A Play-Learn-Recharge partnerségépítő és képzési program nagyon sok élményt és lendületet adott nekem mind szakmailag, mind személyesen.

A program célja az volt, hogy különböző országokból érkező ifjúsági munkások, önkéntesek és ifjúsági vezetők megosszák egymással jó gyakorlataikat, új módszereket és játékokat ismerjenek meg, miközben a mentális jóllétükre és feltöltődésükre is figyelmet fordítanak. 

Már az első estétől kezdve érezhető volt, hogy egy nyitott és támogató közösség alakult ki: a közös vacsora remek alkalmat adott az ismerkedésre, és nagyon jó hangulatban telt.

A program első napján a csapatépítésé volt a főszerep. Különböző játékokon és interaktív feladatokon keresztül jobban megismerhettük egymást, valamint betekintést nyerhettünk a résztvevő szervezetek munkájába. 

A nap egyik különleges eleme a közös vacsorafőzés volt a TIA irodájában. Együtt készítettünk csirke- és gombapaprikást nokedlivel, valamint palacsintát. A főzés önmagában is kiváló csapatépítő programként működött, de a folyamatosan lecsapódó biztosíték miatt még a problémamegoldó készségeinket is próbára tette. Végül minden elkészült, és egy igazán emlékezetes estét töltöttünk együtt.

A második napon olyan játékokat próbálhattunk ki, amelyek a jövőorientált gondolkodáshoz, a digitális jólléthez és a globális termelési lánchoz kapcsolódtak. A délután a feltöltődésről szólt: kisvasúttal utaztunk a budai hegyekben, majd a Normafánál nemzetközi pikniken vettünk részt. Minden ország hozott magával valamilyen jellegzetes ételt vagy finomságot, így nemcsak egymást, hanem egymás kultúráját is jobban megismerhettük.

A következő napon a digitális eszközök kerültek a középpontba. Kipróbálhattuk a VR-technológiát, valamint megismerkedtünk a Canva mesterséges intelligencián alapuló funkcióival. Felfedeztük, hogyan lehet ezeket az eszközöket az ifjúsági munkában alkalmazni, és hogyan támogathatják a fiatalok tanulását, bevonását vagy kreatív önkifejezését.

Később a résztvevők játékos formában fedezhették fel Budapestet is. Bár ezen a részen sajnos nem tudtam részt venni, a többiek beszámolói és a készült fotók alapján ez is nagyon élvezetes program volt.

Számomra az utolsó szakmai nap egyik legizgalmasabb eleme a Senkit ne hagyj hátra kampányához kapcsolódó, tudatos szórakozásról szóló szimulációs játék facilitálása volt. A játékot most először játszottuk angol nyelven nemzetközi résztvevőkkel, ami különösen érdekes tapasztalatot jelentett. Facilitátorként lehetőségem volt megfigyelni, hogyan játsza a játékot egy ifjúsági munkásokból álló csoport, és nagyon értékes visszajelzéseket is kaptunk tőlük. Jó volt látni, hogy a játék nemzetközi környezetben is működik, és hasznos beszélgetéseket indít el a tudatos döntésekről és a biztonságos szórakozásról.

A program végén közösen értékeltük az elmúlt napokat, majd zárásként egy budapesti fürdőben pihenhettünk. Ez tökéletes lezárása volt az eseménynek, hiszen lehetőséget adott arra, hogy kicsit lelassítsunk, feltöltődjünk és kötetlenebb formában töltsünk még időt együtt.

A Play-Learn-Recharge program során rövid idő alatt egy olyan nemzetközi csapat alakult ki, amelyben mindenki komfortosan és biztonságban érezhette magát, függetlenül attól, hogy korábban találkoztunk-e már vagy sem.

A program során különösen fontossá vált számomra az informális tanulás és kapcsolatépítés szerepe. Rájöttem, hogy a tartós és jól működő nemzetközi partnerségek gyakran nem a formális munkacsoportokban, hanem a közös vacsorák, beszélgetések és szabadidős programok során alakulnak ki. Emellett számos új módszert, játékot és digitális eszközt ismertem meg, amelyeket a jövőben saját munkám során is hasznosítani tudok.

Külön örültem annak is, hogy a program nagy hangsúlyt fektetett a mentális egészségre és a feltöltődésre, hiszen az ifjúsági munkában dolgozók számára is elengedhetetlen, hogy időnként megálljanak, reflektáljanak és energiát gyűjtsenek a további munkához – erre pedig tökéletes lehetőséget nyújtott a Play-Learn-Recharge.

A Play-Learn-Recharge program számomra elsősorban arról szólt, hogyan lehet a tanulást élményszerűvé, játékossá és közben szakmailag is hasznossá tenni. Jó volt egy olyan nemzetközi közeg részévé válni, ahol az ifjúsági munkában dolgozók nemcsak módszereket mutattak egymásnak, hanem közösen gondolkodtak arról is, hogyan lehet a fiatalokat aktívabban bevonni különböző tanulási folyamatokba.

Különösen izgalmasak voltak számomra azok a programelemek, amelyekben játékokon és digitális eszközökön keresztül fedezhettünk fel különböző témákat. A VR-technológia kipróbálása sok új ötletet adott ahhoz, hogyan lehet a digitális eszközöket kreatívan és tudatosan használni az ifjúsági munkában. Érdekes volt látni, hogy ezek az eszközök nem önmagukban fontosak, hanem akkor válnak igazán hasznossá, ha jól kapcsolódnak egy tanulási célhoz vagy közösségi folyamathoz.

A program egyik legemlékezetesebb része számomra a kisvasutazás és az azt követő normafai piknik volt. A közös utazás jó lehetőséget adott a kötetlen beszélgetésekre, a pikniken pedig minden ország saját ételekkel vagy finomságokkal készült. Ezek az informális helyzetek sokat hozzátettek ahhoz, hogy jobban megismerjük egymást, és ne csak szakmai, hanem emberi szinten is kapcsolódni tudjunk.

Nagy élmény volt számomra a Senkit ne hagyj hátra kampányhoz kapcsolódó, tudatos szórakozásról szóló szimulációs játék facilitálása is. Nemzetközi csoporttal, angol nyelven vezetni a játékot különösen értékes tapasztalat volt, mert így azt is láthattuk, hogyan működik a módszer más kulturális és szakmai háttérrel érkező résztvevőkkel. Jó volt megfigyelni, milyen beszélgetéseket indít el a játék a felelős döntésekről, a biztonságról és a közösségi helyzetekben vállalt szerepeinkről.

A Play-Learn-Recharge számomra egyszerre adott új módszertani ötleteket, szakmai inspirációt és feltöltődést. A program megerősített abban, hogy a játékos tanulás, a digitális eszközök tudatos használata és az informális kapcsolódások nagyon fontos szerepet játszanak az ifjúsági munkában. Jó érzés volt egy olyan közösség részeként tanulni, ahol a szakmai fejlődés mellett a jóllétre, a pihenésre és az egymástól tanulásra is valódi figyelem jutott.