Lehetőségem nyílt egy hetet Bragában, Portugália északi részén fekvő, szinte mindig esős, de annál sokszínűbb városában töltenem.

A program során különböző országból érkeztek fiatalok, többek között Ukrajnából, Örményországból, Georgiából és Spanyolországból. Bár mindenki más kultúrával, szokásokkal, világlátással érkezett, mégis meglepően gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Az utazás fáradalmainak nyoma veszett az első találkozások, az első beszélgetések, bemutatkozások alkalmával.

Ez a csereprogram a fenntarthatóság témájára épült, főként a hulladék újrafeldolgozására, a körforgásos gazdaság működésére fókuszálva. A téma végtelenül aktuális és fontos, hiszen a klímaváltozás már nem elméleti probléma, hanem a hétköznapjaink része. Ennélfogva a szervezők nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy ne csak elméleti tudást kapjunk, hanem gyakorlati élményeket is szerezzünk.

Nem volt két egyforma napunk, a különböző, sokszor csoportmunkát igénylő foglalkozások és interaktív programok lehetővé tették, hogy megoszthassuk a tapasztalatainkat egymással, együtt kutathassunk a témában és gyarapítsuk a tudásunk új ismeretanyaggal, valamint reflektáljunk a saját szokásainkra, fogyasztásunkra és arra, hogyan formáljuk a környezetünket.

A hét folyamán sor került kreatív műhelyfoglalkozásokra is. Az egyik ilyen foglalkozás például a „hulladékmentes főzés” volt, ahol arról tanultunk, hogyan lehet olyan alapanyagokat is felhasználni, amelyeket általában kidobunk. Nekem ez a workshop volt az egyik legmeglepőbb élmény: sosem gondoltam volna, hogy egyszer banánhéjból készült ételt fogok kóstolni, azt pedig végképp nem gondoltam volna, hogy mennyire ízleni fog.

A csoportos projektfeladatok során minden ország bemutatta saját gyakorlatait, kihívásait és helyi kezdeményezéseit a fenntarthatóság témájában. Nagyon érdekes volt látni, mennyire más módon viszonyulnak egyes országok a környezeti problémákhoz. Voltak országok, ahol már régóta működnek társadalmi vállalkozások, hulladékmentes boltok, tudatos vásárlói mozgalmak, máshol pedig inkább most kezdik felismerni az igényt a változtatásra. Ezek a beszélgetések rámutattak arra, mennyire összetetten fonódik össze a környezetvédelem a kultúrával, gazdasággal és oktatással.

Egy másik foglalkozás a textilipar környezeti hatásait járta körbe és egy élő példán keresztül kaphattunk betekintést az ipari textilhulladék feldolgozásán alapuló vállalkozásba. Az előadás rávilágított arra, mennyire összetett és olykor terhelt folyamatai vannak ennek az iparágnak, és hogy milyen fontos lenne újraértelmezni a vásárlási szokásainkat, ha hosszú távon élhető környezetet szeretnénk.

Szintén emlékezetes élmény volt a cserebörze (swap market), ahol mindenki elhozhatott néhány olyan tárgyat, amelyre már nem volt szüksége. Ezeket aztán elcserélhettük egymás között valamire, ami viszont másnak már felesleges volt. Egyszerű, mégis tanulságos gyakorlat volt arra, hogy a tárgyak életútja nem ér véget ott, ahol mi kidobnánk őket, és hogy sokszor az újra felhasználás az egyik legegyszerűbb formája a fenntarthatóságnak.

A szakmai tartalom mellett a kapcsolatépítés is központi szerepet kapott. Az egyik legemlékezetesebb pontja a hétnek a kulturális est (intercultural night) volt, ahol minden ország saját ételeket, zenéket és szokásokat hozott el a többieknek. A jó hangulat mellett megtapasztaltuk, milyen sokféleképpen lehet élni, ünnepelni, étkezni és gondolkodni. Külön öröm volt, hogy táncokat is tanítottunk egymásnak – ezek a közös pillanatok rengeteg mosolyt csaltak az arcunkra.

A szabadnapunkat Portóban töltöttük. A kék-fehér csempékkel díszített templomok, a szűk utcák, a folyó fölött húzódó hidak, a katedrálisok és a napsütötte terek olyan hangulatot árasztottak, amelyet nehéz szavakba önteni, mindegyikőnket egyaránt elvarázsolt.

Természetesen a portugál konyhával is ismerkedtünk: a ropogós és krémes pastel de nata, az izgalmas francesinha szendvics és a tengeri ételek kihagyhatatlanok a látogatók számára. A naplementét már az óceán partjáról kísértük figyelemmel. Úgy gondolom ez azon pillanatok egyike volt, melyre még hosszú ideig emlékezni fogunk.

Amikor a hét végén eljött a búcsú ideje, szinte felfoghatatlan volt, milyen gyorsan eltelt ez a néhány nap, és mennyire közel kerültünk egymáshoz. Hiszem, hogy egy Erasmus+ program képes megváltoztatni az embert, a szó minden pozitív értelmében. Egy ilyen program nemcsak ismereteket és élményeket ad, hanem formálja az embert: fejleszti az idegen nyelvi készségeit, az alkalmazkodóképességet, a kulturális érzékenységét, és megtanítja együttműködni másokkal.

Hálás vagyok ezért a hétért, a lehetőségért, a szervezők munkájáért és a magyar csapatért is, akikkel ezeket a pillanatokat megélhettem. Úgy érzem, gazdagabban tértem haza: új gondolatokkal, új barátságokkal és olyan emlékekkel, amelyek hosszú ideig elkísérnek. Őszintén ajánlom mindenkinek az Erasmus+ programokat, ifjúsági cseréket, mert megtapasztalni azt, hogy mennyi mindent tanulhat az ember a világról és önmagáról — az egyik legszebb ajándék, amit egy ilyen utazás és kaland adhat.

Az Erasmus+ program számomra nem csupán egy utazás volt, hanem egy olyan élmény, amely szakmailag és emberileg is maradandó nyomot hagyott bennem.

Az ificsere Portugáliában, Braga városában került megrendezésre, és 18–30 év közötti fiatalokat hozott össze különböző országokból: Spanyolországból, Magyarországról, Portugáliából, Georgiából, Örményországból és Ukrajnából. Már önmagában az a tény, hogy ennyire sokszínű nemzetközi közegben tanulhattunk együtt, rendkívül inspiráló volt.

A program központi témája a körforgásos gazdaság volt, amely napjaink egyik égető problémájára keresi a választ, a túlfogyasztásra és az egyszer használatos tárgyak, csomagolások okozta környezetszennyezésre. A tanulási folyamat főként workshopokon keresztül zajlott, ahol nemzetközi csapatokban dolgoztunk együtt.

Különböző témákban készítettünk prezentációkat, rövid videókat, fényképeket, megosztottuk egymással a gondolatainkat, tapasztalatainkat, szokásainkat. Ezek a közös feladatok nemcsak a fenntarthatósággal kapcsolatos tudásunkat mélyítették el, hanem arra is ráébresztettek, mennyire sokat tanulhatunk egymástól, ha nyitottan és együttműködve gondolkodunk a problémákról. Számomra különösen is nagy élményt nyújtott a „mission impossible” elnevezésű feladat is, ahol az időszűke, a helybeliek megszólítása szolgált némi kihívással és tette próbára a kreativitásunkat, bátorságunkat.

A szakmai programokat ismerkedős és csapatépítő játékok egészítették ki, amelyek segítettek abban, hogy rövid idő alatt egy igazi közösség alakuljon ki, és egy összetartó baráti társaság formálódjon a résztvevők között. A támogató és befogadó légkör nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mindenki aktívan részt vegyen a feladatokban, és magabiztosan fejezze ki a véleményét.

Egy szabadnap is a program része volt, amely lehetőséget adott Braga vagy akár más közeli városnak a felfedezésére, valamint arra, hogy kötetlenebb formában is megismerjük egymást és a portugál kultúrát.

Emlékezetes esemény volt számomra a cultural night is. Ezen az estén minden részt vevő ország bemutatta saját kultúráját, hagyományait és gasztronómiáját játékos módon, prezentációkkal, táncokkal, kahoot – játékokkal, kvízekkel. A spanyol, magyar, portugál, georgiai, örmény és ukrán ételek, italok kóstolása közben az egyes asztalokat körbejárva számtalan érdekességet megtudhattunk, így az ételek valódi történetekkel egészültek ki ezzel pedig még személyesebb légkört teremtve.

Megtudhattuk például, hogy Örményországban is van túró rudi, igaz kicsit talán más csomagolásban és köntösben létezik, de ugyanúgy kedvelt édességnek számít. Egyetlen este alatt több ország kultúrájába is betekintést nyerhettünk, igazi kulináris kalandban lehetett részünk és nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a kulturális sokszínűség nem elválaszt, hanem összeköt bennünket.

Számos új ismerettel gazdagodtam, fejlődött az angol nyelvtudásom, a program végére szinte a magyar nyelven való megszólalás okozott nehézséget. Úgy érzem, magabiztosabbá váltam és a nemzetközi tapasztalat révén interkulturális kapcsolatokat építhettem, barátságokat kötöttem és egyúttal tudatosabb fogyasztóvá is váltam. 

Úgy gondolom, hogy az Erasmus+ program egy kivételes lehetőséget nyújt a fiatalok számára arra, hogy kilépjenek a komfortzónájukból (ahogy én is tettem), új nézőpontokat ismerjenek meg, és valódi nemzetközi tapasztalatot szerezzenek. Számomra ez a program egyértelműen bebizonyította, hogy érdemes nyitottnak lenni az ilyen lehetőségekre, ezért mindenkinek szívből ajánlom a hasonló nemzetközi programokon való részvételt.