Értékes tapasztalatok, hasznos tudás, felejthetetlen élmények, éjszakába nyúló beszélgetések, különböző kultúrák izgalmas találkozása és természetesen új ismeretségek és barátságok. Ez csupán pár szó, amivel jellemezni tudnám az egy héten át tartó, Spanyolországban megrendezésre kerülő „Acting out for change” nemzetközi képzést.

A program egy lenyűgöző természeti adottságokkal rendelkező kisvárosban, Pradoluengoban zajlott, mely nyugodtságával, a spanyol emberek vendégszeretetével rögtön belopta magát a szívünkbe. A képzés valamennyi résztvevőjének nevében mondhatom, hogy a hosszú utazás után fáradtan, de annál izgatottabban érkeztünk meg, és már az első pillanattól kezdve éreztük, hogy különleges élményben lesz részünk.

A nemzetközi csapatunk tagjai (Spanyolország, Olaszország, Magyarország, Lettország, Szlovákia, Románia, Franciaország, Görögország, Ciprus társadalmi ügyek iránt érdeklődő és elkötelezett fiataljai) gyorsan közel kerültek egymáshoz. Mindannyian hasonló érdeklődéssel és ami talán még fontosabb, végtelen nyitottsággal érkeztünk.

A képzés az eco-szociális problémákra és azok színházi eszközökkel történő feldolgozására fókuszált. A „theatre of the oppressed” („elnyomottak színháza”) módszereit világszerte alkalmazzák annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a társadalmi és környezeti igazságtalanságokra. A cél, hogy a résztvevők megtanuljanak együttes erővel, kreativitásuk révén megoldásokat találni ezekre a problémákra.

Minden nap jó hangulatban, szervezetten telt, reggelente energizáló gyakorlatokkal kezdtünk, majd intenzív színházi workshopokon vettünk részt. Megismerkedtünk az elnyomottak színháza módszer különböző technikáival, amelyek lehetőséget adtak arra, hogy interaktív módon dolgozzuk fel a mindenkit érintő társadalmi és környezeti problémákat. A szerepjátékok és a csoportos jelenetek során testközelből tapasztalhattuk meg mekkora ereje van a közösségi fellépésnek és a párbeszédnek. Várakozásaimmal ellentétben kivételesen a nézők is aktívan beavatkozhattak a történetbe, hogy megváltoztassák a jelenet kimenetelét. Ez rádöbbentett arra, hogy a színház valóban képes változást előidézni, és az emberek véleményét döntő mértékben formálni.

A program mindamellett, hogy lehetőséget adott új kompetenciák elsajátítására és egy egyedülálló tudás megszerzésére, fantasztikus közösségi élményeket is nyújtott. Az egyik este alkalmával különböző országok hagyományaival és gasztronómiájával ismerkedtünk meg, ami tovább mélyítette a köztünk lévő interkulturális kapcsolatokat. Tradicionális ételeket – italokat kóstoltunk és gitárszó kíséretében együtt énekeltünk.

Összességében az „Acting out for change” képzés nem csupán a színháztechnikák elsajátításáról szólt, hanem arról is, hogy új szemszögből lássuk a világot. A komfort-zónánkból kilépve fejleszthettük a kreativitásunkat, improvizációs és problémamegoldó képességeinket, valamint megtanultuk, hogyan lehet a művészetet eszközként használni a társadalmi igazságtalanságok elleni küzdelemben. Ráébredtünk, hogy a történetek, melyeket előadtunk, feldolgoztunk és elemeztünk, megtörtént, valós és a hétköznapokban igen gyakran előforduló esetek. Ez a felismerés számomra új perspektívát adott, mellyel a körülöttem zajló eseményeket más szemszögből is szemügyre vehetem.

Mindenkinek szívből ajánlanám az ilyen jellegű nemzetközi programokat, mert ezek lehetőséget adnak a személyes fejlődésre, az önbizalom növelésére és arra, hogy aktív részesei legyünk a társadalmi változásoknak. Az élmények, amelyeket ezen a programon szereztem, életem végéig elkísérnek. Ezúton is köszönöm a lehetőséget!

Az elmúlt hét semmihez sem foghatóan inspiráló volt. Több volt, mint egy egyszerű program – egy olyan élmény, amely kihívások elé állított minket, összekovácsolt, és olyan leckéket adott, amelyeket még évekig magunkkal viszünk. Hadd meséljek róla!

A hetet egy kapcsolatépítésre szánt nappal kezdtük. Megismerkedtünk egymással, és megosztottuk gondolatainkat az országainkat érintő öko-szociális problémákról. Lenyűgöző volt ennyi különböző nézőpontot hallani. Kreatív tevékenységeken keresztül kifejeztük, mit remélünk megtanulni, mit tudunk hozzátenni, és még az aggályainkat is megosztottuk a hét kapcsán. Ezek a pillanatok egy olyan biztonságos teret teremtettek, ahol mindenki bátran elmondhatta a véleményét.

A következő napok tele voltak mélyreható gondolkodásra késztető tevékenységekkel. A hatalom, az egyenlőtlenség és az elnyomás fogalmát rendhagyó módon vizsgáltuk – színház, történetmesélés és kreatív önkifejezés segítségével. Minden egyes foglalkozás olyan volt, mintha társadalmi problémák rétegeit hámoztuk volna le, és gyakran saját szerepünket is újra kellett gondolnunk ezekben a dinamikákban. A program arra ösztönzött minket, hogy szembenézzünk nehéz kérdésekkel, de sosem vált nyomasztóvá. Inkább arra bátorított, hogy fejlődjünk.

A legemlékezetesebbek mégis azok a beszélgetések voltak, amelyeket a hivatalos foglalkozásokon kívül folytattunk. Legyen szó egy kávé melletti eszmecseréről, egy séta közbeni mély beszélgetésről vagy egy késő esti gondolatmegosztásról, minden témát érintettünk – társadalmi kérdéseket, személyes tapasztalatokat és jövőbeli reményeinket. Ezek az őszinte, nyers és olykor érzelmes beszélgetések emlékeztettek arra, mennyi minden köt össze minket, még a különbségeink ellenére is.

A hét közepén egy szabadnap igazi felüdülést jelentett. Néhányan túrázni mentek a lenyűgöző tájakon, míg mások a közeli, történelmi hangulatú Burgos városát fedezték fel. A helyi ételek élvezetétől a gyönyörű kilátásokig ez a nap tele volt nevetéssel és új emlékekkel. Az estét egy sokszínűséget ünneplő rendezvény koronázta meg – megosztottuk egymással országaink hagyományos ételeit, zenéit és táncait, amely igazán varázslatos hangulatot teremtett.

Később olyan aktuális és elgondolkodtató témákat dolgoztunk fel, mint az álhírek és az online gyűlöletbeszéd. A kreatív megközelítésnek köszönhetően megtanultuk, hogyan lehet hatékonyan kezelni az összetett kérdéseket, és olyan készségekre tettünk szert, amelyeket a való életben is alkalmazhatunk.

A hét végéhez közeledve lehetőséget kaptunk arra, hogy saját reflexiós tevékenységeinket megtervezzük és vezessük. Miközben hóval borított tájakon sétáltunk, megálltunk, hogy elgondolkodjunk a világgal való kapcsolatunkon – egy egyszerű, de mélyen megérintő élmény volt. A hetet egy közös értékeléssel zártuk, ahol a hálánk és a mosolyok töltötték be a termet.

A búcsú volt a legnehezebb. A fantasztikus szervezők és a rengeteg csodálatos ember, akit megismerhettünk, felejthetetlenné tették ezt az utat. Támogatásuk és kedvességük a legjobbat hozta ki belőlünk, így elválni tőlük igazán keserédes érzés volt.

Visszatekintve, ez a program arra késztetett minket, hogy reflektáljunk, tanuljunk és fejlődjünk – nemcsak egyénenként, hanem közösségként is. Valós problémákról beszélgettünk, valódi megoldásokat képzeltünk el, és igazi kötelékeket alakítottunk ki. Az ilyen programok nemcsak hasznosak, hanem elengedhetetlenek is, és szívből ajánljuk bárkinek, aki kész kilépni a komfortzónájából és változást hozni a világba.