A Breaking the silence ifjúsági csereprogram 2024. november 10-17. között került megrendezésre Ponte de Limaban, Portugáliában, ahol a résztvevő fiatalok a családon belüli erőszak témájáról tanultak.
A programra 7 országból, Portugáliából, Spanyolországból, Lengyelországból, Horvátországból, Görögországból, Lettországból és Magyarországról érkezett 5-5 fiatal és csoportvezetőik.
A Breaking the silence ifjúsági csere célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az erőszakra, kiemeleten a családon belüli erőszak kérdéskörét és olyan módszerekket mutasson be, melyek sikerrel alkalmazhatók nem-formális környezetben fiatalokkal a téma feldolgozására. A projekt célja az ifjúsági csere által az emberi jogi nevelés gyakorlása és az emberi jogok népszerűsítése és tudatosítása fiatalok körében.
RÉSZTVEVŐ
ORSZÁGBÓL
NAP
ÉLMÉNY
Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak
Hasznos tudással gazdagodtak
Egy nehéz, de fontos témát dolgoztak fel közösen
Fejlesztették kommunikációs készségeiket
Megtanultak együttműködni másokkal
Új barátságokat kötöttek
MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?
-a magyar csapat tagjainak beszámolója-
A projekt egy hete alatt megtanultam, hogy milyen kifizetődő dolog lehet a nyitott kommunikáció az érzelmekről. A programok nagyrésze a családon belüli erőszakról szólt, de volt, hogy interaktív előadásokat szerveztek például a jelbeszédről, ami nekem a személyes kedvencem volt.
Ezen kívül kreatív kisfilmeket is kellett készítenünk (családon belüli erőszak) a témával kapcsolatban, ami segített rádöbbenteni minket a közös munka során arra, hogy sokunknak volt, akár a környezetében, akár saját tapasztalatból a témával kapcsolatos emléke. Ez segített minket egymás megismerésében és abban, hogy közös célunk legyen az olyanok segítése, akik ilyen helyzetben vannak és tanácstalanok.
Reggelente páran elmentünk jógázni ez közeli vízeséshez ami megadta minden nap kezdő hangulatát. Az utolsó előtti napon szabad napot kaptunk. Nagyon hálás vagyok ezért, mivel itt saját szemünkkel láthattuk az óceánt és tölthettünk egy teljes napot a tengerparton.
Az egész közeg rendkívül befogadó és barátságos volt. Sok izgalmas, kedves embert ismertem meg ez alatt az egy hét alatt, igazi felüdülés volt a komfortzónából való kilépés.
Ez az egy hét nagyon sokat tanított nekem, segített jobban megismerni önmagam, valamint kiszakított a megszokott mókuskerékből és felnyitotta a szemem. Hálásnak és szerencsésnek érzem magam, hogy eljuthattam ide, és a sok emlék örökre élni fog bennem, amiket szívesen adok át másoknak is.
Szerencsére a magyar csapat nagyon közvetlen, kedves és együttműködő volt, így mindannyian megtaláltuk a közös hangot már az indulás első pillanatában, ezzel megalapozva az egy hét jókedvét. A helyszínre érkezve egy hosszú út után mindenki fáradtan, de lelkesen indult neki felfedezni a várost, valamint ismerkedni.
Az első napon még csak játékosan beszélgettünk, kellemes hangulatban. Nem volt rajtunk semmilyen nyomás, mindenki a saját tempójában haladhatott. Miután mindenki kezdett feloldódni, a következő napon már kezdtük feldolgozni a témát – kreatívan és játékosan, de mégis elég komolysággal-, ami az erőszak és bántalmazás formái és felismerése volt. Úgy gondolom elég alaposan átbeszéltük és szakmai segítséggel sikerült jobban átlátni ezt a hatalmas problémát.
Nagyon ajánlom mindenkinek mind az Erasmus + programot és a TIA-t is, hiszen nagyon sokat fejleszt az emberen. Azzal, hogy kiemel a komfortzónából és egy új világba tesz bele, olyan dolgokat hoz ki a résztvevőből, amit az otthona nyugalmában nem feltétlen jön elő. Gondolok itt például az önállósságra, talpraesettségre, nyitottságra, valamint nagyon jó lehetőség a nyelvtanulásra.
Mit tanultam a program alatt: magáról az erőszakról, mit tehetünk, ha valaki bajban van, és hogyan legyünk megbízható emberek, akikhez mernek fordulni, ha baj van. Az angol kommunikációs képességem is sokat fejlődött ez alatt az egy hét alatt. Megtanultam jobban problémát megoldani, feltalálni magam, valamint hallatni a hangom. Úgy gondolom, bátrabban beszélek nyilvánosan is, amit biztosan fogok tudni kamatoztatni tanulmányaim alatt.
Szerintem ez egy fontos és sajnos nem eleget tárgyalt téma Magyarországon. A program során az egyik napon az a feladat volt, hogy gyűjtő munkát végeztünk saját országunk helyzetéről a családon belüli erőszak jogi szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos statisztikákról, majd eztközösen átbeszéltük. Bennem akkor tudatosult, hogy megdöbbentően sok embernek Magyarországon a család nem egy törődő védelmező és szerető közeget jelent, és hogy én magam is mennyire egy biztonságos és alapértelmezett burokban élek.
A program során voltak, akik maguk is átélték ilyesfajta bántalmazást, és látni, hogy erről milyen nehéz is valójában beszélni – de azt is, hogy közben mennyire fontos, hiszen apró lépések is nagy változáshoz vezethetnek. Vagy az, hogy ha valaki elmondja saját traumáit, tapasztalatait mekkora támogatás lehet mások számára, akik hasonló helyzetben vannak.
A héten a legtöbb program egyfajta nyitott kerekasztal beszélgetésként volt megszervezve, interaktív elemekkel, csoportos feladatokkal. Hangsúlyt fektettek arra is, hogy hogyan ismerhetjük fel a bántalmazást, és hogyan tehetünk ellene vagy éppen kihez fordulhatunk. Ezen a héten arra is rájöttem, hogy a bántalmazásnak milyen különböző formában lehet jelen az emberek életében. Pont ezért is fontos, hogy szociálisan érzékenyek legyünk és, hogy képesek legyünk akár magunk vagy más érdekében cselekedni.
Ez egy nehéz témájú ifjúsági csere volt, azonban nagyon nyitott és tabuktól mentes társaság alakult ki, így a hasznos programok mellett a legtöbbet egymástól tanultunk. Nagyon jó volt, hogy elég szabad időt kaptunk és, hogy magunk fedezhettük fel a tengerpartot és a környező városokat a szabadnapon, amire a téma érzelmi nehézsége miatt szükség is volt.
A projekt fókusza egy rendkívül fontos és hatásos téma volt: a családon belüli erőszak különböző típusainak megismertetése és hatékony megelőzési módszerek keresése. Az ott tartózkodásunk során olyan tevékenységekben vettünk részt, amelyek nemcsak a téma mélyebb megértését segítették, hanem lehetőséget adtak arra is, hogy különböző országokból érkező társainkkal együtt dolgozzunk.
Az egyik legfontosabb pillanat az volt, amikor egy rövid filmet készítettünk, amely tükrözte mindazt, amit megtanultunk, és azokat a történeteket, amelyeket el szerettünk volna mondani. A film készítése egyszerre volt kihívást jelentő és jutalmazó élmény. A folyamat csapatmunkát, kreativitást és elkötelezettséget igényelt, és a végső eredmény látványa mindannyiunkat büszkeséggel töltött el.
A Portugáliában töltött időnk felejthetetlen volt. Az egyik legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor először láttuk az Atlanti-óceánt. A parton állva, érezve a szellőt és figyelve, ahogy a hullámok csapódnak, szürreális élmény volt, ami mindannyiunkat ámulatba ejtett.
Ponte de Lima egy bájos kisváros, mely gazdag történelemmel és lélegzetelállító tájakkal rendelkezik. Sétáltunk az ikonikus római hídon, és felfedeztük a festői utcáit, így betekintést nyertünk Portugália kulturális örökségébe.
Legalább annyira fontosak voltak a kapcsolatok, amelyeket különböző országokból érkező emberekkel alakítottunk ki. Ez a projekt olyan egyéneket hozott össze, akik közös célokkal és szenvedéllyel rendelkeztek, és ezáltal egység és megértés érzését teremtette. Történeteket osztottunk meg, együtt nevettünk, és tanultunk egymástól olyan módon, amely túlmutatott a nyelvi és kulturális határokon. A projekt végére nemcsak a családon belüli erőszak megelőzéséről szereztünk tudást, hanem barátságokat is kötöttünk.
Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?
Kövess minket, hogy értesülhess aktuális lehetőségeinkről!
A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.