A LoopLab Erasmus+ ifjúsági csere 2026. január 10–17. között Portugáliában, Bragában valósult meg. A program célja az volt, hogy a fiatalok jobban megértsék a körforgásos gazdaság működését és a jelenlegi környezeti kihívásokat, miközben gyakorlati példákon, workshopokon és nemzetközi csapatmunkán keresztül fenntartható szokásokat és zöld készségeket sajátítsanak el.
A hét során a résztvevők prezentációkat készítettek, kreatív feladatokban dolgoztak (videók, plakátok, újrahasznosított termékek), városi kihívásokon vettek részt, valamint különböző országok gyakorlatait is megismerték — a szakmai tartalmat pedig közösségi élmények, interkulturális est és közös felfedezések egészítették ki.
Az alábbiakban a magyar résztvevők személyes beszámolóit olvashatod el: hogyan élték meg a programot, mit tanultak a fenntarthatóságról, és milyen élményekkel, gondolatokkal és barátságokkal tértek haza Bragából és Portóból.
Braga Portugália
2026. január 10-17.
Nemzetközi képzés
6 ország fiataljai
Új élmény
MIT ADOTT NEKÜNK EZ A PROGRAM?
-a magyar csapat tagjainak beszámolója-
Nyitottabbá és elfogadóbbá váltak
Új eszközöket ismertek meg
Bővítették ismereteiket a fenntarthatóságról
Megtanultak együttműködni másokkal
Új barátságokat kötöttek
Lehetőségem nyílt egy hetet Bragában, Portugália északi részén fekvő, szinte mindig esős, de annál sokszínűbb városában töltenem.
A program során különböző országból érkeztek fiatalok, többek között Ukrajnából, Örményországból, Georgiából és Spanyolországból. Bár mindenki más kultúrával, szokásokkal, világlátással érkezett, mégis meglepően gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Az utazás fáradalmainak nyoma veszett az első találkozások, az első beszélgetések, bemutatkozások alkalmával.
Ez a csereprogram a fenntarthatóság témájára épült, főként a hulladék újrafeldolgozására, a körforgásos gazdaság működésére fókuszálva. A téma végtelenül aktuális és fontos, hiszen a klímaváltozás már nem elméleti probléma, hanem a hétköznapjaink része. Ennélfogva a szervezők nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy ne csak elméleti tudást kapjunk, hanem gyakorlati élményeket is szerezzünk.
Nem volt két egyforma napunk, a különböző, sokszor csoportmunkát igénylő foglalkozások és interaktív programok lehetővé tették, hogy megoszthassuk a tapasztalatainkat egymással, együtt kutathassunk a témában és gyarapítsuk a tudásunk új ismeretanyaggal, valamint reflektáljunk a saját szokásainkra, fogyasztásunkra és arra, hogyan formáljuk a környezetünket.
A hét folyamán sor került kreatív műhelyfoglalkozásokra is. Az egyik ilyen foglalkozás például a „hulladékmentes főzés” volt, ahol arról tanultunk, hogyan lehet olyan alapanyagokat is felhasználni, amelyeket általában kidobunk. Nekem ez a workshop volt az egyik legmeglepőbb élmény: sosem gondoltam volna, hogy egyszer banánhéjból készült ételt fogok kóstolni, azt pedig végképp nem gondoltam volna, hogy mennyire ízleni fog.
A csoportos projektfeladatok során minden ország bemutatta saját gyakorlatait, kihívásait és helyi kezdeményezéseit a fenntarthatóság témájában. Nagyon érdekes volt látni, mennyire más módon viszonyulnak egyes országok a környezeti problémákhoz. Voltak országok, ahol már régóta működnek társadalmi vállalkozások, hulladékmentes boltok, tudatos vásárlói mozgalmak, máshol pedig inkább most kezdik felismerni az igényt a változtatásra. Ezek a beszélgetések rámutattak arra, mennyire összetetten fonódik össze a környezetvédelem a kultúrával, gazdasággal és oktatással.
Egy másik foglalkozás a textilipar környezeti hatásait járta körbe és egy élő példán keresztül kaphattunk betekintést az ipari textilhulladék feldolgozásán alapuló vállalkozásba. Az előadás rávilágított arra, mennyire összetett és olykor terhelt folyamatai vannak ennek az iparágnak, és hogy milyen fontos lenne újraértelmezni a vásárlási szokásainkat, ha hosszú távon élhető környezetet szeretnénk.
Szintén emlékezetes élmény volt a cserebörze (swap market), ahol mindenki elhozhatott néhány olyan tárgyat, amelyre már nem volt szüksége. Ezeket aztán elcserélhettük egymás között valamire, ami viszont másnak már felesleges volt. Egyszerű, mégis tanulságos gyakorlat volt arra, hogy a tárgyak életútja nem ér véget ott, ahol mi kidobnánk őket, és hogy sokszor az újra felhasználás az egyik legegyszerűbb formája a fenntarthatóságnak.
A szakmai tartalom mellett a kapcsolatépítés is központi szerepet kapott. Az egyik legemlékezetesebb pontja a hétnek a kulturális est (intercultural night) volt, ahol minden ország saját ételeket, zenéket és szokásokat hozott el a többieknek. A jó hangulat mellett megtapasztaltuk, milyen sokféleképpen lehet élni, ünnepelni, étkezni és gondolkodni. Külön öröm volt, hogy táncokat is tanítottunk egymásnak – ezek a közös pillanatok rengeteg mosolyt csaltak az arcunkra.
A szabadnapunkat Portóban töltöttük. A kék-fehér csempékkel díszített templomok, a szűk utcák, a folyó fölött húzódó hidak, a katedrálisok és a napsütötte terek olyan hangulatot árasztottak, amelyet nehéz szavakba önteni, mindegyikőnket egyaránt elvarázsolt.
Természetesen a portugál konyhával is ismerkedtünk: a ropogós és krémes pastel de nata, az izgalmas francesinha szendvics és a tengeri ételek kihagyhatatlanok a látogatók számára. A naplementét már az óceán partjáról kísértük figyelemmel. Úgy gondolom ez azon pillanatok egyike volt, melyre még hosszú ideig emlékezni fogunk.
Amikor a hét végén eljött a búcsú ideje, szinte felfoghatatlan volt, milyen gyorsan eltelt ez a néhány nap, és mennyire közel kerültünk egymáshoz. Hiszem, hogy egy Erasmus+ program képes megváltoztatni az embert, a szó minden pozitív értelmében. Egy ilyen program nemcsak ismereteket és élményeket ad, hanem formálja az embert: fejleszti az idegen nyelvi készségeit, az alkalmazkodóképességet, a kulturális érzékenységét, és megtanítja együttműködni másokkal.
Hálás vagyok ezért a hétért, a lehetőségért, a szervezők munkájáért és a magyar csapatért is, akikkel ezeket a pillanatokat megélhettem. Úgy érzem, gazdagabban tértem haza: új gondolatokkal, új barátságokkal és olyan emlékekkel, amelyek hosszú ideig elkísérnek. Őszintén ajánlom mindenkinek az Erasmus+ programokat, ifjúsági cseréket, mert megtapasztalni azt, hogy mennyi mindent tanulhat az ember a világról és önmagáról — az egyik legszebb ajándék, amit egy ilyen utazás és kaland adhat.
Az Erasmus+ program számomra nem csupán egy utazás volt, hanem egy olyan élmény, amely szakmailag és emberileg is maradandó nyomot hagyott bennem.
Az ificsere Portugáliában, Braga városában került megrendezésre, és 18–30 év közötti fiatalokat hozott össze különböző országokból: Spanyolországból, Magyarországról, Portugáliából, Georgiából, Örményországból és Ukrajnából. Már önmagában az a tény, hogy ennyire sokszínű nemzetközi közegben tanulhattunk együtt, rendkívül inspiráló volt.
A program központi témája a körforgásos gazdaság volt, amely napjaink egyik égető problémájára keresi a választ, a túlfogyasztásra és az egyszer használatos tárgyak, csomagolások okozta környezetszennyezésre. A tanulási folyamat főként workshopokon keresztül zajlott, ahol nemzetközi csapatokban dolgoztunk együtt.
Különböző témákban készítettünk prezentációkat, rövid videókat, fényképeket, megosztottuk egymással a gondolatainkat, tapasztalatainkat, szokásainkat. Ezek a közös feladatok nemcsak a fenntarthatósággal kapcsolatos tudásunkat mélyítették el, hanem arra is ráébresztettek, mennyire sokat tanulhatunk egymástól, ha nyitottan és együttműködve gondolkodunk a problémákról. Számomra különösen is nagy élményt nyújtott a „mission impossible” elnevezésű feladat is, ahol az időszűke, a helybeliek megszólítása szolgált némi kihívással és tette próbára a kreativitásunkat, bátorságunkat.
A szakmai programokat ismerkedős és csapatépítő játékok egészítették ki, amelyek segítettek abban, hogy rövid idő alatt egy igazi közösség alakuljon ki, és egy összetartó baráti társaság formálódjon a résztvevők között. A támogató és befogadó légkör nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mindenki aktívan részt vegyen a feladatokban, és magabiztosan fejezze ki a véleményét.
Egy szabadnap is a program része volt, amely lehetőséget adott Braga vagy akár más közeli városnak a felfedezésére, valamint arra, hogy kötetlenebb formában is megismerjük egymást és a portugál kultúrát.
Emlékezetes esemény volt számomra a cultural night is. Ezen az estén minden részt vevő ország bemutatta saját kultúráját, hagyományait és gasztronómiáját játékos módon, prezentációkkal, táncokkal, kahoot – játékokkal, kvízekkel. A spanyol, magyar, portugál, georgiai, örmény és ukrán ételek, italok kóstolása közben az egyes asztalokat körbejárva számtalan érdekességet megtudhattunk, így az ételek valódi történetekkel egészültek ki ezzel pedig még személyesebb légkört teremtve.
Megtudhattuk például, hogy Örményországban is van túró rudi, igaz kicsit talán más csomagolásban és köntösben létezik, de ugyanúgy kedvelt édességnek számít. Egyetlen este alatt több ország kultúrájába is betekintést nyerhettünk, igazi kulináris kalandban lehetett részünk és nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a kulturális sokszínűség nem elválaszt, hanem összeköt bennünket.
Számos új ismerettel gazdagodtam, fejlődött az angol nyelvtudásom, a program végére szinte a magyar nyelven való megszólalás okozott nehézséget. Úgy érzem, magabiztosabbá váltam és a nemzetközi tapasztalat révén interkulturális kapcsolatokat építhettem, barátságokat kötöttem és egyúttal tudatosabb fogyasztóvá is váltam.
Úgy gondolom, hogy az Erasmus+ program egy kivételes lehetőséget nyújt a fiatalok számára arra, hogy kilépjenek a komfortzónájukból (ahogy én is tettem), új nézőpontokat ismerjenek meg, és valódi nemzetközi tapasztalatot szerezzenek. Számomra ez a program egyértelműen bebizonyította, hogy érdemes nyitottnak lenni az ilyen lehetőségekre, ezért mindenkinek szívből ajánlom a hasonló nemzetközi programokon való részvételt.
Január közepén négy másik magyar fiatallal Portugáliába utaztunk a LoopLab ifjúsági cserére. Portugália harmadik legnagyobb városában, Brágában kaptunk szállást, a központi régióban. Számomra hihetetlen és elképesztő élmény volt ott lenni, hiszen ez volt az első alkalom, hogy Portugáliában jártam.
Az első este lazán telt, csak ismerkedtünk a többiekkel és beszélgettünk. A következő naptól kezdődtek igazán a programok, ahol legtöbbször csoportokban kellett különböző feladatokat végrehajtanunk. A feladatok egy része prezentációs jellegű volt, tehát mi magunk tartottunk előadásokat bizonyos témákról, például a fenntarthatóságról, az újrafelhasználásról, az újrahasznosításról és még sok más érdekes kérdésről.
Azért választottam ezt a programot, mert nagyon érdekel a környezetvédelem, és a jövőben is szeretnék ezzel foglalkozni. A képzés sok betekintést nyújtott a fenntarthatóság világába, amely a környezetvédelem egyik legfontosabb és legelengedhetetlenebb része.
A prezentációk és előadások mellett számos program zajlott Braga városában is. Olyan feladatokat kaptunk, amelyek során kimozdultunk a városba, és lehetőségünk volt jobban megismerni a környezetet és egymást is.
Nagyon tetszett, hogy sokszínű országokból érkeztek résztvevők, hiszen gyakran beszélgettünk arról, hogy az egyes országokban hogyan valósulnak meg a fenntarthatósági módszerek. Emellett rengeteg kulturális témáról is szó esett, így sok új dolgot tudtam meg a többiek országairól és hagyományairól.
Voltak olyan feladatok is, ahol teljes mértékben a kreativitásunkra kellett támaszkodnunk: videókat vágtunk és plakátokat készítettünk. Az egyik kedvenc feladatom az volt, amikor egy újrahasznosított terméket kellett létrehoznunk. Erre nagyon kevés idő állt rendelkezésre, ezért gyorsan kellett gondolkodnunk és minél kreatívabb megoldást kitalálnunk.
A hét közepén volt egy szabadnapunk, amikor minden résztvevő azt csinálhatott, amit szeretett volna. Néhányan úgy döntöttünk, hogy Portóba utazunk, ami életem egyik legszebb városa. Az a nap csodálatosan telt. Az emberek, akikkel voltam, hihetetlenül kedvesek és nyitottak voltak, és egész idő alatt úgy éreztem, mintha már évek óta ismernénk egymást, nem csak pár napja. Számomra ez volt az egyik legemlékezetesebb nap, főleg az emberek miatt.
Soha nem gondoltam volna, hogy egy hét ennyire hosszúnak és tartalmasnak érződik majd. Annyira eseménydús volt minden nap, hogy szinte egy egész hónapnak tűnt. Az emberek nagyon a szívemhez nőttek, és nagyon megszerettem őket. Szomorú voltam, amikor el kellett jönnünk, mert úgy érzem, olyan barátságokat sikerült kialakítanom, amelyek remélhetőleg egy életre szólnak. Bár távol élünk egymástól, mindig a szívemben maradnak ezek a csodálatos emberek.
Minden nap késő estig beszélgettünk, és sokszor későn feküdtünk le, mert inkább az együtt töltött időt választottuk az alvás helyett. Hosszú órákon keresztül beszélgettünk kulturális különbségekről, viccekről, vagy éppen az aktuális eseményekről. Biztos vagyok benne, hogy soha nem fogom elfelejteni ezt az élményt és ezeket az embereket. Minden résztvevőnek és szervezőnek hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a programnak, mert leírhatatlan érzésekkel gazdagodtam, és úgy éreztem, mintha egy kis családra találtam volna.
Életem legelső Erasmus programján volt szerencsém részt venni, aminek keretein belül először repültem is.
Az elején természetesen, mint minden első élménynél, izgatottan szálltam fel a gépre a magyar csapattal együtt, akikkel együtt mozogtunk, és a csoportvezetőnk név szerint Vera nagyon segítőkész volt, ahogy a csoport többi tagja is.
Az első nap egész kellemesre sikeredett, aminek a végén elmentünk közösen várost nézni. A második nap ismertették velünk a témát, illetve érdekes előadásokat hallhattunk. Számomra viszont az est fénypontja a kultúrális este volt, ahol minden nemzetből kellett mesélni az országból, ahonnan jöttünk. Többen is tánccal készültek, illetve, népviseleti ruhába öltöztek. Előtte pedig adni kellett két dolgot, amit otthonról hoztunk. Amiből kifolyólag sikerült szereznem egy karkötőt, amely szintén egy emlék marad számomra. Az este pedig azzal telt, hogy a nemzetiségek ételeit és italait fogyasztottuk, több annyira ízlett, hogy még a receptet is felírtam, hogy otthon eltudjam a családtagjaimnak készíteni.
A harmadik napon pedig az ételpazarlásról kellett egy videót készítenünk, amit én terveztem meg a csapatból, ennek elkészítése során rengeteget nevettünk. Illetve meg kellett néznünk az egyik feladatban öt darab templomot, amik mind nagyon szépek és különlegesek voltak, ahol továbbá össze tudott még jobban csiszolódni a csapat.
A negyedik napon pedig egy interjút kellett készítenünk, az általunk összeállított kérdések alapján, hogy ki mennyire él környezettudatosan, és a tíz kérdésből minél többre mondtak igent, annál több fekvőtámaszt kellett csinálniuk a kérdés sor végén. Többen is nagy örömmel szerepeltek benne, és meglepően kevés fekvőtámasz jött ki a résztvevőkre, átlagosan három, amelyeket sok nevetés kísért.
A következő napot pedig szabad tevékenységekkel töltöttük, amikor elmentünk várost nézni Portoba és megkóstoltuk a Francesinha-t amely egy Portugál szendvics. Megnéztük még továbbá az óceánt.
Az utolsó napon pedig be kellett mutatni a videókat, amelyeket készítettünk, majd közösen társasjátékoztunk. Végezetül még utoljára összeült mindenki, és egy nagy beszélgetéssel, illetve bulizással zártuk az egészet. Ahol szomorúan konstatáltuk, hogy tényleg véget fog érni ez az esemény.
Összességében nagyon élveztem, rengeteg értékes embert ismerhettem meg a program keretein belül, és nyitottabbá is tett. Az előadásokon hallottakat pedig igyekszem implementálni a mindennapi életembe és minél több barátomnak is elmondani, emellett pedig ajánlani és ösztönözni, számukra magát a programot. Nagyon hálás vagyok a szervezőknek, hogy beválogattak, és ha lesz lehetőségem, akkor mindenképp szeretnék részt venni hasonló ilyen programokon.
20 éves informatikus hallgatóként különösen izgalmas volt egy nemzetközi közegben dolgozni, ahol különböző országokból érkező diákokkal működhettem együtt. A program során több prezentációt is kellett készítenünk, amelyekben digitális megoldásokat, innovatív ötleteket és technológiai trendeket mutattunk be. Nagyon sokat tanultam abból, hogyan kell hatékonyan, angol nyelven előadni szakmai témákat.
Emellett videót is forgattunk közösségi oldalakra, ami teljesen új tapasztalat volt számomra. Megtanultam, hogyan kell kreatívan megtervezni egy rövid, figyelemfelkeltő tartalmat, hogyan osszuk fel a feladatokat a csapaton belül, és hogyan dolgozzunk együtt a vágás és szerkesztés során. Informatikusként különösen élveztem a technikai részét a munkának.
Az Erasmus hét nemcsak szakmailag, hanem emberileg is sokat adott. Rengeteg új embert ismertem meg, barátságok születtek, és betekintést nyertem más kultúrák gondolkodásmódjába. A közös programok, beszélgetések és városnézések felejthetetlenné tették ezt az egy hetet.
Szeretnél te is hasonló élményekkel gazdagodni?
Vedd fel velünk bátran a kapcsolatot!
Iratkozz fel a hírlevelünkre!
Ne maradj le aktuális lehetőségeinkről!
A program megvalósulását az Európai Unió Erasmus+ Programja támogatta.
