Művészetekkel fiatalok mentális egészségéért – nemzetközi képzés Portugáliában

A program középpontjában a mentális egészség állt – egy téma, amely napjainkban különösen fontos és gyakran háttérbe szorul a mindennapi rohanásban. Az eseményt egy csodálatos természeti környezetben rendezték meg: gyönyörű folyópart, dús zöld környezet és egy hangulatos kemping adta a hátteret az egész programhoz.

A tréning során számos olyan tevékenységben volt részünk, amelyek elősegítették a belső elcsendesedést, az önreflexiót és az egymáshoz való kapcsolódást. Részt vettünk vezetett meditációkon, improvizációs gyakorlatokon, kreatív festő workshopokon, sőt, egy teljes néma sétán is, amely különösen mély hatással volt rám. Ezek a foglalkozások lehetőséget adtak arra, hogy újrahangoljuk magunkat, és rálássunk arra, mennyire fontos a lelki egyensúly megőrzése.

A program szerves része volt a kulturális sokszínűség is. Több nemzet képviseltette magát: szerbek, görögök, portugálok, spanyolok, magyarok, macedónok, törökök és bolgárok. Ez a nemzetközi közeg különleges színt adott a programnak. Az esti nemzetközi esten minden ország bemutatkozott, ételeket, táncokat, zenéket osztottunk meg egymással. A különböző kultúrák találkozása nemcsak szórakoztató volt, de tanulságos is – rengeteget tanulhattunk egymás gondolkodásmódjáról, hagyományairól és értékrendjéről.

A tréning részeként ellátogattunk Avis városába is, ahol történelmi hangulat, barátságos helyiek és finom ételek vártak minket. A természet közelsége is folyamatosan jelen volt: lehetőségünk nyílt kajakozni a folyón, ami nemcsak szórakoztató, de meditatív élmény is volt. Emellett elegendő szabadidő állt rendelkezésünkre ahhoz, hogy pihenjünk, kapcsolódjunk egymással vagy egyszerűen csak élvezzük a környezetet.

A legtöbb résztvevő a program után ellátogatott Lisszabonba is, így még jobban megismerhettük Portugália kulturális arcát. A város nyüzsgése, a történelmi helyszínek és a helyi ízek egy újabb dimenzióját adták az utazásnak.

Ez a program számomra nem csupán egy tréning volt, hanem egy utazás befelé és kifelé is. Megtanultam, hogy a mentális egészség nem luxus, hanem alapvető szükséglet. Megtapasztaltam, hogy milyen sokat jelenthet egy támogató közösség, a természet közelsége, a kultúrák közötti párbeszéd, valamint a tudatos jelenlét gyakorlása.

Mindenkinek csak ajánlani tudom az Erasmus+ programokat. Nemcsak tudással és élményekkel gazdagodunk, de barátokat szerzünk, új nézőpontokat ismerünk meg, és közelebb kerülünk önmagunkhoz. Ezek az utak nem csupán utazások – ezek lehetőségek a fejlődésre, az újrakezdésre és a kapcsolódásra. Ha van lehetőséged részt venni hasonló programban, ne habozz – garantáltan életed egyik legmeghatározóbb élménye lesz!

Április 8-án kezdődött a Mental art(worker), mental you(th) című képzés egy Avis nevű kis portugál város szélén lévő kempingben, ahol ugyan mi már modernebb apartmanokban lakhattunk, mégis rengeteg lehetőségünk volt átérezni a tóparti atmoszférát (és nem csak akkor, amikor hatalmas szúnyogok lepték el a szobáinkat).

A portugál életérzéshez hűen a projekt kötelező programjainak időtartama ugyanannyi volt – ha nem kevesebb -, mint a szünetekkel, szabadidővel eltöltött órák száma. Az elején furcsáltam ezt a fajta napirend-alakulást, de pár nap elteltével megértettem, hogy ez a rengeteg szabadidő is a mindfullness állapotát segítette elő, amiről beszéltünk is a programokon. Egy napirend általában úgy alakult, hogy kényelmesen elkezdtük a programot délelőtt egy-két energizáló, hangulatteremtő játékkal vagy feladattal, majd egy kávészünetet követően folytattuk a beszélgetést, de rövidesen készülődhettünk is az ebédhez, amire két és fél óra állt rendelkezésünkre, hogy utána kipihenten álljunk neki a délutáni szeánsznak. Ezt követte a vacsora idejével egybevont esti szabad foglalkozás, amit rendszerint egy kis tánccal, beszélgetéssel töltöttünk.

A sok szabadidőnek – és egy lakókocsival érkező résztvevőnek – köszönhetően igazi hippi életérzéssel tudtuk számtalan alkalommal meglátogatni Avis városát, és a maga 1500 lakosát. Ezeket a városnézéseket örökre a szívünkbe zártuk mindannyian: a friss narancs szedéseket, a citrom lopást, a salsázást a főtéren késő este. Sajnos a facilitátorunk egy napig tartó lebetegedése, és néhol a rossz időjárási viszonyok miatt is akadt rengeteg szabadidőnk, ugyanakkor a szomorú okból történő programváltozás is furcsa módon sikeresen közelebb hozott bennünket, résztvevőket egymáshoz.

Azonban az időjárási és egészségi viszonyok nem csak szabadidőt adtak nekünk, hiszen ez azt is jelentette, hogy az előre eltervezett programokból sok minden nem valósult meg, amit akkor nagyon bántunk. Viszont így is sikerült olyan dolgokat megtapasztalnom, amikről még nem hallottam előtte, pedig a mentális jóléthez sokat segítenek. Ilyen volt a csendes séta a természetben. Kipróbálhattuk a festésterápiát is, illetve improvizációs gyakorlatok segítségével azt is megtudhattuk, hogy az elviccelt szituációk is felébreszthetnek bennünk különböző érzelmeket.

Napközben egy valódi hippi filmben éreztem magam: utazás lakókocsival, tábori éneklés a tavon fekvő dokkon egy szál gitár kíséretével, kirándulások a természetben, közös táncok. Esténként pedig előtört belőlünk az igazi Erasmus életérzés, hiszen két alkalommal is kulturális estet tartottunk, amelyeken minden résztvevő nemzet bemutatta a saját országát, általában kvízzel, illetve nemzeti finomságokkal: a spanyolok baszk nyelvleckéjét, a szerbek videóját a nyolcszázezres tüntetésről, a görögök ételeit, a macedónok és bolgárok kedvcsináló videóit, a portugálok kvízműsor jellegű bemutatóját, a törökök édességeit, és a mi utolsó pillanatban összetákolt prezentációnkat sosem felejtem el, ahogy a rengetegféle csoportos néptánc tanulást sem. A többi estén pedig éjszakába nyúló bulit csináltunk magunknak, amelyek egyikén jelmezekbe öltözve táncoltunk, hiszen elvileg ez egy ottani hagyomány. Az én apáca jelmezem learatta a babérokat, de a többiek öltözéke sem volt semmi.

Összességében egy rendkívül nyugtató, mégis mozgalmas héten vagyunk túl, és remélem, az itt kötött barátságok örökre megmaradnak. A mentális egészségnek mindenképpen jót tett, hogy egy ilyen barátságos közösségben összetartó csapatként nem hagytunk senkit egyedül, mégis tiszteletben tartottuk, ha valaki egyedül szeretett volna lenni. Ajánlom az Erasmust mindenkinek!