Én életemben előszőr vettem részt ilyen ifjúsági csereprogramon, és elmondani nem tudom mennyi élményben volt részem, és rengeteg eszméletlenül kedves embert ismerhettem meg!

Őszintén és soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok ilyen formában Finnországba. A magyar csapat eszméletlen aranyos társaság volt, így egy pillanatnyi kétségem sem volt afelől, hogy ez az egész kirándulás jól sülne el. 

Nagyon érdekes volt minden program! Annyira imádtam minden pillanatát! Az egyik kedvenc programom a nemzetiségek estje volt. Nagyon érdekes volt bővebben hallani más emberek otthonáról, és nagyon jó volt nekik is bemutatni a mi hazánkat. 

Nagyon szerettem, hogy egy csomó új dolgot megismerhettem. Például, sok-sok új ételt kóstoltam, rengeteg új sportot és játékot próbálhattam ki, amiknek egy részét biztos, hogy meg fogom tanítani a barátaimnak. 

Úgy érzem, hogy az angolom is rengeteget fejlődött ezalatt az egy hét alatt. Bár én rendes keretek között, nem nagyon tanultam angolul, így is sikerült megértetnem magam, és ez nem szabott gátat abban, hogy felhőtlenül, jó hangulatban beszélgessek másokkal. 

Nagyon-nagyon szerettem, hogy mindenki annyira kedves és figyelmes volt egymással! Amikor például floorballoztunk, az egyik lány elesett, és rögtön mindenki kérdezte, hogy jól van-e, és mentek felsegíteni. Annyira jó volt látni, hogy ennyire vigyáz és figyel mindenki a másikra! 

A buszutakat is annyira imádtam! Amikor éppen nem aludt a társaság a hajnali beszélgetések végett, akkor mindig szólt valami zene, és mindenki úgy élvezte az utat (én nekem alapvető létfeltételem a zene, és nagyon érdekes volt belehallgatni, hogy más országokban milyen zenéket hallgatnak).

Amióta a hazaértem, a barátaimnak ömlengek az ott történtekről! Felejtetlen emlékeket adott ez az egy hét! Olyan pillanatokat, melyeket életem végig őrizni fogok! Remélem, egy nap még találkozhatok azokkal a kedves emberekkel, akiket ott megismertem!  

Finnország mindig is egy csoda ország volt számomra, kezdve attol hogy itt él a Mikulás egészen a rénszarvasokig. Már kiskorom óta szerettem volna ide eljutni mert mindig is lenyűgöztek a havas tájak, a tavak és az északi fény. Soha nem gondoltam volna, hogy tizenöt évesen elutazhatok erre a gyönyörűséges helyre ráadásul nem egyedül, hanem egy 12 főből álló csapattal, akikkel újabb embereket ismerhettünk meg.

Az Erasmus-programnak köszönhetően egy felejthetetlen hetet tölthettem Finnországban. A legtöbben ilyenkor a helyet tartják a legfontosabbnak, de igázából mit sem ér a helyszín, hogyha nem sikerül egy összetartó közösségben mindezt megélni. Természetesen a hely is gyönyörű volt: minden nap lenyűgözött a természet, a naplementék, a fagyos levegő és a csillagos ég. Az egyik este még az északi fényt is láthattuk, ami elképesztő látványt nyújtott.

A hely, ahol laktunk, szinte mindennel fel volt szerelve: sportpályák, szauna, közös terek, ahol esténként beszélgettünk és nevettünk. De, ami a legfontosabb, az a közösség volt, amit mi kialakítottunk. Az első naptól kezdve nagyon összetartó csapat lettünk – mindenki nyitott, barátságos és segítőkész volt. Nyolc nap alatt igazi családdá váltunk.

Rengeteget nevettünk, játszottunk, néha veszekedtünk is, de mindig együtt maradtunk, és ez tette igazán különlegessé az egészet. A vezetőink is fantasztikusak voltak – mindig ott voltak, ha segítségre volt szükségünk, és rengeteg jó tanácsot, bátorítást kaptunk tőlük.

Őszintén mondhatom, hogy ez az ifjúsági csere volt életem egyik legjobb élménye. Hálás vagyok, hogy részese lehettem, és ha lehetne, ezerszer is újra elmennék.

Köszönöm az összes Zöld Zoknisnak akikkel ezt átélhettem.

Már nem az első Erasmus+ programom volt, így izgatottan, de magabiztosan vágtam bele a Youth4Sports ifjúsági csereprogramba, amelyet ezúttal Finnországban rendeztek meg. Már a programot megelőzően is érezhető volt a jó hangulat: a finn csapat már a buszúton is közvetlenül, nyitottan fordult felénk, ami azonnal megteremtette az alapját egy őszinte, barátságos közegnek. A spanyol csapatban pedig régi ismerősöket is köszönthettem, akikkel öröm volt újra találkozni, és feleleveníteni a korábbi közös élményeinket.

A program helyszíne egy vidéki, jól felszerelt finn ifjúsági központ volt, amely tökéletes környezetet biztosított a közös munkához, sportoláshoz és kikapcsolódáshoz. Már az első naptól kezdve érezhető volt, hogy ez a hét különleges lesz, a közvetlen fiatalok, a gyönyörű környezet, a maguk is aktív, a csapat szerves részét képző csoportvezetők, és a már ismert programok mind hozzájárultak ahhoz, hogy mindenki megtalálja a helyét.

A hét középpontjában a sport állt – minden nap új országok kedvelt sportjait próbálhattuk ki, csapatjátékokat játszottunk, és közösen dolgoztunk különböző kihívásokon. A sport nemcsak a fizikai aktivitásról szólt, hanem arról is, hogyan tudunk együttműködni, kommunikálni, és támogatni egymást, még akkor is, ha különböző anyanyelvű emberek alkották egy-egy csapat részét, az angol nyelv nem jelentett akadályt, sőt ahogy szokták mondani – de tényleg így volt – egy hidat képzett közöttünk, fiatalok között. A közös játékok során természetesen még jobban megismertük egymást, kialakultak új barátságok, és még jobban összekovácsolódott a csapat.

A finn kultúrával való találkozás különösen emlékezetes volt számomra. Megismerhettük az ottani ifjúsági élet aktív és szervezett működését, amelynek központi elemei az ifjúsági központok. Ezek a helyek nemcsak a szabadidő hasznos eltöltésére adnak lehetőséget, hanem valódi közösségi terek is, ahol a fiatalok támogatást, inspirációt és fejlődési lehetőségeket kapnak. Emellett betekintést nyertünk a finnek szaunakultúrájába is – ez számomra az egyik legkülönlegesebb élmény volt. A közös szaunázás nemcsak a finn hagyományok megismerését jelentette, hanem egyfajta közösségi élményt is adott, amely közelebb hozott minket egymáshoz.

A hét során számos olyan pillanat volt, amit sosem fogok elfelejteni:

• A közös sportprogramok, ahol mindenki megtalálta a saját erősségeit, és együtt dolgoztunk a célokért.
• A finn természet közelsége, a séták az erdőben, a tavak partján, a friss levegő és a nyugalom.
• A közös étkezések, ahol megosztottuk egymással nemzeti ételeinket és történeteinket, és az interkultúrális esten, a nemzetek nasijait hasonlíthattuk össze..
• Az esti beszélgetések, ahol őszintén megoszthattuk gondolatainkat a világról, a jövőről, és lényegében bármiről, ami éppen eszünkbe jutott, és volt rá időnk.

Ez a program ismét bebizonyította számomra, hogy az Erasmus+ lehetőségek valóban formálják az embert. Nemcsak új ismeretekkel és élményekkel gazdagodtam, hanem olyan kapcsolatokkal is, amelyek túlmutatnak az országhatárokon. A finn és spanyol résztvevőkkel azóta is tartjuk a kapcsolatot, és a magyar csapat is még szorosabb közösséggé kovácsolódott.

Mindenkinek csak ajánlani tudom az ilyen programokat. A Youth4Sports nemcsak a sport szeretetéről szólt, hanem az elfogadásról, a nyitottságról, a közösség erejéről és a kulturális sokszínűség értékeiről. Egy hét Finnországban – egy hét, ami örökre velem marad.