Ilyen volt a H.E.R. – Humanity for Ecology and Resilience ificsere
A 2025. április 1-10. között megrendezésre került „H.E.R. – Humanity for Ecology and Resilience„ ifjúsági csere során a résztvevő fiatalok közösen járták körbe a környezeti igazságosság és a nemi egyenlőség kérdésköreit. Az elnyomottak színháza átalakító módszertanát alkalmazva a résztvevők mélyebben megvizsgálták az öko-társadalmi kihívásokat, és közösen teremtettek teret a kritikai értékelés, párbeszéd és kreatív problémamegoldás számára.
A program során a fiatalok kreatív műhelymunkákban, kiscsoportos foglalkozásokban és interaktív előadásokban vettek részt, hogy feltárják, hogyan inspirálhatják az öko-feminista elvek a fenntartható, inkluzív és méltányos megoldásokat a mai sürgető környezeti és társadalmi problémákra.
BELORADO, SPANYOLORSZÁG
ORSZÁG FIATALJAI
NAP
ÉLMÉNY
MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?
-a magyar csapat tagjainak beszámolója-
Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak
Hasznos tudással gazdagodtak
Egy fontos témát dolgoztak fel közösen
Fejlesztették kommunikációs készségeiket
Megtanultak együttműködni másokkal
Új barátságokat kötöttek
A beloradói ökofeminista program fantasztikus élmény volt számomra, ami számos újdonsággal gazdagított, a hasznos színháztechnikáktól kezdve, a vegetáriánus ételrecepteken át, azokig a csodás emberekig, akiket megismerhettem itt.
A Brújula International spanyol szervezet a megérkezésünk első pillanatától kezdve nagy odafigyeléssel és lelkesedéssel vezette a programokat. A szervezők kifogástalan munkája és felkészültsége tett arról, hogy egy pillanatig se unatkozzunk: napjaink a csoporttársaink, az ökofeminizmus és az Elnyomottak Színházához kapcsolódó módszer megismerésével teltek.
A szervezők az első napokban nagy hangsúlyt fektettek a Görögországból, Romániából, Olaszországból, Spanyolországból vagy Magyarországból jövő résztvevők összehozására, gondoskodtak arról, hogy minden nemzetiségi csapat megismerje egymást, mindezt különböző, kreatív játékokkal érték el. Egy emlékezetes játék során egy csapatban kellett teljesíteni különböző kihívásokat kevesebb, mint egy óra alatt (én például egy olasz lánnyal zarándokokra vadásztam a Beloradót átszelő El Camino mentén, hogy meséljenek a motivációjukról).
A szervezők kreativitása az ökofeminizmushoz kapcsolódó fogalmak bemutatása során is tetten érhető volt: az én kedvencem egy erőviszonyok szemléltetésére használt, szimbolikus játék volt, ahol egy széket, egy bögrét és egy táblafilcet kellett úgy elhelyezni a térben, hogy ez utóbbit lássuk a legerősebbnek. A képzésen színháztechnikákat is gyakoroltunk, számomra itt a legmeghatározóbb élmény a kis csoportokban előadott, ökofeminista témákat feldolgozó színdarab volt, amelynek során az Elnyomottak Színháza technikát alkalmaztuk, hogy beszéljünk a társadalmunkat mélyen átszövő, elnyomó-elnyomott viszonyok problémájáról, és rávilágítsunk a saját szerepünkre a megoldásában. Ez a technika számomra teljesen ismeretlen volt a képzés előtt, azonban úgy érzem, hogy sokat adott nekem, és mindenképp szeretnék hasonló módon feldolgozni ökológiai vagy feminista témaköröket a jövőben.
A foglalkozásokon túl lehetőségünk nyílt jobban megismerni Beloradót és környékét: voltak, akik Burgosba látogattak el, mások pedig Logroñót fedezték fel maguknak. Én korábban mindkét helyen jártam már, így engem inkább Belorado nyűgözött le: csodálatos élmény volt egy autentikus spanyol falu utcáit járni, szívni magamba a kasztíliai levegőt, megmászni párszor a szállás mellett magasló hegyet az új barátaimmal, felfedezni a folyópartot és a helyi tereket.
Ha pedig új barátok: számomra mindig nagy élmény, ha különböző élettörténeteket ismerhetek meg, Beloradóban pedig volt is alkalmam rengeteg érdekes emberrel találkozni. Szerencsés vagyok, hogy sokakkal nagyon jó viszonyt építettem ki a program végére, és többükkel biztosan látni fogjuk még egymást.
Mindig érdekes belegondolni, hogy 30-40 különböző nemzetiségű ember, akik az első délután még egymás nevét vissza visszakérdezve léteztek egy térben az utolsó napon már utazásokat tervezgessenek egymás országába és nagy ölelésekkel búcsúzzanak el egymástól — mert hát 10 napig együtt tanulni érdekes témákról, mindennap együtt enni, aludni, játszani, táncolni és beszélgetni, és közösen felfedezni egy ismeretlen kisvárost, nos, az olyasmi, ami feltétlen összehozza az embereket.
Hosszú oldalakat lehetne még teletölteni az élményeimmel, de lényeg a lényeg: mindenkinek ajánlom, hogy részt vegyen hasonló programokon, főként azoknak, akik még nem jártak hasonló képzésen, mert rengeteget lehet belőlük tanulni a világról és önmagunkról is.
Én főleg azért szeretek utazni, mert egy más közeget, kultúrát, rengeteg új embert és történeteket ismerhetek meg. Ráadásul ez a projekt is felülmúlta minden elképzelésemet!
A hely elképesztően hangulatos volt, alig vártam minden nap hogy kimenjünk, ugyanis a jó idő miatt a legtöbb program is kint volt. Nagyon sok mindent fel is fedeztünk a környéken, túráztunk, napfelkeltét néztünk a hegyről… Nagyon élménydús volt, az biztos. Más városokba is volt lehetőségünk elmenni és kipróbálni ételeket, italokat. A program nagyon jól fel volt építve, az elején rengeteg csapatépítő volt, ami nagyon jól összehangolt minket és szerintem ez nagyon sokat hozzátett.
Én imádtam az ételeket! Nekem nagyon fontos, mit eszem, és az olasz “szakácsunk” szuper dolgokat készített nekünk, sőt az utolsó nap még receptmegosztó beszélgetésre is leült velünk, így itthon is fel tudom eleveníteni azokat a finom ízeket.
Számomra nagyon sokat adott, hogy megismerhettem a kultúrát és beleláthattam egy kicsit a helyiek életébe. Nagyon sok történetet megosztottunk egymással, ami szerintem nagyon értékes. Rengeteget lehet tanulni mások tapasztalataiból, más nézőpontok megismerésével az én világképem is fejlődik és tágul.
Megismertük a ‘Theatre of the opressed’ módszert is ami nekem, pszichológus hallgatónak, kifejezetten hasznos, hiszen egy pszichológiai módszerről van szó. Nagyon élveztem és szerintem rengeteget tudott tanulni belőle minden résztvevő, nagyon sok mindent be lehet építeni belőle a hétköznapi életbe, hogy könnyebben megoldhassuk a kihívásainkat.
Én mindenképpen ajánlom ezt a projektet mindenkinek, főleg ha szeretnél egy jót tapaszozni egy jó társaságban!
A H.E.R. ifjúsági csereprogram célja az volt, hogy bemutassa az ökofeminizmus alapjait és párbeszédeket kezdeményezzen a nők szerepéről a környezetvédelemben. Az ökofeminizmus nemcsak a természet kizsákmányolása és a nőkkel szembeni elnyomás közötti párhuzamra mutat rá, hanem gyakorlati megoldásokat is kínál az igazságosabb és élhetőbb társadalom kialakítására.
A program Beloradóban, Spanyolországban került megrendezésre 2025 április 1-től 10-ig. Belorado egy hangulatos kisváros az El Camino mentén (kicsit meg is hozta a kedvem az El Caminohoz). A helyiek nagyon kedvesek és segítőkészek, bár nem mindenki tudott ott angolul, valahogy mégis megértettük magunk velük, és kicsit bepillanthattunk a mindennapjaikba is. Szerintem soha nem fogom elfelejteni az ottani nagymamát aki segített eljutni Beloradóból Logronoba ahol az ikonikus szabadnapunkat töltöttük.
Minden napot reggelivel és vicces bemelegítéssel kezdtünk amit mindig más ország tartott, így frissen kezdhettünk neki az aznapi feladatainknak.
Egyik kedvenc programom az elnyomottak színháza volt, ahol egy velünk megtörtént eseményt kellett előadnunk. Nem olyan színház volt, amit csak néztünk, hanem mi is részt vehettünk benne. A nézőknek is be lehetett szállni a jelenetbe, meg lehetett állítani, újra lehet játszani, másképp lehet kipróbálni egy helyzetet. Ez a program sok problémára és azok lehetséges megoldásaira hívta fel a figyelmünket.
A kulturális estek szerintem nagyon jól sikerültek és mindenki tanulhatott valami újat és érdekeset a résztvevő országokról.
Volt olyan szerencsém, hogy a TIA által már másodjára eljutottam egy ifjúsági cserére Spanyolországba, Beloradóba. Belorado egy nagyon kis város Spanyolország északi részén. Tökéletes hely egy ifjúsági cserére, hiszen a résztvevők egy helyen vannak, nincs szétszóródás, jobban megismerkedhetnek egymással, a hellyel, helyiekkel és a kultúrával.
5 ország résztvevői voltak ott; Magyarország, Spanyolország, Olaszország, Görögország és Románia. 10 csodálatos napot tölthettünk el itt, a spanyolok jó házigazdaként bemutattak spanyol hagyományokat, nemzetközi ételeket és szokásokat. A résztvevők mind nagyon közvetlenek és nyitottak voltak, így nagyon könnyű volt barátokat szerezni.
A program témája az öko-feminizmus, fenntarthatóság, nemek közti egyenlőség és társadalmi kérdések megvitatása volt. Ez egy komolyabb és sokoldalú téma, de a szervezők felkészültsége és tájékozottsága miatt nagyon érthetően sikerült átadni a lényeget. Sokszor játékosan, de leginkább csapatmunkában dolgoztunk fel és vitattunk meg egy-egy kérdést és témát, így nem csak, hogy a csapat jobban összekovácsolódott, de meghallgatva mások véleményét, a sajátom is formálódott. Csodálatos volt hallgatni, mennyi értelmes, tájékozott és érdeklődő ember van, és hogy mindenki más szögből látja a világot, ami mindenkit különlegessé tett. Olyan kérdésekre kerestük a választ, amire nincs egy mindenki által elfogadott megoldás, és ez nagyon érdekessé tette számomra a gondolkodást, hiszen mindenki a saját életéből, otthonából, környezetéből hozta a tapasztalatokat, így a vélemények is eltérőek voltak. Ennek az lett az eredménye, hogy mindenki a saját tapasztalataihoz igazította a saját válaszát, és azt vitte magával tovább, amit be tud építeni a saját életébe.
A program által nemcsak hogy nagyon jó emlékeket szereztem, de más nézőpontokat is megismertem a társadalmi problémáink, mint például a nemek közti egyenlőséggel kapcsolatban. Nagyon tetszett az Elnyomottak Színháza módszer, amitől eleinte féltem, viszont minél jobban bele éltük magunkat, és együtt gondolkodtunk, mint csapat, annál jobban tetszett, és rá kellett jönnöm, hogy a közös munkával nemcsak hogy nagyon jól meg lehet ismerni a másikat, de a folyamat közben mindig újabb ötletek és megoldások születnek bennünk.
Nagyon sokat köszönhetek ennek a 10 napnak, hiszen nem csak új embereket, hanem magamat is jobban megismerhettem. Ha az ember kilép a komfort zónájából, sokkal nyitottabbá válik, így az ismerkedés is sokkal könnyebb. Köszönöm a lehetőséget, nagyon hasznos volt, és biztos vagyok benne, hogy ezt az új szemléletmódot hasznosítani fogom az életemben.
Összességében fantasztikus élmény volt, rendkívüli emberekkel. Jó volt megismerni különböző embereket mind kultúra, mind gondolkodásmód szempontjából.
Nagyon élveztem a programokat, tetszett, hogy a szervezők mindig ügyeltek arra, hogy a csapatalkotásnál mindig más emberekkel kelljen együtt dolgozni és jobban megismerni, így alkalmam volt beszélni szinte mindenkivel, aki részt vett a programon.
A programon három főbb témát jártunk körül: az ökofeminizmust, a nemi egyenlőséget és az elnyomottak színházát. Mindhárom témával interaktív, kreatív feladatokon keresztül ismerkedtünk meg, ahol mindenki megoszthatta gondolatait, sőt egymást is megismerhettük jobban, hiszen az elnyomottak színháza keretein belüli előadásunkat saját történeteinkből kellett összeraknunk.
Az ökofeminizmust különböző cikkeken keresztül beszéltük meg, mint például az afrikai törzsekben nem csak a nőkre hárul a gondozói szerep, hanem megosztják a férfiakkal, min tahogy a vadászatot is. Emellett egy játékos feladaton keresztül gondolkodhattunk el, hogy mi mikor találkozhattunk életünk során különböző nemi megkülönböztettséggel. Egy folyót kellett rajzolni, ami szimbolizálta az életünket és be kellett rajta jelölni, a meghatározóbb pontokat az életünkben, amikor különböző nemi megkülönböztetéssel találkoztunk. Egyesek rendes folyót rajzoltak, míg mások vízeséseket.
Nekem nagyon tetszettek a csapatépítő feladatok, ahol együtt kellett működnünk egymással, hogy meg tudjuk oldani a feladatot vagy problémat, amit a szervezők adtak nekünk.
Mindemellett 10 napon keresztül vegetáriánus életmódot folytattunk, így is hozzájárulva a fenntarthatósághoz és a környezettudatos élelmiszerfogyasztáshoz. Érdekes volt megismerni más életmódot, amit a program szakácsa különböző recepteken keresztül ismertette meg, melyekből én is hoztam magammal haza Magyarországra.
Továbbá a szervezők rendkívül jó kedvűek és segítőkészek voltak ezt első kézből is megtapasztalhattuk. A szabadnapon a magyar csapat elment Logroñóba és lekéstük a buszt – a visszajuttásban nagy segítséget nyújtottak a szervezők, amellett hogy egy emlékezetes kaland volt, jó volt hogy nehéz helyzetben is lehetett számítani a szervezőkre.
Mindent egybevetve építőnek éreztem a programot nemcsak kapcsolatok szintjén, hanem tudásban is fejlődtem. Kicsit elmélyülhettem a feminizmus, a nemi egyenlőség, a problémamegoldás és a környezettudatosság témáiban, továbbá megismertem másfajta gondolkodásmódókat és megközelítéseket, amikre előtte nem is gondoltam.
Újra átélném az itt megélt élményeimet, ha lenne rá lehetőségem, egy építő közösségnek lehettem része, akik hozzájárultak a saját fejlődésemhez is.
Értékes szociális tapasztalatokkal gazdagodtam, megismertem a művészetek bevonásának lehetőségeit a társadalmi problémák feldolgozásába, noha a problémák mélyebb feltárását hiányoltam.
Fő kihívásom a saját elvárásaimtól való függetlenedés volt, ami a szociális eredményeket illette, ezért időnként a szorongás akadályozta a kapcsolódást. Voltak sikerélményeim, amikor el tudtam mélyülni emberekkel egy-egy témában, de általában kivül éreztem magam a komfortzónámon, és nem volt stabil kommunikációs viszony. A csoport relatíve rugalmas klikkekre bomlott: legtöbbekkel lehetett szót váltani, kedvesen összemosolyogni a folyosón, de az világosan kialakult, hogy kinek milyen társaság komfortos.
Közelebb kerültem a résztvevők kulturáihoz, megfigyelhettem habituális különbségeket. A középeurópaiak inkább visszahúzódóak, míg pl. a görögök elég extrovertáltak voltak.
Gyakorolhattam felelősségvállalást csoportvezetőként, a feladatok nyomonkövetését, a résztvevőkkel való együttműködést és a visszajelzések facilitását. Az előzetes önkritika helyett nagyobb biztonságot adhat a résztvevőknek, ha a visszajelzéseiket bátorítom inkább a munkámmal kapcsolatban.
Szakmailag hasznos volt, hogy megismertem az elnyomottak színháza metódust, a tárgyakból szoboralkotás gyakorlatot és a “Ki vagyok én?” kitalálós játék szerepjátékos változatát. Biztonságos keretet kaptam az improvizáció gyakorlásához, köszönhetően a gyakorlatok fokozatosan növekvő nehézségének. A feladott szövegek viszont annyira nem fogtak meg, ezt nem tartom a program legnagyobb erősségének, de arra jó volt, hogy el tudtunk gondolkodni ezeken a kérdéseken.
Összességében tehát egy kihívásokkal teli, de tartalmas és tanulságos program volt számomra.
Érdekelnek az ilyen programok?
Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!
A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.