Hogyan kerül az élelmiszer az asztalunkra, és milyen hatással vannak döntéseink a világra? Ilyen kérdésekre keresték a választ résztvevőink a spanyolországi Poza de la Salban megrendezett Erasmus+ ifjúsági csereprogramon. A Food & Systems ificsere során a résztvevő fiatalok megismerkedtek a modern élelmezési rendszer működésével, annak kihívásaival és a fenntarthatóbb jövő lehetőségeivel.
A tanulás mellett a résztvevők közösen főztek, nemzeti ételeket kóstoltak, felfedezték Poza de la Sal középkori hangulatú utcáit, kirándultak a környező hegyekben és ellátogattak Bilbaóba is. A közös programok, a beszélgetések és az együtt átélt élmények során nemcsak új ismeretekkel, hanem nemzetközi barátságokkal és maradandó emlékekkel is gazdagodtak.
A következő beszámolók személyes szemszögből mutatják be, milyen élményekkel, tapasztalatokkal és gondolatokkal tértek haza a résztvevők. Reméljük, hogy történeteik nemcsak bepillantást engednek a projekt hangulatába, hanem téged is inspirálnak arra, hogy jelentkezz egy hasonló nemzetközi programra. Ha érdekel, mit várhatsz egy Erasmus+ ifjúsági cserétől, olvass tovább…
Poza de la Sal, spanyolország
2026. április 16-24.
Ifjúsági csere
5 ország fiataljai
Új élmény
MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?
-a magyar csapat tagjainak beszámolója-
Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak
Új eszközöket ismertek meg
Közös alkotásban vettek részt
Megtanultak együttműködni másokkal
Új barátságokat kötöttek
Számomra a Food and Systems ifjúsági csere hatalmas élmény volt. Nagyon jó lehetőséget kínált arra, hogy hasonló érdeklődésű fiatalokkal ismerkedjek meg, és közben tanuljak a fenntartható élelmiszerrendszerekről.
Poza de la Sal, a kis spanyol falu, ahol megszálltunk, páratlanul szép volt, és kifejezetten örültem annak, hogy a csere alatt alkalmunk nyílt arra is, hogy felfedezzük a vidéket. Nekem a falu fölé magasló vár tetszett a legjobban, azonban nagyon érdekes volt a sóbánya is, amit a helyiek a mai napig használnak, hogy ápolják kultúrájukat.
Az első napon főként egymás megismerésére fektettünk hangsúlyt: öt különböző ország fiataljai gyűltek össze, Észtországból, Olaszországból, Portugáliából, Spanyolországból és persze Magyarországról is. A programtartók ügyeltek arra, hogy mindenki részt vegyen a játékokban, és hogy mind jól érezzük magunkat. Részletesen beszéltünk arról, hogy mi vár majd ránk a Pozában eltöltött napok alatt.
Az ezt követő napokban jobban belemerültünk az ifjúsági csere témájába, a fenntartható élelmiszerrendszerekbe. Sok különböző, játékos feladat keretében tanultunk arról, hogy milyen szereplők vannak jelen az élelmiszertermelési folyamatokban, és milyen kapcsolat áll fent köztük. Beszélgettünk arról, hogy mi tesz egy élelmiszert fenntarthatóbbá, sőt, még nemzetközi gyakorlatokat is megismertünk, amit minden ország fiataljai maguk mutattak be.
Számomra a legszimpatikusabbak a gyakorlati feladatok voltak, például az, amikor csapatokban főztünk ugyanazokkal az alapanyagokkal bizonyos kritériumok mentén, hogy jobban megértsük, milyen kihívásokkal néznek szembe az élelmiszerrendszerek szereplői. Nagyon tanulságos volt az, hogy melyik csapat milyen fogást tudott készíteni a szerint, hogy mennyi ideje volt a feladatra, vagy hogy milyen hozzávalókat használhattak a főzés során.
A szervezők, tekintettel a tematikára és a spanyol közegre, egy közös főzéssel is készültek nekünk, ahol vegán paellát készítettünk, ami isteni finom volt. Az különösen pozitív volt számomra, hogy a szervezők hangsúlyt fektettek arra is, hogy a menü vegetáriánus, helyi és fenntartató alapanyagokból álljon, ezzel is erősítve azt, hogy komolyan veszik az ifjúsági csere témáját.
Természetesen a játékos feladatokon kívül a többi résztvevő nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ifjúsági csere igazán emlékezetes legyen. Esténként rengeteget beszélgettünk, játszottunk és közösen jártuk a spanyol falu utcáit. Kifejezetten örültem annak, hogy amellett, hogy alkalmunk nyílt a többi fiatallal kapcsolódni hétköznapi, közéleti dolgokban egyaránt az esti beszélgetések egyik fő beszéd témája a kontextustól függetlenül is egyezett a nap folyamán megismertekkel, így még szélesebb körben sikerült bővíteni a gondolatmeneteink, ha esetlegesen a nap folyamán nem adódott volna elegendő idő rá – bár nagy általánosságban a szervezés ügyelt arra, hogy mindenki megoszthassa a gondolatait.
Ezek az esti túrázások és egyéb közösségi, a programtól független megmozdulások voltak számomra a megkoronázása az alapvetően is érdekes ifjúsági cserének. A szervezők és a részvevők egytől egyig nagyon jó közösséget hoztak létre, ami a csere végére kisebb családnak érződött. Többekkel beszéltük is, hogy Magyarországra jönnek a későbbiekben, hogy fenntartsuk és ápoljuk az itt létrejött kapcsolatunkat.
A magánéletemben ezen túl pedig rengetegféleképpen tudom gyakorolni az ott tanultak mentén a vegetáriánusságot illetve a fenntarthatóságot, aminek elképesztően örülök. A program óta többször is meglátogattam a helyi vásárcsarnokunk és egyre többet járok piacra is.
Az ilyesmi csere programokat mindenkinek ajánlom, aki szeretne elmélyülni egy aktuálisan őt érdeklő témában, miközben csoda kedves és érdekes emberekkel tud kapcsolatokat építeni azonos érdeklődési körök mentén. Ha nyílik alkalmam rá, én is mindenképp csatlakoznék. 🙂
Utolsó pillanatban jelentkeztem az áprilisi Food & Systems ifjúsági cserére, és akkor még nem tudtam, hogy milyen jó döntés volt. Már régóta dolgozom azon, hogy környezettudatosabb életmódot éljek, és keresem azokat a lehetőségeket, amelyekből inspirálódhatok. A Food & Systems projekt pontosan ilyen volt.
Madridba érkezésünk után Burgos felé vettük az irányt, majd elkanyarodtunk egy csendes kis település felé. Poza de la Sal nyugodt utcáit hamar megtöltöttük élettel, és már az első nap felfedeztük a falu nagy részét. A programok során még többet láthattunk a településből, mivel a legtöbb workshop más-más helyszínen zajlott.
Rengeteget nevettem, új embereket ismerhettem meg, tanultam a csoportdinamikáról, és természetesen az élelmiszer-ellátási láncról, valamint a rendszerben betöltött szerepemről is. Bemelegítésként bemutattuk étkezési szokásainkat, és kiderült, hogy más-más motivációval érkeztünk. De ez a szépsége az ilyen nem formális programoknak, mindenki azt viszi magával, amire szüksége van.
Volt lehetőségünk kikapcsolódni a falut körülölelő hegyeknek köszönhetően, és Poza de la Sal nevezetességét is megismertük, amelyről a nevét kapta.
Szép lassan ismerkedtünk meg az élelmiszer-ellátási lánc szereplői közötti erőviszonyokkal. Közösen lemodelleztük a rendszert, és mi magunk váltunk az élelmiszerlánc aktoraivá. Érdekes vitát eredményezett a beszélgetés, amikor meg akartuk határozni, pontosan kinek a kezében van az irányítás, és hogy milyen hiányosságai vannak az ellátási láncnak.
Ezek után igyekeztünk kitalálni egy ideálisabb rendszert, amely a fogyasztókat a fenntarthatóbb opciók választására ösztönzi, és jobban támogatja a termelőket is. Nehéz megoldást találni globális problémákra, de helyi szinten, kis lépésenként, egyénileg vagy közösségekben ez lehetséges.
Meghatároztuk a fogyasztók nehézségeit, mint például az időhiányt, az egészségügyi vagy pénzügyi problémákat, és összevetettük ezeket az élelmiszerekkel kapcsolatos döntésekkel. Kirajzolódott, hogy a fenntarthatóság mint szempont gyakran háttérbe szorul, és arról is beszéltünk, hogyan lehetne ezt esetleg kiküszöbölni.
Mindezt egy televíziós főzőműsorhoz hasonló játék segítségével értettük meg még jobban, amelyben a csapatoknak különböző hátrányokkal kellett elkészíteniük egy ételt helyi és szezonális termékekből.
A társadalmi helyzet nagyban befolyásolja vásárlási szokásainkat, és nem is gondolnánk, milyen sok kezdeményezés próbálja támogatni a hátrányosabb helyzetű, tenni akaró embereket. Minden jelenlévő nemzeti csapatnak össze kellett gyűjtenie és be kellett mutatnia a saját országában működő jó gyakorlatokat és fenntartható kezdeményezéseket. A bemutató elkészítése során számos olyan hazai lehetőséget fedeztünk fel, amelyekről korábban nem is hallottam, pedig a hétköznapokban is hasznosak lehetnek.
A program végére nemcsak az élelmiszer-ellátási lánc működéséről tanultam többet, hanem arról is, hogy egyéni döntéseink milyen hatással lehetnek a környezetünkre és a helyi közösségekre. Inspiráló volt olyan emberekkel találkozni, akik különböző háttérrel érkeztek, mégis hasonló célok vezérelték őket. Sok új ötlettel és motivációval tértem haza, amelyeket a mindennapokban is szeretnék hasznosítani.
Áprilisban részt vettem a Food & Systems című ifjúsági csereprogramon, amelynek célja az volt, hogy a résztvevők jobban megértsék az élelmiszerláncok működését és azok társadalmi, környezeti, valamint politikai hatásait. A programra öt európai országból jöttek emberek: Spanyolországból, Magyarországról, Olaszországból, Portugáliából és Észtországból.
Számos interaktív foglalkozáson vettünk részt, amelyek segítettek megérteni, hogy az élelmiszer nem csupán a mindennapi élet része, hanem egy összetett rendszer eleme. Megvizsgáltuk az élelmiszerek előállításának, szállításának, fogyasztásának és hulladékká válásának folyamatát, valamint ezek környezeti és társadalmi következményeit. Különösen érdekes volt számomra az a téma, hogy milyen szerepet játszanak a hatalmi viszonyok és a gazdasági érdekek abban, hogy ki és milyen minőségű élelmiszerhez jut hozzá.
A projekt egyik fontos eleme a fenntarthatóság volt. Az étkezések teljes egészében vegetáriánusak voltak, és helyi, szezonális, illetve főként bio alapanyagokból készültek. Ez lehetőséget adott arra, hogy a gyakorlatban is megtapasztaljuk, hogyan lehet környezettudatosabban étkezni.
Számomra az egyik legemlékezetesebb program a kulturális est volt. Ezen az estén minden ország bemutatta saját kultúráját, hagyományait és jellegzetes ételeit. Nagyon érdekes volt megismerni a többi résztvevő országát, és megkóstolni a különböző nemzeti ételeket. Ez az esemény sokat hozzájárult ahhoz, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz és jobban megismerjük egymás kultúráját. Egyik este a spanyolok csináltak nekünk vegetáriánus paellat, ami nagyon emlékezetes volt számomra.
A program során volt egy szabadnapunk is, amikor sokan elmentünk Bilbaoba. Ez egy nagyon szép és érdekes város. Lehetőségünk volt felfedezni a várost, megismerni a helyi hangulatot és több nevezetességet is megnézni. Utolsó nap, a hazaút közben pedig egy rövid madridi városnézésen is részt vettünk, amely szintén nagyon nagyon jó volt.
Összességében a Food & Systems ifjúsági csere rendkívül hasznos és élményekben gazdag program volt. Nemcsak új ismereteket szereztem az élelmiszerláncokról és a fenntarthatóságról, hanem számos új barátot is megismertem különböző országokból.
A program segített abban, hogy tudatosabban gondolkodjak az étkezési szokásaimról és arról, hogy az egyéni döntések hogyan kapcsolódnak a tágabb társadalmi és környezeti folyamatokhoz. Nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben a projektben, és szívesen ajánlanám más fiataloknak is a hasonló nemzetközi programokat.
A Food and Systems volt az első ifjúsági csereprogram, amin részt vettem. Emellett ez is volt az első alkalom, amikor hosszabb időre külföldre mentem. Nem teljesen egyedül, mivel már hamar felvettük a többiekkel egymással a kapcsolatot, és főleg együtt utaztunk, de nem ismertem senkit. Ha más is hasonló körülmények között vág bele, akkor valószínűleg egy nagyon különleges és meghatározó élmény lesz belőle, ahogy nekem is.
A spanyol szervezők, a Brújula csapat, már rögtön az elején öntötték belénk a lelket és az energiát, tényleg úgy éreztem, hogy ők is élvezik, ami ránk is átragadt.
Általában inkább aggódó típus vagyok, ezért az utazás előtt sok gondolatom akörül forgott, hogy mi van ha…? Nem tudnám azt mondani, hogy ezek teljesen elmúltak ott, de az idő nagy részében csak annyit vettem észre, hogy már nem azok a gondolatok foglalkoztattak.
El lehet merülni az ismerkedésben, a változatos tevékenységekben, mások rögtönzött ötleteiben, például felsétálni gyorsan egy várromhoz. Igyekeztem minél többször igent mondani javaslatokra, programokra, nyitottan közelíteni másokhoz, ami elengedhetetlen szerintem egy ilyen közösségi környezetben.
Ha valaki inkább az introvertált felén helyezkedik el a spektrumnak, ahogy én is, akkor fel kell készülni arra, hogy kimerítő lehet a sok beszélgetés és folytonos közösség, de mindenképpen megéri befektetni az extra energiát, de közben félretenni egy kis időt pihenésre is.
A cím első felére lehet először nagyobb hangsúlyt tesznek, akik meghallják, viszont a második szó talán még fontosabb volt. Nem csak az étel és a főzés, hanem a rendszerben gondolkodás volt a téma. Az egyéni szintet mindig abból a szemszögből vizsgáltuk, hogy mi hogyan teszünk hozzá a rendszerhez, hogyan kötődünk hozzá, hogyan tudjuk befolyásolni.
Még apró kisebb döntéseknek is lehet következménye, amire először nem gondolnánk, és ezeket is gyűjtöttük össze közösen, miközben a kulturális különbségekre is tekintettel voltunk. Mivel közgazdasági egyetemre jártam, ezért nem nyújtott túl sok újat, de legalább úgy éreztem, hogy a feladatokhoz sokat hozzá tudtam tenni.
Ami érdekes megfigyelés volt számomra, hogy míg az étel egyéni szintjén nagyon változatos cselekvések és választások figyelhetőek meg, addig ha távolabbról, nagyvonalakban gondolkodunk róla, akkor a kulturális különbségek egyre jobban a háttérbe szorulnak, és láthatjuk, hogy ugyanannak a rendszernek a részesei vagyunk, nagyon hasonló minták alakultak ki, már nem is vagyunk annyira különbözőek.
Érdekes perspektívát nyújtottak a portugál résztvevők, mivel mindegyikük Madeiráról érkezett, tehát a sziget sajátosságai és korlátozott lehetőségei befolyásolták az étellel kapcsolatos viszonyukat és kialakult szokásaikat.
Természetesen nem egyből vágtunk bele a témába, hanem az első napon a kommunikációra és az együttműködésre fókuszáltunk, az ismerkedés mellett. Először aggódtam, hogy nehéz lesz megtalálnom az összhangot, barátkozni, vagy nehezemre esik majd megjegyezni a neveket, mert nem az erősségem, de igazán meglepett, hogy a játékos ismerkedéssel mennyire sokat segítettek ezen, így már a második nap sikerült több mint 25 nevet megtanulnom, arcokkal is összekapcsolva.
Szóval még ezért is érdemes részt venni rajta, mivel olyan dolgokat is megtanultam vagy kiderültek magamról, amire nem számítottam. Az önbizalom növelésére is kimondottam ajánlom, és akkor is, ha érdekel a többi ország, a többi ember élete és gondolkodásmódja. Szinte elképzelhetetlen számomra, hogy ilyen lehetőségek léteznek, és én is részese lehettem. Szívesen csatlakoznék megint.
A projekt célja az volt, hogy megismertesse a mai élelmezési rendszert, annak működését, problémáit, és kísérleti megoldásait, valamint hogyan tudjuk ezt formálni, mint mi, fogyasztók befolyásolni ezt étkezési szokásaink alapján.
Ezért első napon saját étkezési rutinjainkat vizsgáltuk meg, rendszereztük, majd a további napokon szimuláltuk az élelmiszerlánc működését, mint például több csapatra leosztva reprezentáltuk egyes szereplőit: mezőgazdasági dolgozók/őstermelők, élelmezési cégek, szupermarketek, fogyasztók viszonya egymáshoz. Megvizsgáltuk az esetleges problémákat ezzel kapcsolatban pl. szárazság, ételpazarlás, és ezeket hogyan lehetséges megoldani.
Továbbá feltártuk azt is, hogy egyes politikai intézkedések vagy gazdasági események, hogyan befolyásolják az élelmezést (pl. magyar termék matricával ellátott címkék, árszabályozások stb.). Megnéztük azt is, hogy mi fogyasztók mit tehetünk az élelmiszerpazarlás ellen.
Ez az Erasmus+ lehetőség nem csak az ott tanult dolgok miatt volt tanulságos, hanem azoknak a kulturális, és szociális élményeknek köszönhetően, amelyeket közben megtapasztaltam. Kezdjük a helyszínnel: Poza de la sal, ahol az idő nagy részét töltöttük, történelem alapszakos hallgatóként egy mennyország volt számomra: a középkorra emlékeztető szűk, kacskaringós kis utcák, a faluban lévő gyönyörű templom, a falu közelében lévő felszíni sóbánya.
A természeti táj is lenyűgöző volt: A falut ölelő hegyek, ahol gyakran felmentem a társaimmal megcsodálni a tájat, valamint egy várba is felmentem velük szinte minden nap. Továbbá az utolsó napon egy nagyobb körutat tettem a hegyekben, ahol több középkori struktúrát néztem meg egy barátommal.
Nagyon furcsa, de emlékeztet valamire, amellyel a tanulmányaim során találkoztam: Fernand Braudel: A Földközi–tenger II. Fülöp korában című monográfiára, amelyben taglalja a hegyek kulturális konzerválását, amelyet ezen a programon tapasztaltam.
A program során kaptunk egy szabad napot, amikor Bilbaoba mentem a többiekkel. Ott megnéztem az Itsas múzeumot, amely a város történetét vázolta fel a kezdetektől napjainkig, valamint körülnéztem a városban.
Kulturális szempontból nekem az interkulturális est tetszett a legjobban, mert sok nemzetnek az ételeit próbálhattuk ki, amely köztük volt a paella is, amely egy rizses zöldséges étel, amelyet általában tengeri gyümölcseivel egészítenek ki.
Összességében a projekt nekem nagyon tetszett, mert sok emberrel ismerkedtem meg, és ezáltal barátságokat kötöttem. Remélem, hogy tudok velük találkozni a közeljövőben, és együtt tölteni egy kis időt.
Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?
Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!
Iratkozz fel a hírlevelünkre!
Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!
A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.
