“És akkor mi van? Más nem lehet boldog?”

Két budapesti akción vagyunk túl a Látod amit én? projektünkkel. Két izgalmas, mozgalmas és tanulságos akción. Messzemenő következtetések és ítélkezés nélkül szeretnénk veletek megosztani, mit tapasztaltunk.

1: Az emberek segítenek.
Az első és legfontosabb élményünk, hogy a passzív nézőkből igenis lehetnek és lesznek aktív közbelépők. Folyton feszegettük a határokat és sok esetben messzire kellett menni, hogy elérjük a célunkat – hogy valaki felemelje a szavát – máskor viszont szinte azonnal a védelmükbe vették beavatott áldozatunkat.

2: A helyzetből kilépni könnyű.
Ugyanakkor azt is rengetegszer tapasztaltuk, hogy a jelenet szemtanúi egyszerűen felálltak és arrébb sétáltak a metrón, mert nem bírták/akarták hallgatni, hogy valakit verbálisan bántalmaznak. Megértjük. Mindenhol ez jön szembe, elegük van már. Ettől ők nem rossz emberek.

3: De jó érzés kiállni egymásért.
Aki viszont fellép, az nem csak az elnyomottnak tesz vele jót.  Egyik színészünk szavaival élve: „Most vidám vagyok és boldog és érzem, hogy akik kiálltak mellettem, azok is fel vannak villanyozva, és azt érzik, hogy bátrak és erősek; hogy tettek ma valami jót.”

4: Akkor is van értelme, ha nem szólal fel senki.
Mert aki látta a jelenetet, hazaviszi az élményt, tovább gondolja, rágódik rajta kicsit, és talán legközelebb már ő is beavatkozik.  Például úgy, ahogy egy lány körülbelül az első beszólás után szikrázó szemekkel, bátran beleállt a helyzetbe és védte meg a meleg párt játszó színészeinket:

Mi: Ti melegek vagytok?
Ő: És mi közötök hozzá, mindenkinek van magánélete, nem?
Mi:Hát de nézd már meg, itt a metrón?
Ő: És akkor mi van? Más nem lehet boldog? Miért vagy irigy rájuk?

Nincs igaza?
Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki bátran kiállt embertársáért és ezzel példát mutatott.
És Te? Hagyod? Emeld fel a hangod az elnyomás ellen!