részt, amelyek központi témája a bullying volt. A programok között kreatív feladatok, közös gondolkodásra épülő gyakorlatok és csapatmunkát igénylő tevékenységek szerepeltek. Ezek során nemcsak a zaklatás különböző formáit és következményeit ismerhettük meg, hanem más országok diákjainak tapasztalataiba és gondolkodásmódjába is betekintést nyerhettünk. Különösen érdekes volt megtapasztalni, hogy ugyanazokat a helyzeteket mennyire eltérően láthatjuk a különböző kulturális hátterünk miatt.
A program végére azonban azt éreztem, hogy talán nem is elsősorban a bullying témájáról tanultam a legtöbbet, hanem az együtt töltött időből és a közös feladatokból. Sokat fejlődtem abban, hogyan működjek együtt olyan emberekkel, akiknek más a véleményük, a gondolkodásmódjuk és a hátterük, miközben egy közös nyelven, angolul kommunikálunk. Megtanultam, mennyire fontos a nyitottság, az alkalmazkodás és az egymásra figyelés. Bár nem teljesen azt kaptam a programtól, amire előzetesen számítottam, végül éppen ez lett az egyik legértékesebb része az egész hétnek.
A tanulási programok mellett a szabadidős tevékenységek is nagyon sokat hozzátettek az élményhez. Csoportvezetőink, Mirtill és Adél rengeteget tettek azért, hogy jól érezzük magunkat, és minél többet láthassunk a környékből. Kétszer is voltunk strandon, majdnem mimden nap volt lehetőség várost nézni, az egyik program keretében ellátogattunk a helyi várhoz és a parkba és még shoppingolni is mentünk. Emellett közösen fagyiztunk, gyrosoztunk, és többször lehetőségünk volt napfelkeltét vagy naplementét nézni. Különösen pozitívnak tartottam, hogy a szervezők nyitottak voltak a visszajelzéseinkre. Amikor például jeleztük, hogy szívesebben töltenénk több időt a városban és a szabadban, igyekeztek ehhez igazítani a programokat. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy a véleményünk valóban számít.
A napok végén mindig maradt időnk arra is, hogy a szobáinkban beszélgessünk és ismerkedjunk nem csak magyarokkal hanem a többiekkel is. Az Erasmus résztvevői és a magyar csapat tagjai egyaránt nagyon kedvesek és befogadóak voltak, így hamar kialakult egy igazán jó közösség.
Összességében rendkívül pozitív élményként éltem meg ezt az Erasmus-programot. Nemcsak új embereket és kultúrákat ismertem meg, hanem gyakorolhattam az angolt és a különböző nézőpontokat ismerhettem meg. Sokkal több tapasztalattal és élménnyel gazdagodtam, mint amire előzetesen számítottam. Nagyon hálás vagyok a szervezőknek és a csoportvezetőinknek ezért a hétért, és rengeteg szép emlékkel tértem haza Görögországból.
A program központi témája a kommunikáció, az érzelmeink felismerése és kifejezése, valamint az egymás közötti különbségek megértése volt. Elsőre talán nem tűnik annyira különleges témának, hiszen a kommunikáció a mindennapjaink része, de a hét során rájöttem, mennyire könnyen félreérthetjük egymást, és milyen fontos, hogy ne csak meghallgassuk, hanem valóban meg is értsük a másikat.
A foglalkozások nagyrésze interaktív volt. Különböző játékokon, csoportmunkákon és beszélgetéseken keresztül dolgoztunk fel olyan helyzeteket, amelyekkel a hétköznapokban is gyakran találkozunk. Számomra különösen érdekes volt megtapasztalni, hogy ugyanazt a helyzetet mennyire különbözően élhetik meg az emberek.
Az angol nyelv használata szintén sokat jelentett számomra, hiszen egy olyan közegben kellett kommunikálnom, ahol nem feltétlenül tudtam előre megfogalmazni minden gondolatomat. Ez segített abban, hogy bátrabban használjam a nyelvet, és ne féljek attól, ha valamit nem tökéletesen mondok.
Természetesen nemcsak a foglalkozások, hanem a közösen eltöltött szabadidő is meghatározó része volt az élménynek. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy milyen gyorsan kialakulhat egy közösség olyan emberekből, akik korábban egyáltalán nem ismerték egymást.
Ha egy dolgot kellene kiemelnem, amit magammal viszek erről az útról, az mindenképpen az lenne, hogy sokkal nyitottabban és tudatosabban szeretnék kommunikálni másokkal. Megtanultam, hogy nem minden nézeteltérés jelent konfliktust, és hogy a különbözőségeink nem feltétlenül elválasztanak, hanem lehetőséget adnak arra, hogy tanuljunk egymástól.
Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a hétnek, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is szívesen részt vennék hasonló nemzetközi programokban.
Az ifjúsági csere egyik témája a konfliktuskezelés volt, ami számomra nagyon releváns téma, mivel heti szinten találkozok konfliktusokkal. Ez a második ifi cserém és először voltam Görögországban.
A hét során kreatív feladatokat kellett megoldanunk velünk egyidős görög, spanyol és dán fiatalokkal. Ezekben a feladatokban tanulhattunk a konfliktuskezelésről és az érzelmeink kifejezéséről.
Az Intercultural Night-ok keretein belül pedig megismerkedhettünk egymás kultúráival, megkóstolhattuk egymás ételeit. Mindvégig csapatokban dolgoztunk, így fejlődtek a kommunikációs képességeim is, angolul beszéltünk ezért az angol beszédkészségem is javult. A program során volt szabadidőnk is, így volt lehetőségünk a résztvevőket megismerni, barátokat szerezni, illetve voltak kültéri programok, amelyek kifejezetten tetszettek. Fel tudtuk fedezni a környéket.
Mindenkinek ajánlom a hasonló programokat, aki szeretne utazni, új barátokat szerezni és fejlesztené az angol nyelvtudását a való életben, én nagyon élveztem ezt az egy hetet!
Hatalmas élmény volt számomra az első Erasmus+ programom! Kezdve a megismerkedős alkalomtól, ami nagyon sokat segített, hiszen nem teljes idegenekként utaztunk és a vezetőinkkel is kicsit megismerkedhettünk.
Az utazás hullámvölgyekkel teli volt, de szerintem már mindannyian annyira izgatottak voltunk, hogy a hosszú várakozások sem tudtak megtörni minket. Akkor kezdett igazán valóságossá válni számomra ez az egész, amikor felszálltunk Athénban a buszra és egy hangos, nevetgélős dán csapat fogadott minket. Az út első felében már a spanyolokkal is kiegészülve, zenét hallgatva és beszélgetve utaztunk, ami szerintem mindenki hangulatát megalapozta, még hajnali fél 2-kor is.
A hét további napjai nagyon élménydúsak voltak. A délelőttjeink a tanulással teltek, néha rajzoltunk, néha színészkedtünk és volt, amikor videót készítettünk kis csoportokban. Ezek az alkalmak nagyon jó lehetőségek voltak arra, hogy megismerjük, hogy a különböző országból jövő fiatalok hogyan látják például a bullying témakörét.
A magyar csapat próbált megragadni minden lehetőséget egy kis városnézésre, strandra menésre vagy vásárolgatásra és ezáltal szerintem nagyon jól meg tudtuk ismerni Patras városát, még egy helyi piacra is eljutottunk páran. A napot mindig valamelyik ország bemutatójával zártuk és mindegyik nagyon jó élményként maradt meg bennem, hiszen én főleg azért jelentkeztem a programba, hogy megismerjek más kultúrákat. Nagyon finom ételkülönlegességeket kóstolhattunk, tanulhattunk az országokról a kahootok-ból és egy-egy nemzet még táncokat is tanított nekünk.
Számomra ez egy nagyon meghatározó élmény lett, fantasztikus emberekkel találkozhattam. Pár görög lány elvitt minket az egyik reggel hagyományos görög pékségekbe, a kisboltokban megmutatták nekünk, hogy nekik mik a kedvenc nasijaik, képeket mutattak a helyekről, ahol Görögországban nyaralni szoktak és sokat meséltek a szokásaikról. Ezáltal egyébként ahhoz is kedvet kaptam, hogy itt Magyarországon én lehessek a „helyi” és én mutathassam meg a külföldieknek a mi különlegességeinket.
A spanyolok például nagyon nyitottak voltak a nyelvüket tanulók felé és örömmel tanítgatták őket. A dánoktól vidámságot és lazaságot tanultam és beszélgettem velük a dániai élményeimről. A magyarokkal tartalmas beszélgetéseim voltak és nagyon sok helyet fedeztünk fel együtt.
Nagyon megérte résztvennem ezen az utazáson és nagyon hálás vagyok a lehetőségért, mert csodálatos helyeket ismertem meg, jó ismeretségeket szereztem, aktuális problémákkal foglalkozhattunk és tényleg megismételhetetlen élményeket kaptam.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy jelentkezzen egy ifjúsági cserére, hiszen csak kapni és gyarapodni fog a részvétellel és egy ilyen kaland tök jó felfrissülést tud hozni a monoton mindennapokba.
A görögországi csereprogram számomra egy kiemelkedő élmény volt. Már az első pesti találkozás után tudtam, hogy a magyar csapat nagyon jól fogja érezni magát. A reptérről a szállásig az utazás alatt megismerkedtünk a dánokkal és a spanyolokkal, a görögök pedig a szálláson vártak ránk.
A hét során sok játékos és kreatív programon vehettünk részt. Nagyon tetszett, hogy nemcsak új információkat kaptunk, hanem lehetőségünk volt aktívan bekapcsolódni a feladatokba, megosztani a saját gondolatainkat, és meghallgatni mások véleményét is.
Sok új információt ismertem meg az Erasmus+ programról, a nemzetközi lehetőségekről, de emellett olyan dolgokat is, amelyeket a mindennapokban hasznosítani tudok. Úgy érzem, sokkal több tapasztalattal és új ismerettel tértem haza. Jó volt, hogy a foglalkozások során sokszor olyan nézőpontokkal is találkozhattunk, amelyekre korábban nem is gondoltunk. A különböző országokból érkező résztvevők tapasztalatai és véleményei még érdekesebbé tették a közös munkát. Emellett az angol nyelv használatára is sok lehetőségünk volt, ami szerintem szintén nagyon hasznos volt. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy akkor is meg tudjuk érteni egymást, és együtt tudunk dolgozni, ha nem ugyanaz az anyanyelvünk.
Ami különösen emlékezetessé tette az utazást, az a közösség és az együtt töltött idő volt. Mind a magyar csapattal, mind a külföldi résztvevőkkel hamar megtaláltuk a közös hangot.
A közös programok mellett a szabadidőnk is nagyon jól telt. Ezekben a pillanatokban volt igazán lehetőségünk jobban megismerni egymást, sokat beszélgetni és közös élményeket szerezni. Rengeteg olyan élménnyel gazdagodtam, amelyekre biztosan emlékezni fogok. Az utazásnak köszönhetően több olyan emberrel is megismerkedtem, akikkel nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, és remélem, hogy a jövőben is tartani fogjuk a kapcsolatot.
Úgy gondolom, hogy mindenkinek érdemes részt vennie egy hasonló programon, hiszen rengeteg olyan tapasztalatot szerezhetünk, amelyre máshogyan talán nem is lenne lehetőségünk. Egy ilyen utazás során kiléphetünk a komfortzónánkból, új embereket ismerhetünk meg, fejlődhet az angol tudásunk, és sokkal nyitottabbá válhatunk más kultúrák és gondolkodásmódok iránt. Szerintem az is nagyon fontos, hogy ezek a programok nemcsak a tanulásról szólnak, hanem arról is, hogy közben jól érezzük magunkat, rengeteg élményt szerezzünk, és olyan emberekkel találkozzunk, akikkel egyébként valószínűleg sosem hozott volna össze minket az élet.
A program nagyon élménydús, és emlékezetes pillanatokkal volt tele. A visszaigazoló e-mail óta nagyon vártam az utazást, és egy csepp megbánás sincs bennem, hogy jelentkeztem, mivel nagyon sok, nagyon szép emlékkel, új, és hasznos tapasztalattal jöttem haza.
Sok közös élményt szereztünk így, nemcsak a magyar csapatunkkal, hanem a többi ország csapataival is. A programokat is nagyon szerettem, ott ismerkedtünk meg jobban egymással, itt sok új ismereteket szereztünk, és érdekes volt, hogy több hasonló korú diákkal is megismerkedtünk.
Annak ellenére hogy külön országokból érkeztünk, mindenki megtalálta több emberrel is a közös hangot, és így nagyon jókat beszélgettünk, és játszottunk a programokon kívül is. Talán ezek voltak a legjobb pillanatok számomra, amikor a programok után többen különböző országokból összegyűltünk, és órákon keresztül csak beszélgettünk, és valahogy mindig feltalátuk magunkat. Ezáltal a csapatok is nagyon jól összehangolódtak, és a csapatokon kívül is új barátságok születtek.
Volt, hogy egymásnak mindenki a saját nyelvén új szavakat tanított. Voltak olyan esték is, ahol csak egy páran ültünk össze, és külön országokból való játékokat játszottunk. Ez is közelebb hozott minket, mert egy új játék volt számunkra, így természetesen angolul kellett egymáshoz beszélnünk, és így kellett megértenünk az új játékot. Miután rájöttünk a játék lényegére, utána csak élveztük a játékot, és a beszélgetéseket. A kedvenc programjaim azok voltak, ahol kint voltunk a szabadban, és ott játszottunk valamit közösen, vagy akár csapatokban alkottunk valamit.
Mindenkinek tiszta szívből ajánlom, hogy ha van rá lehetősége, mindenképp vágjon bele egy hasonló programba.
Nagyon hálás vagyok, hogy a részese lehettem ennek az egész programnak. Ez a néhány Görögországban töltött nap rengeteg felejthetetlen emléket adott nekem. Rengeteg új tapasztalatot szereztem, érdekes embereket ismertem meg, és sok olyan élménnyel gazdagodtam, amelyeket a későbbiekben is magammal viszek. Örülök, hogy lehetőségem nyílt részt venni ezen a programon.
Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?
Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!
Iratkozz fel a hírlevelünkre!
Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!
A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.
