Már az utazás előtt is izgatott voltam, de ami ott várt rám, minden várakozásomat felülmúlta. A program fő témája a vidéki területek helyzete volt, ami különösen közel áll hozzám, hiszen Magyarországon is nagyon aktuális és fontos kérdés. Érdekes volt látni, hogy más országok fiataljai hogyan gondolkodnak erről, és milyen megoldásokat látnak a saját közösségükben.

Nagyon izgalmas volt megismerni mindkét kultúrát, sőt, kicsit sokkoló is, de a spanyolok energikus, nyitott életszemlélete és a finnek nyugodtsága kiegészítette egymást. Sokat tanultunk egymástól nemcsak a program keretein belül, hanem azon túl is, az esti hosszú beszélgetések és közös játékok során. Talán ezek a kötetlen, őszinte beszélgetések voltak számomra a legértékesebbek és a legtanulságosabbak.

A magyar csapat is fantasztikus volt. Nagyon hálás vagyok a vezetőknek, akik nemcsak kísértek minket, de emberileg is rengeteget adtak. Motiváló és hasznos volt velük beszélgetni. Jó érzés volt látni, hogy mennyi közös dolog köti össze a magyar csapatot, még akkor is, ha sokan az ország másik feléből jöttek.

Ez a lehetőség megváltoztatta, hogyan gondolkodom a nemzetközi együttműködésről és a kulturális különbségekről. Ma már bátran jelentkezem újabb ifjúsági cserékre, és örömmel mondhatom: a RURALship nemcsak egy program volt számomra, hanem egy valódi kezdőpont. Új barátságokat kötöttem, és már volt is lehetőségem újra találkozni a magyar csapat egy részével, a spanyolokkal pedig azóta is tartom a kapcsolatot.

Nagyon ajánlom mindenkinek általánosságban az ificseréket és a TIA-t is. Főleg annak aki szeretne fejlődni, új embereket megismerni és egy kicsit kilépni a komfortzónájából. Mert egy ilyen lehetőség sokkal többet jelent, mint azt elsőre gondolná az ember, különösen azoknak, akiknek önerőből nincs lehetőségük hasonló környezetbe kerülni.

Anyukám biztatására jelentkeztem a programra, és nagyon örülök hogy így tettem. Nyolc napot töltöttünk Spanyolországban, és +2 napot előzetesen a magyar csapattal, mely idő alatt rengeteg dolgot tanultunk, és számos felejthetetlen élményre tehettünk szert.

A magyarok megismerése után már nagyon jó előérzettel, és izgalommal indultam útra, először még nehéz volt elképzelni, hogy milyen is lesz, még soha nem vettem részt hasonló programon ezelőtt.

Bevallom, kicsit féltem attól, hogy milyen lesz az együttműködés a finnekkel, fogunk-e egymással beszélgetni, kijövünk-e majd egymással, de szerencsére kiderült, hogy akiket beválogattak,mind nyitott, kedves, jószándékú, emberek. A spanyol csapat végtelen energiával érkezett, bármilyen fárasztó is volt a nap, minden este táncoltunk és énekeltünk, majd utána egész estébe nyúló beszélgetéseket folytattunk, ami szerintem nagyon fontos volt, mert ekkor tudtuk igazán, őszintén megtudni, hogy élnek ők hazájukban, milyennek látják azt.

Teltek a napok, egyre jobban éreztem magam a közegben, egyre több dolgot láttunk, hallottunk Spanyolországból, és nyertünk bepillantást a nemzetek kultúrájába, tánccokkal, népi játékokkal, zenékkel, és megtudhattam, hogyan látják a világot, hogyan viszonyulnak az élethez. Nagyon pozitív élmény volt számomra, hogy bár mindannyian különböző élethelyzetekből jöttünk, megtaláltuk a közös hangot, közös témát, otthon tudtam magam érezni, olykor el is felejtettem, pontosan hol is vagyok, több ezer km-re az otthonomtól.

Egy pillanat nem volt a hét folyamán, amikor megbántam volna, hogy elmentem, és szerintem nagyon megérte. Olyan emberi kapcsolatokra tettem szert, amiket remélni sem mertem volna, mind a finnekkel, mind a spanyolokkal, máig tartjuk a kapcsolatot, a magyar csapat meg egy életre szóló társasággá fejlődött. 

A kedvenc pillanataim a héten(a teljesség igénye nélkül, csupán néhányat említve):

Az első este, amikor már kézenfogva táncoltam együtt az akkor még ismeretlen emberekkel. A Valenciában töltött napon egy spanyol étteremben spanyol kaját enni. A buszutakon zenehallgatás, zenék éneklése, közös kedvencek keresése. Amikor mindig egy másik néhány fős csoportban kellett megoldani feladatokat, versenyezni. Az utolsó délután, mikor beástuk magunkat a homokba. Az utolsó este, ahol a boldogság és a szomorúság váltakozott bennem, az érzés, hogy kár hogy elmúlt, de örülök hogy megtörtént, és hogy egy percet nem tudtunk aludni. A hetet lezáró délutáni feladatok, üzenetek írása. (Régen sírtam olyan őszintén, mint amikor kibontottam a borítékot.) 

Szerintem ez egy olyan program, amelynek minden ember jó, ha részese lesz legalább egyszer. Mindenképpen ajánlanám kortársaimnak, minden elvárásomat felülmúlta ez az egy hét Morairában, egy gyönyörű kisvárosban, amit csodálatos, szeretettel teli emberekkel tölthettem.

Nagyjából 1 héttel az utazás előtt volt lehetőség arra, hogy az egész magyar csapat találkozzon és ez szuper lehetőség volt egymás megismerése.

Az utazás előtt fent aludtunk együtt a TIA irodában és nagyon sokat nevettünk az este folyamán. Korán indult a repülő ezért hamar Spanyolországba értünk. Sok lehetőség volt aznap városnézésre is.

Mikor találkoztunk a finnekkel, először kicsit furcsa benyomást keltettek, de szerencsére a hét folyamán nagyon jó kapcsolatot teremtettünk. A spanyolokkal más volt, mivel már pár embert ismertem onnan, mert ők is voltak egy ificserén Hollókőn, ahol én is részt vettem.  Emiatt hamar összehoztam a magyar és spanyol csapatot és már az első éjszaka sokáig fent maradtunk és élveztük egymás társaságát. 

Imádtam az ott eltöltött időt és nagyon hiányoznak az emberek és a hely. Egyszerűen csodálatos volt ilyen sok új élményt szerezni.

A csere során workshopokat tartottunk, amiket minden nap más ország résztvevői vezettek. Ez nemcsak aktív részvételre és együttműködésre ösztönzött minket, hanem lehetőséget adott arra is, hogy mélyebben megismerjük egymás kultúráját, gondolkodását és kommunikációs stílusát. Minden nap új nézőpontot hozott, és minden workshop egy kicsit közelebb vitt minket a vidéki fiatalok mindennapi életének megértéséhez.

A workshop-alapú tanulás különösen értékesnek bizonyult, mivel nem csupán passzív hallgatói, hanem aktív alakítói is voltunk a programnak. Mi magunk dönthettük el, miről beszélünk, milyen tevékenységeket csinálunk, és hogyan vonjuk be egymást. Ez a fajta rugalmasság és felelősség nagyban fejlesztette az együttműködési és kommunikációs készségeimet, különösen egy többnyelvű és sokszínű csoportban. Ráadásul az angol nyelvhasználat is természetessé számomra, hiszen egész nap így dolgoztunk és kapcsolódtunk egymással.

Számomra a legnagyobb élményt az jelentette, hogy testközelből ismerhettem meg a spanyol vidéki életet. Egy hét alatt megtapasztaltam, mennyire más itt a tempó, a kapcsolódás módja, és az értékrend, és ez segített új nézőpontból látni a saját városi életemet is.

Ez az egy hét nemcsak új barátságokat, hanem önbizalmat, új nézőpontokat és sok-sok élményt is adott. Rájöttem, hogy nem kell mindig hatalmas dolgokra gondolni, ha fejlődni szeretnénk. Néha elég egy színes nemzetközi csapat, és a közös akarat, hogy tanuljunk egymástól.

A program segített jobban érteni a vidéki élet értékeit, és azt is megtanította, hogy akár fiatalokként is képesek vagyunk közösséget építeni, élményt adni, és tanítani egymást.

Bátran ajánlom az Erasmus+ ifjúsági csereprogramokat bárkinek, aki szeretne kilépni a komfortzónájából, fejlődni, kapcsolatokat építeni és új világokat megismerni. A Morairában töltött hét számomra egy nyitottabb, tudatosabb, közösségibb gondolkodás kezdete volt.