Szeptember elején egy utolsó nyári kalandban lehetett részem, négy másik magyar fiatallal együtt. A „Rethinking Democracy” ifjúsági csereprogram egy gyönyörű, természetközeli helyszínen került megrendezésre Franciaország déli részén, Pau mellett, közel a Pireneusokhoz.

Ennek köszönhetően naponta akár háromszor is át kellett öltözni, ha alkalmazkodni akartunk az időjáráshoz, de ettől eltekintve csodálatos tíz napot tölthettünk együtt. Minden programot a szabadban tartottak, kint ettünk, és többnyire a szabadidőnket is a természetben töltöttük.

Az első napon megismertük egymást és a szervező alapítványt. A bemutatkozások során gyakran elhangzott a fenntarthatóság és az utópikus gondolkodás, és ez a két fogalom később is sokszor visszaköszönt a program során. Az ismerkedés után közösen megalapoztuk a későbbi tanulási folyamatot: megismertük a demokráciával kapcsolatos alapfogalmakat angolul, majd különböző témák kapcsán egymás nézeteit is.

Ezen a ponton még elképzelni sem tudtam, milyen formában fogjuk „újragondolni” a demokráciát, de a harmadik napra már kezdett kirajzolódni bennem a kép. Olyan kreatív workshopokon vehettünk részt, mint például Treasure Hunt, World Cafe, vagy a Silent Exhibition, ahol különböző művészeti eszközök segítségével jelenítették  meg a demokrácia sokféle arcát. Beszélgettünk a demokráciáról globális és helyi szinten is, kipróbálhattuk magunkat döntéshozóként, sőt, egy túlélésért küzdő ország szerepébe is belehelyezkedtünk.

A negyedik napon került sor a kulturális estre, amelyen mi magunk készítettük el hazai ételeinket egymásnak. Sütés-főzés közben egy montázst is készítettünk országunk politikai helyzetéről, amit vacsora után mutattunk be a többieknek.

Az utolsó napokban a saját kiállításunkra készültünk, amelyet Pau városában rendeztek meg. A kiállítás bemutatta, kik vagyunk, hogyan gondolkodunk a demokráciáról, és milyen eredményeket értünk el az együtt töltött idő alatt.

Mindenki más-más motivációval érkezett, és valószínűleg különböző tanulási élményekkel is gazdagodott. Én például azzal a céllal mentem, hogy aktívabban kezdjek el foglalkozni a politikával, és megismerjem más országok nézőpontjait. Ennél azonban sokkal többet kaptam. Rájöttem, mennyire sokféleképpen lehet gondolkodni a demokráciáról, és hogy a pozitív gondolkodás és az apró célok elérése is kulcsfontosságú. És most már sokkal tisztábban látom azt is, hogyan tudok én is részese lenni ennek az egésznek.

Toulouseba érkezésünkkor, még körbenéztünk a városban, és vacsoráztunk egyet. A buszra várakozás már kevésbé volt kellemes, de jó társaságban hamar eltelik az idő. A pályaudvaron több velünk egykorú is utazott, így velük is összebarátkoztunk amíg a buszainkra vártunk.

A bemutatkozás után a félelmeinket és várakozásainkat beszéltük meg egymással, egy kis játék során. Ezután kezdődött a játék, ami az egész héten végigkövette a programot. Egy kitalált országban,  ”Demokratiaban”, titkos szerepeket kiosztva játszottuk végig, hogyan változik a demokrácia. A játékban bírók, lobbisták, és állampolgárok voltak. A lobbisták megfertőzik az álllampolgárt, a civilek a börtönbe szavazhatnak embereket, bírók pedig ki onnan. A játék célja, hogy az összes lobbista börtönbe kerüljön, ami végül sikerült is.

Második napon, a reggeli közös találkozók után, egymás véleményét néztük meg, ki mit gondol a demokráciáról. Egy vonalra kellett állni és attól függően, hogy mennyire értesz egyet az állítással léptél jobbra, ha igen, vagy balrább  ha nem. A kérdések  között a mesterséges intelligencia használatától kezdve, a választójog korlátozásáig sok minden volt. Több érdekes dolgot is megtudtam, amit eddig nem, például, hogy Spanyolországban már működik egy „AI bíró”, aki a rabok kiengedéséről dönt, az élethelyzetük, koruk, kapcsolati hálójuk függvényében.

Aznap volt még egy másik egy kártyajáték, amit mint megtudtunk, a szabályai asztalonként változtak. A játék alatt tilos volt beszélni, így ezt nem tudtuk egymással előre megbeszélni. A játék rávilágított, hogy mindannyian más „szabályok” szerint élünk, és amit mi normálisnak gondolunk, másoknál lehet másképpen értelmezik. Ez is egy érdekes gondolatformáló feladat volt.

Délután a közeli faluban voltak feladatok, ott különböző országoknak mutatták be a demokrácia működését, például Brazíllia példáján keresztül. A harmadik napon egy migrációval kapcsolatos játékkal játszottunk. Különböző állításokon keresztül kellett eldönteni, hogy egyet értünk vagy nem, az egyes jogszabályokkal.

Délután egy néma kiállítást szerveztek nekünk, ahol audiovizuális eszözökkel, projektorokkal és számítógépeken lejátszott videókon muttak be országokat, ahol a demokrácia meggyengült, vagy éppen azt hogy, hogyan történt meg. Este tartottuk meg az interkulturális estét, ahol mindneki bemutatta a saját országának az ételeit.

A következő két napon, pedig a kiállításra készítettük az anyagokat. A nap közben a játékokon az EU rendszeréről tanultunk, hogyan épül fel, illetve szavakat a diplomáciához kapcsolódóan, mint például hogy mi az az országgyűlés vagy részvételiség. 

Szeptemberben lehetőségem volt részt venni a Rethinking Democracy nevű Erasmus+ programon, amelyet Pau városában rendeztek meg Franciaországban. Ez a hét nem csupán egy szakmai esemény volt számomra, hanem egy olyan kulturális és emberi tapasztalat, amelyet biztosan életem egyik legmeghatározóbb élményeként fogok számon tartani. A program célja az volt, hogy a résztvevő fiatalok közelebbről, valós példákon keresztül ismerjék meg az európai demokráciák működését, és újraértelmezzék, mit jelent ma Európában demokratikusan gondolkodni és cselekedni.

A hét során rengeteget tanultam arról, hogyan épülnek fel és működnek a különböző országok politikai rendszerei. Bár az egyes modellekről korábban is hallottam vagy tanultam, egészen más érzés volt belülről megismerni őket. A résztvevők nem elméleti fogalmakkal dobálóztak, hanem saját országuk valóságát hozták el: aktuális példákat, kihívásokat, törvényalkotási helyzeteket, társadalmi reakciókat és félelmeket. Úgy éreztem, mintha egy nemzetközi parlamentben lennék, ahol mindenki a saját szempontjait képviseli. Ez a közvetlenség segített igazán megérteni, mennyire eltérő utakon járnak az európai államok, mégis mennyire hasonló célok vezérlik őket.

Számomra a legérdekesebb rész mégis az volt, hogy külső szemmel láthattam a saját országom politikai berendezkedését. Amikor más nemzetek fiataljai kérdéseket tettek fel vagy visszajeleztek, rájöttem, milyen dolgokat veszek teljesen természetesnek, pedig máshol egyáltalán nem magától értetődőek. Voltak olyan mozzanatok, amikor büszke voltam arra, hogy bizonyos területeken előrébb járunk, és olyanok is, amikor szembesültem azzal, hol lenne még szükség változásra, tudatosságra vagy reformokra. Olyan új szemszögekkel találkoztam, amelyekre otthoni közegben talán sosem gondoltam volna.

A program szakmai része rendkívül intenzív és jól felépített volt: kerekasztal-beszélgetések, viták, csoportmunkák és szimulációs feladatok váltották egymást. Különösen izgalmasnak találtam a döntéshozói szerepjátékokat, amikor kipróbálhattuk, milyen politikusként, képviselőként vagy érdekvédőként gondolkodni. Ezek a gyakorlatok nemcsak logikus és kritikus gondolkodásra tanítottak, hanem csapatmunkára, empátiára és felelősségvállalásra is.

A hét során azonban nemcsak szakmai értelemben gazdagodtam. A közös munkák, beszélgetések, kulturális estek és kirándulások során igazi nemzetközi közösséggé váltunk. Sok olyan barátság és kapcsolat született, amelyet a hét végével nem szerettünk volna lezárni. Mindenki hozott magával egy darabot a saját kultúrájából, értékeiből, világlátásából, és talán mindenki hazavitt egy darabot Európából is.

Végül úgy érzem, a „Rethinking Democracy” számomra nem csupán egy program volt, hanem egy új perspektíva. Megértettem, hogy a demokrácia nem egy állandó, készen kapott rendszer, hanem folyamatos párbeszéd, alkalmazkodás és tanulás. A hét végére nemcsak több tudással, hanem nagyobb érzékenységgel és nyitottsággal tértem haza. Meggyőződésem, hogy Európa sokszínűsége nem gyengít, hanem inspirál.

Köszönöm a Tudatos Ifjúság Alapítványnak a remek lehetőséget.