A Bridges for (ex)Change képzés számomra egyszerre jelentett egy új nemzetközi közösséget, rengeteg élményt és lehetőséget arra, hogy jobban megértsem, hogyan épül fel egy Erasmus+ ifjúsági csere.

Már az első napon egy csapatépítő kihívás során közösen fedeztük fel a falut és a vár környékét. A névtanulós játékoknak, energizálóknak és kiscsoportos beszélgetéseknek köszönhetően hamar megismertük egymást, és rövid idő alatt igazán jó közösség alakult ki.

A hét során sokféle interaktív feladatban vettünk részt. Beszélgettünk arról, mitől lesz jó minőségű egy ifjúsági csere, milyen szerepe lehet benne a fiataloknak, és hogyan történhet a tanulás egy ilyen programon. Megismertük a Youthpass nyolc kompetenciáját, legóból építettünk, közösen ötleteltünk, valamint különböző tapasztalati tanulási módszereket próbáltunk ki. Az egyik legizgalmasabb rész az volt, amikor már mi, résztvevők készítettünk és vezettünk foglalkozásokat. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy a saját ötleteinkből valódi program születhet.

A képzés végére csoportokban egy-egy saját ifjúsági csere ötletén dolgoztunk, amelyhez témát, célokat és programokat is terveztünk, majd bemutattuk az elképzeléseinket. Nagyon élveztem, hogy nemcsak elméleti tudást kaptunk, hanem folyamatosan alkothattunk, mozoghattunk és együtt dolgozhattunk.

Az utolsó estét már Budapesten, a TIA irodájában töltöttük, ahol farsangi bált tartottunk, ami nagyon jó hangulatú lezárása volt a közösen eltöltött hétnek.

Az Erasmus+ programokat azért ajánlanám más fiataloknak, mert egyszerre lehet általuk tanulni, új embereket és kultúrákat megismerni, angolul kommunikálni, valamint sokkal magabiztosabbá válni.

Ifjúsági vezetőként a Bridges for (ex)Change képzés egyik legfontosabb értéke számomra az volt, hogy a fiatalok és az őket támogató szakemberek közösen vettek részt a tanulási folyamatban. Nem különálló célcsoportokként dolgoztunk, hanem partnerként gondolkodtunk arról, milyen egy valóban tartalmas, biztonságos és fiatalok által is alakított Erasmus+ ifjúsági csere.

A program logikusan épült fel. Az ismerkedést és csapatépítést követően először az ifjúsági cserék kereteit, a résztvevők különböző szerepeit és a fiatalok bevonásának lehetőségeit vizsgáltuk meg. Ezután a nemformális és tapasztalati tanulás, a Youthpass, a facilitálás és a különböző módszerek kerültek a középpontba. Különösen hasznosnak találtam a gyakorlati facilitációs napot, amikor a résztvevők által előkészített nyolc különböző foglalkozást próbálhattuk ki. A gyakorlatokat közös reflexió követte, így nemcsak új módszereket ismertünk meg, hanem azt is elemezhettük, mitől működik jól egy foglalkozás.

Fontos szakmai élmény volt az is, amikor a fiatalok és az ifjúsági vezetők egy időre külön csoportban dolgoztak. Mi azt gondoltuk végig, hogyan teremthetünk valódi teret a fiatalok kezdeményezéseinek és döntéseinek, míg a fiatal résztvevők saját elképzeléseiket jelenítették meg arról, milyen ifjúsági cserén vennének szívesen részt. Ezeket az ötleteket később közös projekttervezésben kapcsoltuk össze, és témák szerint csoportokba rendeződve konkrét programkoncepciókat dolgoztunk ki.

A képzés szakmai tartalma mellett a közös hollókői programok, a szabadtéri feladatok, az interkulturális esték és az informális beszélgetések is sokat tettek a bizalmi légkör kialakulásáért. Méltó lezárást jelentett az utolsó, Budapesten töltött este is: a TIA irodájában átadtuk a résztvevők Youthpass tanúsítványait, majd farsangi bált tartottunk. A közös ünneplés és a felszabadult hangulat jól megmutatta, mennyire összekovácsolódott a csapat a hét során.

Azért ajánlom az Erasmus+ programokat, mert olyan intenzív tanulási közeget teremtenek, amelyben a fiatalok megtapasztalhatják, hogy a véleményüknek és ötleteiknek valódi súlya van.