Júliusban négy magyar fiatal csatlakozott a spanyolországi Alicantéban megrendezett Tools4(ex)Change nemzetközi képzéshez, amely gyakorlati felkészítést nyújtott leendő ifjúsági csereprogram-vezetőknek. A képzés során a résztvevők élményalapú és nem formális oktatási módszereken keresztül szerezhettek tapasztalatot arról, hogyan lehet tartalmas, befogadó és hatásos ifjúsági csereprojekteket megtervezni és megvalósítani.
Az interaktív program középpontjában a tapasztalati tanulás, a kortársaktól való tanulás és az interkulturális párbeszéd állt, külön figyelmet fordítva az integrációra és az önálló tanulás élményére. A magyar résztvevők most saját élményeiken keresztül mesélnek arról, mit adott számukra ez az intenzív, inspiráló hét.
Alicante, Spanyolország
2025. július 16-24.
Nemzetközi képzés
4 magyar résztvevő
Új élmény
MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?
-a magyar csapat tagjainak beszámolója-
Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak
Tudatos média-fogyasztókká váltak
Fejlesztették kommunikációs készségeiket
Megtanultak együttműködni másokkal
Új barátságokat kötöttek
Nekem nemcsak, hogy ez volt az Erasmus-élményem, hanem az első, hogy a barátaim vagy a családom nélkül megyek külföldre idegen emberek közé. Ráadásul életemben először repültem, szóval elég izgatott voltam.
Az első három nap nagyon sok olyan emberrel ismerkedtem meg, akikkel még ma is beszélgetek és remélem még fogok is, sőt remélem, újra találkozok velük. Az első néhány napban rájöttem, hogy tényleg annyira más minden kultúra – sokan mondják, de ott lenni és látni és hallani a különbségeket elképesztő.
A harmadik napon és utána jöttek az olyan programok, mint mentális egészség és „Digital wellbeing”. Ezek jók voltak, de azért hozzá kell tennem ezek sokkal mélyebb témák és sokkal fontosabbak, mint hogy egy délután alatt megbeszéljük őket.
Az ottani szervezők is nagyon jófejek voltak, szerencsémre – meg a többi magyar társam szerencséjére – kettő szervező magyar volt, szóval egy kicsikét jó érzéssel töltött el ez is. A legnagyobb bajom az egésszel a honvágy volt, de pont az, hogy ilyen sok magyar volt ott, segített ezen az érzésen.
Nekem ez az egész spanyolországi Erasmus nagyon tetszett, ugyanis, mint már említettem, nagyon sok emberrel megismerkedtem és nagyon sok ajtó meg nyílt így nekem a jövőre nézve.
Például, ha el akarok menni egy másik országba akkor ők szívesen fogadnak engem és vannak ott barátaim már – ez igaz rájuk is: ha ide jönnek Magyarországra, Budapestre, akkor segítek nekik mindenben, amiben tudok. Illetve azt is meg kell jegyeznem, hogy ez az egész felnyitotta a szememet az emberekről és a kultúrájukról.
Szóval összességében megérte elmennem és nagyon örülök, hogy nem maradtam a megszokott komfortzónámban, mert így nagyon hasznos dolgokra tettem szert, mint barátok, Európa különböző pontjain kapcsolatokra és legfőkép tapasztalatokra. Mindenkinek javaslom, hogy menjen ilyen programokra és csinálja, amíg tudja, mert nagyon kevés összegért tud tanulni és egy másik országban lenni, illetve más országokból jövő emberekkel megismerkedni.
Sokat hallottam már a TIA Erasmus+ programjairól, mert dolgoztam együtt más projektekben Zitáékkal, de ezekre mindig nehéz volt bekerülni, mert csak pár magyar mehetett. Megtetszett a tematika és a helyszín is, mivel régen tanultam spanyolul, ezért mindig öröm visszatérni ebbe a kultúrába.
Első nap a reptéren megismertem a magyar csapatot és hamar összhangba kerültünk. Rögtön feltűnt a projekten, hogy ennyi nemzetiséggel együtt egy programon még nem voltam. Mindig megfigyelem, ki hogy viselkedik, mik a különbségek és kettő dologra rájövök: 1, a sztereotípiák nem véletlenül jönnek létre egyes nációkról 2, hogy az én korosztályom mennyire ugyanolyan egész Európában. Míg egy nyugat-európai és kelet-európai nyugdíjas között nagy különbségek vannak, addig mi mind a globalizációban nőttünk fel ugyanazokon a Netflix sorozatokon és TikTok trendeken, ezért könnyen megértjük egymást. Azt hiszem a multikulturalizmus és az internet előnye, hogy jóval közelebb kerülhettek egymáshoz az emberek és ez egy békésebb jövőt vetít előre.
A képzés végig érdekes volt és változatos, de én inkább két másik dolgot emelnék ki, ami a kedvencem volt: az egyik, hogy rájöttünk mennyire különleges a magyarságunk. Ez kijött több szituációban is, például, hogy minden nemzetiség értett egy másikat a beszélgetésekben, de mi senkit és minket sem értett soha senki. Kicsit olyan volt, mint kódnyelven beszélni. Ebből adódott egyszer egy olyan feladat, hogy a legkülönlegesebb jelen lévő nyelven kellett a hét szlogenjét kitalálni és betanítani a többieknek – természetesen ezt a küldetést mi kaptuk. Egy viszonylag egyszerű szöveget tudtunk megtanítani a többieknek, akik meglepően könnyen vették az akadályokat.
A másik pedig, hogy mindenki hamar és könnyen tudott barátságot kialakítani: én és Beni, aki a meglepetés koordinátor volt, a két lengyel lánnyal lettünk jóban. Már az egyetemi Erasmusom alatt is rádöbbentem, hogy igaz a híres mondás: lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol s issza borát. Ez így szó szerint megvalósult miután egyik este felfedeztük Alicante belvárosát, kimentünk vacsorázni a tengerparta és egy pálmafa alatt iszogattunk bort. 😊 A világot is hasonlóan látjuk, hasonlóan nőttünk fel, de még a szüleink is ugyanazokat a zenéket hallgatták és rajongtak nyugati bandákért a kommunizmus végén.
Nagyon sokat tanultam a csapatmunkáról, kitartásról, projektmenedzsmentről. A legjobbak a szituációs feladatok voltak, ahol pl. vitázni kellett eljátszva egy helyi önkormányzatot vagy tanácsot adni egymásnak névtelenül papírra vetett, személyes emberi problémákra. Rá voltunk kényszerítve, hogy egyes játékokat mi találjunk ki és egész nap koncentrálni kellett a dolgokra.
Nekem ugyan adódott egy kis nehézség, mert lebetegedtem közben, de szemben a szállásunkkal volt egy gyógyszertár és a szervezők meg kétszer megengedték, hogy tovább aludjak reggel.
Összességében hálás vagyok az élménynek és a TIA-nak a lehetőségét, mert egy felejthetetlen hetet kaptam Alicantéban sok lelkes és okos fiatallal, akik közül sokan sikeresek lesznek a jövőben-ebben biztos vagyok.
Volt szerencsém Júliusban részt venni a Tools4(ex)change trainingen Spanyolországban a TIA-val. Egy felejthetetlen élmény volt, ahol elsajátíthattunk csoportvezetői készségeket ifjúsági cserékhez. A tréningre 12 országból jöttek ifjúsági szakemberek és fiatalok, akiket érdekel a csoportvezetőség.
Az első nap a projekttel kapcsolatos elvárásainkat, félelmeinket és hozzájárulásainkat beszéltük meg, majd ismerkedéssel és egy kis bevezetéssel a témába zártuk a napot.
A projekt témája a csoportvezetőség, így a hét nagy részét az ehhez szükséges skillek elsajátításával töltöttük. A kommunikációs képesség nagyon fontos egy ilyen szerep betöltéséhez, ezért több foglalkozás is ebben a témában volt. A kommunikáció és a konfliktuskezelés kéz a kézben járnak és egyenlően lényeges egy csoport vezetőnek ezeket megtanulni, ezért is a konfliktuskezelésen volt még a legnagyobb hangsúly.
A projekt folyamán az összes foglalkozás nem formális oktatással volt megtartva, ezért minden napot egy reflekciós alkalommal zártunk, ami segített abban, hogy teljesen átlássuk és konkretizáljuk az aznap tanultakat. A facilitátorok remek munkát végeztek minden téren. A foglalkozások játékosak voltak és egyben tanultunk is belőlük, odafigyeltek mindenkire és az adminisztrációs részt is kézben tartották.
A projekten a szabadidőnkben volt lehetőségünk megismerni Spanyolország gyönyörű városát, Alicantét. A többi résztvevővel minden kis szabadidőnket nap közben és az estéinket is a város felfedezésével és relaxálással töltöttük, így volt lehetőség új embereket jobban megismernem, akik szintén részt vettek a projekten. Rengeteg új barátságra tehettem szert Európa minden részéről, akikkel még a projekt befejezte után is rendszeresen beszélek. Ez volt a 9. Erasmus+ projekt amin részt vettem és minden eddigi projektemen eddig külföldi résztvevőkkel barátkoztam össze a legjobban, viszont számomra az volt ilyen téren a legnagyobb meglepetés, hogy a magyar csapatból egy lánnyal lettünk kifejezetten jó barátok. Ő Szegeden tanul, én pedig hódmezővásárhelyi vagyok, szóval nem lakunk messze egymástól. Ezért is szeretek Erasmus+ projekteken részt venni, mivel akár többezer kilométer, akár egy fél óra vonatút választ el, hogyha nem lenne ilyen lehetőség soha nem ismertem volna meg ilyen csodálatos embereket.
Mindenkinek ajánlom – ha ideje engedi – menjen el Erasmus+ projektekre! Nekem felejthetetlen élmény volt! Én eddig sok magyar egyesülettel mentem Erasmus+ projektekre, viszont TIA az eddigi egyik legjobb élményem. A projekt előtt, közben és után is egy biztos és stabil hátteret adtak a tréningnek.
Az Alicantéban eltöltött egyhetes tréning a második Erasmus+ projektem volt, amiben részt vettem és teljesen más élményt nyújtott, mint az első. Más volt a időbeosztásunk, teljesen új programok voltak és a helyszín is különbözött, hiszen most egy város szívében voltunk, nem mellesleg egy tengerparti helyen. Sok olyan országból érkeztek emberek, akiknek most ismertem meg tényleg a kultúráját és sokat tanultam a társaimtól.
A beosztásunk elég sűrű volt, egy percig sem unatkoztunk vagy gondolkoztunk, hogy na most akkor mit csináljunk, hiszen ha fel is szabadult 1-1 óra, azt a sziesztára szántuk, mert utána pörögtek tovább az események. A programok nagyon színesek és változatosak voltak, minden foglalkozás nyújtott valami újdonságot vagy tanultam valami újat. Nagyon sok olyan feladat is volt, amiben véleményt kellett kifejteni és ilyenkor különösen érdekes volt meghallgatni mások álláspontjait, mert nagyon sokszor olyan nézőpontokkal álltak elő, amik azelőtt eszembe sem jutottak. A cél pedig az volt, hogy minél többféle foglalkozási formát megismerjünk, hogy a későbbiekben, ha nekünk kell hasonlót levezetnünk, akkor már legyenek ötletek a tarsolyunkban. A vége felé pedig nekünk kellett összeállítani egy programot, és már akkor éreztem, hogy sokkal gördülékenyebben ment, mert volt egy alap, amire építeni tudtam.
Amellett, hogy nagyon sok mókás és izgalmas élménnyel gazdagodtam, jó érzés volt fejlődni és tanulni is egy felszabadult légkörben.
Így pedig, hogy már nem az első ilyen projektem volt, és tudtam mire számítsak, sokkal magabiztosabban mentem és könnyebben is akklimatizálódtam. Úgy érzem, kitágítottam kicsit a komfortzónámat és a limitjeimet és kevésbé éreztem az első pár napot is szociálisan megterhelőnek, mint azelőtt. Persze, egy egészséges izgalmat éreztem, hogy vajon milyenek lesznek a többiek, a kémia közöttünk, de ezzel együtt már volt egy alapvető bizalmam saját magam felé és már a nyelvet sem éreztem egy akkora akadálynak, mint amennyire ezelőtt meg voltam tőle ijedve. És amikor egyik barátnőm az aggodalmait mesélte a napokban, mert hamarosan részt vesz az első projektjén, ugyanazokkal a kétségekkel állt elém, amiket én is éreztem. De csak pozitív példával tudtam neki szolgálni és őszintén tudtam mesélni arról, mennyit adnak ezek a lehetőségek a személyes fejlődésünkhöz.
A legfontosabb pedig, amit megtanultam, hogy csak bele kell ugrani a mélyvízbe és előbb-utóbb megtanulunk fennmaradni a felszínen, majd pedig úszni is.
Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?
Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!
Iratkozz fel a hírlevelünkre!
Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!
A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.
