Egy hét Litvániában, nemzetközi csapat, új élmények és rengeteg közös program – 2026. augusztus 14–21. között Karalkréslis adott otthont az I Love It Erasmus+ ifjúsági cserének. A programon több ország fiataljai dolgoztak együtt a mentális és fizikai egészség, az önismeret, a közösségépítés és az aktív életmód témáin. A hét során játékos és interaktív foglalkozások, sportprogramok, önvédelmi gyakorlatok, csapatépítő feladatok és közös kihívások váltották egymást.
A program egyik legnagyobb ereje a nemzetközi közösség volt. A kulturális esteken a résztvevők bemutatták saját országukat, ételeiket, zenéiket és szokásaikat, de a hét legalább ennyire szólt a spontán közös élményekről is: esti beszélgetésekről, zenélésről, táncról, Just Dance-ről, minigolfról, a szállás melletti tóban való csobbanásról, valamint a sokak számára emlékezetes color warról. A csapat Marijampolė városába is ellátogatott, miközben a vidéki helyszín és a természetközeli környezet végig különleges hangulatot adott a programnak.
Több magyar résztvevőnek ez volt az első Erasmus+ élménye, és a beszámolóikból jól látszik, mennyi minden fér bele egyetlen hétbe. Új barátságok, magabiztosabb angol nyelvhasználat, komfortzónán kívüli helyzetek, más kultúrák megismerése és rengeteg közös emlék. Olvasd el a beszámolóikat erről az életre szóló élményről!
Karalkréslis, Litvánia
2026. augusztus 14–21.
Ifjúsági csere
6 ország fiataljai
Új élmény
MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?
-a magyar csapat tagjainak beszámolója-
Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak
Kiléptek a komfortzónájukból
Gyönyörű tájakat fedeztek fel
Megtanultak együttműködni másokkal
Új barátságokat kötöttek
Az I Love It projekt volt az első Erasmus-élményem, amelyen hét napot tölthettem el Litvánia délnyugati részén, egy vidéki szálláson. A programon hét különböző országból összesen 42-en vettünk részt. A projekt fő témája a mentális és fizikai egészség volt, ezért a hét során rengeteg játékos, interaktív és közös foglalkozáson vettünk részt.
Az utazás repülővel és FlixBusszal történt (ez volt az első repülésem is). Nagyon tetszett, hogy amikor megérkeztem, a többi országból sem ismertem senkit. Emiatt nem volt semmilyen megkötésem vagy olyan ember, akihez már előre alkalmazkodnom kellett volna, így teljesen önmagam lehettem. A hét végére viszont már egész közel kerültünk egymáshoz. Olyan volt mintha egy osztály lennénk, akik már sok ideje együtt vannak.
Nagyon jó volt megismerni a többi résztvevőt és az országok kultúráját. Különösen közel kerültem a grúz résztvevőkhöz, és úgy alakult, hogy decemberben el is tudok majd látogatni hozzájuk. A grúz ábécét is sikerült megtanultam a tőlük. Sok mindent megtudtam a többi ország kultúrájáról, szokásairól és mindennapi életéről is.
A kedvenc programjaim közé tartoztak a kulturális esték és a közös étkezések. A kulturális esteken különböző országok ételeit próbálhattuk ki, megismerhettük egymás kultúráját, és természetesen táncoltunk is. Ezek az esték nagyon jó hangulatban teltek, és szerintem sokat segítettek abban, hogy még jobban megismerjük egymást.
Mindennap futottam, és szerencsére volt egy ember, akivel tudtam együtt futni, így nem kellett egyedül mennem. Egyik nap Marijampolė városába is ellátogattunk, ahol egy kicsit a környéket is megismerhettük. Nagyon tetszett Litvánia, minden olyan letisztultnak, rendezettnek tűnt.
Nagyon élveztem azt is, hogy egész héten angolul kommunikáltunk. Annak ellenére, hogy különböző országokból érkeztünk és különböző akcentusokkal beszéltünk, mindenki nagyon könnyen megértette egymást. Vicces volt, hogyha magyarul beszéltem senki más nen értette csak a csapattársaim.
Az Erasmus számomra sokkal többet adott, mint amire előzetesen számítottam. Sokkal nyitottabb lettem, könnyebben kezdeményezek beszélgetést új emberekkel, és az angol használatában is magabiztosabb lettem. Talán ezt mutatja a legjobban, hogy amikor hazaértem, rögtön jelentkeztem egy másik Erasmus-projektre.
Összességében az I Love It számomra egy nagyon különleges és maradandó élmény volt. Új barátokat szereztem, megismertem hat különböző ország kultúráját, megtanultam a grúz ábécét, rengeteget beszéltem angolul, és közben saját magamról is sokat tanultam. Mindenkinek ajánlanám, hogy próbáljon ki egy Erasmus-projektet, mert számomra ez biztosan egy olyan élmény lesz, amire még nagyon sokáig emlékezni fogok.
Őszinte leszek, nem is tudom, hol kezdjem…
Júniusban rábukkantam az Insta posztra, ami hirdette ezt az Erasmust, rögtön jelentkeztem is rá gondolva milyen jó kis alkalom lenne egy kis kikapcsolódásra/ figyelem elterelésre így az iskolakezdés előtt.
Úgy vágtam neki ennek az útnak, hogy senkit sem ismertem, de ez nagyon hamar megváltozott. Már a végtelen hosszúságúnak tűnő út alatt összeismerkedett a magyar csapat és ez a barátság csak erősödött a hét során.
Magukról a programokról nem szeretnék külön írni, viszont az emberekről annál többet. Ezelőtt is az emberek miatt jelentkeztem Erasmusra és ez ezek után is így lesz.
Mikor megérkeztünk, már aznap este megalakult a mi kis „közösségünk” és a hét folyamán ez csak bővült. Hajnalokig fennmaradtunk, próbáltuk elmesélni az életünket röpke egy éjszaka alatt kisebb-nagyobb sikerekkel. Megismertük egymás történeteit, mindennapi életét, hatalmas kulturális sokkokban volt részünk. Közösen tanultunk új játékokat, énekeltünk és zenéltünk (már, aki tudott gitározni). Egészen elképesztő, hogy az Oasis Wonderwall-ja mennyire összeköti az embereket bárhonnan is származzanak :))
Minden adódó alkalommal kint ültünk a padoknál és csak beszélgettünk vagy éppen hallgattuk mások butaságait és kuncogtunk rajta. A fürdőszoba előtt várakozós beszélgetésektől kezdve a folyosón való pletykálkodásig minden egyes alkalmat kihasználtunk.
Külön meg szeretném köszönni a magyar csapatnak ezt a felejthetetlen hetet, hiszen részben ők tették azzá.
Most kifejezetten nehezen tudom megfogalmazni a gondolataim és érzéseim ezzel az úttal kapcsolatban. Picit még úgy érzem mintha igazából nem is lett volna vége, hiszen mind mai napig kapcsolatban vagyunk egymással. Már szerveződnek a találkozók, ki repül hova, kihez. Számomra ez egy be nem fejezett kaland és remélem, ez így is lesz sokáig.
Köszönöm nektek ezt a lehetőséget!
A programon való részvétel számomra egy érdekes és hasznos élmény és tapasztalat volt. Már az elején kíváncsian vártam, hogy milyen feladatokkal és új tapasztalatokkal fogok találkozni Litvániában.
Azért is örültem a lehetőségnek, mert a hétköznapi környezetből kilépve, új emberekkel és kultúrákkal ismerkedhettem meg, amelyekre a mindennapi életben nem feltétlenül van lehetőség.
A program során többféle tevékenységben vehettünk részt. Különösen tetszett, hogy nem csupán hallgattuk a programokat/előadásokat vagy kaptunk információkat, hanem aktívan részt kellett venni a feladatokban. Ennek köszönhetően sokkal érdekesebbnek és közvetlenebbnek éreztem a különböző országok programjait. A közös munka során sokat beszélgettünk egymással, megosztottuk a véleményünket, és együtt kerestünk megoldásokat és különösen figyeltünk arra, hogy más-más emberekkel vegyünk körbe magunkat.
A program hangulata is pozitív volt, ezért hamar feloldódtunk, és könnyebben vettünk részt a különböző feladatokban.
A program egyik legfontosabb tanulsága számomra az volt, hogy az együttműködés és a jó kommunikáció mennyire fontos és, hogy legyünk nyitottak más kultúrák felé. Megtapasztaltam, hogy egy közös feladat megoldásánál mindenki véleménye számíthat, és sokszor több ember ötleteiből születik meg a legjobb megoldás.
Úgy gondolom, hogy azért volt érdemes részt venni a programon, mert nemcsak új dolgokat tanultam, hanem közben jól is éreztük magunkat és új barátokat találtam.
Összességében nagyon pozitív élményként gondolok vissza a programra. Úgy érezem, hogy mindannyian kaptunk tőle valami újat, legyen az egy új barátság vagy akár egy közös élmény. Hasonló programokat azért ajánlanék másoknak is, mert ezek egyszerre nyújtanak tanulási lehetőséget,közösségi élményt és új országok megismerését.
Ez volt életem első Erasmus-programja. Az elején kicsit tartottam tőle, hiszen teljesen egyedül vágtam bele, előzetes információk nélkül, hiszen a baráti/ismerősi környezetemből még senki nem vett részt ilyen programon. Különböző aggályok fogalmazódtak meg bennem: vajon milyenek lesznek az emberek? Meg fogjuk-e tudni érteni egymást? Jól fogom-e érezni magamat? stb., stb…
De a program során kellemesen csalódtam. Rengeteg új embert ismertem meg különböző országokból, és mindenki nagyon kedves és meglepően nyitott volt. Sok új barátot szereztem, és rengeteg érdekességet tanultam a különböző kultúrákról.
Sok szép emlékkel gazdagodtam: a közös békafogások, a minigolfozások, a kismacskázások, a csoportos ugrás a hideg tóba, powder battle, az esti – akár hajnalig tartó – beszélgetések, a gyönyörű csillagos égbolt, a zenélések és a kulturális estek, ahol egy csomó érdekességet tudhattunk meg egyes országokról, és finom helyi ételeket próbálhattunk ki.
Mindenkinek ajánlom ezt a lehetőséget, aki szeret utazni, új kultúrákat megismerni, és közben új barátokra lelni. Vagy akár egyszerűen annak is, aki az angolját akarja gyakorolni, fejleszteni. Nekem ez volt az első Erasmus-programom, de határozottan nem az utolsó!
Számomra az I Love It Erasmus+ ifjúsági csereprogram nagyon meghatározó élmény volt.
Hosszú ideje nem használtam az angoltudásomat és nem voltam nemzetközi környezetben. Az elején aggályaim voltak a beilleszkedéssel kapcsolatban és hogyan fogadnak majd, viszont az ottani közeg már a megérkezés pillanatától eloszlatta ezt a kétséget bennem.
Nagyszerű emberek jöttek Európa minden tájáról, ugyanolyan lelkesedéssel és nyitottsággal. A legjobb az volt, hogy sosem éreztem azt, hogy bármikor el lennék ítélve, amiért kevésbé tudtam megértetni magam, hiszen mindenkinek az angol a másodlagos nyelve, illetve a lámpalázam, a mások előtt szereplés, hiába egy hatalmas dolog volt legyőzni, ám mindannyian kitartóan, csillogó szemekkel várták, mit szeretnénk megmutatni önmagunkból.
Egy ilyen program során az ember mindig fejlődik, olyan részünket tudjuk felfedezni, ami az otthoni, megszokott környezetben, saját nyelvet használva nem jönne elő. Egy nagy összetartó közösség alakult ki, ahol mindenki kíváncsi a másikra, milyen értékekkel rendelkezik. Számomra a legmeghatározóbb személyek a spanyolok voltak az energiáikkal, az estékbe nyúló bulikkal, just dance bajnokságokkal hozták a hangulatot.
Életemben először volt élményem az úgynevezett ,,color war”-ban. Önfeledten dobáltuk egymást a színes burgonyaporral, mindenki tetőtől-talpig színes volt. Ez volt az a pillanat, mikor éreztem, hogy minden gát átszakadt közöttünk, a résztvevők között. És erről az eseményről profi fotós által készített fényképeket csodálhattunk meg egy kis játék után, kedveléseket összegyűjtve kaptuk meg az összes fényképet a program után. Ezután közösen csobbantunk szállás melletti hideg tóba. Vacogva, mégis fülig erő szájjal másztunk ki a hideg vízből.
A magyar csapat hatalmas mentőöv volt számomra. Már az utazás során jól összerázódtunk, nevetésekkel telt el a hosszú út. Bármikor számíthattunk a másik segítségére, akár nyelvi problémákkal, akár lelki nehézségekkel kapcsolatban. Nagyon vicces volt megszervezni közösen a nemzetközi esténket, illetve a tematikus programunkat. Az idő ¼-e telt mindössze szervezéssel, a többit végig nevettük, poénkodtunk. Olyan történetekre emlékszem erről az útról, amiket sosem fogok elfelejteni.
A vezetők kellő higgadtsággal kezeltek minden helyzetet, könnyen egyezményre lehetett jönni velük, a komolyság és összetartás mellett ugyanúgy bevonták magukat a programokra, együtt élveztük, nevettünk az eseményeken.
Ez a csereprogram megtanított, hogy jobban el tudjam engedni magam, élvezni az életet, és magam mögött hagyjam a kétségeimet. Mentálisan erősebb lettem. Megtanultam, hogy sokkal több lakozik bennem, mint az gondolnám, jobban ki tudom fejezni magamat más nyelvet használva, és könnyen mozgok nemzetközi környezetben. A legnagyobb fejlődés számomra az volt, mikor rájöttem, hogy jól tudok előadni nagy közönség előtt, nem szabad túlgondolnom a történéseket körülöttem, mert jobban le tudom reagálni, mint azt hinném és van bennem vezetői potenciál.
A részemmé vált a program. Sokat tanított magamról, hiszen a mentális egészség mellett, a fizikai tűrőképességünket is tesztelték. Egy feketeöves karateedző tanított minket a kiállásra, hogyan üssünk hatékonyan, a megfelelő helyre. És az önvédelem is fontos szerepet kapott. Nagyszerű oktatást kaptunk erről, hiszen sokunknak nagy félelme, nehogy baj történjen egyszer, de most már tudatában vagyok az emberi gyenge pontoknak, amikre sosem gondoltam volna korábban, hogy hatékony lehet egy esetleges támadás során.
Mindenképpen ajánlom azoknak az ifjúsági csereprogram lehetőségét, akik szeretnének betekintést nyerni más kultúrákba, más nemzeteket megismerni. Meg persze, akik szeretnének tanulni új dolgokat magukról.
Az ember személyisége az ilyen lehetőségek során mutatkozik meg igazán, mekkora a komfortzónája, miket szeret valójában, és az új kihívások mennyi új ajtót tudnak kinyitni a számára. A program lehetőséget nyújt emellett új kapcsolatokat, barátságok megszerzésére, én is még ennyi hét után ugyanúgy tartom a kapcsolatot a spanyol résztvevőkkel, tervezzük meglátogatni egymást a közel jövőben.
Életem nagy kalandja volt ez a program. Bármikor szívesen visszamennék egy újabb hetet eltölteni ezekkel a csodálatos személyekkel. És az alvás? Nem jutott belőle túl sok a héten, mégis megérte minden perc az ébrenlétet, mert akkor engedtük el magunkat igazán, akkor alakultak ki a szoros barátságok, és készültek viccesebbnél viccesebb fotók. Mégis a napi programok annyi energiát adtak, hogy nem éreztem szükségességét a hamarabb lefekvésnek. Az egészről tényleg annyit tudok mondani, mint a címe ennek a hétnek: I LOVE IT!
Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?
Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!
Iratkozz fel a hírlevelünkre!
Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!
A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.
